Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 3. szám
1988. január 4., szerda Somogyi Néplap 3 LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁSOK A környezet állapotáért Naponta kétezer pár lábbelit készítenek a Sabaria cipőgyár vasvári üzemében, amely tavaly ősszel kezdte meg a termelést. A 150 millió forintba kerülő létesítmény kivitelezője a Zala megyei építőipari vállalat volt. Az új üzem egyelőre hazai piacra dolgozik, de nyugatra is szállít majd termékeiből Előtérben a postabank A kereskedelmi bankok létrejötte után egyáltalán nem volt meglepő, hogy tavaly még egy pénzintézet hallatott magáról. A június végén alakult Postabank és Takarékpénztár Részvénytársaság először csak a vállalatok és más jogi személyek pénzére számított, de január másodikétól — ahogy lehetőséget kapott rá — megkezdte a lakossági betétek gyűjtését is. A kaposvári 1. számú postahivatal bejárata mellé is oda került a postabank cégére, jelezve, hogy nemcsak levelet lehet feladni, s az ott váltott OTP-betétkönyvekre pénz befizetni vagy pénzt kivenni. Valódi banki fiók működik a hivatalban, amely elsősorban a lakossági pénzeket hivatott kezelni. Az országban háromezerkétszáz postahivatalra tették ki ugyanezt a táblát. — Mindenki helyezhet el pénzt, korlátozás nélkül, a postabanknál? — tettük föl a kérdést Kávai Józsefné- nek, a kaposvári 1. számú posta osztályvezetőjének. — A két új betéti formát: a betétszámlákon}’vet és a takarékszelvényt jogi személyeknek nem állítjuk ki. Ezzel a postabank azt szeretné elérni, hogy csupán lakossági szolgáltatássá váljon a két betét. Első halLásra kitűnő ötletnek hat, bár a vállalatoktól és a különböző társaságoktól valószínűleg több pénz futna be, mint az egyes emberektől. Arról nem is beszélve, hogy a betéteseknek akkor van nagyobb bizodalmuk a bank iránt, ha a pénzintézet meglehetősen nagy tartalékkal rendelkezik, no meg ha jól forgatja a pénzt. Mindjárt a bankműveletek elején versengés kezdődött a postabank és az OTP között. Az Országos Takarékpénztár megtudván, hogy a postabank hétsgá-» z a lékos kamatot térv’a?t sebtiben nyolc százalékra emelte a látra szóló takarékbetétek kamatát. A postabank nem hagyta any- nyibam, s jelenleg a kétfajta betét után tízszázalékos kamatot tizet ügyfeleinek. — A takarékszelvény és a betétszámlakönyv azért alapvetően, más betéti forma, mint az eddigiek — mondta az osztályvezető —, mert a postabanknál elhelyezett' pénzt bármelyik hivatalban megkaphatják az emberek. A takarékszelvényre egy összegben kell befizetni a tíz-, húsz-, ötven- és százezer forintot, s a pénz öt részletben fölvehető. Ez a betét lehet látra szóló is, tehát elég csak bemutatni, és máris kifizetik a kért összeget. Érdeklődtünk arról is, hogy tettek-e már óvintézkedéseket a takaréikszelvény és a csekkhamisítók ellen. A víznyomatos papír is ezt a célt szolgálja, de minden takarékszelvény és betét- számlakönyv tulajdonosát nyilvántartják majd a bank budapesti központjában. Külföldről is érkezik naponta több figyelmeztetés a postához, hogy némely csekkre nincs fedezet vagy éppen hamis: ne fizessenek érte. A Postabank és Takarékpénztár Rt. egv meghatározott összeg gyűjtése után vásárlási utalványokat oszt szét a hivatalok között: így honorálja az első időben a banknak végzett munkát. Megtudtuk azt is, hogy az egrihez hasonló aktív memóriakártya bevezetését még egy darabig nem tervezik megyénkben. F. L. Hazánk környezetállapotáért elnevezéssel széles körű, 15 évre szóló társadalmi programot hirdetett meg a múlt év őszén a Magyar Környezetvédelmi Egyesület. A felhívás fogadtatásról Kántor Sámuel, az MKE főtitkára az MTI munkatársának elmondotta: Eddig csaknem 50 intézmény, szervezet, iskola csatlakozott ehhez az összefogáshoz. Jelezték, hogy készek a közös cselekvésre, közreműködnek azért,, hogy á honfoglalás 1100., valamint az államalapítás, illetve a kereszténység felvételének 1000. évfordulóján a mainál jóval esztétikusabb, gondo- zottabb lakóhelyi, munkahelyi környezetben emlékezhessünk meg. Szakértői tevékenységgel, közreműködéssel segíti majd a program