Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

Somogyi Néplap 1989. február 18., szombat GYERMEKEKNEK ■ KOVÁCS JÓZSEF w Sziráky Gábor (ti éves) rajza Zöld űrhajó suhan iker Nap felé, a magasban játszó zenekar elé. A cirkusz óráján kakas kukorékol, puha ágyában kényes fakir horkol Boszorkány lovagol a háztetőkön, bohócok mókái kényeztetik el a nézőt. A trapézon artisták forgolódnak, esernyőt visz a néni Leónak. Itt ez mind megtalálható, minden délelőtt látható, címünk: TRAPÉZ A PORONDON GYEREKCIRKVSZ, ingyen utazhatnak a gyerekek űrhajónkon! V T B |e- 2 ] z i K A Ó T É R M U R N P E ■ ä 1 L K L C S A C Ó Nevekből § / iro A számokkal megjelölt négyzetekben egy-egv ke­resztnevet rejtettünk el. A lóugrás szabályai szerint haladva fejtsétek meg a ne­veket, és kezdőbetűiket ol­vassátok össze! Egy ismert francia író vezetéknevét kapjátok megfejtésül. {A helyes válasz a 15. ol­dalon.) Tud ocf-e... ... hogy a keleti mesék gyakori szereplője, a repülő szőnyeg, amely odarepíti gazdáját, ahová csak kívánja, a mohamedán vallás szent könyvéből, a Koránból szár­mazik? Ott a zöld szálakból szőtt szőnyeg Salamon kirá­lyé, és olyan nagy, hogy rajta elfér a király egész hadseregé. ... hogy a hanglemezját­szó ősét, a fonográfot Tho­mas Alva Edison találtaiéi? ... hogy Anglia után Eu­rópában elsőként Svájcban vezették be a postabélyeget? 1843. március elsején adott ki egy kanton Zürich 4 és Zürich 6 értékjelzésű bélye­get. ... hogy a világ legkeve­sebb betűből álló ábécéje a hawaii nyelvé. Mindössze a következő tizenkét betű­ből áll: A, E, H, I, K, L, M, N, O, P, U, W. .. . hogy minden idők leg­hosszabb költeménye az in­diai Mahabharata, amely idő előtt 400—150 között szü­letett? Kétszázhúszezer sor­ból és mintegy három­millió szóból áll. A csoda... Ferkó vásott, rossz fickó volt. Sem embert, sem álla­tot nem hagyott békén. Ker­gette a baromfit, a kutya farkára követ kötött... Ügy vinnyogott szegény Buksi kutya, hogy a szomszédok megszánták és megszabadí­tották súlyos terhétől. Ha egy cicát a keze közé kapa­rintott, levágta szép baju­szát. Hiába fenyegették meg otthon, nem használt sem­mit. Se fenyítés, se szép szó... A szülei kétségbe­esetten látták ezt, és csak valami csodától várták, hogy fiuk megjavul. Meg is történt a csoda, mégpedig nemsokára. Egy átrosszalkodott napon este Ferkó lefeküdt, de rettene­tes visítás zavarta föl álmá­ból. Féltében fel akart ug­rani, de nem tudott, mert valami fogva tartotta. Ahogy jobban megnézte, hát látta, egyik keze a Buksi kutya, másik a cica fogai közt van. S húzzák kétfelé, cipelik ki az udvarra ... Sikítani akart, de hang nem jött ki a torkán. Ebben a szorongatott helyzetében megpillantotta a szomszéd bácsit a kerítésen túl. El­kezdett neki könyörögni. — Kedves szomszéd bácsi! Kérem, szabadítson meg ettől a két vadállattól. A szomszéd bácsi meghal­lotta kérését, és bejött a ka­pun. Arca ijesztő volt; vi­gyorgott, közeledett Fer- kóhoz és kínzóihoz. Erre azok még erősebben harap­tak belé. Mikor Ferkó a szomszéd bácsit közeledni látta, remegett a boldogság­tól: itt a segítség. Le is hajolt hozzá a szom­széd bácsi, de nem azért, hogy az állatokat elkergesse, hanem hogy a szemébe ne­vessen. — Ugye, jó?! Ugye, jó?! — mondta a gyereknek. Ferkó megrémült. Hány­kolódott, és sok sikertelen próbálkozás után teljes to­rokból segítségért kiáltott. — Mi bajod, kisfiam? — szólalt meg Ferkó édesanyja, megsimogatta Ferkó izzadt arcát. — Rosszat álmodtál? Ferkó tágra nyílt szemmel bámult ágya mellett álló édesanyjára. — Nincs hát itt a Buksi kutya, nem harapott belém? — Nincs, kisfiam, nincs. Csak aludj szépen ... Ferkó elgyészellte ma­gát. Visszafeküdt, és soká- soká nem tudott újra el­aludni. Még mindig a rémes álom hatása alatt volt. Ez az éjszaka meghozta a szülőknek a várva várt cso­dát: Ferkó megjavult. Szarka Zoltán tanuló Hogyan fedezik föl az üstökösöket? Bizonyára kevesen tudják, hogy számos híres üstököst amatőrök fedeztek föl. Eh­hez ugyanis egyáltalán nincs szükség különlegesen nagy teleszkópokra, már akár egy 25-szörös nagyítású, 10 centiméter átmérőjű bino­kulár is megteszi. Egy-egy „gyanús” objektum észrevé­telekor az első feladat az, hogy meggyőződjünk róla: nem egy távoli gömbhalmaz vagy extragalaktika került-e a látómezőbe? Az ellenőrzés céljára a megfelelően rész­letes csillagászati atlasz használandó. Az égboltot persze nem vaktában, vélet­lenszerűen kell átfésülni, hanem előre meghatározott tartományokban. A látóme­ző legalább 3—4 fokos, vagyis hat-nyolc teliholdnak megfelelő átmérőjű terüle­tet mutasson. Az eget a ki­választott területen úgy kell vízszintesen vagy függőle­gesen végigpásztázni, hogy a csövet mindig csak fél lá­tómezővel toljuk el; az előbb és a később látott területek egymással átfedésben legye­nek. Legbiztesabban akkor dönthető el, hogy valóban üstökössel van-e dolgunk, ha sikerül észlelnünk a moz­gását. A gyanús objektumot a lehető legnagyobb pontos­sággal berajzolják a csilla­gászati atlasz megfelelő he­lyére. Néha már 30—40 perc is elég lehet ahhoz, hogy megállapíthassuk, elmoz­dult-e az objektum a kör­nyező csillagokhoz képest. Néhány órai megfigyelés pedig minden kétséget el­oszlathat. Telihold idején az üstököskutatást föl kell füg­geszteni. A megfigyelések során vigyázni kell: a Jupiter vagy más fényes bolygók (illető­leg csillagok) fénye „szel­lemképet” hozhat létre a te­leszkópban. Ez a jelenség már sok tévedést okozott. Képünkön: a Halley-üstö- kös. Madarak — frakkban A déli félteke különös ma­darai a pingvinek. A 17 pingvinfaj közül, csak kettő költ a déli sarki kontinen­sen, kilenc az e körüli szi­geteken és hat a mérsékelt éghajlat alatt. A pingvinek teste teljesen alkalmazkodott a vízi élet­módhoz. Torpedó formájú­nk; bőrük alatt vastag hő­szigetelő zsírréteg rakódott le. Tollazatuk igen sűrű, zsí­ros, az egyes tollak rövidek és pikkelyszerűen borítják a madár testét. Szárnyuk uszonnyá formálódott át. Üszóhártyás lábuk hátrato­lódott, ezért a szárazföldön az emberhez hasonlóan, egyenesen képesek járni. Tollazatuk a hátukon feke­te, a hasukon fehér, távolról frakkhoz hasonlít. Tüdővel lélegzenek, de igen sokáig maradhatnak víz alatt. Ha lassan úsznak, a kacsákhoz hasonlóan mozognak, lábuk­kal hajtják magukat, erős uszonyukkal tempóznak. Légzésre kiugranak a víz­ből. Főleg halakkal, rákok­kal, polipokkal és egyéb, kicsiny tengeri élőlényekkel táplálkoznak. Életüknek körülbelül a fe­lét a tengerben töltik. Van­nak pingvinek, amelyek csak költeni és vedleni jön­nek a partra. Rendszerint A varázsló álma • — Mesét lehetett ott hallgatni, sőt sok-sok tör­ténetet — mondta a bará­tom. — Mert ha egyszer a fecskék végigülik a villany­drótokat, akkor bizony cso­dásnál csodásabb történe­tekről folyik a szó. Igen- ám, de a fecskék arra na­gyon is ügyelnek, hogy ide­genek ki ne fürkészhessék a titkaikat. Madárnyelven beszélnek. De az én esze­men nem járnak túl! Meg­tanultam ficseriül, aztán klakkba, fekete frakkba bújtam, és közéjük teleped­tem — mondta a barátom, akiről most már elárulom: varázsló. Varázsló bizony! No, de erről majd más­kor, mert bizonyára inkább arra vagytok kíváncsiak, hogy miként folytatódott a meséje, vagyis a történet. — Aznap Fecske Ferkó volt a soros mesélő — mondta a barátom. — Vál­tig állította, hogy álmában befagyott az ég, és ö egy olyan csíkot karcolt rá a korcsolyájával, ami akkor is megmaradt, amikor el­olvadt a jég. — Hű, Örül­tek ám a lepkék — így Fecske Ferkó —, mert ép­pen nagymosás volt náluk, és ráadásul éjszakai zápor, dúló-fúló zivatar szaggatta le a pókhálókat erdőn, me­zőn. Nem volt mire tere­getni a temérdek csurom­vizes lepkeszárnyat. Mert Pillepapának meg Lepke­mamának annyi gyereke volt, mint senki másnak a világon. Kapták hát a két- fülű kosarat, és fölrepültek a didergő pillelurkók vizes szárnyaival. Szálltak, száll­tak, de az a huncut csík, amit szárítókötélnek néz­tek, csak nem akart köze­lebb jönni. Még szerencse, hogy közben kikerekedett a szivárvány. Rá is tele­pedtek, mert már nagyon elfáradtak. Es ahogy ott pihengetnek, nézelődnek, látják ám, hogy volt is, meg nincs is szárítókötél. Ügy eltűnt, mint az álmok, } < A f'i •ctfJÍ ■ '.0| it#/ W'/A Il i/ ' #5 Santha Viktória óvodás rajza amelyekről sohasem lehet pontosan tudni, hogy mi­kor van végük (és persze azt sem, mikor kezdődnek), pedig vannak, és biztosan voltak is, hiszen emlék­szünk rájuk. De akárhogy is volt, az égi teregetésből nem lett semmi... Nagy baj mégsem történt, mert mire a fáradt lepkeszülők visszaértek, a pókok annyi kötelet, hálót feszítettek a fák, bokrok közé, hogy há­rom kétfülű kosárra való lepkeszárny is elfért volna rajtuk. \/> ■ , .: ír ' \ yh. 1« \ \ X V \ \ \ Vv* Edig a barátom meséje, a barátomé, aki varázsló ugyan, de az igazat meg­vallva még nagyon fiatal, sőt mondhatnám, hogy nagyon is apró varázsló, és hazudós is egy kicsit. így aztán lehetséges, hogy ez a fecskés mese is sántít, már csak azért is, mert Pillepa­pa esküszik rá, hogy Fecske Ferkóból egy szó sem igaz, és a barátom maga álmod­ta, találta ki az egészet. Vallató Géza visszatérnek ugyanarra a szigetre, ahol kikeltek, egyébként állandóan vándo­rolnak a tengerben. A pingvinek életének megfigyelése még eléggé kezdeti állapotban van. A madarak hosszú ideig tartó megfigyeléséhez az szüksé­ges, hogy nagy számban tartósan megjelöljék őket. Á madárgyűrűzés világszerte bevált módszer, és az orni­tológusok igen sok érdekes eredményt kaptak a gyűrű­zéssel. A pingvinekkel vi­szont az a baj, hogy nem lehet őket a lábukon gyű­rűzni. Ennek oka: lábuk át­mérője — a pingvinek táp­lálkozási állapotával össze­függően — nagyon változó. Vedlés és költés idején, ami­kor koplalnak, lefogynak, a lábuk vékony lesz. A téli halászat alatt pedig erősen meghíznak, a lábuk is meg­vastagodik. Tehát a gyűrű vagy túl laza, vagy leam­putálja a pingvinek lábát. Hosszas kísérletezés után a madarászok kidolgoztak egy uszony (szárny)-gyűrűt, amely úgy látszik, beválik. Pontos feladat A szótöredékek minden oszlopban azonos szóval egé­szíthetők ki. Ha rátalálsz a megfelelő szóra, a megfejtés már gyerekjáték. Próbáljatok hasonló fel­adatot kitalálni magatok is! (A feladat helyes megol­dását megtaláljátok a 15. oldalon.) ák ti... . ar ív né .. . ás 1.. . at al.. . t b . .. at ó... ék t. .. ika sor. .. ás k . .. usz ne.. . a f . .. or i... ék P ■ .. ál her. .. ás t. . . US ham ... ás 1 . ..anya ol.. . ás al ... alan ... alany E S E Z Ü N T L E Ü s A R 1 N Á NY A U G Á s P R Z É G A A T E J T E R A J U L i H Z B 0 S Á J R R A Á T BETŰOSZLOP Rakjátok helyére sorrend­ben egymás mellé a felcse­rélt betűoszlopokat úgy, hogy a betűk vízszintesen, folyamatosan olvasva Petőfi Sándor János vitéz című művének első két sorát ad­ják eredményül. Hogy szól ez az idézet? (A helyes válasz a 15. ol­dalon.) Trapéz a porondon gyerekcirkusz

Next

/
Oldalképek
Tartalom