Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
1989. január 3., kedd Somogyi Néplap 3 Szabadon választható előadások Politikai eszmecsere a munkahelyeken Állandóan változik az érdeklődés az utóbbi években. Ahol ezt nem veszik figyelembe, ott nem érnek el eredményt az emberek felvilágosításában, meggyőzésében. — A hagyományosan megszervezett pártoktatás- ról már két évvel ezelőtt leálltunk, észrevettük ugyanis, hogy a régi módon megtartott szemináriumok már nem hatnak az emberékre — állapította meg Simon Gyula, a hetesi községi pártbizottság titkára. — Megegyeztünk az alapszervezeti pártt it károkkal, hogy előadássorozatot tartunk a területen. Van nyolc-tíz olyan előadónk, akit mi nevettünk ki. Közülük válogathattak az alapszervezetek. Városi vagy megyei előadókat is hívtunk az ő kérésükre. Tavaly például nagyon tetszett az egyházpolitikai előadás, amit a városi párt- bizottság egyik munkatársa tartott. — Miért volt szükség erre a változtatásra? — Azért, mert a korábbi páctoktatási forma már nem vált be. Mindenki olvas újságot, néz tévét, hallgatja a rádiót, s bizony, nehéz újat mondani. Ugyanakkor előfordult, hogy a pártoktatási tananyagnak csak a címlapja lett sárga kék helyett, a tartalma azonban ugyanaz, mint az előző egy-két évben. S ráadásul még késett is. Tavaly hat témában állapodtunk meg alapszervezetenként, s csak kettőt népi tudtunk megtartani. Ügy is fogalmazhatok, hogy az utóbbiakat „felrúgta” az átalakulás és a nyilvánosság. — Ezt hogy értsük? — Ma természetes, hogy elsősorban arról kell beszélni, ami érdekli az emberéket. S bármilyen szép a tervben az a téma, hogy a szocialista mezőgazdaság fejlődése, mégis a személyi jövedelemadóról kell beszélni, ha ezt kérik helyette mind a három településen. A tapasztalatok alapján így indítottuk el a pártoktaíá'st. — Nagyobb így a hatása? — Természetesen, hiszen saját magunk döntjük el, hogy mit oktatunk. Köztudomású, hogy az emberek sóikkal elfoglaltabbak és tapasztalható bizonyos közömbösség is. A politikai vitaköröket azonban igénylik. A párttitkárok jelzik a községi pártbizottságnak a legújabb igényeket. Az laz igazság, hogy sokan már a tavalyi anyagot sem fogadják el! Ezért próbálunk magunk naprakész anyagokat készíteni, összeszedni, javasolni. Bízunk benne, hogy jó ez a módszer. A pártbizottság titkára elővesz egy köteg titkári tájékoztatót. A tizedik sorszámút keresi ki közülük. — Jó példa, hogy eljöttek hozzám az iskolából. Mit szólnék hozzá, ők ebben találtak valamit az általános iskolai oktatás fejlesztéséről? A Központi Bizottság agitációs és propa- g.andabizottsága nemrég tárgyalta meg ezt a Művelődési Minisztérium előterjesztésében, s közölték a titkári tájékoztatóban. Háromórás vita kerekedett belőle a foglalkozáson; mindenki hozzászólt. Az új módszerek közé tartozik az is, hogy megpróbálják a vitaköröket a munkahelyeken megtartani. A műszak után szívesen ott maradnak az emberek egy kis időre. S különösen akkor bontakozik ki vita, ha valamilyen módon összekapcsolják az eszmecserét mindazzal, ami érdekli őket. Különösen kíváncsiak akkor, hogy várható-e a mezőgazdaság helyzetének a javulása. Most ugyanis azt tapasztalják, hogy nem jut elegendő pénz a fejlesztésre, s ez már nem tartható tövább Hetesen sem. Az állattenyésztési telepeken jók ezek a beszélgetések. Az esti programokat meghívott előadókkal most már sokka! jobbam meggondoljuk. Az emberék akarata, érdeklődése ellenére ugyanis nem lehet semmit sem rendezni. A propagandistáknak az emberek fejével kell gondolkodniuk, érteni kell a nyelvükön. — Milyen az emberek vitázó kedve? — A téeszben dolgozók például szívesen foglalkoznak a szövetkezet helyzetével, gondjaival, távlataival. Ma már nincsenek olyan' kérdések, mint valamikor, hogy ezt vagy azt miért oda vetették el- Általában a pénzügyi helyzet érdekli az embereket, s ennek a hatása. Együttérez- mek a téesz vezetőségével, vele együtt aggódnak a sok elvonás rossz hatása miatt. Az országos pártértekezlet óta sokkal nyíltabb a véleménynyilvánítás. A válaszokból azonban csak azt fogadják el, amelyet valósnak éreznek. Éppen ezért a propagandistákkal együtt keressük annak az útját, hogyan lehet a legegyszerűbben kapcsolatot tartani az emberekkel. Ügy is mondhatnám, hogy a községi pártbizottság csak „menedzseli” a pártőktatást. L. G. re, és fokozatosan fejlesztjük, bővítjük a választékot. Ma már a réteslapon kívül hat-hét