megvalósítását a Magyar Tudományos Akadémia, több minisztérium, illetve a különféle vállalatok, intézmények, egyesületek vezetői, dolgozói, iskolák pedagógusai, diákjai. A programból az MKE az együttműködőkkel közösen minden évben kiválasztja egy-egy időszak legfontosabb teendőit. Az 1989-es feladatokról februárban döntenek. Az MKE azt javasolja majd, hogy az általános rend, tisztaság megteremtése" u lakó-, a munka- és a vendéglátóhelyeken minden évben meghatározó feladat legyen. Az idén az 1848—49-es szabadságharc évfordulójára emlékezve felhívják a figyelmet arra is, hogy a településeken tegyék rendbe az elhanyagolt emlékhelyeket. A sokféle feladat közül 1989-ben elsősorban a kom-_ munális és az ipari hulladékok megfelelő elhelyezésére, valamint a gépkocsik légszennyező hatásának csökkentésére irányítják a figyelmet. Ankétokat. szakértői üléseket is rendez az MKE. E hónapban például két ilyen rendezvénye lesz. Az egyiknek a témája: „Mi lesz veled, Budapest 2000-re?’, a másik a nehézfémek környezetig hatásaival foglalkozik, megoldásokat keresve e szennyezés elkerülésére, csökkentésére. Ezzel is hozzá akar járulni az egyesület ahhoz, hogy a rekonstrukcióknál, a fejlesztéseknél, az új telepítéseknél érvényesüljenek a környezetvédelmi szempontok. Űj híradástechnikai üzemegység Fonyódon A budapesti Híradástechnikai Szövetkezet Fonyódon újabb üzemegységet épített. A kétezer-ötszáz négyzetméter alapterületű üzemi épületben már hetvenen dolgoznak. A Modul kisszövetkezet kivitelezésében készült létesítményben a kábeltelevíziózás fontos műszeregységét gyártják. Az új üzemegységben kétszázötven embernek biztosítanak munkát MORAJ Igen, moraj van. Mondják, volt földrengés is Kaposváron. AMkor is volt, ha munkatársunk másnap ékelődött a bejelentővel, s ha csak előzetesen kért elnézést tőle, utólag elmulasztotta is. Kétségtelen, hogy volt moraj: egyik olvasónk el is dúdolta a telefonba... Háborog a Föld. És szőkébb hazánkban már csaknem mindenki. Van rá ok, nem vitatom. A morajlás azonban gyakran nem a mélységekből, hanem a felszínről tör elő. Divat országosan is. Azt hallom .például a tv-böl: „Kezdjük újra 1945-nél!” Elgondolkodom. Azt jelentené, hogy rombolják le hazánkat: váljunk abszolút hajléktalanokká; éljünk újra rettegésben; együnk lóhúst, ha ráakadunk egy-egy tetemre," és aztán kezdjünk hozzá lerombolt házaink, városaink újjáépítéséhez? Mert 45-nél kezdeni csak így lehetne. Az akkori lelkesedés, odaadás ugyan követhető volna, jót is tenne velünk. De csakugyan itt tartanánk? A magamfajta öreg már szinte ki sem meri mondani a ,,nem"-et. Hiszen uralkodó felfogássá kezd válni, hogy ő rontotta el az egészet meg a társai, akik hittek, akartuk valamit, s tették a dolgukat. Ma is sokan vannak, akik „hanga’dók” a közhangulat nemegyszer hamisan muzsikáló zenekaré bún, s úgy tesznek, mint akiknek az eddigiekhez semmi közük sem volt. A gusztustalan pálfordulás nem jelen korunk terméke, jellembeli örökség. Nem azonosítom magam velük. De mert előre hallom véleményem reakcióját, inkább magam írom le: „Ímí*, a visszarendeződés jele, a fafejűek, a bűnösök magyarázkodása . .Petí.g szó sincs ilyesmiről. A megújítás, az újrarendeződés szerintük — szerintem is! — elkerülhetetlen, kötelező. Az értékrombolókkal azonban nem vállalok közösséget. A szószátyárok, a divatimádók semmiképp sem tudják megnyerni tetszésemet. Csák azok, akik megfontoltan. ismeretese birtokában mondják a magukét, s hoz- zátszik, hogy mit ajánlanak a régi, az elavult helyett, s mit akarnak tenni ők maguk, önmagukért, családjukért mindenekelőtt, de másokért is; azért, hogy hittel és nemzeti öntudattal a birtokunkban, elkötelezetten járuljunk hozzá az ország, lakóinak jobb életéhez. Nemcsak a sorsfordulókon, nemcsak elemi katasztrófák vagy társadalmi bajok idején, hanem naponta kell megújulnia az embernek. Mindig így volt ez a történelem folyamán, mindig élt ez a felismerés az emberekben, ha felelősséggel élték az életüket. S a lényeg szempontjából teljesen mindegy, hogy árokásó, műszaki fejlesztő, munkás vagy újságíró, pedagógus, pártmunkás, jogász