Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám
1989. január 5., csütörtök Somogyi Néplap 3 A próbatétel éve Folyamatos fejlesztés Űj piacokat keresnek Siófokon A mintegy négyezer hektáron gazdálkodó Siófoki Állami Gazdaság 700 teljes munkaidős dolgozóval 1988- ban 500 millió forint bevételre tett szert, ebből a nyereség ötmillió forint. Az üzem történetében mégis ez az első év, hogy nem nőtt, hanem csökkent az árbevétel. Szalai Géza igazgatótól kérdeztük: milyenek a kilátásaik az 1989-es évi gazdálkodáshoz? — Az új gazdasági szabályozók nagy részét az országgyűlés csak a karácsony előtti ülésén hagyta jóvá, így a teljes tervek kidolgozása márciusig elhúzódik. Hátrányosan érint bennünket például az SZTK-járu- lék 33-ról több mint 40 százalékra történő emelése vagy a bankkamatok növekedése. A szabályozórendszer változása összesen mintegy tízmillió forinttal rontja a gazdálkodást. A mezőgazdaságban viszonylag sikeresen alakult a termelés, hiszen az átlagot meghaladta a kukorica és a búza, s a gyümölcstermés sem volt rossz, de itt főiként csak a piaci viszonyok miatt tudtunk eredményesen gazdálkodni, úgy, hogy magasabb értékesítési áron adtuk el a gyümölcsöt. Faiskolánk 100 millió forint fölötti bevételt ért el, de egy kicsit ez is elmaradt a várttól, mivel a november közepén a fagy jelentős károkat 'és kiesést okozott. Legnagyobb gondunk az élelmiszeripari tevékenységben volt; 40 százalékkal csökkent eladott termékeink mennyisége, az. ipari és mezőgazdasági eredetű alapanyagok ára viszont nőtt. Ráadásul az év eleji szabályozóváltozások, ka- matnövékedések, bérbruttósítás szintén jelentős terheket jelentettek. Így a viszonylag jó termelési szint mellett romlott az eredményesség, s az 1987-es 15 millió forinttal szemben 1988-ban csupán mintegy 5 millió forintos eredményt énünk el a tervezett 10 millió helyett. — A nyáron a konzervüzemben' új, svéd gépsort adtak át, ehhez nagy reményeket fűztek... — Az aszeptikus gyümöDcsvelőgyártó gépsoron 90 millió forint értékű terméket állítottunk elő. de ezt még ,nem sikerült értékesíteni. A minőség javítása érdekében tökéletesítésre szorul a gépsor is. Nehéz betörni a nyugati piacra. Most a svéd céggel közösen próbálunk értékesítési lehetőséget keresni. Élelmiszeripari tevékenységünkben jelentős szerkezet- módosítást haljunk végre: tervezzük aszeptikus darabos gyümölcsalapanyag gyártását (például dzsemalapanyagnak), és szeretnénk átlag 3—5-ös árszintnövekedést elérni. Üj, papírdobozos csomagolású ivóiét tervözünk, vissza akarjuk hozni a befőttgyártást; szörp- és sűrítménygyártásról is szó van. gyártási folyamatot érintő ésszerű megoldás alapján okkal számíthatnak a múlt évit meghaladó erdemé- nvekre. Még akkor is, ha a gazdaság fagyosabb szelei őket is érinti. Hazai partnereik fizetőképességének romlását jelzi például, hogy a korábbi 1—2 millióval szemben most -általában 25— 30 millió forintért kell „sorba állniuk’’ vevőiknél, s ez olykor a folyamatos működésüket is nehezíti. Az eredményes gazdálkodás fontos teltétele, hogy legjobb szakembereiket megtartsák. Ennek érdekében a korábbiaknál jelentősebb bérfejlesztést terveznek. Figyelemre méltó azonban, hogy miközben az országos szervek a bérkorlátok feloldásáról beszélnek, vállalati szemszögből ez a bérliberalizálás korántsem egyértelmű. A hozzáadott értéknövekedéshez van kapcsolva, s a korlát épp a nagyvállalati körben nem tesz lehetővé jelentősebb — esetünkben 4 százaléknál nagyobb — adóterhek nélküli emelést. Földesi József gazdasági igazgató szerint az, hogy a kisebb gazdálkodó egységek nyereségüket akár teljes egészében béremelésre fordíthatják, a munkaerő mesterséges átáramoltatását jelenti, ám nem feltétlenül a hatékonyabb foglalkoztatás irányában. A 18—20 százalékos piaci kamatnál nagyobb vagvonarányos nyereséget egyre kevesebb vállalat tud elérni, és többen is fontolgatják, h-ogy a termelés bővítése helyett inkább forgatják a pénzüket. Ha megfelelő partnerre talál, a KVGY is élni kíván a társasági törvényből adódó új lehetőségekkel, de a kulcsszó továbbra is a termelés. Azt mondták: nemcsak a nyereség növeléséért, hanem 1300 dolgozójuk létéént is felelősek. Bizonytalan bizakodás A Kaposvári Villamossági Gvárat nem