Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-28 / 50. szám
1989. február 28., kedd Somogyi Néplap 3 AKADOZIK A MŰTRÁGYAELLÁTÁS Rendszertelen a péti szállítás Vállalni kell a politizálás kockázatát Beszélgetés Ágh Attila politológussal A korai tavasz a legtöbb munkát előrehozatta a somogyi gazdaságokban is. Ezek közül is az egyik legfontosabb az alapműtrágyák kiszórása, illetve a búza fejtrágyázása. Ilyenkor a legtöbb felhasznált hatóanyag a nitrogén, és mivel szinte minden gazdaság ugyanakkor kívánja a talajba juttatni, gyakori ez idő tájt átmeneti nitrogénhiány, nagy gondot okozva a termelőknek. Az idei tavaszon az átlagosnál is nagyobb feszültségek várhatók. Az őszi áremelés miatt, pénzszűkében sok szövetkezet nem tudta előre beszerezni a szükséges mennyiséget. Így most a szokásosnál is több rendelést kell a gyártóknak Kielégíteni. A kiskorpádi Agrokémiai Gazdasági Társulás tíz termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság műtrágyaigé- nyét hivatott kiszolgálni. Rendelkezésre áll-e a szükséges mennyiség? — kérdeztük Nemes Tibor üzemvezetőtől. — A tíz gazdaság összesen 42 ezer hektárnyi termőterületének műtrágya- igénye szerint tároljuk és forgalmazzuk a műtrágyát erről a telepről. Ez évente átlagosan harmincezer tonna vegyes műtrágyát jelent, amiből ebben az évben két és fél ezer tonnát lemondtak, — valószínű, pénzügyi megfontolásból. A tavaszi igény — hétezer tonna kö- írüli mennyiség — döntően nitrogén. — Elképzelhető-e mostanában, hogy nem tudnaic nitrogént adni partneremnek? — Ha most valamennyi gazdaság elvinné az összes igényelt mennyiséget, bizony gondban lennénk. Erre száAz ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa (OKISZ) hétfőn ülést tartott, s egyebek között a szövetkezeti jogszabály-módosítás tervezetét vitatta meg. Köveskuti Lajos, az OKISZ elnöke hangsúlyozta: a szövetkezeti törvény tervezett módosítása meghatározó az ipari szövetkezetek jövője szempontjából. A talpon maradásához most az kell, hogy hiztosítmitva már kértünk a péti gyártól, küldjön további ezer tonna pétisót. Állítólag már elindult a szállítmány, minden percben megérkezhet. Ez persze még mindig nem a teljes mennyiség, még mintegy háromezer tonnára lesz szükségünk a tavasz folyamán. Csak reménykedhetünk, hogy nem lesz fennakadás, mert elképzelhető, hogy még többet is kérnék a gazdaságok. — Miből gondolja? — Már most olyanokat hallani, hogy a szezon végén újabb áremelésre számíthatunk. Megkérdeztük az Agroker illetékesét, a megyében milyen a helyzet, s tartanak-e áremelkedéstől ? hfom volt vita az OKISZ-ülésen sák a piaci esélyegyenlőséget. Az ülés előtt néhány perccel a kezükhöz juttatott jogszabálytervezet nem alkalmas arra, hogy érdemben megvitassák. Az országos tanács úgy határozott: a szövetkezeti tagság elé terjeszti a jogszabálytervezet módosításáról szóló dokumentumot, s két hét múfva vitatja meg újólag. (MTI) Sumogyvan László osztályvezető anarchikusnak tartja a péti nitrogénművek belföldi piacpolitikáját. A gyár a rendeléseket nem igazolja vissza, a szállításokat elaprózza, hogy mindenkinek jusson egy kevés. Nem is csoda hát, hogy a tavaszi szezon közepén még csaknem öt tonna pétisó hiányzik az első negyedévi szükségletből. Megoldást találni nehéz, helyettesíteni senki sem akarja ezt a fajtát, s előre betárolni sem jó, mert összeáll', nehezen