féle száraztésztát készítünk. Most a csomagolás megváltoztatásán gondolkodunk, mert egyre inkább fontos az, hogy milyen „ruhában” jelenik meg az áru a pultokon. Ügy vélem, több van ebben az üzemben, mint amit az első év hozott, bár azzal sem kell szégyenkezni. Húszvagonnyi száraztészta került ki innen a belföldi piacra, s nem egészen végleges adat szerint két és fél millió forint körüli nyereséget hoz ez a kisüzem a csurgói szövetkezetnek. F. L. Magánfuvarozók Nagyobb szerepben Az idén- várhatóan a múlt évinél lényegesen nagyobb részt vállfáinak a kisiparosok a személy- és te- herfuvairozásibain, mivel január 1-jétől kedvezően változott a közúti szolgáltatásokról és közúti járművek üzemiben tartásáról szóló jogszabály. Lehetővé vált, hogy a kisvállalkozók bekapcsolódjanak a külföldi fuvarozásba, az autóbusszal történő személyszállításba. A jogszabály már nem korlátozza, hogy n kisiparosok, vállalkozók hány személyes tehergépkocsit üzemeltessenek. A Kisiparosok Országos Szervezetének véleménye szerint ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy szigorodó szakmai követelmények miatt — a pályaalkalmassági, és a helyismereti vizsgálat, a közlekedési ismeretek rendszeresebb számonkérése — sokan nem vállalkoznak a szolgáltatásra. A kisiparosok országos érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezete már az elmúlt év végén megállapodott a Volán oktatási központjával, valamint a KIOSZ oktatási központtal, hogy közösen készítik fel a jelentkezőket. Az új jogszabály szerint az egynél több gépkocsit üzemeltető vállalkozó telephelyen köteles tárolni személy- vagy tehergépkocsiját, sőt tíznél több gépjármű esetén a megfelelő mű- szerezettségű telephely fenntartása is követelmény. Várhatóan ennek a feltételnek sóik kisiparos nem képes eleget tenni. A KIOSZ országos szervezete és a helyi, megyei érdekvédelmi szervezetek ezért együttműködési szerződést kívánnak kötni a fuvarozó .vállalatokkal. Keresik azókat az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket is, amelyek megfelelő telephellyel rendelkeznek, van szabad javító, szodgáiltató kapacitásuk, díjazás ellenében vállalják a tehergépkocsik, az autóbuszok rendszeres tárolása mellett a számlázást, a pénzforgalom lebonyolítását is. Az első ilyen típusú megállapodást a SZVAUT- tal hozzák létre januárban. nácsba: az anyakönyvvezetést rajta kívül a faluban nem értette senki. Az ellen- forradalom után otthagyta állását, és Komlóra ment segédmunkásnak. Hamarosan ott is pártvezetőségi tag lett; később Bélaváron csemeteápoló, s ott megválasztották a községi pártszervezet titkárának. 1969-ben, amikor a babó- csai termelőszövetkezet közgyűlésén arról szavaztak, hogy legyen függetlenített párttitkár a pártszervezetben, Győrffi Kálmánt találták erre a legalkalmasabbnak. — Később már csúcstitkárként hozzám tartozott a községi alap szervezet is. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy jó titkárokat találjunk az alapszervezetek élére: a kommunistákat kérdeztem, hogy kit javasolnak jelöltnek. — Mire a legbüszkébb? — Furcsa, de most is azt mondom: a közigazgatási egyesítésre szükség volt. Javult az igazgatási munka minősége. Nem minden kisközségben találtak olyan tanácsi dolgozót, aki értett ehhez a munkához; ellenben sok helyen a társközségek hátrányos helyzetbe kerültek. Ügyeltünk arra, hogy ezt elkerüljük. Büszke a Munka Érdemrend ezüst fokozatára, amelyet a közelmúltban vett át. — Mi az, amit másként csinálna? Egyre többet pihen meg a szavak között. — Jobban figyelnék az emberek véleményére, kezdeményezéseikre. Balázs Andor Húsz vagon tészta Az első év mérlege Egy éve a csurgói Zrínyi termelőszövetkezet a fővárosi Sütőipari Vállalattal közösen tésztagyártó üzemet létesített Csurgón. Az elmaradott térségek fejlesztési programjában- az üzem kialakításához támogatást is kaptak, hiszen húsz embernek, főként női munkaerőnek teremtettek ezzel munkalehetőséget. — Hogy értékeli az első évet Török Sándor üzemvezető? — A tanulóidőt nekünk is le kellett tölteni, a tanulópénzt megfizetni. Főként a kezdet nem volt gond nélküli a technológiát illetően, a későbbiekben pedig az értékesítési nehézségek sokasodtak meg. Megállapodásunk szerint az értékesítés a fővárosi sütőipar joga és kötelessége, így aztán nagy utat tesz meg a csurgói tészta. Elviszik Budapestre, aztán — a kereskedelmi forgalmazástól függően — esetleg visszajön Berzenoére. — Vagy nem jön. Jóllehet, a garantáltan nyolctojásos, jó minőségű száraztésztát szívesen vásárolnák. — A megállapodás értelmében mi nem értékesíthetünk. Persze szoros kapcsolatban, állandó tárgyalásban vagyunk, ez a helyzet még változhat. Ennek érdekében mi igyekszünk tenni is a magunk részéről. — Mire gondol? — Mindenekelőtt szigorúan vigyázunk a minőségELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN Változik a Mészöv irányítása Két éve már, hogy a fogyasztási szövetkezetek kongresszusán megváltoztatták a szövetségek irányítási mechanizmusát és az úgynevezett TOT-modellre álltak át. Most a Mészöv Somogy Megyei Szervezete ismét változtat ezen. Erről kérdeztük Horváth Lajost, a Mészöv megyei titkárát. — A TOT-modell lényege az volt, hogy a megyei és az országos szervezeteket egy társadalmi elnök irányítja, aki eg}'úttal gyakorló szövetkezeti elnök is. Öt segíti egy apparátus, élén a titkárral. Ez a forma jól beválhat olyan szervezeteknél, ahol a tagaknak hasonló a tevékenységi körük. A Mészövre ez nem jellemző. Három ágazat munkáját fogjuk ösz- sze, az áfészek, a takarék- szövetkezetek és a lakásszövetkezetek tartoznak hozzánk. Ezek munkája egymástól nagymértékben különbözik, nem hasonlíthatóak össze sem tevékenységi sem pedig gazdálkodási szempontból. — A módszert mégis bevezették 1987 júliusában. Okozott-e ellentéteket a három ágazat között? — A megvalósítását fenntartásokkal fogadta mindenki. Minden vezető tisztában volt azzal, hogy nem ért a másik két területhez, ugyanakkor képviselnie kellett mindhármat a felsőbb fórumokon. Támogatásokat, kiváló szövetkezeti díjakat kellett eldönteniük, mégpedig részrehajlás nélkül. Mindez természetesen nehezítette a munkát. — Meddig tartott ez az állapot? — Hivatalosan tart még, de gyakorlatilag csak júniusig volt így. Akkor ugyanis váratlanul elhunyt az elnökünk, s emiatt újat kellett volna választani. A jelölőbizottság megkezdte a munkáját, de mindenhonnét olyan visszajelzést kapott, hogy ez a modell tövább nem követhető. Változtatni kell. De hogyan? Figyelembe kellett vennünk a jogszabály adta kereteket és a saját érdekeinket is. Javasoltuk: évenként másik ágazat választmányi elnöke vegye át a társadalmi elnöki funkciót. Az elnöki hatásköröket pedig egy személyben a titkár vette át. A titkárok jártasabbak mind a három területen, érdemben tudják képviselni őket bármilyen fórumon. — Az elnöknek milyen feladata lesz ezután? — Figyelemmel kísérik a titkár és az apparátus munkáját, s ha nem értenek egyet valamivel, új javaslatokat tehetnek. Tehát ellenőrző, javaslattevő szerepet töltenek be. Ezzel a változtatással tulajdonképpen a társasági törvénynek mentünk elébe valamelyest, hiszen ez’ utat nyit olyan új szerződésekhez, amelyek saját elképzelésekkel és vezetési stílusban dolgozhatnak. Elsőként vezetjük be az említett módszert az országban. Reméljük, meghozza azt, amit várunk tőle: az egységes irányítást és a hatékonyabb munkát. — Melyik ágazat elnökül először? — Újévtől a takarékszövetkezetek választmányának elnöke. V. O. Figyelve a szóra Győrffi Kálmán pár hónap híján húsz évig volt párttitkár Babócsán. Betegsége visszavonulásra kényszerítette. — Hogyan lett párttitkár? — Apám 19-es kommunista volt; vagyontalan kereskedő. A nézetein kívül mást nem örökölhettem tőle. A magamfajtának természetes volt, hogy melyik sorba álljon. A hedrehelyi kisbíróból 1949-ben Eposz-titkár lett. Küldött volt a budapesti VIT-en. Szavaiból kicseng: volt miért lelkesedni. A zsákoló segédmunkás akkor érezte először, hogy kezébe került sorsának irányítása. A következő évben Hedre- helyen tagjelölt lett, és húszévesen a határőrségnél párttag. Akkoriban ez nagy dicsőségnek számított: százszor is meggondolták, kit vesznek be. Az emberek bíztak benne. Amikor megalakultak a tanácsok, a lakóhelyén megválasztótták tanácstagnak. Amikor pedig a határőrsökön megalakultak a pártszervezetek, párttitkár lett. Leszerelése után területi instruktorként dolgozott Hedrehelyen. — Egyetlen rádió volt a faluban, azt hallgattuk a kultúrotthonban. Ez adott információt az országos politikáról. A hencseiek, hed- rehelyiek, kőkútiak, vis- nyeiek, bányaiak és lipót- faiak olyan területi instruktorra emlékezhetnek, aki a legnagyobb hóban is gyalog járt faluról falura, s módszere a meggyőzés volt. A legnehezebb években lett tanácstitkár Hedrehelyen. Az ellenforradalom idején visszahívták a ta-
