Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

1989. február 1., szerda Somogyi Néplap 3 Vita vagy vagdalkozás? Fejlesztés az elmaradott területeken A VII. ötéves tervidő­szakra szóló, illetve a hosz- szú távú területfejlesztési elképzelésekről tájékozó­dott, s mondott véleményt keddi ülésén a Hazafias Népfront Országos Elnök­ségének településpolitikai bizottsága. A HNF OT szék­házában megrendezett ülé­sen — melyen különösen nagy hangsúlyt kapott a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztése — Hoós János, az Országos Tervhi­vatal elnöke elmondta: a kedvezőtlen adottságú terü­leteken, illetve a foglalkoz­tatási gondokkal küszködő térségekben a komplex fej­lesztésre törekednek. A helyi adottságokra, a rendelkezésre álló nyers- és alapanyagok feldolgozására építő termelés, forgalmazás megteremtésén kívül a meg­felelő infrastruktúra kiala­kításáról sem szabad elfe­ledkezni. Kellő gondot szük­séges fordítani a kultúrára az oktatásra, a szociális el­látásra. A gazdaságilag elmaradott térségekben a VII. ötéves terv fejlesztési programjá­ban előirányzott 20 milli­árd forintból 1988 végéig mintegy 11 milliárdot hasz­náltak fel. Szabolcs-Szat- már megyében 3,8, Zala megyében 2,6, Borsod-Aba- új-Zemplén megyében 1,6, Somogybán 1,2 milliárd fo­rintot, Baranya, Békés és Vas megyében egymilliárd forintnál kisebb összeget. A beruházások 70 százaléka a termelést érintette, 30 százaléka az infrastruktúra fejlesztésére irányult. A jövőben adókedvezmé­nyekkel is támogatják a nyereséges vállalkozásokat. Az idén vezetik be a gaz­daságilag elmaradott terü­leteken a beruházásokat és az új vállalkozások alapí­tását ösztönző nyereség­adó-kedvezményt. Az ülésen szó volt még az előkészítés alatt álló integ- gált falufejlesztési és fel­újítási programról is. A koncepcióról a népfront széles körű vitát szervez. A bizottság az ülés végén állást foglalt amellett, hogy a területfejlesztés témakö­re — fontosságára, megha­tározó jellegére tekintetts! — mielőbb kerüljön a par­lament elé. A bizottság tá­mogatja a községek szövet­ségének létrehozását. A vi­ta alapján is kiemelt jelen­tőséget tulajdonítanak az infrastruktúra fejlesztésé­nek, különös tekintettel a közlekedésre, a közművekre, valamint az oktatásra. A bizottság fontosnak ítéli, hogy egységesebbé, haté­konyabbá váljék a terület- és településirányítás. A viták hónapjait éljük, ami önmagában is örvende­tes, hiszen a viták felszínre hozzák a különböző nézete­ket, és okkal remélhetjük, hogy a nézetek megismeré­séből és ütköztetéséből vé­gül is sikerül valamilyen megegyezésre jutni. Miután elszoktunk a nyilvános po­lémiától, az éles megfogal­mazás meghökkent. Így is lehet, így is szabad? Nem­egyszer sértegetéssel, szeme lyeskedéssel? Miért ne? Csak éppen azon érdemes elgondolkodni, hogy az ilyen csatározásoknak mi a hasz­nuk. A közéletben megjelenő valamennyi új szerveződés, érdekképviseleti vagy poli­tikai szervezet, mozgalom célként fogalmazza meg, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozást szolgálja. Egyik sem kíván anarchiát, netán gazdasági-társadalmi katasztrófát. Józan ésszel aligha tételezhetjük föl, hogy bárkinek is érdeke lenne a „minél” rosszabb, annál jobb” állapotba süllyedés. Az is nyilvánvaló: a széthúzás, a különböző törekvések ka­tegorikus elvetése semmire sem kínál megoldást. Ismer­jük meg egymást, és keres­sük a kapcsolódási pontokat! Nem könnyű feladat. Rész­ben a kölcsönös bizalmatlan­ság miatt. A bizalmatlanság forrása, hogy néhány alternatív szer­vezet, egyelőre kimunkált