Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
2 Somogyi Néplap 1989. január 17., kedd Két éven át Béeebon — Eurépa jövőjéért Az együttműködés új szakasza Corazon Aquino Fülöp- szigeteki államfő hétfőn háromtagú szovjet parlamenti küldöttséget fogadott, amelynek élén Valentyina Tyeres- kova, a világ első űrhajós- nője állt. A negyvenperces megbeszélésen a két ország közötti keresíkedelmi és diplomácia kapcsolatok bővítésének lehetőségéiről volt szó. Aquino asszony kilátásba helyezte, hogy áprilisban a Szovjetunióba látogat Raul Manglapuis külügy- és Jósé Concepcion, kereskedelmi és ipari miniszter, hogy a gazdasági kapcsolatok fellendítéséről folytasson tárgyalásokat. A Szovjetunió és a Fülöp- szigetek 1976-ban létesített diplomáciai kapcsolatot, kereskedelmi forgalmuk tavaly 40,46 millió dollárt tett ki. A kétoldalú viszony jelentős állomása volt Eduard Se- vardnadze szovjet külügyminiszter egy hónappal ezelőtti látogatása. A rohamrendőrség oszlatta föl január 15-én a Vencel téren azt a nem engedélyezett tüntetést, amit a húsz éve öngyilkosságot elkövető Jan Palachre emlékezve hívott össze több csehszlovák ellenzéki csoport Kemény elöntés Knrabahrél A szovjet történelemben példa nélkül álló döntést hozott szombaton a szovjet vezetés. A nemzetiségi gyűlölködés ugyanis olyan méreteket öltött a Kara bah- hegyvidéki Autonóm Területen, hogy a rendezés már meghaladja Azerbajdzsán és Örményország erejét. Ezért a Legfelsőbb Tanács elnöksége bizottságot alakított a terület ügyeinek ideiglenes irányítására, meghagyva Karabah Azerbajdzsánon bélüli autonóm státusát. A döntés előzményeiről, a bizottság feladatairól szólt a Pravda vasárnapi számában Arkagyij Volszkij, a bizottság vezetője. Ismeretes, hogy az utóbbi hónapok történései mintegy kétszázezer embert — örményt és azerbajdzsánt egyaránt — késztettek arra, hogy útra keljenek, s korábban biztonságosnak hitt otthonukat felcseréljék a menekültek bizonytalan sorsára. A lassan egy éve kirobbant, emberéleteket is követelő válság előzményeiről, gyökereiről szólva Volszkij azt hangoztatta, hogy a nemzetiségi mozgalmak mindig ott és akkor bontakoznak ki, ahol és amikor sérelem esik a társadalmi igazságosság elvén. Azerbajdzsán korábbi vezetése a hegyvidéki területet, amelynek lakosai túlnyomórészt örmény nemzetiségűek, egyre mélyebbre taszította a zsákutcába, mindinkább aláásta a lakosság természetes kapcsolatait Örményországgal a kultúra, a nyelv terén, akadályokat gördített az örmény nyelvű értelmiség elé. E társadalmi-gazdasági talajon kezdtek el csírázni a nemzeti követelések. Ismeretes ezzel kapcsolatban a KB álláspontja: meg kell szüntetni azokat a társadalmi-gazdasági torzulásokat, amelyek miatt a karabahiak úgy érezték, nem tudnak teljes értékű állampolgárokká válni. Jól ismertek a történelemből azok a példák, amikor a megcsalatott népek a más nemzetiségűeket kiáltották ki bűnbaknak. E megközelítésnek azonban sosem volt jó vége — tette hozzá Volszkij. Emlékezteit rá, hogy mind Azerbajdzsánban, mind Örményországban megmutatkozott a múlt év végi eseményekben, milyen hatást képesek kifejteni a tízmilliárdos „forgalmú” árnyékgazdaságokban érdekéitek, azok, akiket megvesztegettek, akik a maffiához tartóznák. Ezek az erőik nemcsak az úgynevezett nem hivatalos egyesülésekre, hanem gyakran az állami, tanácsi, sőt pártapparátusra is támaszkodhattak. Ök fejtettek ki éveken át soviniszta propagandát, s olyan légkört igyekeztek kialakítani, amely szolgálatukba állíthatja a