Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. január 7., szombat Somogyi Néplap 3 POLITIKÁT KULTÚRÁNKRÓL Beszélgetés dr. Tóth Istvánnal, az MSZMP Politikai Főiskola művelődéspolitikai tanszékének vezetőjével — Minek tulajdonítható, hogy aíz utóbbi időben a társadalom, a párttagság figyelmének középpontjába került a politikai kultúra kérdése ? — A társadalmi-politikai viszonyok radikális változás siánák időszaka véleményem szerint az 1945 utáni vagy az 1956—57-et követő évekhez hasonlítható, amikor a korábbi időszak politikai nézeteivel, gyakorlatával és kultúrájával kellett gyöke, résén szakítani. Részesei vagyunk egy új egyesülési, gyülékezési törvény kialakításának, a különböző ön- szerveződések gyarapodó megjelenésének, napiren. den van az új alkotmány kidolgozása, a választási rendszer, a kormány feladatkörének és szerepének módosítása. A változások jellemzője, hogy a demokrácia szélesedése, a politikai pluralizmus irányába mutatnak, s ez az egyének, tői egészen más politikai kultúrát igényel, mint amit az elmúlt évtizedek során gyakoroltunk. Felnőtt egy új generáció, amelynek mások a történél, mi tapasztalatai, más politikai értékei vannak, mint az előző korosztálynak. Erre példa lehet akár a KISZ körül zajló vita, akár más ifjúsági szerveződések: a Fidesz, Unió a Demokratikus Szocializmusért, TDDSZ stb. Az új generáció más. fajta politikai kultúrával rendelkezik. Ebből, illetve a társadalmi környezet magváltozálsábál következük, hogy az idősebbeknek is szakítaniuk kell a korábban megszokottá vált politikai kultúrával. Napjainkban az is tapasztalható, hogy egyes hagyományos szervezetek — leginkább a KISZ, a szakszervezetek — tartalmi munkájukat tekintve .kimerültek”, s az ott résztvevőik nem látták a politikai cselekvés értelmét. így nem is akartak a korábbi módon, e szervezeteken be. lül politizálni. Az aktivitás hiányának alapvető oka nem az egyén felkészületlensége, nézeteinek alapvető változása volt, hanem többnyire a szervezet bü. rokratizálódása szervezés- képtelemsége. Azok az egyénék, akiket ezzel mintegy távol tartottunk az aktív politizálástól, most a nyíltság, a demokratizálódás szélesedésével helyet találnák a különböző mozgalmakban, politikai célzatú egyesületekben, például a Demokrata Fórumban, a TDDSZ-ben, a Bajcsy-Zsilinsziky, a Veres Péter vagy más társaságban. — Egyáltalán mit takar a politikai kultúra fogalma? — A politikai tevékenységinek az a módja, amely a társadalom politikai rendszerében, mint egyéni — vagy csoportos — magatartásforma jelenik meg. Miagába foglalja a politikai rendszer működésével kapcsolatos szubjektív elemeket, a politikai, jogi, erkölcsi ismereteket, megítéléséket, normákat, hagyományaikat, az egyén politikai aktivitását, a műveltség, a tudás meglevő szintjét. Az utóbbi nem egyszerűen iskolázottságot jelent, mivel a politikai kultúrában az érzelmi beállítottság, a történelmi meghatározottság, a csoport-, réteg- és asztályérdek, tehát a körülvevő környezet is megjelenik. — Miként lehet befolyásolni a politikai magatartást? — Az egyének politikai magatartását a politikai kultúra három, viszonylag jól elkülöníthető szintje befolyásolja. A politikai irányítás kultúrája gyakorlatilag az általános politikai irányítás megalapozottságát, a társadalmi változásokhoz, igényekhez való alkalmazkodás képességét, dinamizmusát jelenti. A másik szint a vezetés kultúrája, tehát hogy milyen intelligenciával, szakmai, politikai ismeretszint- tel képesek a döntés végrehajtását megszervezni. Az előző esetben a program, az irány kijelölése, az utóbbinál a végrehajtás lebonyolítása a döntő. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a vezetés politikai kultúrája napjainkban fölértékelődött. A harmadik elem a befogadó, a résztvevő tömeg szakmai, politikai kultúrája, műveltsége, előítélete, politikai magatartása. E folyamat nemcsak politikai, jogi, gazdasági ismeretekből, szabályok betartásából áll, hanem a szuverén állampolgároknak a döntési folyamatban való részvételétől is. — Napjainkban az alakuló, formálódó közélet milyen új értékeket kíván? — A politikai kultúra szempontjából a környezet, a demokratizálódás, a nyíltság, a sokszínűség nagyon fontos. Változik a társadalmi vélemény, például a szocialista demokráciáiról, a párt egységről, vagy ezen belül a platformszabadságról is. Korábbi időszakot elemezve a szociológusok azt is tapasztalták, hogy nálunk a szabadság, egyen, lőség eszméje — más polgári demokratikus államok kultúrájához viszonyítva — kisebb értékű volt, mint a nyugalom, a jólét, a biztonság. Ez nyíl. vámvalóan összefüggésben volt az 1956-ot követő konszolidációs politikával. így a politikai vezetés is tartósításukra helyezte a hangsúlyt — még akkor is, amikor az gazdaságilag nem volt alátámasztva. A politikai rendszer megújításával párhuzamosan fejlődik a politikai kultúra is. Ennek során alakulnak ki, épülnek be az egyéni és társadalmi tudatba azok az új értékek, aríielyek a mai követelményeknek leginkább megfelelnek. — Az új értékek, magatartásminták kialakulása nem egyik napról a másikra megy és nem zajlik viták, ideológiái, politikai küzdelmek nélkül. Vitakultúránk mennyire teszi az egyént alkalmassá a változásokban való részvételre? — A párbeszéd mint társadalmi érintkezési forma, napjaink politikai viszonyai között, szinte létkérdéssé vált. Ez természetesen azt is feltételezi, hogy a párbeszéd résztvevői partnernek fogadják el egymást. A kölcsönösség elve, a tolerancia, az értelmes kompromisszumokra való készség a politikai élet velejárója kell legyen. A politikai pluralizmus megjelenése szükségszerűen feltételezi a más nézetek és vélemények, ideológiák és mozgalmak iránti toleranciát. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a tolerancia a viták során nem mindig vagy csak különböző mértékben nyilvánult 'meg. A viták másik követelménye a kompromisszumra, a kölcsönös megegyezésre való hajlam. Korábban sajnos a kompromisszum kifejezés — hazánkban és más marxista gyakorlatban is — valamiféle pejoratív, negatív kifejezést takart, amelynek szem előtt tartásával elvetettük az ésszerűség, szükségszerű kompromisszumot is. Egyre nyilvánvalóbb ma már, hogy csak a kulturált vita, a reális politikai értékelés teremtheti meg az ország kibontakozása érdekében való társadalmi méretű, új stílusú együttműködést. Pusztay Sándor MAGTÓL A TECHNOLÓGIÁIG Vecsési káposzta Kaposmérőből A kaposmérői Latinca termelőszövetkezet kertészetében kellemes savanyúká- poszta-illat lengedez. A szalmával letakart prizmák mellett asszonyok sürgölődnek — válogatják, tisztítják a káposztafejeket. Ezek már nem a boltokba, hanem a novemberben elkészült új üzem savanyítókádjaiba kerülnek. — A káposztamagtól a technológiáig itt minden vecsési — mondja Papp hászlóné üzemvezető. — Régóta szerettük volna, ha a saját termesztésű növényeinket saját magunk tudjuk feldolgozni és úgy eladni. A vecsési termelőszövetkezet ehhez ajánlotta fel a technológiáját. Természetesen örültüník ennek, hiszen a vecsési káposzta jó hírnévnek örvend. A beruházás ötmillió forintba került s ebhez kétmillió forint fejlesztési hitelt is kaptunk. Az alapanyagot mi termeltük meg, a speciális savanyítani való káposzta magját a ve- csésiektől kaptuk. Vékonyabb LevéLzetű, igen magas C-vitamiin tartalmú és a legfehérebb színű fajta ez. Hogy biztosítani tudjuk a kellő mennyiséget, vállalkozásban termesztettük