Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 3. szám

4 * Somogyi Néplap 1988. január 4a| szerda

*— .................................. — ■ ■

O

TTHON ÉS CSALÁD-■ V. , ' . /• ' . - . . . . '

' ' /

A SERDÜLŐKOR NEHÉZSÉGEI

A serdülőkor kezdetét a gyermek szervezetének hormonális változásai határozzák meg. Ezzel egyidejűleg mélyreható változás következik be a serdülő gyermek magatartásában. Félrehúzo- dó, gátlásos lesz, vagy ellenkezőleg, szemtelen, hangoskodó, gyakran ellenszegül a szülőik, a tanárok kívánságainak, akaratának. Sokan úgy vélekednek, törvényszerű, hogy hirtelen megszaporodnak a gyermek rossz tulajdonságai, s mivel a hagyományok, a tapasztalatok szerint is nehéz időszak a kamaszkor, könnyen előfordul, hogy éppen a felnőttek, ha akaratlanul is, de megnehezítik a serdülőik beilleszkedését a gyermek- és felnőttkor mesgyéjén.

A gyermek kiegyensúlyozatlansága, változékony hangulati élete szorosan összefügg azokkal az élettani, biológiai változásokkal, amelyeken a serdülő átesik. A hirtelen testi növekedés miatt a harmonikus kisgyer- meki forma felbomlik, és kialakul a kamaszkorra oly jellemző csupa kéz, csupa láb vagy kövérkés testalkat. A serdülő maga is szenved saját esetlenségétől, gyakran éppen ezért ajánlja föl segítségét a szülőknek, ezzel akarván bizonyítani ügyességét, „felnőttségét”. Ám ha gyakran utasítják vissza, a megszégyenülés visszavonulásra készteti, s oka lehet annak, hogy a hasonszőrűek, az ügyetlenek és gyengék bandájában keres menedéket. A meg nem értett serdülőkből összeverődött galerik lehetőséget adnak erejének fitogtatására, ám a közösség iránti- vágy, a felgyülemlett energiák, a tettvágy levezetésének sokszor káros és veszélyes útját is kínálják.

Hibásan általánosítanak azok a szülők, akik egyértelműen dacosnak könyvelik el a serdülőket. Ha él bennük az előítélet, miszerint a serdülő életkoránál fogva dacos, akkor úgy fognak közeledni hozzá, ahogy egy dacos serdülőhöz szokás. A gyermekről alkotott helytelen feltételezés így köny- nyen vezethet indokolatlan bánásmódhoz, s ilyenkor a serdülő jogosan érezheti meg nem értettnek magát. Csökken a bizalma a szülők iránt, zárkózottá válik, amit a szülő megintcsak nem ért meg. így zárul be a rossz kör a szülő és serdülő viszonyában: a serdülő úgy érzi, hogy nem értik meg, a szülőnek pedig valóban nehéz megértenie a serdülő túlérzékenységéből fakadó zárkózottságát.

Nem szükségszerű, hogy a serdülő eltávolodjon a szüleitől, még kevésbé, hogy rossz útra térjen. Az életkorral járó önállósulási, függetlenedési törekvés korántsem jelenti azt, hogy el akar szakadni a családjától, önálló kezdeményezései ellenére egyre közelebb kerül a szülőkhöz, hiszen értelme fejlődésével mind többet ért örömeikből és gondjaikból egyaránt.

4

Ismétlődő panasz, hogy kamaszgyerekeink szemtelenek, feleselnek a felnőttekkel, bírálgatják őket. Életkori sajátosság, hogy a serdülő kritikai képessége igen fejlett; erősebb, mint bármikor volt vagy mint később majd bármikor lesz. Egyre céltudatosabban figyel, mérlegel, formál véleményt a világról. El kell fogadnunk, hogy a világ az ő számára már nem olyan, mint amilyennek a felnőttek leírják, hiszen éles szemű megfigyelő, és gyakran tapasztalja, hogy a felnőttektől nyert értesülések és saját tapasztalatai között

olykor nagy az eltérés. Kérdések fogalmazódnak meg benne, ezekre válafczt kíván és már nem elégítik ki a felszínes, semmitmondó feleletek, hiszen ő az igazságot akarja tudni. A szemtelenkedésnek hitt feleselésnek gyakran az igazság keresése a forrása vagy az, amit a serdülő igazságnak vél és védelmezni akar. Ám azt sem szabad szégyellni előttük, ha valamilyen kérdésre nem tudjuk a választ. Könnyebben megértik ezt, mint ha hímezünk-hámo- zunk.

