Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-03 / 29. szám
1989. február 3., péntek Somogyi Néplap 3 Kell-e a pártban platformszabadság ? FÉSZEK ÁRUHÁZ ÉPÜL Épül a Fészek áruház Marcaliban. A kivitelező — a barcsi Szolgáltató gmk — most falazza az épületet, és azt ígérik az építők, hogy júniusban végeznek. Remény van arra, hogy augusztusban megnyitja az 1200 négyzetméter alapterületű üzletet a Dél-dunántúli Tüzép. Somogyi részvétel az európai régiók davosi tanácskozásán Ismerni érdemes, tisztelni fontos A címben föltett kérdésre a párttagság válaszol majd. A Központi Bizottság mellett működő párt- politikai munkabizottság első ülésén mindenesetre elfogadott egy tézistervezetet; ezt tavasszal bocsátja pártvttára. Addig is érdemes végiggondolnunk, hogy miér.t került előtérbe maga a fogalom, hogyan függ ösz- sze a párton belüli plat- fownszabadság a párt megújulásával. Tény, hogy a nyugateurópai pártok többségében — a kommunista és munkáspártokban is, a polgáriakban is — elismerik a platformalakítás jogát. Lenin a frakciózást elvetve a platformszabadságot nemcsak megengedhetőnek, hanem nélkülözhetetlennek tartotta. A történelmi és a jelen idejű tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a demokratikus döntéselőkészí- fés, a szabad véleménynyilvánítás „terméke” a platform. Megnehezíti ezek értelmezést, hogy — .idegen szó lévén mind a platform, mind a frakció — előbb magyarítani kellene őket. Miként a pluralizmust is. Maholnap ugyanis agyonkoptatjuk a politikai zsargon újabb és újabb kifejezéseit, anélkül, hogy pontosan tudnánk, ki mit mond velük. Hol húzódik a határ a platform és a frakció között? Akár a magyar kommunista mozgalom történetében mit tekinthetünk egyiknek és mát a másiknak? Egyfajta közelítési mód, ha a platformok lehetséges kialakulását vizsgáljuk. Nevezetesen: ha a - pártban valóban szabadon nyilvánítanak véleményt s ha a döntések a többségi véleményen alapulnak, akkor mi történjék a kisebbséggel? A demokratikus centralizmus elve, a pórt cselekvőképességének szavatolása megköveteli, hogy a kisebbség is végrehajtsa a többségi elhatározást. Ugyanakkor joga, hogy véleményét fenntartsa, s hogy pártfórumon újra megméresse. Nyilván attól függően, hogy a történések igazolják-e vagy sem nézeteiket. Azaz: a kisebbség a többséget akarja megnyerni. A többség megnyeréséhez viszont elengedhetetlen feltétel a párton belüli szövetségesek megkeresésének lehetősége, a kisebbségi vélemény, pontosabban nézetrendszer nyilvánossá tétele. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol gyakorolható a platformszabadság, ott a szerveződés csak párton belül v.an megengedve. Elképzelhetetlen, hogy más pártok tagjaival keresnék a kapcsolatot. Milyen haszon remélhető a platformszabadságtól? Részben a döntések válhatnak megalapozottabbá. Könnyű belátni ugyanis, hogy a kisebbségi vélemény fenntartása egyúttal ellenőrzés is. Kontroll, hogy vajon azt eredményezi-e a döntés, amit föltételeztek róla. Másrészt: a platformszerveződés aktivizál. Természetessé válik, hogy a támogatni vagy elutasítani kérdés állandósul. Mert a dilemma nem kiiktatható. (Megszületett a döntés, tehát nincs miről gondolkodnunk tovább — jellemezhetjük a korábbi felfogást. Döntöttünk, de a döntés helyességét a megvalósításával kell igazolnunk, egy vagy több alternatív elképzeléssel szemben — ez lehet a jövő gondolkodásmódja.) Természetesen a platform- szabadság sem varázsszer. A párt megújulásának nem egyetlen ismérve. És bizonyos veszélyeket is hordoz magában. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy egyfajta tartós megosztottsághoz vezet — a véleményeket illetően. De nem vezethet megosztottsághoz a cselekvésben. Valóban konfliktushelyzet, hogy véleményemmel a kisebbséghez, tetteimmel a többséghez tartozom. Márpedig e kettősség vállalása, elfogadása nélkül a párt működésében keletkeznek zavarok. Képviselhetem, hirdethetem meggyőződésemet, harcolhatok elfogadtatásáért, de nem gátolhatom a többségi döntés megvalósítását, Az is tisztázandó, hogy a platformok küzdelmében milyen eszközök megengedettek. Nehogy a különvélemény netán pártellenes tevékenység megbélyegzést kapjon, illetve, hogy a plat- formsziabadság nevében frakciózás kezdődjön, ami — ugyancsak találunk rá példát — pártszakadáshoz vezethet. A cél ugyanis ezzel ellentétes. A párton belüli nézetkülönbségek nyilvános ütközéseiből jöjjön létre megegyezések sora. Még a .pártvita előtt, a fölkészülés, az esélyek latolgatásának időszakában vagyunk. A közös gondolkodás stádiumában. M. D. Az európai régiók tanácsa 1965-ben jött létre. Jelenleg 107 fizető tagja van. Résztvevői a világgazdasági fórum ideje alatt — azzal együtt — a svájci Davosban rendeztek kétnapos összejövetelt. Rendezvényükre meghívták Jugoszláviából Szlovénia és Horvátország miniszterelnökét, illetve az Alpok—Adria Munkaközösség tevékenységébe már bekapcsolódott magyar megyék — Győr- Sopron, Vas, Zala és Somogy — tanácselnökeit. A magyar tanácselnökök programját úgy állították össze, hogy részt vehettek a világgazdasági fórumon, a magyar pártfőtitkár előadásán és a vitán. Azt befejezve, másfél napig az európai régiók tanácsának ülésére szólt a meghívójuk. Mit hozott haza legfontosabb tanulságként erről a tanácskozásról dr. Gyenesei István, Somogy megye tanácselnöke? — A világgazdasági fórum szelleme azt sugallta, hogy a világ — és különösképpen Európa — országai egymásra utaltak: a határok szerepe csökken, az országok kapcsolata erősödik. A régiók tanácskozásán viszont az vált nyilvánválóvá, hogy Európa az országoknál is kisebb, önálló szellemiséget is felmutató egységekből áll, és ezeknek a kis egységeknek növekszik a jelentőségük, szerepük az országok egymásra találásában. cégnek. A betétek gyűjtésénél is hasonló a helyzet. Egyetlen bank sem kínál viszont korlátlan hiteleket, ’különösen nem ebben az időszakban. Igen kevés pénz jut forgóeszíközök hitelezésére. A gazdálkodóknak azonban vannak tartalékaik. Igaz, hogy egyre több cég kerül a szanálás vagy a felszámolás küszo— A tanácskozáson sokan tudták, hogy hol van Somogy? — Egyáltalán nem tudták. Több kérdést is föltettek: mi az, hogy Somogy? Kiejteni sem tudták a megye nevét. Megkérdezték azt is, hogy miért ezt a négy magyar megyét hívták meg? Azt gondolták, hogy valószínűleg ez a négy terület hazánknak az a része, amelyikkel érdemesebb kapcsolatot teremteni, mert nyitottabbak, progresszívabbak,, mint a többi. Meg kellett cáfolni a föltételezésüket: nem ilyen megfontolásból, hanem-az Alpok—Adria közösség révén jutottunk el erre a tanácskozásra. — Miként lehet bemutatni egy megyét a tanácskozásnak? — Arra vártak magyarázatot a kérdezők, hogy milyen ez az ország, és nem arra, hogy milyen a megye. Tapasztalatuk, hogy Magyar- országról és egyáltalán az európai szocialista országokról élnek még nagyon szélsőséges és torz elképzelések. Ezen a találkozón is bizonyságát adtuk, hogy Európa szerves részei vagyunk, s mi sem gondolkodunk másként a létről, a gazdasági és a társadalmi fejlődésről, mint ahogy Európa vagy a világ más részein gondolkodnak. Érvelésünkhöz ’ nagyon jó feltételeket teremtett Grósz Károly előadása, és az azt követő