dolgozóinkkal. A szövetkezet zöldségtérítésért a nagyobb munkát elvégezte, s csak a kapálás maradt nekünk. Azt hiszem, mindenki jól járt, mert rekordtermést hozott most a káposzta. A sávanyítóban éppen most kezdték meg az egyik kád ürítését. A szállítószalagról hatalmas tartályba zúdul a kész savanyúkáposzta. A tartályba ömlesztett káposzta Versesre megy, ott csomagolják és adják tovább. A kisebb vödrös kiszerelésű egyenesen a boltokba kerül, a Balaton Fű- szérttel kötött szerződés segíti az értékesítést. Szeptemberitől áprilisig tartó szezonban, nyolcvan vagon teljesítményire képes az üzem, s a viszonylag alacsony ár miatt három év is elég lesz a költségek megtérüléséhez. A főkentész asztalán egy tetszetős küllemű tasak fekszik, „Vecsési saivanyúká- poseita” felirattal. Az alumi ■ nium borítású műanyag tasak hátoldalán még két ételrecept is helyet kapott. — Ez lesz a jövő — remélem! Ilyen félkilós csomagokban kerül majd az üzletekbe a termékünk. Persze a csomagológép drága dolog, ebben, a többmilliós fejlesztésben is' segít nekünk a vecsési tsz. Varga Ottó CSAPDA Olvasom tegnapi számunk negyedik oldalán, — persze már megjelenés előtt sem kerülte el a figyelmemet —, a közérdekű sorozatot, amely jó néhány hétig a személyi jövedelemadó elszámolásához ad majd útmutatást. Jó szívvel egyeztünk meg közös tájékoztatásban az APEH megyei igazgatóságának vezetőivel, hiszen rendkívül fontos, tehát közérdekű témáról van szó. Most mégis „jogtalan” felszólalásra vállalkozom; jogtalanra, hiszen a jogszabály egyik előírását kifogásolom, bírálom, helytelenítem, támadom (ki-ki válassza ki magának a megfelelő fogalmat), holott az alaprendelkezéssel egyetértek. A sietség, a kapkodás, a hirtelenkedés azonban itt is visszaüt, mint annyiszor változó világunkban ... Nos hát azt olvastam: „A munkáltató 1989. január 31-ig igazolást ad a magánszemély részére az általa kifizetett jövedelmekről.” Ennek az igazolásnak tartalmaznia kell — többek között (l-es pont második bekezdés) „az 1989. január 15-ig kifizetett 1988. évi járandóságot ...” (A szöveget később kiegészítették, de még ez sem megnyugtató.) Nem az AFEH-hel, csupán a január 15-tel van vitám. Nem vagyok se közgazdász, se főkönyvelő, se pénzügyi szakember. De azt tudom: január 15- ig a cégek, vállalatok többségében sohasem fizették ki a nyereségrészesedést, a nyereségjutalmakat, az előző évi — megérdemelt — járandóságot a dolgozóknak. Most sem fogják kifizetni! Mert kész a mérleg. Tröszti szinteken meg kiváltképp nincs eredményességi ösz- szegezés (amely sajnos nagyrészt még .mindig teljesen független a helyi teljesítményektől!). Egyetlen múlt évi példát mondok egy soha nem deklarált, de attól még tröszti szervezetnék minősíthető szervezetről. Tizenkilenc egység helyi vállalatainak egyikénél 1988. március 11-én fizették ki az 4987. évi nyereségrészesedést, vezetőinek pedig április 11-én a nyere- ségjutalmafcat. Gyanítom, az idén se lesz másképp. Mert nem készülnek el a mérlegek, mert nem lesz előbb összegezés, és nem döntik el, hogy — a teljesítményektől teljesen függetlenül — mennyit kaphatnak vissza a dolgozók a megtermelt javakból... A lényeg egyszerűbb. Miilyen jogon követeld bárki, hogy az 1988-ban megszerzett jövedelmek után 1989-ben adózzunk? Mert ugye hozzászámítják majd idei jövedelmünket is ... Gsapada ez a javából! Nem tudom, lelhet-e kikászálódni belőle, de hogy beleesni könnyű, az bizonyos! Nos hát ezt kifogásolom és nem a jogszabály lényegét. A meggondolatlanságot, a kapkodás jeleit. Végtére is őszintén kívánom, hogy 1990. január 15-ig minden vállalkozás ki tudja fizetni dolgozói járandóságát. Őszintén szólva azonban nem hiszek benne, bár mondom: se közgazdász, se