program nélkül, rendre az MSZMP szerepét kérdőjelezi meg, és nem egészen világos, hogy mit értenek a hatalom megosztásán, milyen felelős­séget vállalnak példának okáért a gazdaság átalakítá­sából. Megnyilvánulásaik központi kérdése: a több­pártrendszer, jogállamiság, a parlament szerepe, más szó­val a politikai intézmény- rendszer gyökeres átalakítá­sa. S persze a múlt bírálta. Miközben a párt ugyancsak meghirdette az intézmény- rendszer reformját, ennek jogi szavatolását immár több új törvény megalkotása és továbbiak előkészítése jelzi, formálódik az új alkotmány, az országgyűlés téli üléssza­kán az igazságügy-miniszter a párttörvény-tervezetének augusztusig történő kidolgo­zását ígérte. (Az MSZMP és az MDF képviselői között ja­nuár 20-án rendezett kerek- asztal-beszélgetésen éppen az MDF részéről hangzott el, hogy az átalakítás már-már kapkodó, másszóval koránt­sem vádolható most a „ha­talom" lassúsággal.) Azt a fölismerést, amely szerint a gazdasági reform kiteljesedését gátolta az in­tézményrendszer megcson­tosodása, illetve a kívána­tosnál kisebb módosítása, gyakorlati lépések követték. A párt a múlt mélyreható, hiteles elemzését határozta el, mert el akar határolódni mindattól, ami hibásnak bi­zonyult. Maga a pártmozga­lom is változóban van, en­nek is ismertek a tényei. Azaz: számos kapcsolódási pont kínálkozik a politika színterén. A versenyhelyzet nyilvánvaló. De lehet-e csak a politikai pluralizmus ér­vényesüléséért, a társadalmi demokráciáért versengeni? Mozdul-e, váltoZik-e csak et­től a gazdaság? Javulnak-e általa az élet- körülmények? A múlt bár­milyen alapos elemzése sem mentesít a múlt gazdasági következményeitől. Hosszan vitázhatunk a terhek meg­oszlásáról. Bizonyos, hogy a lakosság és az érdekképvise­leti szervezetek az életszín­vonal romlását tapasztalják, a terhek megosztásának mai gyakorlatát igazságtalannak érezvén. A gazdálkodó vál­lalatok jelentős része ugyan­csak a terhek növekedését panaszolja, a költségvetés vi­szont mind szűkebb erőfor­rásokat birtokol. Az ellent­mondás, a feszültség aligha tagadható. De van-e mód a feloldására? A kormányzat kinyilvánította következe­tességét. Bármilyen jogosak is a követelések, engedé­kenységre, meghátrálásra nincs lehetősége. „A kor­mánynak nincs hová hátrál­nia” — mondta a miniszter- elnök. Csak a termeléstől, a hatékonyságtól" remélhetünk pótlólagos forrásokat. Vitáinkban erről mintha kevesebb szó esne. Félő, hogy az eszmecserék illúziót táp­lálnak, a gazdasági bajok or­voslására arra alkalmatlan terápiát hirdetve. A jogos követelések puszta ismétel­getése — a gazdasági reali­tások figyelmen kívül ha­gyásával — patthelyzetet te­remt. Végül is hitelüket vesztik a követelések kép­viselői, és gyakorlati támo­gatás nélkül marad a gazda­sági kibontakozás is. Marad a parttalan vita, vagdalko- zással tarkítva. Ez persze lehet roppant izgalmas, de jutunk-e előbbre általa? M. D. barátságosabb, mint azelőtt a Kinizsi iskolában. Egye­lőre ott tartunk, hogy két tanácstagnál voltak hárman, hozzám egy illető jött el. Nyílt levelet akarok írni a lakótársaknak. Nem azért vagyunk ott, hogy eltöltsük az esténket, hanem azért, hogy találkozzunk velük, s átvállaljuk a megoldásra váró feladatokat... Ök ta­lán nem is érnek rá utána­járni, mi m^g úgyis me­gyünk a tanácsra, ezért vá­lasztottak meg bennünket. Ügy érzem, van még mit tennünk. Az embereknek is egy kicsit nyitottabbaknak kellene lenniük irántunk. Azt mondtam a tanácstagi beszámolón is, hogy bárki állítson meg, mondja el a gondját, baját. Nem