Az éles kritikai hajlamot fokozza, hogy a serdülő gyakran felkészületlenül, hirtelen találja magát szembe a környező világ ellentmondásaival. Élettapasztalata még kevés, ezért nem tudja megkülönböztetni a jogos bírálatot a jogtalantól. Értelmi fejlődésével azonban egyre közelebb jut véleményalkotásában a valósághoz.

A serdülőkorban tapasztalható makacs, önfejű viselkedés azonban nemcsak azzal függ össze, hogy a felnőtt véleményét nem tartja az egyedüli és tökéletes kinyilatkoztatásnak, sem életformájukat nem tekinti abszolút mércének. A felnőtté válás kezdeti szárnypróbálgatásai, a függetlenedés vágya gyakran sarkallja, hogy ellentmondjon, azt tegye, amit ő jónak lát, még akkor is, ha fejjel megy a falnak. Bizony, sok minden van, amit az ember serdülőkorában a maga kárán tanul meg, de egyetlen édesanyának vagy édesapának sem szabad elfelejtenie, hogy ő sem_volt mindig szülő.

A felnőttek és az ifjak közötti éleződő harcok egy idő után elsimulnak, ha a túlérzékeny serdülő újra és újra érzi, hogy szeretik őt, elfogadják,, s ha átéli azt az érzelmi biztonságot, amit csak a család nyújthat neki.

Flamm Zsuzsa

Shakespeare

kötöttben

Ki ne ismerné a Hamlet híres monológját: ... to, be or not to be? Lenni vagy nem lenni? Nos, a divat szerint akár a pulóverre is kerülhetnek e híres sorok — mint e kötött modellen.

A pulóver 38—40-es méretre alkalmas, hozzá 60 deka fekete és 25 deka középvastag fonal, valamint két és feles és hármas kötőtű szükséges.

Mintája: sima kötés, a színén sima, a visszáján fordított szemek. A patentminta: 1 sima, 1 fordított. Eleje, háta, ujja sima kötéssel készül, a fehér betűket utólag hímezzük rá szemet utánzó öltéssel.

Háta: 152 szemre, két és feles tűvel kezdjük és 7 centit kötünk patentmintával. Ezután a 3-as tűvel simakötéssel folytatjuk, és egyenesen kötünk 77 centit össz- magasságig. Itt a középső 60 szemet leláncoljuk a nyakkivágás részére, majd mindkét oldalon, minden 2. sorban 1x3 és 1x2 szemet lefogyasztunk. 79 centis össz- magasságnál a váll szemeit lazán Ieláncoljuk.

Eleje: egészen a nyakkivágás 75 centis összmagassá- gáig azonosan kötjük a hátával. Ekkor a középső 54 szemet leláncoljuk, majd mindkét belső oldalon, minden 2. sorban 1x3, 1x2 és 3x1 szemet lefogyasztunk. 79 centis összmagasságnál a váll megmaradt szemeit lazán leláncoljuk.

Ujja. a vékonyabb tűvel 74 szemre kezdve, patentmintával 5 cm-t kötünk, ezután a 3-as tűvel simakötéssel folytatjuk, s az első sorban egyenletesen elosztva 10 szemet szaporítunk (84). Az ujja ferde vonalához mindkét oldalon, minden 4. sorban 20x1. majd minden 5. sorban 8x1 szemet szaporítunk. 43 centis magasságnál a szemeket lazán leláncoljuk. A két ujját azonosan kötjük.

összeállítás. Az egyes részeket kifeszítjük, és nyirkos törülköző alatt száradni hagyjuk. A betűket a miiíta szerint ráöltjük az elejére és a hátára. A szövegből egy részt az ujja elejére is ráhímezünk, a legfelső sorban kezdve és a középre elosztva, összevarrjuk a vállát, az oldalát, és beállítjuk az ujját. Felszedjük a nyakkivágás szemeit a vékonyabb tűre, és patentmintával 5 centit kötünk. A szemeket lazán leláncoljuk, a passzét a felére visszahajtva, saját szálával odaöltö- get jük.