főkönyvelő, se pénzügyi szakember nem vagyok ... Végül is az a véleményem: ha egy naptári év minden teljesítményét még abban dz évben ki tudják fizetni a vállalatok dolgozóiknak, akkor — e tekintetben — semmiféle vitám nem lesz a személyi jövedelemadó elszámolási rendszerével. J. B. Önállóvá válás után EG Y CSARNOK MÉG ÜRES Két éve annak, hogy a Budapesti Kézműipari Vállalat barcsi üzeme önállóvá vált, mint a Zsanett Ruházattá és Konfekcióipari Leányvállalat üzemegysége. Azóta nyereségesek. A három évvel ezelőtti mélypont után 1987-ben megrendelőiktől megkapták a „kiváló minőségért” elismerő oklevelet is. Azelőtt kereslet hiányára és az ebből fakadó gaz- daságtaianságra panaszkodtak, most viszont túlvállalásaik vannak, s a hiányos kapacitás a gond. — 1990 áprilisáig biztosított a folyamatos munkaellátás, addig lekötöttük a termelésünket — mondta Deák Ferenc üzemvezető. A piackutatási felmérések szerint azonban még jóval több árut is el tudnánk adni, csák hát ehhez hiányoznak a feltételek. — Az üzem konfekcióru- házati termékeket gyárt, tehát szahászati és varrodai munkát végeznek. Melyiket kellene fejleszteni elsősorban? — Mindkét területen munkaerőhiánnyal küszködünk. Régi gondunk, hogy a saját szabászatunk nem képes elegendő alapanyaggal /ellátni a varrodát, ezért bérmunkában kell ezt megcsináltatnunk. Ez természetesen többletköltséget jelent, hiszen lénygesen olcsóbb saját anyagból dolgozni. így hát a szabászat fejlesztése az elsődleges feladat. Egy csarnokunk üresen áll, teháit külön épületre nincsen szükség, és a gépeket is tudnánk biztosítaná. Csak a munkaerő az, ami hiányzik. Eddig öten jelentkeztek a hirdetésünkre, márpedig nekünk huszonötre lenne szükségünk. A varrodában is hasonló a helyzelt, a kapacitásunk ott is a munkaerő oldaláról hiányos. Fejlesztési elképzeléseinket a központban is támogatják, hiszen ez az egyetlen üzeme a leányvállalatnak, ahol szabászat és varroda is üzemel egy helyen.. — Mi is megpróbáltunk segíteni az üzemnek — kapcsolódott a beszélgetésbe Nagy István, a városi pártbizottság munkatársa. — Segítettünk egy pályázat elkészítésénél, melyet az elmaradott térségek támogatására írtak ki. A pályázatot az üzem el is nyerte, a tervek is megvannak. Az üzemrész Darányiban épült volna, ahonnét a kezdésikor hatvan főt jelentettek, akik szívesen dolgoznának ott helyben. A próbatfejlesztés elkészülte után, az induláskor azonban már csak tizenöten maradtak. — Nem tudom miért ilyen rossz a munkaerőpiac ebben a szakmában — kesergett Deák Ferenc —. pedig ismereteim szerint az üzemünkben. több az átlagkehe,set mint más hasonló vállalatoknál. A varrodában 6700 forint, a szabályzatban 7— 8000 forint az átlagfizetésük a dolgozóknak. Ez a százszázalékos teljesítmény bére, mert egyéni d&rahbére- zést kapnak a munkások. Ezenkívül mennyiségi és minőségi premizálásra is lehetőség van. — Tehát, ha sikerülnének a fejlesztések, többre lenne képes az üzem. Mi várható az idei évben? — A nyugati tőkés exportunkat szinten tartjuk, a szovjet exportot pedig növelni is tudjujk. Mindent összevetve 15—20 százalékos nyereséggel számolunk. Idén azonban, változnak a gazdasági szabályozók, és iitt elsősorban az alapanyag árának emelkedésére gondolok, A probléma az, hogy a szovjet piacon kötött áraink van- niak, vagyis ott nerr- érvényesíthetjük ezt az áremelkedést. Ehhez tudni kell, hogy a termelési értékünk hetven, százalékét teszt ki a szovjet illetve szocialista export. Ezt még talán ki tudjuk gazdálkodni, de a jól jövedelmező tőkés piacot — ahol már új szerződéseink is vömnlak egy francia, két amerikai és egy holland céggíei — nem1 tudjuk majd kielégíteni, ha nem sikerül hozzá munkaerőt és kapacitást találnunk. V. O.