nemzeti-vallási érzéseket. E légkör egyértelműen ' elvetette minden kompromisszumos rendezés lehetőségét. Az ország legfelsőbb vezetése határozottan elutasította a terület hovatartozásának módosítására vonatkozó elképzeléseket. Értelmetlen, mert alaptalan — mutatott rá Volszkij — mindenfajta történelmi hivatkozás arra, hogy évszázadokon át kihez tartoztak bizonyos földek. A területek az évszázadok folyamán többször gazdát cseréltek, rajtuk a különböző népek együtt éltek. Ma a szocialista államon belüli határok is csupán térképen meglévő vonalak, nem jelentenek senki előtt átléphetetlen akadályokat. Természetesen a nemzeti létnek kikezdhetetlenül valóságos része a közös terület, a saját alkotmány, a kulturális hagyományok és erkölcsök, sőt az uralkodó vallás. Ugyanakkor vitathatatlan tény a szovjet állam soknemzetiségű jellege — tette hozzá a bizottság vezetője, rámutatva, hogy az ország lakosságának egyötöde a saját nemzetisége által alkotott köztársaság területén kívül él. — Szerencsétlen dolog a saját etnikumba való begubózás. A mesterséges elszigetelődés, az elhatárolódás más kultúráktól : ez az első lépés saját nemzetünk szellemi elszegényítésóhez — mondta Volszkij. Karabah problémájára is utalva leszögezte: — Országunkban nem hozunk létre nemzetiségi rezervátumokat. Az autonóm terület problémáinak politikai tanulságaira térve arról beszélt, bogy a történtek egyenértékűek az átalakítás elfogadhatatlan bojkottjával. Volszkij végezetül sorra vette a bizottságnak a határozatból fakadó gazdasági és szociális feladatait, kitért a Karabahban elvégzendő kulturális tennivalókra is. Természetesen a helyzet konszolidálása feltételezi, hogy Karabahban nemcsak az ' örmény nemzetiségű többségre, hanem az ott kisebbségben lévő azerbajdzsánok érdekeire is tekintettel kell lenni az egyenjogúság alapján. Az autonóm terület alapvető kérdéseit csak az itt élők összefogásával lehet megoldani. Ezért a terület autonóm módon old meg mindent, ami megoldható, a káder- kérdésektől a gazdasági önfinanszírozásig — mondta végezetül Arkagyij Volszkij. Szántó András Az európai biztonság és együttműködés bécsi utótalálkozója e héten a helsinki folyamatban részt vevő 35 ország külügyminisztereinek háromnapos találkozójával végéhez ér. A miniszterek olyan, több mint két éven át folytatott tanácskozássorozatról adhatnak összegző értékelést, amely tele volt nehézségekkel, huzavonákkal, kedvező és kedvezőtlen drámai fordulatokkal, de amely végül is megérte a fáradozásokat. Az ütótalálkozó legfőbb „terméke” — a küldöttségek által jóváhagyott záródokumentum — a résztvevők kezdettől fogva követett célja szerint tartalmas és kiegyensúlyozott lett. Általános értékelés új szakaszt nyithat az európai együttműködésben, sőt bizonyos mértékig már magával az utótalálkozóvaí, a teljes közmegegyezés kialakítására tett sikeres erőfeszítésekkel megnyílt ez az új szakasz. A bécsi találkozót 1986. november 4-én kezdték el a helsinki záróokmány aláírói: harminchárom európai állam — Albánia kivételével a földrész valamennyi országa —, valamint az Egyesült Államok és Kanada. Küldöttségeik 26 és fél hónapig tárgyaltak. Az elfogadott záródokumentum — amelynek fő szövege 52 oldalnyi, és alább ugyanilyen terjedelműek — tartalmazza a rendkívül hosszas és bonyolult tárgyalások eredményeit, rögzíti az európai együttműködés területére kiterjedő megállapodásokat, kompromisszumokat és új kötelezettségvállalásokat. A záródokumentum — a helsinki folyamat hagyományai-szerint — nem