garan­tálok sikert, de eljárok az érdekében. Ráterelődött a szó arra is, hogy többet el lehetne vé­gezni főállásban, azonban otthon is el kell látni a családját. A férje az autó­javító kisvállalatnál dolgo­zik, Brigitta, a lánya pedig most elsős az élelmiszeripa­ri szakközépiskolában. — A család és a munka mellett azért mindenhova elmegyek, ahová meghívnak. Én ugyanis megtisztelőnek tartom, hogy tanácstag le­hetek. Szívvel-lélekkel vég­zem a munkám ... Enél/kül üres lenne az életem. Bajos Géza Üj korparaktár kés'zült el a Gabonaforgalmi cs Malomipari Vállalat kaposvári nagymalmában. Az épület és ennek gé­pészeti berendezése 6,5 millió forintba került. Őrléskor na­ponta 5 vagonnyi korpa keletkezik, ezt a helyszínen csoma­golják és tárolják. A termelőszövetkezetek és állami gazda­ságok állati takarmánynak vásárolják a malomtól. Hangulatjelentés Barcsról HÁROMSZÁZNYOLCVANEGY BESZÉLGETÉS A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem szocio­lógiai tanszékének néhány munkatársa és hallgatója életmóddal kapcsolatos kuta­tásokat végzett Barcson és környékén. Az ott élőkkel e célból igen sok interjút készítettek. A tapasztalatokról a vizs­gálatot végzők egyikét, Ko­vács Andrást kérdeztük. — Miért éppen a Dráva- parti várost választották ku­tatásuk színhelyéül? — Dr. Németh Jenő, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra kért bennünket erre. Ne­kik egy végrehajtó bizottsági ülésre kellett az anyag, hát- térnförmációul. Az iparban foglalkoztatottak havi átlag­bérének alakulása Barcson és vonzáskörzetében orszá­gos összehasonlításban is kedvezőtlen. A vidéki átlag­bér 1986-ban 6213 forint volt. Somogybán ez mindössze 5467 forint, Barcson még en­nek is csak a 84 százaléka. A városkörnyék sem lépte túl a megyei átlagbér 85 százalékát. — Kik végezték a munkát és mit állapítottak még meg? —• Rajtunk kívül a társa­dalmi kérdezőbiztosok Bar­cson 190, a községekben 191 emberrel beszélgettek. A megkérdezettek 25 százaléka szellemi foglalkozású volt, 41 százaléka az iparban, a többi a mezőgazdaságban vé­gez fizikai munkát. A fal­vak lakói erősen kötődnek lakóhelyükhöz. Több mint nyolcvan százalékuk nem költözne el még akkor sem, ha máshol magasabb fizetést ígérnének. A családoknak több mint a fele három- vágy négytagú. A lakosság tizede cigány származású. Közülük falun a legtöbben Babócsán élnek. Itt a lakos­ság negyede cigány. Társa­dalmi beilleszkedésük sok konfliktussal jár. A megkér­dezették nyolcvan százar léka szerint a cigányok in­dokolatlanul sok támogatást élveznek. Érdekes módon a segédmunkások egy része mutatott csak érzékenységet a cigányok sorsa iránt. A gazdasági okokra hivatkozó elbocsátásokat gyakran szí­nezi cigányellenes előítélet. Talán ez az egyik oka, hogy emelkedik a cigányok által elkövetett bűncselekmények száma. A cigányságnak nyújtott támogatások éles kritikája összefügg azzal, hogy a területen sok ember­nek megélhetési gondjai vannak. — Mik ezek? — Nem éri el a fejenkénti háromezer forintot a nyugdí­jas családfőjű családok havi jövedelme. Az öregek leg­többje elsősorban a család­jától vár támaszt. Az infra­struktúra hiánya miatt fő­leg Pécsre és Kaposvárra utaznak a helybeliek. A ka- posvár—barcsi vasút meg­szüntetése érzékenyebben érintette az itt lakókat, mint a bares—nagyatádié. — Hogyan lehet javítani a kialakult helyzeten? — Az újítókészség fokozá­sával, a melléküzemági tevé­kenységek kialakításával, a háztáji gazdaságoknak nyúj­tott hatékonyabb támogatás­sal. B. A. zek valamit, megköszönik, mint a járdaépítést, a