Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-13 / 11. szám
1989. január 13., péntek Somogyi Néplap 3 A KÖZPONT MESSZE VAN... Szakszervezetek az áremelésről Három kérdés dr. Exntr Zoltánhoz, az SZMT vezető titkárához Csaknem egy éve, hogy a marcali Marilla Bőrdíszműipari Leányvállalat visz- szlatért a régi gazdálkodási formához. A Palota Bőrdíszmű Vállalatnak szüksége van a marcali, üzemre. A cég igen jelentős szovjet exportra kötött szerződést: műbőr táskákat készítenek a megrendelőnek. A piac szinte kielégíthetetlen, báláz utóbbi időben sokkal inkább kell ügyelni a minőségre és a pontosabb szállításra. A palotaiak helyzete kivételes: a szovjet exportjukhoz £llami támogatást kapnak, igen jó üzlet műbőrtáskát varrni és külpiacra szállítani. A marcali gyárban javarészt az említett táskákat készítik az asszonyok, s ha teljesítették az üzemre szabott meny- nyiséget, csak akkor vállalhatnak más munkát. Az intelmet leány váll a Uh ként is megtartották, olyannyira, hogy több külső cégtől is elfogadtak megrendelést, de közben a mű- bortáskákat is rendben megvarrták. A leányvállalat — támogatások nélkül — sokkal inkább nyereségérdekelt volt; nem csupán a ledolgozott órák és a darabszám minősítette őket, hanem pontosan tudniuk kellett azt is, hogy a munkájukért mekkora fizetséget kapnak. A budapesti központ természetesen nem bontotta fe.1 az 1987-ben megkötött szerződéseket, így jelenleg is készítenek Marcaliban egy osztrák partnernek szörf- kellékeket. A Piértnek iskolatáskákat szállítanak, de mindezeket nem nézte jó szemmel az anyavállalat, noha jelentős bevételt hoztak és hoznak azóta. Az osztrák cég olyannyira elégedett a marcali asszonyok, lánydk munkájával, hogy tavaly már siklóernyőt is varratott az üzemben. Az újfajta sporteszköz a sari kányrepülő és az ejtőernyő keveréke: hatalmas a kereslet rá. az osztrák cég pedig adna munkát az üzem dolgozóinak, de minden a szerződésen múlik. A megállapodásra viszont Budapesten kerül pecsét, úgy, hogy a marcaliakat meg sem hívják az üzletkötésre. Annyira elszigetelődött tőlük a piac, hogy az osztrák cég küldte telexek is Budapestre érkeznek, s így Marcaliban csak „másodkézből” értesülnek ezek tartalmáról. 1988-ban egyetlen forintnyi fejlesztésre szánt pénzt sem kapott az üzem. Ha korábban a legmoderneDb berendezéseken dolgoztak volna Marcaliban, akkor is meggondolatlanságnak hathat, hogy nem számítanak az elkövetkező időszak kihívásaira. Az osztrák partner ösztönzésére szitanyomó gépet vett annak idején a leányvállalat: a visszarendeződéskor pedig azon is túladott volna a központ, hiába magyarázták az üzemben, hogy a megtartása üzleti érdek. Szerencsére a marcaliak idejekorán eladták a festőgépet az MHSZ-nek, így maradhatott ott az üzemben, ami az övék. Az MHSZ-szel kötött szerződés jelenti az egyetlen fizetéskiegészítést az üzem munkatársainak. A szövetség bérmunkában segít az üzemnek az ott dolgozó nők a rendes munkaidő után is a gépek mellett maradnak. Egyesek szerint az egyre növekvő terveket és a külön megrendeléséket másként nem tudnák teljesíteni. A silklóernyők és a szörf- kéllőkek készítéséhez nélkülözhetetlen a szabászat, amelyet a központ fel akar számolni. Hiába a hadakozás: a legújabb elképzelések szerint nincs hely a szabászgépeiknek, mert talán már ebben az évben igen korszerű berendezéseket építenek a földszinti üzembe. Egy amerikai cég belga leányvállalata gyártana Marcaliban utazótáskákat, természetesen bérmunkában. Az előzetes tárgyalásokon még évi 5—600 ezer táska varrásáról volt szó, de később ez a meny- nyiség tizedére csökkent. Ezért aztán aligha örülnek az üzemben a fejlesztésnek, sajnálják a szabászgépéket is, mert azok nélkül előbb- utóhb egy biztos piactól esnék el. Egy évvel ezelőtt, amikor megszűnt a marcali leányvállalat jellege, azzal érvelt a budapesti központ, hogy az üzem nem jövedelmező, holott Marcaliban mindig elégedettek voltak az óv végi elszámolásnál. Lehet, hogy nem egyformán mérlegeltek, s az is biztos: az érdekeik sem ugyanazok és mindaddig fennmarad az acsarkodás, amig az üzemet (gyárat) kétszáz kilométerről irányítják. F. L. — Hogyan jogudta a megye szakszervezeti mozgalma a hét elején bejelentett áremeléseket? — Feszült hangulatban és erős f ölhábor odás s-a 1. A megismert, lavinaszerű áremelések igen nehéz helyzetbe hozíták a bérből és fizetésiből élőket. Olyan termékek árai nőttek, amelyek a mindennapi megélhetéshez szükségesek. Megyénk lakosságát ez különösen sújtja, hiszen a munkavállalók jelentős rétegei a létminimum körül, vagy annál; is kevesebbet keresnek, és nagy az alacsony nyugdíjasok aránya. A fiatalok pedig mind messzebb kerülnek egzisztenciájuk megteremtésének lehetőségétől. Számos munkahelyen úgy fogalmaztak, hogy az életszínvonal az elviselhetőség határára csökkent. Aggódva kérdezik: „Meddig lehet még a lakosságot sújtani? Mikor lesznek tisztességes bérek?” A dolgozók tartalékai már elfogytak, nincs hova hátrálniuk. Figyelemre méltó az is, hogy 'a központi statisztikai számítások százalékos mutatóit széleskörűen elutasítják, azokat sokkal magasabbnak érzik a megismert számoknál. A szociálpolitikai intézkedések pedig mérsékelni sem képesek a kiadásokat. Üj, eddig nem Tapasztalt szomorú jelenségekkel találkozunk; nélkülöző emberek keresnek fel bennünket segítség reményében ... — Mi a véleménye más megyék szakszervezeteinek tiltakozó akcióiról’ — Ezek az akciók rokon- szenvre, szolidaritásra találtak tagságunk körében. Mi viszont nem tartottuk időszerűnek hasonló módon eljárni, hiszen az intézkedések már megtörténtek, s a feszült hangulaton nem segített volna. Somogy megye munkahelyein semmilyen megmozdulás nem történt. A tagság nevében azonban tiltakozásunkat fejeztük ki az áremelések szerkezete és mértéke ellen, mert meggyőződésünk, hogy további, nagymértékű emelésük be- 1 áthata tla n , következmé nyekkel járhatnak. A hangú la tót jeleztük az országos szervekhez, s ez figyelmeztetés is a kormány számára, hogy a kibontakozás lehetőségeit nem keresheti csak a lakosság terheinek ilyen mértékű növelésével. — Mit tehetnek a szak- szervezetek a lakossági terhek mérséklésére? — Január 9-én az ágazati szakszervezetekkel közösen kibővített ülésen fogalmaztuk meg a fő feladatokat. Felkérjük a megye munkáltatóit, a szakszervezetek munkahelyi vezetőit, hogy minél előbb adják meg minden dolgozó számára a minimális, 3 százalékos béremelést, a további béremelések ütemét gyorsítsák meg, ahol erre mód van. ösztönözzük a 3700 forintos minimális bérre való beállást, ahol ‘ ez még hiányzik, s követeljük egyes ágazatokban a 40 órás munkahét bevezetését. A közeli napokban találkozunk a megyei tanács vezetőivel, akiknél egyrészt szeretnénk elérni, hogy a szociális juttatások — segítségükkel — a tanácsi szerveken keresztül minél szélesebb körben jussanak el a rászorulókhoz, másrészt tárgyalni kívánunk az irányításuk alá tartozó szakmák (pedagógus, egészségügy, közalkalmazott) 1989. évi bérfejlesztési lehetőségeiről. Ezenkívül a szíákszervezetek a továbbiakban minden lényeges kérdést az érdekvédelem oldaláról vizsgálnak, és nem fogják magyarázni a központi áremeléseket. Ragaszkodunk a klasszikus szak- szervezeti jogok további gyakorlásához, a kollektív szerződések megkötéséhez, az egyetértési - jogokhoz, a mielőbbi bér- és szociálpolitikai reformhoz. így felelhetünk osak meg a tagság igényeinek. J. B. MAGYAR—JUGOSZLÁV TANÁCSKOZÁS Vízlépcső, vízi turizmus, együttműködés Keresve a lehetőségeket Ott voltak a Rába-ring építésénél is Gálosfán 'tanácskoztak három napig a Magyar—Jugoszláv Urbanisztikai és Területrendezési Állandó Albizottság területi-tervezési munkacsoportjai. E bonyolult elnevezésű szervezet jugoszláviai és magyarországi munkacsoportjának fontos feladata, hogy mindkét ország magasabb szintű és egymást kölcsönösen érintő döntéseit előkészítse, illetve tájékozódjék és tájékoztatást adjon a tervekről, a legfontosabb folyamatokról. A tegnap befejeződött tanácskozásokon elsősorban a tervezett gyurgyevá- ci vízlépcsővel kapcsolatos környezetvédelmi és területi tervezési teendőkről esett szó, de egyéb fontos témákról is eszmét cseréltek a résztvevők. A vízlépcső magyarországi és jugoszláviai tervezési feladatairól továbbra is folyamatosan informálják egymást a bizottság tagjai és elhatározták azt is, hogy mindkét országban az érintett települések lakosságát a lehető legalaposabban tájékoztatják a tervezésről, a majdan megkezdődő munkálatokról és a környezeti hatásokról. A határ menti térségek, megyék kapcsolatbővítési lehetőségeiről, a gazdasági együttműködés fejlesztéséről is szó esett a megbeszélésen. Az elmaradott térségek különösen nagy hangsúlyt kaptak mindkét fél által elmondottakban. Az idegenforgalom jobbításának kérdései között a dunai és a tiszai vízi turizmus lehetőségeinek jobb kihasználását szorgalmazták a résztvevők, de a Dráva jobb kihasználásáról sem feledkeztek meg. A jugoszláv—'magyar—osztrák hármas határ térségének idegenforgalmi lehetőségei egyelőre kihasználatlanok, ezért itt sok a teendő. A tervezési-kutatási dokumentációt kölcsönösen át fogják adni egymásnak a felek s ez tán segíti az előrelépést. Azt is megállapították a megbeszélésen, hogy a turizmus fejlesztését célzó tervek megvalósulásának esélye most sokkal nagyobb, mint a korábbi időszakban volt. A somogyi elképzelések köziül olyan fontos részletek is napirendre kerültek, mint például a Babócsán feltárt török fürdő helyre- állításának sürgőssége avagy a barcsi Kremzir- kastély renoválásának és hasznosításának égető szükségé. Nemcsak hivatalos tanácskozással töltötték idejüket a Gálosfán vendégeskedő jugoszláv és magyar szakemberek- Valószínűleg használt az idegenforgalomról szóló elméleti vitánák, hogy Kaposvár nevezetességei közül is megtekintettek jó néhányat, valamint a Csiky Gergely Színházban megnézték Brecht Kurázsi mama című drámáját. A jugoszláv delegáció tagjai az előadáson kívül különösen elégedetten szemlélték a hazájuk fiainak keze munkáját dicsérő felújított színházat. Az előzetesen kialakított munkaprogramhoz szintén nem tartozott hozzá szorosan, de szóba került s élénk •figyelmet keltett a vendégek körében a Somogy Megyei Tanács szervezeti korszerűsítése, valamint több nagy horderejű országos reform — Megért? — Kevés a lehetőség, s ezéket ki kell használni. Somogyiban alig van munkánk, máshol azonban várnáik bennünket; nem az olcsóság, hanem a ,megbízhatóság miatt. Ezért is fejlesztünk. Ha a hitelünk megmarad, újabb üzletfeléket nyerhetünk meg. — Önöket, azt hallottam, ismerik a nyugati piacon is. — Olyannyira, hogy ve- gyas vállalatot akar alapítani velünk az NS3K-beli ASB-cég. Közösen dolgoznánk föl és közösen értékesítenénk a pötrétei bányánkban kitermelt tőzeget, például Ausztriában. — Vállalkozásunkra tehát fölfigyeltek külföldön is. Tartogatnak-e még másféle meglepetést? — Nem sóikat. Amit csinálunk, arról kevesen tudnak. Pedig a tőlünk kiter- jnelt alapanyagból dolgozik a cserép ipari vállalat; szer- ves trágya-szórással foglalkozunk, s a kémiai anyagok visszapótlására a Keszthelyd-begységből származó dolomitot hordjuk ki. Az sem közismert, hogy a hozzánk tartozó agrökémiai központ nemcsak műtrágyát, hanem növényvédő szeréket is forgalmaz. A jövőben vállaljuk a rágcsálók irtását, számítógépes rendszerünk segítségével tájékoztatást adunk az állategészségügyi gondok megoldásához, és részt kérünk a környezetvédelmi problémák megoldásából is. Nagy Jenő is. Hajószakmunkás-képzés kezdődött a Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalat siófoki üzemegységénél. Jelenleg a vállalat huszonkét dolgozója vesz részt ezen a tanfolyamon, s ha a vizsgák sikeresek lesznek, akkor ez év tavaszán ha- jószakm un kas-bizonyítványt kapnak Dr. Ágh Pál, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát meliorációs főmérnökségének igazgatója nyugodt ember, pedig volna oka az idegességre. Ezt azokból a tanulmányokból tudom, amelyéket a különböző szaklapokban publikált. Gazdasági megfontolásokra hivatkozva — de épp gazdasági megfontolatlansága .miatt — megfeledkeztünk ugyanis a termőtalaj, a dél-somogyi homokhát termőképességének javításáról. Vagyis hibát hibára halmoztunk. Erről persze nem ő tehet, de van véleménye róla. S javaslatokkal is élt, amelyeket nem mindenütt hallgattak meg, és nem is mindenki. Most viszont... — Ügy látszik, hogy kar- doskodásainak eredménye lett: jelentős fejlesztésekre kapták lehetőséget. — A zailaszentmi'hályi és . a nagyatádi üzemmérnökségünket egyéniként 15 millió forintos beruházással fejlesztjük. Ebből a pénzből Atádon kotrógépeket és lánctalpas erőgépeket vásárolunk, Zalaszentmihályon pedig betonüzemet létesítünk. Ez részben saját szükségleteinkre termel, részben a környék ellátását javítja. Harminc kilométeres körzetében négy nagyobb város található: Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Keszthely és Zalaszentgrót ellátását is megoldhatjuk. A körzetben nincs betonüzem, tehát jó piacra számítunk. — Egy meliorációs cég? — Profilbővítésre van szükség, mert mi is nyereségérdekeltek vagyunk. A talajjavításra egyre kevésbé jut állami támogatás; ha ezzel nem tudunk foglalkozni, más munkákat kell keresnünk. Ezért vállaltuk a Rába-ring építésénél a talajmunkákat, s részt veszünk a dunai vízlépcső kialakításának munkáiban is. Most a Szigetközben dolgozunk: a várható talajvíz- szint-ingadozást akarjuk kiegy enl íten i. Du naki lit i nél mederkotrást végzünk; ennek értéke az idén negyven- millió, jövőre nyolcvanmillió forint lesz.
