Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-14 / 297. szám
1988. december 14., szerda Somogyi Néplap 3 Lépésváltás Nagyatádon SZAVAK HELYETT TETTEK M i történt az országos pártértekezlet óta? Kíváncsiságom arra összpontosult: miben nyilvánul meg a párt megújulási készsége egyik kisvárosunkban és térségében? Erről váltottunk szót Szabó Istvánnal, a Nagyatádi Városi Pártbizottság első titkárával. — A számvetés pontosan elkészíthető. Elvünk és gyakorlatunk ugyanis az, hogv akkor cselekszünk jól, ha az újhoz való viszonyunkkal naponta el tudunk számolni. Ellenérzésünk van a tűi sok szöveggel szemben, márpedig gyakran ennek vagyunk tanúi. A demagógiának is vannak jelei nálunk. Főként abban mutatkozik meg, hogy bár az egész lakosság, a párttagság szeme láttára tettünk intézkedéseket, változtattunk módszereinken, sokan mégsem veszik tudomásul, hogy mi nem hirdetjük, hanem akarjuk és csináljuk a reformot.- Er az életkörülményeken kívül o politikai «iszonyokra is igaz? — összetett kérdés. Az emberi természet tulajdonsága, hogy mindaddig helyesnek tart minden változást, amíg személyes mozgásterületét, érdekét nem érinti. Nagyon sok ember akarja a reformot. De bármilyen új gondolat, felfogás, cselekvési módszer fölmerül egy nagyatádi üzemben, vagy a környék tsz-ei- ben, rögtön visszakérdeznek: „Hogyhogy? Mi volt itt rossz eddig?” Márts ösztönös szembenállást tapasztalunk, ami az önzésre vezethető vissza, demagóg megnyilatkozásokhoz visz és valóságos gátja a haladásnak. — A pártértekezlet döntései meglepték a helyi politikai vezetést, vagy számítottak rá? — Abban, hogy a társadalmi életben gyökeres fordulatra van szükség, nem ért bennünket meglepetés. Régi meggyőződésünk, hogy a gazdaság reformját a politikai mechanizmus reformja nélkül nem lehet végrehajtani. Az tehát, hogy a politikai intézményrendszer a haladás gátja, innen vidékről is régóta látszott. A bekövetkezett személyi változásokra azonban nem számítottunk, ez meglepetés volt. Ugyanakkor láttuk, hogy a legfelsőbb politikai vezetés ezzel teremtette meg a reformgondolat véghezvitelének feltétéleit.- Hogyon láttok munkához? Melyek voltak az első lé- pések? — Két küldöttünk tapasztalatait igyekeztünk felhasználni és terjeszteni. Szinte emberfeletti munkát végeztek; járják a kommunista közösségeket, üzemeket, intézményeket; beszámoltak, vitatkoztak, s e találkozások hozzájárultak a körzetben egy régóta várt politikai tisztánlátás érzeté- nök, hangulatának megteremtéséhez. — Ügy tudom, egy időre megnyugodott a politikai közhangulat. Ezt a pártértekezlet teremtette meg, vagy helyben is tettek érte valamit? — Helyi politikai közéletünkben nem divat nagy rendezvényeken „hirdetni az igét”. E módszer hozadéka ugyanis nem túl nagy. Programunk szerint egy sót rétegtalálkozón, beszélgetésekben jó néhány kérdésben egyezségre jutottunk. Fő célunk az, hogy megőrizzük Nagyatád és környéke gazdasági teljesítőképességét, s a fejlődés folytatódjék. Ez a lakosság megélhetése, élet- színvonala, munkavállalási lehetősége szempontjából alapvető. Ebben sikerült megállapodnunk, s abban is, hogy ehhez mindenkinek kötelessége a maga képességével, eszközeivel és módszereivel hozzájárulni. — Szómonkérhetö-e ez a megállapodás? És milyen rétegekkel kötötték? — Ez a politikai konszenzus jegyében számon- kérhető megállapodás. Kommunistákkal. titkárokkal, a város gazdasági vezetőivel, a kommunista pedagógusok egy csoportjával, a KISZ- titkárokkal, a cérnagyár munkásainak képviselőivel és másokkal váltottunk szót, összesen mintegy 600 emberrel.- Az alapszervezetek hogyan folytatták ezt a módszert? — Az egyik legnagyobb gondunk éppen az, hogy felfogásunkat hogyan tudjuk gyakorlati cselekvéssé formálni a különböző pártszervek mozgásterületén. Először a pártbizottságok, azután az alapszervezelek titkáraival próbáltunk szót érteni az új helyzetről, majd a titkári tanfolyamot használtuk föl a mai jelenségek értelmezésére, a megoldás politikai lehetőségeire. Elis merte ezt a hallgatóság, hiszen régi igényt elégítettünk ki. Aktív vita bontakozott ki, ahol megpróbálták alap- szervezeti üggyé alakítani a politikai követelményeket. De meg kell mondanom: nem könnyű! Évtizedes beid egzettségeket kell felszámolni. Ma már nem kell felelősséget vállalni a pártnak például azért, hogy a cérnagyárban teljesítik-e az exportter.vet vagy sem. De felelősséget kell vállalni az ott dolgozó emberek sorsának alakulásáért. Ehhez kellene megtalálni azt a küzdő stílust és módszert, aminek révén, erre hatásosan át lehet állni...- Adott-e ehhez útmutotást az országos pártértekezlet? — A felelősségvállalás egyik módszereként a politikai" pluralizmust ajánja a párt, mert rádöbbent, hogy össztársadalmi felelősséget — annak mindenfajta érdekkülönbségével együtt — nem vállalhat. A politika korábbiaktól eltérő sokszínűségét azonban — várhatóan — harcaival és összeütközéseivel együtt — vállalni kell. A pluralizmust komolyan vettük, elgondolkodtunk rajta, bár nem túl sok konkrét elképzelést fogalmaztak meg róla. Azt mondtuk: miután a párt nem többpártrendszerben gondolkodik, azt fogja igényelni, hogy a tömegszenve- zetek és -mozgalmak alakuljanak át érdekképviseleti szervezetekké; találják meg a maguk — egymástól most mór eltérő — helyét, és vállalják az ütközéseket is. Mivel azt hittük: a politikai pluralizmus kezdetben meg fog állni a párt, a tömegszervezetek és -mozgalmak új szisztémájú rendszerében, ezért saját felelősségünkre újfajta együttműködést, új módszert és stílust hirdettünk meg a körzetben. ' Kimondtuk, hogy partneri viszonyt akarunk kialakítani, lemondunk a tömegiszer vezeti, mozgalmi vezetők beszámoltatásáról ; konzultatív irányítási módszert vezetünk be, s amiben nem tudunk megállapodni, abban tovább folytatjuk a vitát. — Vannak-e eredményei az elhatározásnak? — Igen. A szándékot két hónapja már helyi gyakorlatnak is nevezhetem. A városi KISZ-bizottság például eredményesen lépett fel azóta a tervfeladatok újratárgyalása, a lakáselosztás, a fiatalok lakásigénylésének támogatása, a kollégium önállósága ügyében, s a párt is tudomásul vette magát egyfajta sajátos ifjúsági érdek képviselőjeként is. Szerintem ezen az úton lehet járni ahhoz, hogy tömegszervezeteink és -mozgalmaink a politikai pluralizmus részeiként tevékeny kedjenek. — Van-e más alternativ csoport a térségben? — A Magyar Demokrata Fórum helyi csoportjáról hallottunk Nagyatádon. Ezenkívül két érdekes társaság jött létre nálunk. Az egyik a Várospolitikai fórum, ezt a honvédségi alakulat kezdeményezte. Körükben a városfejlesztés, a várospolitika kérdéseit taglalják nyílt vitákban. A másik a KISZ-bizottság kezdeményezése nyomán jött létre, ez a Városi kulturális fórum. Legutóbb a városi újság ügyében intézett nyílt levelet a párt-vb tagjaihoz, a tanács vezetőihez. Álláspontjukkal — miszerint különböző cégek fedezzék, anyagilag a lap megjelenését, s hozzájárulásuk állapján vegyenek részt a lap arculatának kialakításában — a párt-vb is egyetértett.- Milyen megállapodások születtek még, s miben sike- ■ ült előrelépni? — Minden eszközzel szolgálni akarjuk egy őszinte, demokratikus légkör kialakítását. Alapvető feladat ebben a pártdemokrácia fejlesztése. Lakosságunk csak akkor hiszi el szándékunkat, miszerint nyíltságot, beleszólási lehetőséget akarunk biztosítani, ha ezt elsősorban a pártban, valósítjuk meg. Igazolhatom törekvéseinket azzal, hogy alapvetően előreléptünk párttes- tületeink megújításában. Hangzatosság nélkül, de következetesen akarunk alkalmassá válni az új feladatokra. Munkabizottságunk kérdéseire a pártbizottság csaknem egyharmada úgy nyilatkozott: átadja a helyét azoknak, akik fölkészülteb- ben tudják képviselni a politikát. Nekünk is volt véleményünk, de óva intettük magunkat attól, hogy formális szempontok alapján minősítsen a testület. A politikai álláspont képviseletét például jóval fontosabbnak tartjuk, mint azt, hogy ki hányszor szólalt fel üléseinken ... A 13 új helyre 11 pártbizottsági tagot delegáltak a szervezetek. Elhatároztuk továbbá, hogy az apparatus testületekhez való viszonyát alapvetően megváltoztatjuk. Nem nehezíteni és akadályozni, hanem felkészültségével, tá- jékozotttságával és tekintélyével segíteni hivatott a testületi tagok munkáját. Négy megüresedett hely volt a vb-ben is. Ezeket a delegált pb-tagok megválasztásával töltötte be a testület. Úgy gondolom, ezzel is jól szolgáltuk az ügyet.- Változik-e a titkárok, a választott pb-tagok módszere, kézzelfogható lesz-e a felelőssegük?- A régi mechanizmus egyik nagy hibája volt, hogy a tisztségviselők a testületek fölé emelkedhettek. Ezáltal személyes ambícióikat is kiélhették, és kivonhatták magukat a testületek ellenőrzése alól. Ebből kiindulva bevezettük: minden testületi ülésen titkári referátum hangzik el. Beszámolunk arról, hogy két ülés között mit végeztünk el. Milyen tárgyalásokat kezdtünk vagy fejeztünk be, miről gondolkodunk, miről hogyan nyilatkozunk. Ezáltal a testületi tagok tájékozottabbak lesznek, és ellenőrizni is tudják a muntkánkat.- És a testületi tagok elszámolása?- Ez nehezebb. Az eddigi formális — felelősséget nem lehetett bevasialni. A delegálás módszere segít a megoldásban, hiszen az őt küldő pártszerv elszámoltatja : miként képviselte véleményét, szándékát, érdekeit. Es visz- szahívhatja, ha nem felel meg a követelményeknek.- Ilyen alapon csak négy embert számoltathatnak el a vb 11 tagja közül. ■ ■- Ez nem befejezett tény. Úgy gondolom, a pártérte- kezletet követően a testületek 75—80 százalékát delegálni fogják az alsóbb szervek.- És addig nem lehet meg- kérdezni egy választott embertől, hogy mit csinált két ülés között?- Ez már meg is történt. Ebből származott egy részük lemondása is. Egyébként ebben a felfogásban, amikor a párt nem kizárólagos megszemélyiesítője a hatalomnak, hanem versenyszereplője a társadalmi életnek, ebben lehetetlen nem elszámolni a testületi tagok teljesítményével. A régi mechanizmus hibáját látom abban is, hogy több helyen csak azért tartanak most pártértekezletet, mert csak így látják számonkérhető- nek a vezetők felelősségét. Ebből is kiindulva fogadott el egyhangúlag olyan határozatot pártbizottságunk, hogy minden év utolsó ülésén titkos bizalmi szavazást tart. Arról dönt, hogy elégedett vagy elégedetlen a két titkár tevékenységével. S ha kétszer egymás után nem kapják meg a bizalmat kifejező szavazatok többségét, akkor kötelesek lemondani funkciójukról. Ha egyszer szavaznak bizalmatlanságot, akkor még lehetőségük marad arra, hoigy másképp dolgozzanak. Ez a következő pártértekezlet káderelőkészítő módszerének is jó.- Miként látja a pártszervezetek önállósági készségét és képességét? Hogyan próbálják segíteni, hogy felnőjenek az önálló gondolkodáshoz és cselekvéshez? — Úgy tartom: legnagyobb gondunk az lesz, amikor a politikai küzdőtér megköveteli, hogy minden egységünk küzdőképes legyen. A hatalmi struktúra túlhaladott, a hatalomból részesülni akaró struktúra még nem. Azt hiszem: a politikai pluralizmus velejáróit sem a KB, sem a párttagság nem gondolta végig. Késésben vagyunk, s egv-egy cselekedetünk kapkodásnak látszik. Nem ilyen politikai közéletre szerveződött a párttagság. Csaknem kétezer kommunistánk közül sokan mondják: wem_ erre vállalkoztam. Most újra meg kellene harcolni azokért a voksokért, azért a bizalomért, amely korábban megvolt. Milyen eszközökkel? Milyen felfogással, milyen módszerekkel? — Tud-e válaszolni e dilemmákra a városi pártbizottság? — Megpróbálunk. Aki nem aiz eszméhez szegődött, hanem a politikához" azt nem nagyon tartóztatjuk. Szívesen dolgozunk viszont azokkal, akik egy másfajta szocializmust építeni akaró helyzetben kívánnak részt vállalni a politikai közéletből. Főként fiatal műszaki értelmiségiek jelentkeztek párttagnak: „Most akarok belépni, most' érzem, hogy vállalhatom ennek minden következményét...” — A kérdés bonyolultnak látszik: politikai érzékkel és fel- készültséggel, mozgalmi ta- pasztalatokkal, kapcsolatteremtő készséggel rendelkező apparátusra, vagy szakemberek hadáia van szükség? — Valamikor az állami szerv, a partner tele volt szakemberekkel, a politikai szervezeték pedig az akkori időknek megfelelő politikü- soklkal. Akkor vád érte a politikai apparátust: milyen alapon szól bele szakmai kérdésekbe, ha nem ért hozzá. A kontra az volt, hogy telerakták szakemberekkel az apparátust, és kivesztek a politikusok. Az új helyzetben — szerintem — nagyrészt politikusokból kell állnia az apparátusnak, de olyanokból, akik szakmai felkészültségüket a politika szolgálatába tudják állítani. — Mindebből arra következ- tethetek, hogy Nagyatádon és térségében erőteljes folyamat indult meg a megújulásért, s ennek kezdeti eredményei vi- tathatatlanok. Érez-e magában erőt, képességet ahhoz, hogy ezt a folyamatot tovább fejlessze? — Amíg fizikailag létezem, erőt és elkötelezettséget érzek magamban a szocialista jövő iránt. Mindig volt — van is — véleményem, s ezt rendre elmondtam azoknak, aikiik a legilletékesebbek voltak. Őszintén hiszek abban, hogy pártunk — az igazság birtokában — meg tud felelni a megváltozott ■ követelményeknek. Sokan vannak — főként a fiatalok —, akik megértenek, egyetértenék álláspontommal. 'Ők a jövő letéteményesei, akik szándékomat .folytatni tudják ... J. B.