kija­vított világítást a Kinizsi­lakótelepen, az útjavítást... Ez a köszönet szerintem egyfajta elismerés. Sokat beszélgettünk ar­ról is, hogy milyen témák­hoz szólt hozzá a megyei ta­nács ülésén. Kiderült: egy­két ülés kivételével min­dig elmondta a saját vagy a számvizsgáló bizottság véleményét. Amikor meg­kérdeztem, hogy minek volt a legnagyobb sikere, azon­nal a Volán helyzetével és a tömegközlekedéssel fog­lalkozó tanácskozást emlí­tette. — Sok probléma volt, nem megfelelő időben és sűrű­séggel indultak a buszok. Kérésemre változtattak a 12-es, a 10-es járat menet­rendjén, beindult a 11/A járat, sűrítették az induló kocsikat reggel és a mun­kaidő végén. A Volán min­den további nélkül segített. Most is vannak persze gon­dok, amikor menetrend­egyeztetésre ülnek össze; mindig vannak hibák, álta­lában azonban meg vagyok elégedve. — Szokott-e fogadóórát tartani ? — Üjabban minden má­sodik hónap keddjén van fogadóesténk a Szondi utcai párthelyiségben nekünk, a Kinizsi-lákótelep öt ta­nácstagjának. Ott sokkal Nem tesz lakatot a szájára KÖSZÖNET A TANÁCSTAGNAK Nem sértődik meg, ha azt mondják rá, hogy jól fel van vágva a nyelve. Olyan típusú nő, aki mindig sze­rette, ha közéleti megbíza­tást kapott. Ma már na­gyon sokan ismerik Somo­gyi Zoltánnét, az áfész gáz­cseretelepének vezetőjét Kaposváron, mint városi és megyei tanácstagot. Gyű­lésekre, megbeszélésekre, fogadóórákra jár, felszólal, panaszt hallgat meg, intéz­kedik. — 1985 óta vagyok váro­si tanácstag a 20. körzetben. A Kinizsi-lakótelep 14—48. tartozik hozzám. Először választottak meg, aztán a városi tanács engem is de­legált a megyei tanácsba. Megvallom, nagyon megle­pett; nem tudom, mivel ér­demeltem ki. Tulajdonkép­pen azzal indokolták, hogy egy-két helyen tevékenyked­tem: a KISZ-ben, a körzeti népfrontbizottságban, a Ki­nizsi iskola szülői munka­közösségének elnökeként. Valóban igaz, hogy mindig részt vettem valamilyen társadalmi munkában. Nem egyszer hallottam véleményt nyilvánítani a városi tanács ülésén, és tu­dom, hogy ugyanilyen ak­tív a megyei tanácsban is. — Nem feltűnési viszke- tegség ez nálam: mindig olyanért szoktam szólni, ami sérti a közösséget, az én el­képzelésemet. A saját dol­gaimról viszont nem szere­tek beszélni. Egy tanácsta­got meg is kérnek: járjon utána ennek vagy annak. Ne­kem van véleményem és ilyenkor elmondom. Aztán van, akiket képviseljek, ugyanis „zűrös” ez a kör­nyék. — S a megyei tanácsban? — Ott is vannak úgyne­vezett kötelező felszólalá­saim a számvizsgáló bizott­ság tagjaként. Sok pénzügyi dolog forog kockán. Egy-egy ülés előtt éppen ezért ösz- szegyűjtjük a véleményeket, s ezt el kell mondani. Oly­kor vannak aggályaim, ké­telyeim; ilyenkor kérdezek, hiszen az ember mindenhez nem ért... Én nem szégyel­lem ezt. Így aztán sokszor többet mondok, esetleg kri­tikusan. Ez egyébként meg­ítélés dolga. Soha nem sér­tő szándékkal, hanem a jobbat keresés vezérel. S mindig utánajárok annak, almit mondok, meggyőző­döm róla, hogy helytálló, jogos-e, és csak akkor te­szem szóvá. Ha például a városi vagy a megyei taná­csot kell megvédenem, mert jogtalanok az elhangzó kri­tikák, azt is megteszem. — Van-e sikerélménye mint tanácstagnak? Somogyi Zoltánná egy pillanatig sem gondolkodott, s már válaszolt is a kérdés­re. ‘ — Ö, hát persze, nagyon sok. Amikor először elkezd­tem, sok tennivalóm volt, s féltem, hogy kevés dolgot tudok elintézni. Azóta sok emberrel magismerkedtem, eljönnek a lakásomra, meg­kérdeznek. Amikor elinté-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom