Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
2 Somogyi Néplap 1989. január 11., szerda Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) — Meg kell azonban jegyezni, hogy a társadalmi szervezeteik is végezhetnek olyan tevékenységet, amelyet jogszabály feltételhez köt vagy egyébként szabályoz. Természetesen ezek a jogszabályok — más jogi személyekhez és magánsze- mélyakheö hasonlóan — a társadalmi szervezetekre is irányadóak. A továbbiakban a gyülekezési jogról szóló törvény- javaslatban foglaltaikat indokolta meg Kulcsár Kálmán. Hatályos jogrendszerünkben a gyülekezési szabadsággal kapcsolatos jogi szabályozás szűk körű, kizárólag a gyülekezési szabadsággal foglalkozó jogszabályunk egy 1945-ben kiadott belügyminiszteri rendeletén kívül — nincs. Ez a belügyminiszteri rendelet is elavult rendelkezéseket, jogrendszerünkben ma már ismeretlen jogi fogalmakat tartalmaz, ezért a javaslat hatályon kívül helyezi. — Felmerül a kérdés: vajon szükséges-e egyáltalán szabályozni a gyülekezési jogot, nem elegendőbe csak az alkotmányban történő rögzítése? — Általánosságban megállapítható, hogy napjainkban az alapvető emberi jogok — köztük a gyülekezési jog — gyakorlásának korlátozhatatlansága sehol a világon ' maradéktalanul nem érvényesül. Nem érvényesülhet már csak azért sem, mert a legfontosabb társadalmi és állami érdé. kék, nemkülönben mások jogainak és szabadságának védelméről egy állam sem mondhat le. A gyülekezési jog sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (együttesen: rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből következik az. hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban v an a szólásszabadsággal és az úgynevezett petíciós joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem is beszélhetünk ténylegesen a gyülekezési szabadságról. Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényesen és rendeltetésszerűen gyakorolható legyen, a javaslat a gyülekezési jog gyakorlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentéshez köti. Ennek a bejelentésnek azonban nem az a célja, hogy az állam- igazgatási szerv a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési jognak, mint alapvető szabadságjognak a gyakorlása ugyanis nem igényel előzetes közigazgatási hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy az állam- igazgatási szervek — elsősorban a rendőrség — felké szüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend, a közlekedés zavartalanságának a biztosítására. — A bejelentéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a javaslat — szűk körben és kivételesen — lehetőséget ad arra, hogy a rendőrség a meghatározott feltételek esetén a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, illetőleg időben való megtartását megtiltsa. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy ez a tiltás 'nem általában a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a tervezett rendezvény megtartása elé állít korlátot, hiszen az adott rendezvény nem a bejelentésben megjelölt helyszínen és időben megtartható lenne. A tiltás tehát kifejezetten csak arra irányul, hogy a rendezvényt ne ott, vagy ne akkor tartsák meg. — A javaslat megfelelő garanciát nyújt a gyülekezési jog szabad gyakorlásának védelme érdekében, ugyanis a rendezvény megtartását megtiltó határozat ellen közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni. A bíróság — ha azt indokoltnak tartja — megváltoztathatja a közigazgatási szerv döntését. — Egy rendezvény megszervezése és annak megtartása a szervezők részéről fokozott figyelmet, gondosságot és ezzel együtt fele. lősséget igényel. Ennek megfelelően a rendezvény rendjének megteremtése elsősorban a szervező feladata, ebben azonban kérésére a> rendőrség, és más arra illetékes szervek is köz.' reműködnek. Végezetül azokról a javaslatokról szólt Kulcsár Kálmán, amelyeket mérlegeltek ugyan, de végül is elvetésük tűnt célszerűnek. Ilyen például a zárt helyiségben tartott nyilvános gyűlésekre vonatkozó bejelentés. Végezetül kérte, hogy az Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatokat fogadja el. Bölcsey György (Budapest 63. vk.), a jogi, igazgatási és -igazságügyi bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést Kulcsár Kálmán expozéjához. A bizottság az Ország, gyűlés napirendjén szereplő törvénytervezetekről részletekbe menő viták után alakította ki álláspontját, s egységes véleményként fogalmazódott meg, hogy e jogszabálygyűjtemények a jogállamiság felé vezető út fontos állomásait jelzik. A vitákban ismételten kiemelték az új alkotmány mielőbbi kimunkálásának szükségességét. Többen kérték, hogy az új alaptörvény elkészülésével egy időben szülessék meg az alkotmánybíróságról szóló törvény is. Számos képviselő foglalkozott a bírói függetlenség elvének kérdésével, támogatja -azt az indítványt, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez a jöyő- ben ne lehessen interpellációt benyújtani. Az alkotmánymódosítás tervezetét a jogi bizottság — a módosító indítványokkal — egyhangúlag elfogadta. A gyülekezési jogról a bizottság úgy foglalt állást: olyan mértékű szabályozásra van szükség, amely garantálja a szabadságjogok zavartalan gyakorlását. Jelentősnek minősítette a bizottság a bírósági jogorvoslat lehetőségét, amely mintegy záloga a szabadságjogok gyakorlásának. Ezután határozathozatal -következett. Az elnöklő Stadingier István megállapította : az alkotmány módosításához a képviselők minősített, kétharmados többségének igenlő szavazatára — tehát a jelen esetben a Szavaz az Országgyűlés Berecz János felszólalása tiikai versenyihelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe. Ajándék-e ez a népnek a párt részéről, vagy pedig alanyi jogon illeti meg ? Határozottan állok ezen utóbbi mellé. Akkor is teszem azt, amikor párton belül éis kívül egyesék felvetik: érett-e a nép, felkészült-e a magyar társadalom a demokráciának erre a fokára? Pártunk ugyan késlekedve, de állítja, hogy a magyar társadalom hosszú ideje nemcsak érett, hanem képes is a demokratikus szocialista politikai rendszer építésére, a cselekvésre, a politizálásra. Vitatkozunk azokkal, akik azt állítják, hogy társadalmunk úgymond felkészületlensége vagy passzivitása miatt képtelen erre. Vajon nem ékes cáfolata-e ennek az állításnak a mögöttünk hagyott hónapok eseményei, a jövő tervei, sőt a jelenlegi parlamenti vita is. Kételyt — nem megalapozatlanul — egyesekben az okozhat, hogy társadalmunk a demokrácia gyakorlásában bír-e jártassággal. Meg kell mondani, hogy a jártasság meg szerzésében és gyakorlásában soká'g koriá. tozva volt. Most, a joggal együtt, a jártasság gyakorlásának feltételeit teremti meg magának. Ebben a párt nemcsak partner, hanem aktív kezdeményező. E törvénytervezetek elfogadása újabb, nélkülözhetetlen, persze még nem elégséges teret nyit a társadalom számára a hatalomgyakorlásában való tényleges részvétel elérésére. Tapasztalatok alapján nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a hatalom kialakult intézményrendszerének önkorlátozására számítsunk — a retorikája ellenére sem. Az eddigi modell önkorlátozásra, a kinyilatkoztatott szándékai ellenére sem volt megfelelően képes. Azért kellenek jogi garanciák, hogy a szándékból valóság legyen. Az önszerveződésre, érdekképviseletre, gyülekezésre való igény a társadalomban nemcsak a politikai közegben jelenik meg, hanem annál jóval szélesebb körben. Ez felöleli a környezetvédelemtől kezdve a lakosság karitatív, kulturális törekvéseinek és más önkifejezési formáinak igen színes megnyilvánulásait 387 képviselő közül 258 igenlő szavazatra — van szükség. \ Először azt a részkérdést bocsátotta szavazásra, amely a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságára vonatkozott. Arra az elnöki kérdésre, hogy ki fogadja el a miniszteri indítványt, 249-en .szavaztak igennel, 65-en nemmel, 33- an pedig tartózkodtak. A javaslat tehát nem kapta meg a szükséges minősített többséget, vagyis a képviselők fenntartották azt az alkotmányos helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbra is lehet interpellációt intézni. Ezután tette fel szavazásra Stadinger István az egész — a részkérdésben már eldöntött — alkotmánymódosítási javaslatot. Ezt a képviselők 345 szavazattal elfogadták. A határozathozatal után ügyrendi kérdésként elfogadták a képviselők, hogy az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló, törvényjavaslatot együttesen tárgyalják, de külön-(külön hoznak határozatot a törvénytervezetekről. Elsőként Huszár István (országos lista), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kért szót. Berecz János (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára bevezetőben rámutatott, hogy a korszerű magyar jogállamiság pilléreinek az alapkövét rakja most le az Országgyűlés. Az utóbbi években sokféle módon szálltak ebben az országban a társadalom alulról való, önszervező épüléséről. A most tárgyalt két törvény- tervezet jelenti azonban az első igazi garanciát am, hogy ez a társadalomszervező óhaj joggá váljon. E helyen tényként szqlt arról is, hogy e törvények megú'lko- táisára a politikai ösztönzést a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értekezlete adta meg — mondta. Kiemelte: ezen törvény- tervezet előkészítése valóban demokratikus módon haladit, mert mind a nagy, meghatározó társadalmi szervezetek, mind az alternatív nézetek képviselői, az állampolgárok érvényesíthették is elgondolásaikat. Ez a vilta — és ezt az Ország- gyűlés előtt is jelentsük ki — politikailag nagyon lényeges, társadalmi berendezik edésünlk és fejlődésünk számára meghatározó pontokon módosította, változtatta, ha úgy tetszik tovább demokratizálta, pontosította a törvénytervezeteket. A továbbiakban leszögezte : miközben törvénytervezetekről vitázunk, tudatában kell lennünk annak, hogy a politika alapkérdéséről van szó, a hatalom, a korszerű Grósz Károly és Kárpáti Ferenc az ülés megkezdése előtt Elmondotta, hogy a két törvénytervezetnek a HNF által szervezett társadalmi vitáján körülbelül ötvenezren vettek részt, nyilvánítottak véleményt. Az állampolgárok több mint 1200 gyűlésen fejtették ki álláspontjukat. Ügy foglalt állást, hogy a két törvénytervezet elfogadása nem nehezíti az új alkotmány megalkotását, ellenkezőleg, segíti azt. A két jogszabály elfogadása felfogható az új alkotmányhoz vezető úton tett fontos lépésként. Púja Frigyes (Békés megye, 8. vk.) nyugalmazott külügyminiszter nézete szerint korai lenne e törvény- tervezetben politikai pártok létrehozásának, működtetőnek lehetőségét most rögzíteni. Annál is inkább, rni- veL az egyesülési törvény szerint a politikai pártnak a társadalmi rendszerben betöltött szerepére az alkotmány rendelkezései irányadóak, megalkulására, nyilvántartásba vételére, felügyeletére, valamint megszűnésére pedig külön törvényt kell alkotni. hatalmi berendezkedés mikéntjéről. és a hatalomgyakorlás módjáról. Kié is a hatalom, valójában ? Ki akar korszerűen berendezkedni ? — vetette fel a kérdést, majd kijelentette : a hatalom nem a párté, nem is a kormányé, és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé. Alkotmányiunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg. E hatalomgyakorlás mikéntjének és intézményrendszerének kialakítása, korszerűsítése, demokratizálása a szó igazi értelmében a köz ügye. — Az MSZMP vezető párt szerepéből ered az a követelmény, hogy a társadalom megérett politikai- szükségleteit felismerje, saját céljaként megfogalmazza és a magyar haladás érdekében cselekedjék. Elégséges alappal jeleníthetjük ki: az MSZMP egy pártként isméidé fel felelősségét és kezdeményezte, hogy a poliis. ösztön özmünk kell, hogy az országos és helyi közéletben egyaránt a törvényadta keretekben minden egyesülési, gyülekezési szándék egyenlő esélyt kapjon képviselőik érdekeinek, nézeteinek megjelenítésére. Ez az emberi lét önmegvalósításának is szerves része egy korszerű társadalomban, főleg ha azt — szándékaink szerint — a szocialista elvék vezérlik. Éppen ezért teremtünk újabb biztosítékot arra, hogy az alkotmánnyal ellentétes, a faji megkülönböztetésre, a népek közötti gyűlöletkeltésre, az antiszemitizmusra, a békét veszélyeztető nézetekre épülő szervezetek ne jöhessenek létre. Társadalmunkban ma különböző erők mozdultak és mozdulnak meg a haza felemelkedése előtt álló akadályok eltávolítására és a nemzeti haladás előmozdítására. Ezen erők szerveződési törekvéseiket a most vitatott törvénytervezetek alapján, valósíthatják meg. Ilyen módon létrejöhetnek a feltételek, hogy a különböző mozgalmak intézményesült formában egyenlő jogon, partnerként vehessenek részt egy új nemzeti összefogásban. A mozgalmakkal már ilyen körülmények között is elkezdődhetnek a politikai kapcsolatépítés munkálatai: a párbeszéd, az egyezkedés, az együttműködés, sőt a koalícióalkotás' lehetősége is. Egy ilyen cél magunk elé tűzése ma realitás, és a kibontakozás alapvető követelménye. A magyar társadalom fejlődése során meghatározó túlsúlyba került a haladó, baloldali gondolkodás, és az új mozgalmak túlnyomó többségéről ez állítható. Az új nemzeti összefogáshoz a baloldaliságot mai viszonyaink között az osz- tályszémpontokon túlmenően kell értelmeznünk. Véleményem szerint az ily módon felfogott baloldali- ságnak szerves alkotó elemei nemcsak a munkásmozgalmi alapon szerveződött politikai erők, hanem a civil társadalomnak a polgári értelemben vett baloldala is. Azt állítjuk, hogy más irányzatokban, ideológiákban, világnézetben megfogalmazódó szándékok, törekvések is szövetségesek lehetnek az új nemzeti ösz- szafogás nyújtotta keretek között. Politikai viszonyaink ilyen módon való alakulása, akkor szolgálja jól az ország érdekeit, a modernizációt, ha nem művi, nem felülről elrendelt, hanem szerves fejlődés következménye. Ebből következően az új nemzeti összefogás hosszabb idő alatt, vitáikon keresztül épülő folyamat, amely a magyar progresszió tömörülési formája lehet. Meggyőződésem,' hogy csakis ezen a módon tudjuk megoldani, hogy konfliktusokon keresztül, de békés úton haladjunk egy megújuló szocialista társadalom irányába — hangoztatta. — E helyről is felhívunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen ■rélszt az új nemzeti ösjsze- fogás kialakításában. Csakis ez lehet a megfelelő kerete és feltétele az új politikai rendszer kiépítésének. Megítélésem, hogy a hagyományos társadalmi szervezetek mellett, azok megújulását is figyelm.be véve, ezen tényezők közé tartozik és ennek jelét is adta többek között a Magyar Demokrata Fórum, az Üj Márciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő „kisgazdák”, a Veres Péter Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Münnlich Ferenc Társaság és több más irányzatú egyesülés. (Folytatás a 3. oldalon)
