Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. december 10., szombat Somogyi Néplap 11 J/Ä71?T 1/ roi?If IV VJ Lj Hé Lj IV IL Ër IL IV A NÉPFRONT A CIGÁNYOKRÓL Egy házhely üres Katjas körzetében a lakos­ság egyhatoda cigány szár­mazású. Nagy ré'szük gyógy­növénygyűjtéssel foglalko­zik: életmódjukat a függet­lenség és a kötetlenség ér­zése befolyásolja. Érdekes és elgondolkodta­tó a kutasi tanács statisz­tikája. 1965-ben még csak 7,6 százalék volt a cigány lakosság aránya. Ez 1985- ben már több mint a két­szerese, 14,9 százalék. Eb­ben a tanévben a kutasi ál­talános iskolában minden harmadik, az alsó tagozat­ban minden második gyerek cigány származású. A Hazafias Népfront köz­ségi bizottsága napirendre tűzte a cigány lakosság hely­zetét. A telep Tóth Mária védőnő körzetéhez tartozik: — A kötelező szűréseken részt vesznek, a csecsemő­ket, a kisgyerekeket elviszik védőoltásra. Mégis sok mun­kát adnak, főleg azért, mert gyerekfejjel létesítenek part­neri kapcsolatot. Az idén előfordult, hogy nyolcadikos osztályos fiú és hetedikes lány „költött házasságot” ... A telep Jókai utcává fej­lődött. Ennek ellenére ro­mantikus regényeket írhat­na róla a névadó most is. Az egyik állami támogatás­sal épült lakóházból az út­test közepére került a für­dőkád; a tűző nyári nap in­gyen fölmelegítette a fürdő­vizet. Ezeken a fagyos na­pokon már nézni sem jó a fürdőalkaimatosságot. A fiúk cigarettával a szájuk­ban bizonyítják „érettségü­ket”. Egy-egy szál Román­cért nem mennek a szom­szédba. Az utca végén „élő mú­zeumként” maradt meg két putri. Az egyiknek gazdája. Orsós István gallyakat ap­rít. Készségei eldobja bal kezéből a vesszőt, a fejszét pedig a tuskóba vágja. Ud­variasan fogad a szomszéd putri lakója is. Orsós Bor­bála, Orsós István édesany­ja: — Jöjjön, nézzen körül! Lassan elfújja a szél a fe­jünk fölül a tetőt. Szóljon a tanácson, hogy javítsák meg! Ügy tudom, ott köll bemondani. Orsós István is szeretett volna a családjának olyan házat, mint a szomszédé, de az építkezés költségeinek még a tizedét sem tudta összegyűjteni. A lakáshoz jutás föltételei pedig rom­lottak. Nőtt a „beugró” szá­zalékos aránya. A házigaz­da tudja jól, hogy évekig itt kell maradnia, ezért ül­tette a tuskó mellé azt a csemetét, amely a jövő tü­zelőjét adja majd. Most a hideg ellenére is tárva van­nak az ajtók. így aztán be­bújhat a napsugár. — Orsós István rokkant- nyugdíjas — mondja a ku­tas! tanácselnök, Horváth Istvánná. — A családfők ki­számolják, mennyit kelY azért dolgozni, hogy meg­kapják a családi pótlékot és a táppénzt. A környéken elsősorban a mezőgazdasági üzemekben kapnak munkát. A tsz-ben az állami gazdaságban és az erdészetnél néhányuk be­tanított, a többségük se­gédmunkát végez. Az állat- tenyésztésben dolgozóknak van nagyobb jövedelmük. A munkaképes korúak nagy részének nincs meg az ál­talános iskolai végzettsége; ez nehezíti elhelyezkedésü­ket, és a létszámcsökkentés­kor rájuk gondolnak elő­ször. Jó bejárási lehetőség van Kaposvárra, ezért ko­rábban sokan az építőipar­ban helyezkedtek el. — Az sem „csak ered­mény”, hogy egy család ki­vételével megoldottuk a la­kásgondokat — mondja a tanácselnök. — Más telepü­léseken is híre ment, hogy ott könnyen lehet lakáshoz jutni. Sokan ide költöztek. Van, aki be sem jelentke­zik. Sok rokoingyermeket „felejtenek itt” a szüleik. A tankötelezettségi törvény végrehajtása nem könnyű, hiszen fordítva is előfordul ez. Ha nagy részük nem a nagyatádi kisegítő iskolába