kezelhetővé válik. Az Agro- kér már olyant * is csinált, hogy nem Pétről), hanem Kazincbarcikáról hozott mészammonsalétromot, de hát ez a gyár is elsősorban saját körzetét kívánja ellátni, nem beszélve arról, hogy a szállítási költség növekedése elviszi a forgalmazó maradék hasznát is. Megoldást csak maga a péti gyár tudna nyújtani azzal, hogy a hazai felhasználókat előtérbe helyezi. Az áremelkedésről nincs hivatalos értesülése So- moígyvári Lászlónak, csak annyit tud, hogy az idén a még megmaradt állami támogatást is elveszik a műtrágyákról, s ez automatikusan drágulást okoz. Varga Ottó — Ön a Valóság című folyóirat 1988 szeptemberi számában megjelent, Az új múlt című tanulmányában a neosztálinizmus természetrajzát vizsgálja. Véleménye szerint a társadalom-' tudományok mennyiben ludasak abban, hogy régiónk nem tud kilépni a szocializmus sztálini koncepciójából? — Az bizonyos, hogy leegyszerűsítés lenne azt mondani : az egyik oldalon ott van a vétkes hatalom, a másikon pedig a szűz tudomány vagy a szűz művészet. Válsághelyzetben a sztálinista politikai hatalmi döntési központ elég durván és elég közvetlenül rendeli maga alá a társadalmi rend többi tagját. Válságmentes időszakokban pedig a társadalmi életnek ezek a területei hasonulnak a politikai hatalom döntési szférájához. Társadalmi folyamatok A hatalom nemcsak a gazdaságban szereti* a minél nagyobb, annál szocialistább elvet, hanem a társadalmi élet minden területén nagy alakzatok kialakítására törekszik, mert ilyen módon kevés ember által nagy tömegek ellenőrizhetők. A jól ismert filozófiai kifejezéssel élve ugyanolyan elidegenedés megy végbe a tudomány és a művészetek művelői és vezetői között, mint az egész életben a civil társadalom és a politikai hatalom között. A szocializmus lenini formájában és annak végérvényesen deformálódott sztálini formájában a forradalmi pillanat a társadalom strukturális meghatározottságává vált, aztán saját logikájánál fogva tovább pörgött. Tehát amit Lenin még bürokratikus kinövésnek tartott, az vált a rendszer lényegévé. Ma már látszik, hogy ez egy olyan társadalmi rendszert alakított ki, amiről csak egyet lehet mondani: nem működőképes. Tehát annak a hatalomgyakorlási formának, amely a haitailmi viszonyok közös nevezőjére von minden társadalmi szférát és így homogenizálja őket — ezt próbáltam extenzív hatalomgyakorlási módnak elnevezni —, nem egyszerűen politikai, gazdasági vagy morális kritikáját kell adnunk, hanem rá kell mutatnunk, hogy egészében képtelen a társadalmi folyamatok normális és ésszerű szabályozására. — Miben látja annak okát, hogy az 1956, 57-es fordulat nem volt képes átlépni a sztálinizmuson? — Elsősorban abban, hogy csak a hatalomgyakorlás formai mozzanatai változtak meg. Az 1956/57-es fordulat felszínen maradó jellegére utal az is, hogy a felső vezetés tulajdonképpen érintetlen maradt. Egy maroknyi ember ugyan kikerült a hatalomból, némileg átszerveződtek az erőviszonyok, és változott a stílus is. Ez természetesen nagy megköny- nyebbülést jelentett az ország lakosságáának. Érdemben, hitelesen Üj mozzanat volt a magyar politikában, hogy a párt vezetése a hatvanas évek tapasztalatai alapján megpróbált kiépíteni egy olyan érdekbeszámítási rendszert, amely az egyes társadalmi rétegek érdekeit szimulálta. Bár ez a mechanizmus sem működött igazán jól, de azért egy