Bányai Katalin

Gyermekrajzok

Óvónő ismerősöm mutatja a rajzokat. Középső csoportosokkal, vagyis ötévesekkel végzi a munkáját.

A rajzok zöme már nem egészen ákombákom, látni, hogy a gyerek mit akart

rajzolni. Nézem a rajzokat, de én, a laikus, csak annyit tudok hozzátenni, hogy ez szép, amaz meg csúnya firka*

Nem így ő, Dóri, az óvónő

— Nézd ezt a rajzot! Napocska van rajta, játszó gyerekek, virágok, és vagy három valami, amiről én már tudom, hogy kutya, mert Emőke minden rajzán ott vannak a kutyák. Mert nincs kutyája! Kapott már aranyhalat, kapott törpepapagájt, de a kislánynak kutya kellene.

S az óvó néni tovább mutogatja a rajzokat. Nagyon sokat lát belőlük. És azt mondja, ezekkel a rajzokkal megy majd családlátogatásra. Talán ez többet jelent a szülőknek, mint ha ő „prédikálna" .. .

S. M.

Magolás nélkül

A iúl sokat tanuló gyermek

Általános tapasztalat, hogy elég sok tanuló fordít túl sok időt a tanulásra, tölt el hosszú órákat a lecke mellett. Ügy véljük, hogy ebben nemcsak az iskola, a túl sok feladott tanulnivaló a«hibás, hanem más ok is közrejátszik. Az is, hogy mi, szülők és pedagógusok serkentjük gyermekeinket a minél hosz- szabb ideig való tanulásra. Pedig inább Illetné meg a dicséret a rövidebb ideig tanuló gyermeket, aki bizonyos fejlődés után jutott el oda. hogy már kevesebb időt fordíthat a tanulásra. A nagyon kis számú zseniális emlékezőtehetségű tanulón kívül a legtöbb gyermeknél a jó vagy a helytelen tanulási módszer, tanulási szokás dönti el, hogy kevesebb vagy jóval több időt kell-e a leckék feldolgozására fordítania.

Az otthon túl hosszú ideig tanulásra kényszerülő gyermek „kálváriája" már többnyire a tanórákon kezdődik, ahol a gyermek nem kellő figyelemmel kíséri a közös feldolgozó munkát. Ennek több oka lehet: rossz szokás, amely más tevékenységre serkenti' (izeg-mozog, mást nézeget stb.). Lehet érdeklődéshiány, s ez eredhet az előző órákon kapott rossz jegyekből vagy az előző anyagok nem értéséből. Pedig az órák anyagai, az ismeretek egymásra épülnek, s nem lehet a mait érteni a tegnapi nélkül. Eredhet a figyelemhiány éppen az otthoni túl sokat tanulásból. A késő estébe nyúló leckekészítésből, amely után a gyermek lefekvés" után nem tud sokáig elaludni, mivel hat a perszeveráció törvénye, még a lefekvés után is kavarognak a fejében a tanult dolgok. A túl kései elalvás vezet azután az alváshiányhoz, és másnap a gyermek álmos, fáradt az órákon, ezért nem tud akkor sem kielégítően figyelni, ha akar. Vele szemben az eredményesen tanuló már az órán eljut az anyag megértéséig, és már egyszer rögzül benne az anyag, a lecke. Néha az is előfordul, hogy az iskolai 4—6 óra után hazamenő gyermek épphogy „bekapja” az ebédet, máris leül a könyv mellé, s tanul. Pedig a hosszabb ideig végzett szellemi munka kifáradáshoz vezet; ezt bizonyos ideig tartó más tevékenységgel szükséges csökkenteni. Játékkal, mozgással, de semmiképpen sem regény- vagy folyóiratolvasással.