járna, alkkor a kutasi álta­lános iskola alsó tagozatá­ban ötven százaléknál is nagyobb lenne a cigánygye­rekek aránya. A telep egykori tanács­tagját, Bogdán Ferencet vá­lasztói kibuktatták. ÁMító- l'alk azért, mert följelentette azokat a szülőket, akiknek a gyerekei nem jártak isko­lába. A mostani tanácsta­got is Bogdán Ferencnek hívják. Abban különbözik névrokonától, hogy nem a jól, hanem a rosszul felfo- got érdeküket képviseli a tanácsüléseken. A korábban alkalmazott „hurokpénz” megszűnt a községben. Ez azt jelentet­te: akinek orvos igazolta, hogy védekezik a nem kí­vánt terhesség ellen, ■ annál ezt a tényt kedvezően vet­ték figyelembe a segély el­osztásaikor. Ezt nem azért tették, hogy ne szülessenek gyerekek, hanem így pró­bálták őket családtervezésre szoktatni. Ma már a segé­lyezést ellenszenv kíséri a lakosság körében. Sokan egész életüket becsülettel végigdolgozták, mégis ala­csonyabb a nyugdíjuk, mint amennyi rendszeres segélyt kapnak ők. Mások azzal ér­velnek: minek adjanak se­gélyt, hiszen úgyis a csap­székbe áramlik. A cigányok egy részének sikerült kiemelkednie. So­kan épp olyan emeletes há­zat építenek, mint a többi család. Embertársaik előíté­letét azonban ők is nehezen tudják elkerülni. A falu legszebb utcájában egy tel­ket azért nemi tudnak elad­ni, mert mindkét szomszéd cigány ... Nemcsak nekik, nekünk is változtatni kellene felfo­gásunkon ... Balázs Andor MŰSOR À MARCALIAKNAK _______________________________ P arabolaantenna a háztetőn Marcaliban 4 év óta fog­lalkoznak a helyi televízió­zás megteremtésével. A mű­velődési központ stúdiója kísérleti jelleggel 1984 óta sugároz hétfőnként műsort. A nyár közepétől 9 tömb­ház 520 lakásában jut el a nagyközösségi televízió mű­sora. Igaz, ezt csak ideigle­nesen, légvezetéken oldotta meg a helyi tanács a mű­velődési központ közremű­ködésével. A jövő év közepétől fo­lyamatosan bekapcsolódnak a kábeltelevíziózásba a vá­ros lakói. Az előkészítés megkezdődött: a Rákóczi, a Kossuth, a Petőfi és a Szé­chenyi utcában a postai kábel mellé a kábelteleví­zióét is lefektették. A be­ruházás elkészülése után a városi lakások 70 százalé­kában mintegy 3200 család otthonában látható lesz 2 magyar, 2 osztrák, 3 jugo­szláv és 1 szovjet, valamint 3 műholdas műsor. Ezenkí­vül a képújság lapjait is közvetítik a kábeltelevízión. A helyi televíziózás fon­tos eseményéhez érkezett Marcali : A Coopi.nvest—Te- lecoop szakemberei reklám­célul fölszerelték a műhol­das vételre alkalmas első parabolaantennát a műve­lődési központ tetejére. Gergelyné Herényi Judit műszaki vezetőit, a Híradás­technika Szövetkezet képvi­selőjét kérdeztem : — Mire alkalmas a most fölszerelt parabolarendszer? — Három műholdas adó: az angol nyelvű Sky Chan­nel és a Super Channel, va­lamint a. francia nyelvű Tv—5 vételére. A szerelést elvégeztük, már élvezhet­ték a nézők a műholdas programokat. Szövetkeze­tünk szakcsoportja a vevő­berendezést térítés nélkül bocsátja a város rendelke­zésére. Szeretnénk elérni, hogy Marcali lakói közül minél többen .igényeljék a műholdas vételt. A három műholdas mű­sorból a lakosság egyszerre csak egy adást tud fogni a művelődési központ stúdió­ján keresztül.