érintik azok a gondok, amelyek más vállalatoknak hovatovább a fennmaradásukat fenyegetik. Ezt köszönheti önállóságának, tudatosan kialakított többlábon-állásának, valamint annak, hogy a termelési értékük több mint ötödét kitevő export teljes egészében tőkés piacon talál vevőre. A tőkés export nyomán könnyebben jutnak importhoz és az itthon jellemző forráshiányt enyhítő dollárhitelhez. Ezekért az előnyökért persze keményen meg kell dolgozniuk. Elsősorban a nverséges gazdálkodás, az 1988-ban már csaknem egymilliárdot kitevő termelési érték, s a folyamatosan megújított gyártmányszerkezet eredmé- •nve, hogy az idei szabályozók számukra is kedvezőtlenebb hatásai ellenére nincs okuk a borúlátásra. Tavalyi exportjuk 200 millió forint, illetve 4 millió dollár volt úgy, hogy közben javult a kivitel gazdaságossága. Az idén ezt az eredményt, kívánják stabilizálni, sőt növelni újabb dollárhitelekre alapozott erőteljesebb fejlesztéssel. A fejlesztés egyik fő területe a sorozatkapocs-gyártás. Az ide tartozó termékekre olyan nagy az igény, hogy tavaly év közben már-már szűkösnek bizonyult a kapacitás, s csak komoly erőfeszítések árán tudtak eleget tenni a megrendeléseknek. Különösen ígéretes a nyugatnémet Weidmüller céggel kialakított immár évtizedes kapcsolatuk. Ennek alapján, hogy a KVGY-ben fölismerték, hogy a nyugati piacon ismeretlen fogalom az „akadályközlés” vagy mondjuk, az alapanyag-ellátás nehézségeire való hivatkozás. Tavaly például gondokat okoztak számukra a porcelángyár egyenetlen és rossz minőségű szállításai, így egy nyugati partnertől szerezték be a szükséges anyagot, hogy pontosan eleget tegyenek a megrendeléseknek. Az idén kezdik meg két új elektronikai termékük sorozatgyártását. Az elektronikus regisztráló berendezés, ’ illetve az úgynevezett Wattőr iránt már a tavalyi BNV-n is nagy volt az érdeklődés. E folyamatos szerkezetváltás, valamint számos, a vállalati gazdálkodást és a A Somogy Kereskedelmi Vállalat igazgatója, Sümegh Nándorné előrebocsátotta, amikor 1989-ről kérdeztem, hogy nem borúlátó. Azután egv sor kedvezőtlen körülményről, illetve bizonytalan, előre beláthatatlan folyamatról beszélt: — Az új társasági törvény, az import liberalizálása, a bérszabályozás megváltozása elindít jó néhány változást. Egyelőre megjósolhatatlan azonban, hogy mindezek után milyen lesz a hazai termelői kínálat, mi érkezik be külföldről az országba és hogyan változik majd a kereslet, menynyit tudnak és mennyit akarnak 1989-ben vásárolni az emberek. A személyi jövedelemadó, valamint az „áfa” tavalyi bevezetése és a többi, 1988-as változás nem okozott akkora -kalamajkát a kereskedelemben, mint amekkorát a mostani újdonságok tömege okoz. Ha ennyire nehéz tippelni a várható termelői és fogyasztói magatartásra, akkor a kereskedőnek eléggé fáj a feje. Természetesen tervezünk, igyekszünk a lehető legjobban fölbecsülni esélyeinket, de minden tervünkben sok a feltételes módban megfogalmazott mondat. . — Végül is a szabályozók jó részét ismerik. Ez nem segít ? — Az adóteher, a társadalombiztosítási járulék növekedése és a többi elvonás miatt rosszabb helyzetbe is kerülhetünk a tavalyinál. Ezt kellene ellensúlyoznunk mind jobb kereskedéssel, mind hatékonyabb munkával, látványos teljesítmény növekedéssel. A kereskedelem élőmunka- igényes szakma. Ma ez sem előnyös. Részben azért, mert növeli az államnak befizetendő összegéket, másrészt pedig azért, mert a mindeddig gyengén fizetett dolgozók joggal követelik a nagyobb béreket. Elvileg lehet emelni 1989-ben, de ha csökken a vállalati nyereség, akkor a nagyabb mértékű bérnövekedés tulajdonképpen öngyilkosság. Mi persze növelni akarjuk a nyereséget, a vállalat hatékonyságát, ám az említett sok bizonytalansági tényező ezt a reményünket is felhőssé teszi. — A vállalat 1988-as teljesítménye mennyire alapozta meg: 1989-et? — Ami nem a külső körülményeken múlik, abban legalább biztosak vagyunk, ötvenmillió forintos nyereséget terveztünk a múlt évre, s végül is ennél több lett az eredményünk. Mi tehát a „kerítésen bélül” megtettük a magunkét, pénzügyileg! stabil maradt a- cég, s ez 1989-jTe is jó jel. 1988- tól is tartottunk, ahogyan most ettől aiz évtől tartunk. De az idén is megkeressük azokat a lehetőségeket, amelyek a szűkös mozgástérben a legtöbbet adják. Ami bizonytalanságot okoz — példáiul a társasági törvény, amely partnereink magatartását változtathatja meg —, egyben lehetőség is. Tehát nekünk is lehetnek sakkhúzásainik. Ezért vagyok derűlátó annak ellenére, hogy borús az „időjárás”. 1989-et sokkal könnyebben kezdi a marcali kisszövetkezet, mint a múlt évet. Most azzal büszkélkedett az elnök, hogy az első félévben nem is tudnak újabb munkákat vállalni, teljesen lekötötték a kapacitásukat. Kivált az építőipari ágazatuknál van így, ahol tavaly is harminckilencmillió forint bevételt könyvelhettek el. Felvételünk is mutatja a Seíag marcali irodaházát: ezt a kisszövetkezet dolgozói építették, s emellett egy templom felújításával is végeztek. Az ipari ágazat az útátfúrók, az aszfalt- és betonvágók mellett a balatoni szennyvíztisztítókhoz szállít vasszerkezeteket. 1989-ben visszafogja beruházásait a kisszövetkezet, várhatóan egyedül az üdülő építése kaphat zöld utat. JOBB LESZ AZ ANYAGELLÁTÁS Jó évet zárt tavaly a Mas- teríil Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyára. Bajer Nándor a gyár igazgatója mondta: — A legfontosabbnak azt tartom, hogy a termelés és az értékesítés minden feltétele megvan. Alapanyagellátásunk jobbnak ígérkezik, mint az 1988. évi volt, s megfelelő a megrendelés is. Különösen a tőkés export kilátásai biztatóak. Mérséklődtek a létszámgondok is; ez annyit jelent, hogy most már hónapok óta nem_ csökken a létszám. — A termelés és az értékesítés lehetőségei alapján jó év elé nézünk. Viszont, hogy a szabályozórendszer és a gazdasági irányítás mit hoz, még nem tudom... Az eddifei ismeretek alapján az 50 százalékos nyereségadót, a 4 százalékos különadót figyelembe kell vennünk, amikor a költséggazdálkodásunkat kialakítjuk. Remélem, a bérszínvonalat, dolgozóink bérét legalább olyan mértékben tudjuk növelni, hogy részben ellensúlyozza az inflációt. — Növeli-e a vállalat a teljesítményt? — Szinten tartjuk; ez a mi ágazatunkban nagyon fontos, mert a feltételek sincsenek meg, hogy növeljük. Az értékesítés szempontjából is gond lenne, ha nagyobb mértékben akarnánk növelni a teljesítményt. — S több lesz-e a vállalat exportja? — Tavaly 300 tonna fonalat exportáltunk; 1989-re többet terveztünk. A mi gyárunk esetében 30 százalékkal; de ha az egész vállalatot nézem, akkor a kivitel jiövekedése már nem olyan jelentős. A kaposvári gyár nyeresége 90—100 ‘millió forint körül van; ezt tudjuk tartani. Ahhoz azonban, hogy elérjük, feszes költséggazdálkodásra, jó értékesítésre van szükség. V endéglátásra készülve Szálloda, kemping és hozzá tartozó kiegészítők építését is tervezik a marcali Építő- és Szakipari Kisszövetkezetnél. Nemcsak arról van szó, hogy felhúzzák a falakat, helyükre illesztik a szerelvényeket, az üzemeltetésről is gondoskodnának, s így természetesen a haszon is az övék. Ehhez viszont tetemes tőkére lenne szüksége a kisszövetkezetnek, ám a tervek megvalósításához szükséges pénznek csak egy részével rendelkeznék. Számíthatnak támogatásra is; ez évtől a társasági törvény adta lehetőségekkel akár külföldi vállalatokat is rávehetnek, hogy közösen építsenek üdülőfalut. Kényelmes szállodai szobákra továbbra is szükség lesz Marcaliban. Annál is inkább, mert a hányatott sorsú Baglas Hotelt irodává alakítják: a munkákkal a kisszövetkezetet bízták meg. Így a Balatonhoz közeli városba érkező kirándulóknak nincs hol megpihenniük. S ha a vendégeket nem marasztalják, akkor ők nem szívesen költik itt a pénzüket. Márpedig az idegenforgalmi bevétel a városnak is jól jönne, nem különben a helyi szolgáltatóknak. Kálmán Lászlóval, a kisszövetkezet elnökével beszélgetve megtudtuk: működésük óta a legeredményesebb évet zárták néhány napja. Egy kicsit megkésett az 1989-es költségvetésről szóló parlamenti döntés, így a vállalatok még nem ismerik az idei gazdálkodás pontos feltételeit. Ami biztos: a korábbinál is nehezebb helyzetben, szűkösebb pénzforrásokkal kell nagyobb követelményeknek megfelelniük. Munkatársaink különböző somogyi gazdálkodó egységekben arról érdeklődtek, hogy a tavalyi eredmények alapján milyennek ítélik az új év gazdálkodási esélyeit és mit tesznek az eredményesség javításáért.