Látszólag nem jelentős az. hogy a tanulás helye milyen; elég meleg van-e, jól kiszellőztetett szobában tanul-e a gyermekünk. Megfelelő csend segíti vajon a tanulását vagy a felnőttek beszélgetése, zenélése hosszú ideig tartó’ figyelemmegosztásra kényszeríti a gyermeket. Igaz, lehet így is tanulni, csak előbb elfárad a gyermek, s főleg sokkal hosszabb idő szükséges ilyen körülmények között a tanuláshoz, a megértéshez, a rögzítéshez. Az is csak növeli a tanulás idejét, ha a szülő nem hagyja a gyermeket közben pihenni, ha nem enged szünetet a délutáni tanulás közben.

A „hogyan kezdje el a tanulást a gyermek?" kérdésre olykor a pedagógusok is vitatható választ adnak. Egyik nemrég megjelent szakmai anyag (ezrek használják föl) azt tanácsolja a tanulónak. hogy az órák után akár otthon, akár a napköziben a lecke elolvasása nélkül próbálja emlékezetből felmondani, s utána nézze meg, mit nem tud, miben tévedett. A kiváló emlékezetű tanulóknál ez többnyire jól szolgálja az otthoni eredményes tanulást. Nem .így a gyengébb emlékezetű, figyelmű gyermekeknél ! Ök ugyanis emlékezetből általában tévesen, hibásan mondják el a tanulni valót. Miért baj ez? Azért, mert az ígv „bevésett”, elmondott szöveget felváltani a jóval nem olyan köny- nyű dolog, mint képzeljük. Éppen a tudományos vizsgálatok meg a mindennapi tapaszfalat igazolják, hogy valamit „áttanulni", a rossz mozdulatot, gondolatot, dallamot kicserélni a jóra még nehezebb feladat, mint egyből a helyest, a jót tartóssá tenni. Ezért tanácsunk: olvassa csak el a kis- vagy nagy diák a leckét könyvből. Utána nézze meg az egyes nem jól értett szavakat, "fogalmakat a tankönyvben, az Ablak-Zsiráfban, majd az Értelmező szótárban, az idegen szavak szótárában. a lexikonban. S utána olvassa el figyelmesen a leckét. Majd ezek után mondja el könyv nélkül, idézze föl önállóan!

Sokszor szóba kerül a gyermekek tanulásával kapcsolatban az úgynevezett magolás. A mindennapi beszédben általában két dolgot értenek magoláson. Az egyik: a szó szerinti tanulás; a másik: a mechanikus tanulás, a megértés nélküli ismétlés, szövegolvasás. Nagyobb veszély a megértés nélküli tanulás, a mechanikus tanulás, ezért előbb erről kell leszokni. Már egy óvodás is képes a törvényt elmondani, ha többször felmondjuk előtte: minden vízbe mártott test annyit veszít a súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya. Felmondja szó szerint, csak nem érti, kezdve a szavak jelentésétől az összefüggésig. De még főiskolás diák is olykor elmondja a szöveget, csak nem tudja megmagyarázni. Viszont a jól tanuló kis- vagy nagydiák már az órán éíti az anyagot, esetleg egyszer elolvassa otthon, és félreteszi. S másnap vagy hetek múlva a vizsgán nem képes elmondani, fölidézni. Mert elfelejtette, mert nem mert nem vol t elég a bevésés, az ismétlés, ami a későbbi felmondáshoz, a különböző szintű alkalmazáshoz (fAadatok megoldása, új helyzetben való felhasználás) szükséges.

Hogy hány bevésés, újra- olvasás szükéges? Ezt gyermeke válogatja, de általában kell 2—3 újraolvasás és ezek után a felmondás, könyv nélkül. Ami a magolást mint szó szerint tanulást illeti: általános elv legyen, hogy előzze meg az anyag megértése, mint ahogy előbb már szóltunk róla. Ha a kisebb gyermek vagy a kevés szakszókincsű nagyobb tanuló egy részt, szakkifejezést, kiváltképpen szabályt vagy törvényt, meghatározást szó szerint is megtanul, az nem baj — ha előtte megértette. Tehát a fő veszély a megértés hiánya.

Közös erőfeszítéssel törekedjünk arra, hogy a tanulásra túl sok időt fordító kisgyermek vagy nagyobb diák képes legyen rövidebb idő alatti ismeretszerzésre, ugyanolyan eredmények elérésére.

Dr, Szeléndi Gábor