- Ha igénylik, váltani lehet. A végleges nagyközösségi antenna föl­szerelése és a kábelek le­fektetése után azonban a nézők saját készülékükön állíthatják be, melyik adást akarják nézni. Szeretnénk, ha nemcsak a szórakozást kedvelő nézők vennék hasz­nát a kábeltelevíziós rend­szernek. Az ország több pontján gazdasági egységek, pénzintézetek is igénybe ve­szik a rendszer szolgáltatá­sait. A szponzorálás lehető­ségével mindenki egyéni igényeinek megfelelően használhatja számítógépes adatátviteli rendszert, pél­dául biztonságtechnikai jel­zések továbbítására, mérés- technikai információk köz­lésére. A beruházás kivitelezése megkezdődött. A postafor­galmi épület 1990. évi' át­adásával mind a telefon- helyzet, mind a kábeltele­vízió teljes körben szolgál­ja majd Marcaliban az in- formációáiramlást, à lakos­ság tájékoztatását. Ez mind pénzbe kerül, s a tanács saját erőből nem tudjia fedezni. A kiviteli terv elkészülése után fölmé­rik a lakossági és közületi igényeket. A beruházási költségek és az igények ösz- szeivetése után derül ki, hogy lakásonként mennyibe kerülnek a kábeltelevízió szolgáltatásai. Jüngling József Kell-e sztrájk? Azokat az időket éljük, amikor már nemcsak az idegen szavak szótárából is­mert kifejezés a munkabe­szüntetés, a sztrájk. A nap­jainkban sokat vitatott esz­közről azokat kérdeztük, akikre leginkább tartozik: a szakszervezeti képviselőket. 1. — Szükségesnek látjuk, hogy a hatékony érdekvé­delem eszközeként ezt is a „fegyvertárunkba” soroljuk — mondta Papp István, a a Kaposvári Villamossági Gyár szakszervezeti bizott­ságának titkára. — Volt-e már ilyen hely­zet a vilLamoissági gyárban? — Nem volt. A sztrájkot az érdekvédelem legvégső fegyverének tartjuk. Nem lehet elkezdeni a munkabe­szüntetést például , azért, mert hideg az öltöző. Fele­lősek leszünk érte, ha meg­lesz ez a „jogosítvány”, hogy csak teljes érdekvé­delmi lehetetlenség esetén alkalmazzuk. Ilyen helyze­tet viszont nehezen tudok elképzelni. Akkor már a ve­zetékben, a szakszervezeti munkában nagyon sok hiba van. Nálunk 95 százalék fö­lött van a szervezettség. Ar­ra törekszünk, hogy a mun­kások jogos igényeire gyors válaszokat adjunk. — Említene konkrét pél­dát? — A kisasszondi vállalati pihenőház létrehozását pél­dául fontos lépésinek tar­tom. Dolgozóinkon kívül nyáron a gyerekek üdülte­tését is meg tudjuk itt ol­dani. — A KVGY szakszerveze­te minden esetben a mun­kások érdekeit tartja szem előtt, akár a vállalati gaz­dasági és politikai vezetés­sel is ütközve? — A kollektív szerződés­ben rendeződnek az érde­kek. Közös az érdekünk a gazdasági és a politikai ve­zetéssel. Legyen munkájuk a dolgozóknak, teremtsük meg a megélhetés feltéte­leit. Az ütközés helyett a közös tenniakarást tartjuk szem előtt. Ez nem jelenti azt, hogy lemondunk az ér­dekvédelemről. 2. — Nem kérünk a sztrájk­ból, dolgozni kell, feladatot adni, a helyzetet stabilizál­ni — ez volt a véleménye Beke Istvánnak, a Kapos­vári Cukorgyár szakszerve­zeti bizottsága titkárának. — Nemmel szavazna a Sízakszervezeti törvényre, amelyben helyet kapna a sztrájkjog? — Igen! Az élelmiszer­iparban hétszázezer ember dolgozik. Képzelje el, ha mondjuk egy hétig egyikük sem menne be a munkahe­lyére! A boltokból eltűnne a hús, a liszt, a kenyér, a cukor. Mi lenne akkor az országgal? Ha akár csak három napig leállna a cu­korgyár, nem lehetne ott folytatni, ahol abbahagytuk: megrohadna a répa. Hiába ígérnénk jobb bért vagy feltételeket, csődbe jutna a gyár. Nem a pánikkeltés a célom, hanem megpróbálok felelősen gondolkozni. Az élelmiszeripar helyzetét je­lentősen javítani kelll, a dolgozóknak pedig felelősen helytállniuk. Csak munká­val! lehet stabilizálódni. — Azt gondolom, nagyon kevesen akarnak ebben az országbán sztrájkot, a sztrájk jogát azonban alap­jognak érzik