egyszerűen a tárgyalásokról szóló tájékoztató közlemény akar lenni, hanem az előző hasonló találkozó óta végzett munka mérlege és az államok új törekvéseinek, feladatainak a „chartája” is. Ilyen értelemben kidolgozása a tanácskozás legfőbb közvetlen céljának és eredményének tekintendő, noha az igazi, végső eredmény a benne foglalt rendelkezések megvalósítása lesz. Teljesen megalapozottnak ítélhetőek azok a vélemények, amelyek szerint a bécsi okmány tartalma lényegesen gazdagabb és igényesebb az államokkal szemben, mint belgrádi és madridi „elődjei”. Tükröződnek benne az új európai enyhülés jótékony hatásai, egyúttal pedig az okmány maga is ennek az enyhülési folyamatnak eszközévé válhat, különösen a katonai-biztonsági kérdések és az emberi jogok, a humanitárius követelmények érvényesítése terén számottevő további haladást ígér. Előírásai nem nemzetközi jogi érvényűek, de mivel közmegegyezéssel jönnek létre, az államokat politikailag feltétlenül kötelezik. A záródokumentum kidolgozása során „jól járt” az úgynevezett harmadik kosár tárgyköre is. Az emberi jogokra és humanitárius ügyekre vonatkozó együttműködés fő követelményeit a helsinki folyamatnak már korábbi okmányai is leszögezték. A bécsi okmányban ezek a követelmények minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kaptak, tovább pontosították, részletezték és számos vonatkozásban kiegészítették az ilyenfajta állami kötelezettségeket. A dokumentum ezzel foglalkozó fejezete több mint hetven pontot tartalmaz. A rendelkezések többek között előírják, hogy milyen módon kell érvényesíteni az emberek utazási és vallásszabadságát, a nemzeti kisebbségek jogait, hogy az államok miként működnek együtt az oktatási, kulturális és információs ügyekben. Az európai együttműködés résztvevői a bécsi záródokumentumban ezúttal először szövegezték meg a helsinki folyamat emberi vetüle tével foglalkozó külön fejezetét, amely szabályozza az emberi jogokra és a humanitárius ügyekre vonatkozó rendelkezések megvalósításának ellenőrző mechanizmusát. Ebben az országok kötelezik magukat arra, hogy az ilyenfajta ügyekről állandó információcserét folytatnak, s az őket érintő vitás ügyeket, az emberi, jogok és humanitárius követelmények sérelmeit kivizsgálják és rendezik. A Szovjetunióban és más szocialista országokban végbemenő reformfolyamatok lényegesen megkönnyítették az új kötelezettségekben való — .áttörésnek minősíthető — megegyezést. A nyugati országok elégedetten nyugtázták, hogy a szocialista államok elismerik az együttműködés fontosságát az emberi jogi és a humanitárius ügyekben, s hogy ilyenfajta belső ügyeikSzovjet küldöttség érkezett a Fülöp-szigetekre ben haladás tapasztalható. Ez tette lehetővé annak a javaslatnak az elfogadását, hogy az emberi vetület témáiról tervezett három nemzetközi konferencia közül az egyiket 1991-ben Moszkvában tartsák meg. A magyar küldöttség mindvégig tevékeny, kesde- ményezőkész munkát* végzett a bécsi találkozón. Részt vett a nemzetiségi jogokra vonatkozó javaslat kidolgozásában, elsőként csatlakozott az európai kulturális örökségről tartandó krakkói tanácskozás megrendezésének gondolatához, szerepet vállalt a záródokumentum olyan részeinek megszövegezésében, amelyek például a vízumkérelmek elbírálási határidejére, a kulturális együttműködés teendőire vagy a gazdasági döntőbíráskodásra vonatkoznak. A tanácskozás folyamán sokszor voltak fennakadások zavaró „közjátékok”. Többször hátráltatták a munkát NATO-országok közötti ellentétek: heteken át