működőké- pesebb rendszert tett lehetővé, mivel valamennyire átlátszottak a valóságos értékmozgások, a hangok „fölhallatszottak”, volt visszacsatolási rendszer. Ez a mechanizmus azonban mindazok hangjának felerősödésével, akik a munkásosztály nevében, de annak valóságos érdekeivel ellentétben'a múltat akarták megörökíteni, a hetvenes évek folyamán megkövesedett, működés- képtelenné vált. — ön azt írta említett tanulmányában, hogy „c$ak új arcok képesek hitelesen és érdemben képviselni az új politikát. Miért tartja a politikai megújulás egyik kulcskérdésének az új típusú politikusok megjelenését? — Mert ma olyan politikusokra lenne szüksége a pártnak, akik nem járták ki a konzervativizmus vezérkari akadémiáját, akik innovatív módon képesek reagálni a problémákra, akik önálló személyiséggel — önálló arccal — rendelkeznek, amelybe a személyes felelősség mozzanata is beépül. ’A Havasi- jelensége t ebbőil a szempontból nagyon jellemzőnek tartam. Havasi Ferenc emlékezetes rádió- interjújában nem azt fájlalta, hogy kiszavazták a Központi Bizottságból, hanem azt, hogy azokkal együtt, akik ellen harcolt. Ez csat- tanós bizonyítéka annak, hogy amíg nem ismerjük politikai vezetőink arculatát, addig — a felsőbb pártvezetés szűk körét leszámítva — eligazodni sem nagyon tudunk a párt ügyeiben, mert elmosódik a választóvonal a reformpártiak és a reformellenesek között. — Amit ön most elmondott, az felveti a párton belüli platfbrmszabadság kérdését. Ezzel szemben — bár a KB mellett működő politikai munkabizottság a platformszabadságot elfogadhatónak tartja és vitaanyagot készít a működése feltételeiről — mintha újra az egységet követelő hangok' erősödnének. — Ahhoz, hogy platform szülessék, egy koherens gondolatrendszerre • van szükség. Politikusaink ehhez nem szoktak hozzá. Ezért én most nem arra helyezném a hangsúlyt, hogy a párton belüli eltérő platformoknak nincs elég nyilvánosságai, bár ez' is igaz, hanem azt mondanám, hogy vezetőink kellően tág nyilvánosság esetében sem lennének képesék kész platformokkal előállni. A két dolog szorosan összetartozik, hiszen eltérő platformok, markáns elképzelések nem szoktak csak úgy kipattanni az emberek fejéből, hanem kizárólag nyilvános vitákban alakulhatnak ki; ne feledjük a platform sohasem egyes szám. A vita negyedik-ötödik lépcsőjében egy- egy politikai vezető körül markánsan kirajzolódna egy-egy platform, s ezzel megszűnnék az az áldatlan állapot, hogy az egyéni vélemény megbélyegez, fekete báránnyá tesz. Ezt persze megnehezíti az, hogy a párttagság jelentős része meg van zavarodva, és azt várja, mi a párt véleménye, tehát hogy mondják meg neki, a pártnak és a vezetésnek olyan fajta egységét követeli, ami visszahúzó egység lenne. Politizáló pártot Séta a számítástechnika körül A villamossági gyárban tervez a számítógép A Kaposvári Villamossági Gyár egyik (kissé eldugott) sarkában dolgozik egy kis csoport. Ök a mérnöki munkára „oktatják” a gépeket, bonyolult áramköröket és egyebeket terveznek segítségükkel. Munkácsi Gyula elektronikai fejlesztésvezető: — Adva van a feladat; mi elkezdünk gondolkodni, és papíron megszületik egy elvi kapcsolási rajz. Hagyományos módszerekkel ezután hetekig kell rajzolgat- ni, mire a nyomtatott áramkör terve gyártásra készen megszületik. Mi elértük, hogy ez a munka — a régebbinél pontosabban és szebbe.í — a korábbi idő töredéke alatt elkészül. A számítógép tervez, a hozzá csatlakoztatott eszköz rajzol... Pontosabban, mint bármelyik műszaki rajzoló. A mérnökök a képernyőn alakítják, „gyúrják” a leendő gyártmányt. Az alapvetést természetesen az embernek kell kitalálnia, s ember alkotta magát a gépet és a hozzá való programot \s De... Gyónó József fejlesztőmérnök: — Be kellett látni, hogy korszerű termék csak korszerű eszközök segítségéve] születhet. Nekünk könnyű volt a dolgunk, mert a cég vezetői igen gyorsan bólintottak, amikor azzal álltunk elő, hogy számítógépeket és programokat kell venni, ahhoz, hogy az elektronikai fejlesztés jól menjen a gyárban. De nem mindenhol ilyen könnyű. — S mennyire kifizetődő ez a munka? — Az átlagosnál jobb a fizetésünk, de meggazdagodni nem fogunk. — Értenek a szakmához. Mondjuk játékprogramok készítésével többet lehetne keresni. Pusztai József fejlesztőmérnök értetlenkedve nézett: __ — A gép nem játék. Én legalábbis nem szeretek vele játszani. Meg sem fordul a fejemben. Lehet, hogy sokat keresnek a szoftveresek, de A gyár számítógépes csapata engem nem tudna kielégíteni az a munka. Szeretek komoly feladatokon gondolkodni. Horváth János gyártmány- fejlesztő hozzátette: — Ide szabad szombaton meg vasárnap is bejönni Dolgozni, gondolkodni... De van eredménye. Például 1988 februárjában kezdtünk hozzá egy regisztráló műszer kiagyalásához, a prototípust bemutattuk a BNV-n és novemberben már a sorozat- gyártás 'kezdődött. Ha nem gépek segítségével okoskodunk, akkor talán még ma sem lenne kész a termék. Az a bizonyos műszer pedig az energiafogyasztást regisztrálja, és segíti az energiatakarékosságot ott, ahol alkalmazzák. Vajon mennyi forintot hoz közvetve a magyar gazdaságnak a KVGY megszállottakból venbúváló- dott fejlesztőgárdája? A gondok közé sorolható az is, hogy igazán profi munkához való számítógépeket és programokat elsősorban dollárért leket venni. Devdzakeret híján a forintért elérhető hazaiakból igyekeznek válogatni a vállalatok. Ez a kínálat az utóbbi időben némiképp javul és bővül. Kaposváron egyelőre nincsen hardverrel és szoftverrel kereskedő, valóban komoly vállalkozás. A legközelebbiért Pécsre kellett elmenni. Ott viszont nem is egy van. (Folytatjuk.) Luthár Péter — Nem jogos-e a félelem, hogy ez a fajta platformszabadság a párt pártokra hullásának veszélyét is magában rejti? — Minden valódi politikai tevékenység kockázattal jár. Az elmúlt harminc évben fokozatosan felszínre került a rendszer működő- képtelensége, és lassan elfogyasztotta a tartalékokat. Most érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy legjobban a jelen rendszer fenntartása és újratermelése destabilizál, tehát csak a radikális megújulás stabilizálhat. Tehát nemcsak új típusú pártvezetőkre van szükség, hanem politizáló pártra is, és minden párttagnak tudatosítania kellene, hogy aki nem akarja vállalni ezt a reformok jegyében politizáló pártot, annak le kell vonnia a következtetéseket. Tudniillik képtelenség, hogy bizonyos embereket, akik állítólag előreszaladtak a reformban, csendesen vagy nem is olyan csendesen kihagyunk a pártból, miközben azokat, akik az istennek sem hajlandók elmozdulni a változás irányában, de állandóan ismételgetik a párthűséget és ragaszkodnak az állámpárthoz, kölöncként cipeljük magunkkal. Ez nem folytatható a végtelenségig. V5rös T. Károly
