Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
10 Somogyi Néplap 1988. december 10., szombat OTTHON ÉS CSALÁD A KARÁCSONYI AJÁNDÉKOZÁS Karácsony... „A csendes éj” dallama vagy az áruházaik, az utcai árusok lármás forgatagának képe merül föl emlékezetünkben ? Egy biztos: a karácsony és az ajándékozás fogalma manapság elválaszthatatlan. Külön az ajándékozás lélektanáról ugyan nem beszélhetünk, mert az ajándékozás része az emberi kapcsolatok megnyilvánulásainak, az altruizmus (jót tenni akarás) kutatásának is, mégis érdemes külön kiemelnünk e témakört. Az adás—kapás viszonya ma nemcsak a tudomány, hanem a családok érdeklődésének is a középpontjába került. Vaónak-e ajándékozási szokásaink, amelyek jellemzőek ránk és társadalmunkra? Igen, vannak, különösén olyan nagy múltú ünnepen, mint a karácsony. A karácsonyi ajándékok hagyománya össznépivé vált, bár vannak helyi népszokások is, amelyek változatossá teszik a karácsonyi megem- lékezéséket. S ugyanígy vannak jellegzetes családi ajándékozási szokások is. Iskolában, munkahelyeken is többféle szokás a társak nevének kihúzása egy kalapból, ki-ki megajándékozására. Ám nem jó, ha e szokás kötelességszerűvé válik. Szimbolikus értékű tárgyak kitalálása, megvétele vagy megalkotása az átadáskor az együttes élmény, a meglepetés élményéhez juttathatja az érdekelteket, és megóvhatja őket a talmi értékű versengés veszélyeitől. Az egymás lepipálását szolgáló verseny se gyereknél, se felnőttnél nem emeli az adással járó jókedvet. Mennyivel más pedig ez a magatartás, mint a pénz vagy utalványok adományozására való beállítódás! Ez utóbbinak forrása sokszor kényszerű tehetetlenség, mert az ajándékozó nem éli át az ajándékkeresgetés utáni „áhá!”-élményt, amikor rátalál a személyekhez illő, boldogságszerző tárgyra. Ehelyett a tehetetlenkedéstől feszengve rábízza gyerekre, felnőttre, hogy vegye meg önmagának, amit szeretne. Persze megvan ennek az az előnye, hogy a megajándékozott szabadon választja ki magának, amit kíván. De van, aki pusztán kényelemszeretetből ajándékoz így, fölmentve magát az utánajárás fáradságától. Olyan is előfordul, hogy hiányzik valakiből a beleélés képessége; hogy ráérez- zen arra, mire vágyik a másik, ezért bízza aztán rá a választást. A pénzbeli, utalványos ajándékmegváltás elszemélyteleníti az ajándékozást. Legkönnyebb — bár nem teljesen gond nélküli — azt megajándékozni, akit jól ismerünk és igazán szeretünk. Ilyenkor célozhat ajándékunk egy-egy közös élményre, emlékre, például utazást felidéző folklór- tárggyal, könyvvel, albumba gyűjtött fényképekkel. Gyakran ajándékozunk úgy, hogy azonosítjuk magunkat a megajándékozottal: ízlésben, kivitelben a magunk kedve szerint választunk. Gyereknél ne helytelenítsük és semmiképpen se gúnyoljuk ki, ha azt adja a szüleinek — kagylót, zseblámpát, kártyát —, amit magának megkívánt. Ez az azonosítás, a szeretett személlyel való együttérzés jele. Lehet, hogy éppen tőlünk tanulta, hiszen például az apák is szívesen vesznek fiaiknak villanyvasufat, amellyel azitán magük is boldogan játszanak. Játék közben könnyebben találnak egymásra apák és fiuk, mindjárt a karácsonyfa alatt, az ünnep felfokozott érzelmi légkörében megerősödött szeretetkapcsolatban. Szólnunk kell arról is, hogy az ajándék nem azonos a tárgyi jutalommal, ami a szülő—gyerek viszonyban gyakori nevelői eszköz. Az ajándék — különösen karácsony ünnepén — nem függhet a gyermek előzetes magatartásától, tanulmányi eredményeitől. Az ajándék célja mindig örömszerzés, kiemelés a hétköznapok szükséglet-kielégítéseiből. Kísérletek bizoríyít- ják, hogy a gyerekek adakozása, a nagylelkűség az életkor előrehaladásával és az értelmi fejlődéssel párhuzamosan növekszik. A gyermeknek az ajándékozást is tanulnia kell, a felnőttek, a szülők, a társak példája révén; fokozatosan válnak ők is ajándékozni — szeretni — képes serdülővé, felnőtté. Hadd idézzük Erich Frommot, a nagy gondolkodót és pszichológus írót, aki szerint a szeretethez olyan kapcsolattípusra van szükség, amelyet együttműködésnek nevezhetünk; amelyben alkalmazkodás nyilvánul meg a másik kinyilvánított szükségleteihez, s mindegyre szorosabb, kölcsönös megelégedés keretében . . . Karácsonykor különösen igaz: ajándékaink csak jelzései annak, hogy a másik ember szükségleteit ugyanolyan fontosnak érezzük, mint a sajátjainkat. Ne a szeretet helyett, hanem szeretetből ajándékozzunk a szeretet ünnepén. Mirtse Márta A bécsi Ostermann cég a Hotel Duna Intercontinental báltermében ymutatta be divatújdonságait (MTI-fotó — Krista Gábor felv.) Egészség, kozmetika — hidegben Kellemetlen egészségügyi és kozmetikai tünetekkel jár a fagyás. Téli gondjaink közé tartozik a kezelése. Kevéssé ismeretes, hogy a fagyásnak — ugyanúgy, mint az égésnek — fokozatai vannak. Csak az első fokú fagyási kezeljük otthon; súlyosabb esetben orvoshoz kell fordulni! Nagyon fontos a megelőzés, mert ha egyszer megfagy a bőrünk, azon a helyen továbbra is érzékeny marad, s kezelés után is többször kiújul a fagyás. Enyhébb téli időjárás esetén is előfordulhat fagyár- talom (+2—5 fokos hőmérsékletben), ha a hideg huzamosabb ideig tart, s egyénileg hajlamosak vagyunk rá, hogy nem öltözünk fel az időjárásnak megfelelően. A fagyás elsősorban a testvégeken (kézen, lábon, fülön, orron) fordul elő, különösen azoknál, akiknek rossz a vérkeringésük vagy valamilyen betegségben szenvednek (szívpanaszok, vér- szegénység, reuma, gyomorbaj stb.). Megfagyhatnak végtagjaink akkor is, ha szűk cipőt, kesztyűt, szoros fűzőt, harisnyatartót viselünk, mert akadályozza a vérkeringést. Az is bajt okozhat, ha nem elég meleg a ruházatunk. Igen sok fiatal még a legnagyobb hidegben sem veszi föl a kesztyűjét; kezük lilásvörös, dagadt a fagyás- tól. Szerencsére szervezetünk „hőszabályozó rendszerével” is védekezik a hideg ellen. Télen az apró erek összehúzódnak, csökken a szervezet hőleadása, s ez megteremti a testünk működéséhez szükséges legideálisabb hőmérsékletet. Réteges öltözködéssel a hőszabályozás munkáját segítjük elő. Hidegben például ne viseljünk béleletlen gumicsizmát, mert nem véd a hideg ellen; elleniben nyirkos lesz tőle a lábunk, és hamarabb megfagy a bőrünk. Jó .tudni, hogy serdülő- és öregkorban legérzékenyebb az ember a hidegre. Hidegben ne járjunk fedetlen fővel, mert megfázhat a fejbőrünk, és meggondolatlanságunknak hajhullás lesz a vég e ! Néhány szó arról, milyen tünetekkel jár a fagyás. A bőrön vörös folt jelenik meg, kellemetlenül viszket, előrehaladott állapotban fáj, hólyag is képződhet rajta. Kezelés hiányában idült gyulladásos állapotba kerül az érintett bőrfelület. Ha már megtörtént a baj és megjelentek az első fokú fagyás tünetei a kézen vagy a lábqn, alkalmazzunk hideg-meleg kamillás váltófürdőt; ezt mindig hideg vízzel fejezzük be. A fagyás elleni különféle háziszerek közül legjobban bevált ez az értorna. Fürdő után masszírozzuk meg a fagyott bőrfelületet Richtofit gyógynövénykrémmel, kevés sós- borszesszel, majd kenjük be gyógyszertárban kapható fagykenőccsel vagy fagybal- zsammal. Ha a panaszok nem múlnak el, haladéktalanul forduljunk orvoshoz! Ha az orrunk, fülünk vörös, fagyott, házi kezelésre alkalmazzunk hideg-melegvizes borogatást, utána masszírozzuk meg az érih- tett bőrterületet gyógynövénykrémmel. A fagyások gyógyítására eredményesen alkalmazható a kvarcfény- kezelés is. Végül arra hívjuk föl a figyelmet, hogy a munkahelyeken ne tartózkodjunk egész nap csizmában vagy meleg lábbeliben, mert a láb beleizzad, s ha kimegyünk a hidegre, hamarabb megfagy a bőr. F. K. Mennyit beszél, rémes. Nm Régi ismerőssel beszélgetek. Pontosabban: társaságban beszélgetünk. Azt mondja Judit: — Rettenetes, hogy egyesek mennyit tudnak fölöslegesen beszélni. Képzeljétek el: ismeritek, ugye, Idát?! Hát Ida felhív telefonon, és elkezdi mesélni, hogy találkozott egy régi ismerősével, bizonyos Kovácsáéval, aki leállt az utcán, és elkezdte neki mesélni, hogy mi történt a szomszédasszonya sógornőjével, hogy mit csinált az, amikor a hentes rosszul számolt neki... Mi hallgatunk, de Judit folytatja. — Tudjátok, ez az Ida olyan, hogy amikor felhív telefonon, én szóhoz sem jutok, mert ö csak mondja, mondja egyre a magáét. Én csak bólogatok, amit persze nem lát, aztán időnként megszólalok, hogy igen, meg hogy persze, értem, meg hát igen, ez így van. De ez az „igen, ez így van”, ez már sok neki, mert félbeszakít, és folytatja... És képzeljétek el: a múltkor éppen ott volt nálam a nagyobbik fiam, Imre látogatóban, és felhívott Ida. Én egy ideig mondogattam neki az igent, azután letakartam a kagylót, és megkérdeztem a fiamtól, hogy akar-e kávét, aztán visszamentem, ö még mindig mondta a történeteit; én mondtam az igeneket, és utána elkészült a kávé, és én még mindig csak „igenkedtem”, és ö még mindig csak mondta a fogalmam sincs, hogy mit, és akkor az volt a szerencse, hogy valaki becsengetett hozzá, és ő elnézést kért, hogy félbe kell szakítania a beszélgetést, de megígérte, hogy visszahív... Ja, különben, már emlékszem is, hogy milyen hülyeséggel tartott fel egy fél óra hosz- szat. Képzeljétek, képes volt azt elmesélni hogy .. És Judit képes volt nekünk elmesélni, hogy mit mesélt Ida olyan fölöslegesen, merthogy egyesek any- nyit beszélnek . . . S. M. rínyenceknek ünnepekre PÁROLT marha felsál Hozzávalók: 60 dkg marhafelsál, 15 dkg füstölt szalonna, 1 fej vöröshagyma, 1 db sárgarépa, 1 db gyökér. 1 evőkanálnyi liszt, 3—4 db főtt burgonya, 2 dkg vaj, Egy minta — sok kézimunkán A szép hattyús motívumot többféle technikává!, sokféle kézimunka díszítésénél fölhasználhatjuk. a) A két szembenálló figurát faliképként lehet selyemgobelin alapra feketevei kitölteni. Az alapot csontszínű fonallal töltsük ki. Izgalmas hatású miniatűr képeink lesznek. b) Itt táskát díszít a motívum. Ezt plasztikusan úgy oldhatjuk meg, hogy nagy lyukú műszálas szőnyeg- kongréra vastag fonállal hímezzük; vagy dupla keresztszemes öltéssel, vagy gobe- linöltéssel, s utána kivágva, apró öltésekkel rávarrjuk a vászontáskára. A c) és d) rajzon rece- horgolással készült konyhaablak függönyét, illetve háromszögletű kendő hátát dekoráliták a hattyús mintával. petrezselyemzöld, két tojás. 1 citrom, só, bors. A marhahúst forró, sós vízbe tesszük, és lassan félpuhára pároljuk. Az apró kockára vágott szalonnát lábasban kiolvasztjük. Mikor a hús már félig megpuhult, kivesszük a léből, jól lecsepegtetjük és a füstölt szalonna zsírján minden oldalán átsütjük. Kivesszük, félretesszük. A lábasba be- lekarikázzuk a répát és a gyökeret. Jól lepirítjuk, majd liszttel meghintjük, és tovább pirítjuk. Mikor erős barnára pirult, fölengedjük a párolólével, és jól összeforraljuk. Ebben a mártásban pároljuk készre a húst. Közben a főtt burgonyát áttörjük, hozzákeverjük a vajat, a tojást, az apróra vá"- gott petrezselyemzöldet, és jól összedolgozzuk. Ha a hús megpuhult, a mártásból kiemeljük, lecsurgatjuk, s tepsibe téve beborítjuk a masszával. Kemencében vagy sütőben a burgonyát pirosra sütjük. A mártást leszűrjük, citromlével, fűszerekkel ízesítjük. — Tálaláskor a felszeletelt húsokat tálra rákjuk, a mártással körülöntjük, és külön burgonyapürét, rizst vagy krokettet adhatunk hozzá. Köretként adhatjuk a főtt zöldséget is. A JÖVŐ RETIKÜLJEI Egy karon is hordható piros bőrlakk és a kék színű marhabőr rétikul (lent). Ezeket Gerhard Steinberg és Magdalena Kübler huszonéves iparművész tervezte a közelgő divatbörzére (Telefotó—MTI Külföldi Képszerkesztőség)