párbeszéd a világgazbére, de jó néhány vállalkozik is, kihasználva a szellemi és anyagi lehetőségeit. Ehhez nyújtunk segítséget, s élttől reméljük a forrás gyarapodását, amelynek révén majd a kevésbé sikeres környékbeli szervezeteket is segíthetjük megfelelő hitelkonstrukcióval. Ajánlataink korrektek és visszamenőleg nem emeljük dasági fórumon. Szólni kellett természetesen a megyéről is: azért nem volt ez nehéz, mert néhány jól ismert dologhoz lehetett kapcsolni; a Balaton említését követően már sokan tudták, hogy hol helyezzék el. Üzletemberek, bankárok mondták: jó irányúnak tartják a Magyar- országon megindult folyamatokat, de megkérdezték azt is, hogy tudjuk-e ezeket ellenőrizni és kézben tartani? Mindezt esetleg ide hozható tőkéjük bztonsága érdekében tudakolták. — Egy ilyen találkozó arra nem alkalmas, hogy konkrét tárgyalások kezdődjenek konkrét beruházásokról. Arra azonban igen, hogy kiderüljön: akadna-e vállalkozó, aki — megfelelő feltételek között — Somogybán fekteti be a tőkéjét. — Biztos, hogy volna ilyen vállalkozó: sok erre utaló kérdés hangzott el. Ehhez azonban további információ kell. Megfelelő propagandaanyagot és gazdasági döntésekhez alkalmas információt kell eljuttatnunk azokhoz, akikkel ott kapcsolatba kerültünk. Mert aligha hihető, hogy a mi névkártyánk alapján szavainkra is emlékezik egy amerikai üzletember, egy japán bankos vagy egy magyar származású svájci tőkés. E találkozón való részvétel a jövőben is lehetőség lesz. Ezt ki kell használni, és olyan,' a menedzserek számára is hasza kamatlábakat. Ez nem azt jelenti, hogy nem tartjuk be a Magyar Nemzeti Bank utasításait, csak azt, hogy a terheiket egy ideig a mi bankunk vállalja magára., — A bankrendszer kettéválásától mostanáig nem volt jogosítványuk a lakossági betétek gyűjtésére és a lakossági hitelezésre. Közben életbe lépett a társasági törvény, amely más helyzetet teremtett. — A fiókok önállósága viszonylag nagy, a betét- gyűjtés, az értékpapír-kereskedelem, a pénztárszol- gálat sitb. mellett arra nincsenek felkészülve, hogy nagyobb vállalkozások részvételében egyedül döntsenek. Ebben a bank budapesti központjában levő sízfllkeimberek segítenek. A lakossági betéteket viszont szívesen fogadják a fiókok. Igaz, hogy a lakossági hitelezéshez’ is van jogosítványunk, még nincs eldöntve, mekkorák lesznek a kamatok, milyenek a feltételék, de ezek rövid időn belül tisztázódnak. 1989 áprilisától viszont a lakossági devizaszámlákat is vezetjük, és 1990 januárjától a vállalatok devizaműveleteit is. Ehhez természetesen közvetlen számítógépes kapcsolat kell. A gépek többsége megvan, csak be kell üzemelnünk. Faragó László nálható információs anyagot kell készíteni és átadni, amelyet a névkártya mellett otthon is elő tud venni, s amely a döntését motiválja. — Az Alpok—Adria Munkaközösségben Somogy státusza megfigyelői. Mi a feltétele annak, hogy taggá váljék? — Ügy tűnik, hogy ez csak idő kérdése. Tavaly a velencei fórumon való részvételünk és most, az európai régiók tanácskozásán a megjelenésünk — úgy ítélem meg — kedvező irányban befolyásolta a tagok döntését. Ezt Carlo Bernini professzor — aki velencei tartományi főnök éá az európai régiók tanácsának soros elnöke — egy személyes beszélgetésen erősítette meg. Azt mondta: nem lesz akadálya, hogy 1990-ben Somogy tagja legyen az Alpok-Adria Munkaközösségnek és számítanak részvételükre az európai régiók tanácsának különböző rendezvényein, fórumain is. Azért nagyon fontos ez, mert több mint 100 európai régió és tartomány vezetőjével teszi lehetővé a találkozást, s rajtuk keresztül nagyon