vagy igazgató az ember. A kérdés az: tud-e ember maradni.S a lényeg: hova tartozik, mit tud, mit akar, mire képes és mit tesz — másokért is. Szidhatjuk hát a padlássöprést negyvenegynéhány évvel később — nagyrészt olvasmányélmények alapján — jogosan! De akkor — tapasztalatok híján — ki adott volna kenyeret a fővárosiaknak, a városlakó, ipari munkásoknak? Lehetett volna felvásárlás is. Nem .találta ki senki! Mai felfogásommal persze, hogy elítélem azt a módszent; a kulák- ká nyilvánítást, a tsz-szervezés — helyenként — erőszakos módszereit. De nem vetem el a szocialista mezőgazdaságot még ajkkor sem, ha egyik-másik üzeme az irányítási módszerek miatt senyved. Ki tudhatta akkor, miként lehet építeni egy gyökerében új társadalmat? A tanulópénzt kinek- kinek meg kell fizetnie. Sok mindenért drága árat fizettünk. Mégis hallatlan értékek születtek. Nem lehet őket letörölni életünk palettájáról! Mindig voltak — lesznek is — gondjaink, de azért annyira nem élt rosszul a magyar, a somogyi nép, hogy most megszégyenültén kellene visszatekintenie arra, amit évtizedek alatt tett. Föl kell tárni mindent, ami görcsössé vált, ami fölött eljárt az idő. ami' nehezíti, nem egyszer mételyezi életünket? Igen! Mo$t ez a történelmi hivatásunk. Beszélni kell róluk, s megváltoztatni mindent, ami rossz, elavult. De hittel. önérzettel és szeretve változtatni, nem pedig eltaposni legféltettebb kincseinket is. A panaszáradat, a kétségbeesés, az önbizalomvesztés tehetetlenségbe torkoll, nem.segít kaput nyitni a fény felé. Nem tartozom a ..bezzeg’’ típusú vének sorába. Mégis. Oldalakéin sorolhatnám, mi mindentől lett gazdagabb az ember. Nem önmagától, hanem munkája, erőfeszítése révén. Igaz, sok minden nem úgy alakult, ahogy elképzeltük. Megvetni, lesajnálni mégsem tűröm azt a negyvenegynéhány évet. Szégyellném magam miatta. Ha mérhetetlenül sok is a bajunk, nem hiszem, hogy önbizalmunkat vesztve, megrokkant derékkal, szemlesütve mindenért szégyenkeznünk kellene. Mondom: az elmúlt évtizedekben is több lett az ember! Több is lehetett volna. Gazdagabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. De a hibák gyökereit kiástuk; bár az is igaz: jó néhány még görcsösen kapaszkodik a talajba. Sokan és nehezen adják föl korábban volt önmagukat. Az ő életfelfogásukat is nagyobb megértéssel, türelemmel kellene fogadni. Mert mi is, a fiatalok is hinni akarnak abban, amit most teszünk. Szószóltyánkadás helyett erőt, tettvágyat kell éreznünk magunkban, hiszen elkötelezettség nélkül munkálkodni értelmetlen és megalázó . .. Most moraj van! Néha mintha forró láva ömlene szét, amely építeni nem, csak rombolni segít. El is kell temetnie a kivagyiságot, az összefonódást, a hatalommal való visszaélés minden formájást, a tévedhetetlenség rögeszméjét és ezernyi mást. De nem pusztíthatja el értékeinket, hiszen akkor csakugyan a legelejéin, 45-nél keltene kezdenünk. A közúton is megvetem a felelőtlen vezetőt, aki balra jelez irányváltoztatást és jobbra kanyarodik. A veszélyhelyzet ilyenkor szinte elkerülhetetlen, De más utakon is megjelennek hirtelen támadt szónokok, akik nagy reformerekként lépnek föl. Kell a frissítés, az állóvíz megmozgatása. Sok mindenben velük lehetünk. Azt is megkérdezhetik: napjainkban mit jelenít az, hogy párt. Válaszolnom kell. Nem ma- radiságból, de azt, amit morajlás előtt és közben. Mit jelent az, hogy párt? Vezetőerőt — nem monopolisztikusan! —, és érdekképviseletet, társadalmi felelősséget és kiterjedt közösségek kimunkált akaratát. Emberek sokaságáért cselekvést és szocializmust. Másképp, mint eddig, más módszerekkel és irányítási eszközökkel, de soha föl nem adva a lényeget, történelmi hivatását! Kell most a szó, a tisztességes moraj, a háborgás is, ha másképp nem jutunk előre. De leginkább tettek kellenek, megfontolt és előrelátó cselekvések sora. Szükség van most külső segítségre, tapasztalatokra, tőkére is, de friss és okos gondolatokra nem kevésbé. Nem hiszek abban, hogy csak akkor léphetünk ki a kátyúból, ha mindent elítélünk és megvetünk abból, amit magunk teremtettünk. Jávori Béla