vitázott az amerikai és a francia fél arról, hogy milyen legyen a kapcsolat a „huszonhármak” tervezett tárgyalásai és a ’ „harmincötök” párhuzamos bizalomerősítési értekezlete között, a VSZ—NATO tárgyalások mandátumának elfogadását pedig két másik NATO-tagállam, Törökország és Görögország ellentéte késleltette. A román küldöttség szinte a találkozó végéig megkérdőjelezte a záródokumentum olyan rendelkezéseit, amelyekben a résztvevők többsége vagy az összes többi állam már megegyezett. A huzavonák miatt a megbeszélések végül 26 és fél hónap után is némi „időzavarba” jutottak: az utolsó napokban mind a „huszonhármak” tárgyalásán, mind az utótalálkozó plenáris ülésén „megállították az órákat”, hogy formálisan tartani tudják a befejezés eredeti határidejét. De „minden jó, ha a vége jó”. Az utótalálkozó részvevői vasárnap közmegegyezéssel elfogadták a záródokumentumot, s ezzel kormányuk nevében kötelezettséget vállaltak rendelkezéseinek végrehajtására is. Sebestyén András * * * A bécsi találkozó záróokmányának elfogadása olyan kiemelkedő siker, amely a nemzetközi kérdések újszerű, reális megközelítési módjainak hatékonyságát bizonyítja, s amely által a helsinki folyamat új. szintre emelkedett — jelentette ki Mihail Gorbacsov. Hangoztatta, hogy az elmúlt két és fél évben folyamatosan bízott a kedvező eredmény elérésében. — Mindig tisztában voltunk vele, hogy a békét senki sem adja ajándékba. Eléréséhez állhatatos, kitartó munka kell, s mindenkire kiterjedő egyetértés lehetőségeinek keresése. Több mint száz nyomozó üldözi Boaynants elrablóit Szombaton látták utoljára A brüsszeli rendőrség, csendőrség és igazságügyi rendőrség vasárnap este rendkívüli fegyvernemiközi „vezérkart” hozott létre a Vanden Boeynants volt belga miniszterelnök eltűnésével kapcsolatos nyomozás irányítására. A brüsszeli ügyészségen késő este sajtó- értekezleten közölték: a legvalószínűbbnek az látszik, hogy a politikust elrabolták, de minden más eshetőséget is figyelembe vesznek. Több mint száz nyomozó foglalkozik az üggyel. A 69 éves, Vanden Boey- nantsot, aki a belga politikai életnek a keresztény- szocialista párti vezetőiként három évtizede egyik főszereplője volt, szombaton este hat és fél hét között látták utoljára. Családja szombaton este 10-kor értesítette a rendőrséget arról, hogy nem tért haza. A nyomozók a politikus brüsszeli lakására Siettek, és megállapították, hogy autója ugyanabban az épületben, a mintegy 20 méterre levő garázsban volt. A lakás és a garázs között megtalálták Vanden Boeynants pipáját és sálját. Először azt közölték, hogy a politikus elrablását először egy addig ismeretlen „szocialista forradalmi brigádok” nevezetű szervezet nevében a belga rádiónak jelentette be vasárnap délután egy telefonáló. Később kitűnt, hogy már szombaton éjfélkor felhívta a brüsszeli Le Soir nevű lapot valaki, s azt mondotta, hogy Vanden Boeynants a CCPR „nevű” szervezet foglya. Vanden Boeynants a belga politikai élet felettébb vitatott figurája. A politikus dúsgazdag üzletember, s korábban korrupciós vádakkal bírósági eljárás folyt ellene, 1986-ban adócsalás és okirathamisítás címén 3 évi — felfüggesztett — börtönbüntetésre és félmillió belga franknyi bírságra ítélték. Ennek ellenére, mivel politikai jogaitól nem fosztották meg, a legutóbbi helyhatósági választásokon Brüsszelben listája jó eredményt ért el, és a politikus megpályázta a főváros polgármesteri tisztségét. Ez olyan felzúdulást váltott ki, hogy már másnap vissza kellett vonnia jelöltségét.