sok információt tudunk a megyéről eljuttatni a felhasználókhoz. < _— A tagok száma ezek szerint állandóan bővül. — Meghívták e fórumra Grúzia és az orosz föderáció, valamint egy bolgár megye képviselőit is: különböző akadályok miatt nem vettek részt, de jelezték, hogy a következő tanácskozásra számítanak. Arra már meghívást kap Szlovákia is. Az európai rágiók tanácskozásán résztvevők magatartása és tevékenysége szerintem bizonyítja azt az elvet, hogy ismerni érdemes, tisztelni fontos azt, ami a másé. — Egy ilyen fórumon való aktív részvételhez van a magyar megyéknek önállóságuk, jogosítványuk? — Ez a kérdés Davosban is fölmerült: a magyar Külügyminisztérium egyébként felruházott bennünket azzal a joggal, hogy elsősorban olyan kérdésekben, amelyek egybevágnak a központi törekvésekkel, de országos szinten nem vagy ke- kevésbé pontosíthatók, önállóan tárgyalhatunk. Egy ilyen fórumon lehetőség van az együttműködésre olyan területeken is, ahol a kormányok még nem jutottak eredményre. Föltették azt a kérdést is, hogy egy megye — ez esetben Somogy — felelősséggel tud-e dönteni a külföldi tőke behozataláról? — Fölkészültünk erre? — A gazdasági kamara nagyon fontos partnerünk lehet ebben a munkában. Intézményes a kapcsolatunk a Kereskedelm Minisztériummal. Mindez háttér ahhoz, hogy konkrét esetben megfontolt döntést hozhatunk. > Dr. K. I. Szabad a bank Az MNB területi igazgatója a hitelversenyről Kényszerpályák nélküli szabad bankversenyt hirdet a Magyar Hitelbank Rt. nagykanizsai igazgatóságának igazgatója; olyan megmérettetést, ahol az MHB a legelsők között szerepel. A szolgáltatásokkal és az elsőrendű kiszolgálással kell majd magához csalogatni .az embereket — mondja Lovrencsics Lajos. A bank épületének berendezéseiből még jó néhány darab hiányzott, de már árulták ,a letéti Jegyet a félig Ibebútorozott irodában. Beszélgetésünkben a bank lehetőségeit vizsgáltuk és arra kerestünk választ, milyen hatása lesz a pénzintézetnek a megye gazdaságára. — A szabad bankválasztás — felfogásunk szerint — azt is jelenti, hogy önállóan döntjük el: mikor és hogyan fektetjük be a pénzünket. Két évvel ezelőtt az MHB hálózatában megyénként csak egy (néhol két) igazgatóságot nyitottunk. Keressük a helyünket és keressük a lehetőségeket. Elsősorban azokon a területeken, ahol jelentős a tőketartalék. A bankfiókok többsége önállóan gazdálkodik: a hitelekhez szükséges pénzt is ők teremtik elő, vagyis elsősorban azokkal a hitelkérőikkel építenek ki szorosabb kapcsolatot, amelyek betétjeikkel, nyereséges vállalkozásaikkal gyarapíthatják a bank vagyonát. — Nehéz elképzelni, hogy a vállalatoknak vagy a többi gazdálkodónak tetemes pénztartalékai vannak, bár ennek ellentmond a bank derűlátása: Kaposváron egy pazarul felújított épületbe költöztek. Sikert remél az igazgatótanács, s mielőbb viszont szeretné látni azt a tetemes pénzt, amit belefektetett. — Nem központi tőkekihelyezésre számítunk Kaposváron sem, s ez niagyjá. bői meg is határozza a fiók működését. Nem területileg; hiszen a kaposvári bankfiók hitelezhet bármelyik hazai vállalatnak ugyanúgy, mint egy megyei Űj bank nyitott fiókot tegnap Kaposáron. A Magyar Hitelbank Rt. Engels utcai impozánsan felújított, s pazarul berendezett épületbe költözött. Az ember azt gondolná, hogy nem is egy fiókról, hanem a központról van szó: még az épület lábazatát is márvánnyal rakták ki. A költségekről azonban nem kaptunk információt; úgy látszik, a bank ügye a bank titka is. Nem hivatalos hát az információnk, hogy erre az irigylésre méltó fiókra több mint 30 millió forintot költött a bank