az emberek. — Még egyszer hangsú­lyozom: dolgozni kell, nem a sok saöveg kell, hanem a tettek. A munkában látom az előrelépést. Egyetértek az átalakítási törekvésekkel, a politikai intézményrend­szer megújításával, a fiata­lítással, azzal, hogy a vál­lalkozó típusú gazdaságot ösztönzik a demokrácia és a pluralizmus erősítésével is. A sztrájkot azonban vál­ságtényezőnek tartom : igazi kátyú, amibe a gazdaság kerülhet. Úgy kell a veze­tőknek és a szakszerveze­teknek munkálkodniuk, hogy erre ne kerüljön sor! Ha valaki nem tud ura lenni a helyzetnek, azt le kell vál­tani. Aki nem a munkások érdekeit képviseli, aki nem a munkát tartja szem előtt, az elveszti az emberek bi­zalmát. — Fontos tehát — mond­ta a titkár —, hogy a fele­lősséget ne csak mi érez­zük, hanem a politikai ve­zetés és a kormányzat is. 3. — A sztrájkjogra szükség van! Ez volt a rövid véle­ménye Győré Vilmosnak, a Kapós Volán szaks/ervezeti ti Ükár á na k. Alkalmaz ás át azonban pontosan ki kell munkálni, vagyis sztrájk- törvényre van szükség. Mi­kor, hogyan, ki kezdemé­nyezheti a sztrájkot, kivel, miként egyeztetve. — Fölmerült-e már a sztrájk gondolata a Volán­nál? — Voltak ilyen híreszte­lések, amikor a pécsi volá- nosok kilátásba helyezték a munkabeszüntetést, elter­jedt, hogy mi is csatlakoz­nánk. Ez pletyka volt. Mi csak azt hangoztattuk, hogy az ágazat helyzetén okvet­lenül javítani kell. Havonta 250—260 órát is dolgoznak a volánosok, s ez rettenete­sen kimerítő. A gépparkunk elöregszik, a munkakörül­mények lassan javulnak, s a tarifaemelés miatt keve­sebb az utas. A Volán el­veszítette a támogatást, ezt is csak nehezen tudtuk ki­heverni. Ma hét-nyolcezer forintért napi 12—lj4 órát dolgozni emberfeletti . . . — Már-már munkanélkü­liségről beszélünk, a Volán­nak mégis munkaerőgondja van. Miért? — Jócskán veszítettünk a presztízsünkből. Tíz éve méig rangnak számított buszvezetőnek vagy teher­autó-sofőrnek lenni. . Azóta ez gyökeresen megváltozott. Egy-egy intézménynél vagy gimk-nál csak hagyján, de a Volánnál nem. Egy példá­val: 550 teherautónk van, erre 450 sofőr jut, nem jön­nek a fiatalok. A helyi já­ratokra szinte már nincs emberünk. — Ha a buszosok sztráj­kolnának, megállna az élet? — El kell különíteni a jogot és a sztrájkjogot. Mi nem akarunk sztrájkolni, de ahhoz, hogy szakszervezet azzá váljon, aminek lennie kall, minden érdekvédelmi eszközének meg kell lennie. 4. — Kétmillió forint van hétpecsétes lakat alatt arra az esetre, ha a 130 ezer vasutas sztrájkolna — mond­ta Dávidházi Tibor, a ka­posvári üzemfőnökség négy sziakszervezeti titkárának egyike. — Az összeg; jelké­pes, hiszen kevés is lenne, másrészt a vasutasok nem akarnak sztrájkolni. — Mi az, amit el akarnak érni? — 12 százalékos fizetés­emelést kérünk. A vasuta­sok 300 órát is dolgoznak havonta. Sokan a szabad ég allatt teljesítik a szolgálatot télen is, tehát a munkakö­rülmények sem rózsásak. A tarifaemelés rontott a hely­zetünkön; januártól újra jegyáremelést terveznek, en­nek pedig csák az utasfor­galom1 csökkenése lehet a következménye. A szocialis­ta országok közül a MÁV kapja a legkevesebb dotá­ciót a kormánytól. Ha ebből elvonnak, nehéz helyzetbe juthatunk. — Legyen hát sztrájktör­vény vagy ne ? — Legyen! Ám legyen meg mindenkiben az a fe­lelősség, hogy ezt csak a legvégső esetben lehessen alkalmazni. És arra is fele­lőlsen kell vigyázzunk, hogy ez a legvégső eset ne for­dulhasson elő. Békés József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom