Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

Somogy! Néplap .. "m2.... 1 988. december 7., szerda I A kis településekért MÉM KÖNNYŰ A DÖNTÉS BOLTNÉZŐBEN FÉNYSOROMPÓS GYALOGÁTKELŐ Nagyobb fegyelmet követel a járókelőktől Fénysorompós gyalogátke­lőhelyet'adnak át ma dél­előtt Kaposváron a Cseri úton, a vasúti keresztező­désben. Ezen a részen né­hány hónapja még gyalogos- felüljáró is volt, de azt a vasútviliamosítás miatt le­bontották. Amikor a donneri felüljárón megindult a for­galom, a Cseri úti sorompót is lezárták: az autók néhány száz métert ugyan kerülnek, de most már nem kell öt— tíz percet várakozniuk, amíg elrobog a vonat. A járókelőktől viszont nem kívánhatja senki, hogy fél kilométert gyalogoljanak fö­löslegesen, ezért nékik egy távolról kezelt fénysorompós átjárót építették. A sorom­pót és a jelzőlámpát — ugyanúgy, mint az autósok­nak szólót — egy közelben levő irányítótoronyból keze­lik. A sorompó melletti őr­házat, még egy darabig nem bongják le: az állomás ke­reskedelmi ráktárának az irodája l^sz. De a sorompó­„Mit szólnak a szomszédok?" Pincebe zort icjdcnorn Az asszony fel-felzokog, miközben a történetet me­séli. Elcsukló hangján, meg­törik a cselekmény. — Feliháborító, hogy ilyes­mi megtörténhet. Itt csak a nyilvánosság segít — ismétli minden mondatcsokor után. — A nyilvánosság megkö­veteli, hogy megmondja a nevét. — Higgye el, nem tehe­tem! Akkor végem lenne. Hihetetlenül ravasz fehér­nép a lánya. Ha megtudja, hogy én tettem panaszt, bi­zonyára bosszút állna. Legyinteni akarok: „Saj­nálom, asszonyom, ez eset­ben semmit sem tehetek”. Valami mégis azt súgja: tenni kell az ügyben. — Jöjjön, legalább nézze meg ! . Csendes utca Kaposvár belvárosában. Csak a par­kolásra leállított autók ve­zetői csapkodják a kocsik ajtaját, sietve. ötven-száz évivel ezelőtt épült családi házak. Az egyik pincéből nyöszörgés hallatszik. — A szerencsétlen csak nyög, mást nem tehet, itt tartja a lánya, bezárva. A járdáig le kell hajol­nunk, hogy belássunk az ab­lakon. A zöld szúnyogháló sem leplezi azt a szörnyű látványt, amit ez a belváro­si családi ház pincéje rejt. A falusi téeszistállóbban el­viselhetőbb egyórás tartóz­kezelőket más munkakörbe osztják, így nem lesz, aki rászóljon a szabálytalankodó gyalogosokra. Ezután min­denkinek saját magáinak kell ügyelnie — a sorompó előtt megvárni, amíg elmegy a vonat. Megtudtuk, hogy a gyalo­gosátkelőhely sorompói ugyanannyi ideig lesznek le­zárva, mint a korábbi köz­úti sorompók. A rendszert úgy építették ki, hogy a pi­ros jelzés kezdete után csak tíz—tizenkét másodperc múl­va kezd lecsukódni a sorom­pó, így kényelmesen és min­den veszély nélkül átérnek a túloldalra az idősek és a gyermeküket toló szülők is. Aki mégis a sorompók kö­zött marad, az a menekülő­sávon siethet a síneken túl­ra. Teljesen automatikus fénysorompót az áthaladó és ide-oda tolató vonatok miatt nem tervezhettek, mert ak­kor sokkal ritkábban adha­tott volna szabad utat a já­rókelőknek a jelzőlámpa. A barcsi áfészról koráb­ban nem sok jó hír járta. Foglalkoztak mindenfélé­vel, de az ellátáson és a vendéglátáson volt mit ki­fogásolni. Takács László áfész-elnök- kel a közelmúltban egy kis körútra indultunk. Az első állomás Bolhó volt, ahol a napokban nyílt meg egy üz­letük. Még dolgoznak rajta a mesteremberek, de az már látszik, hogy a község ar­culatába illeszkedő szép bolt lesz itt. Három és félmillió forintba került, ehhez fél­millió forint segítséget kap­tak. A fejlődésben nem Bol­hó az egyedüli település. A közelmúltban korszerű üzle­tet kapott Somogytarnóca, IJakócsa és Vízvár is. Vala­mennyi egyedi tervek alap­ján készült, hangulatosak, mint a két és félmillió fo­rintért felújított babócsai vendéglő, amelyre rá sem ismer az, aki korábban járt benne. A korábbi és a tervbevett fejlesztéseket az áfész egye. dűl aligha tudná megvaló­sítani. Kellett ehhez a helyi tanácsok támogatása is, mint ahogy a jövőben is számítanak rá. Például Kál- máncsán, ahol jövőre végez­nek a felújítással. — Ha nem tévedek, ak­kor Takács László huszon­évesen lett kereskedelmi osztályvezető, majd alig túl a harmincon áfész-elnök. Fiatalsága ellenére is bíztak benne. Hisz-e a fiatalokban? — Ügy gondolom, nem a kor, hanem a " rátermettség A Mogürt és a Merkúr 15 ezer új Wartburg gépkocsi jövő évi behozataláról kö­tött szerződést kedden, az NDK-beli Tramspontmachi- nen vállalattal. A négyüte­mű, négyhengeres, 58 lóerős, 1272 köbcentiméteres Vollks- agen-iicenc-motarral készülő kocsikból az NDK-beli vál­lalat a szocialista országok közül elsőként Magyaror­szágra szállít, mégpedig a dönt. Nem szégyelltem kine­vezni huszonéveseket a kü­lönböző osztályok élére. Ed­dig még serikiben sem csa­lódtam. Valamennyien felső fokú végzettségűek és képe­sek ellátni a feladataikat. — Nem nagy a kockázat? — Kockázat nélkül nem lehet dolgozni. — A barcsi áfész tűi sok mindenbe fogott bele az el­múlt időben és ez, gyanítom, túl sdk munkát kíván. — Korán reggel a helye­men vagyok, és csak akkor indulok, el vidékre, amikor már az itteni teendőket el­láttam. Igaz, hogy sokfélét vállaltunk, nyitottunk olcsó áruk boltját, autókereske­dést — de manapság ezekre van igény. A mai kereske­delem alapja, hogy felmér­jük, mire van szükség és kereslet. Például a fürdőjé­ről híres Csdkonyavisontán azért is kellett a lábunkat megvetni, mert nem volt megoldva az ellátás. Az év­tized végéig a Becsald csár­dát is felújítjuk. — A kereskedelemről min­denkinek van véleménye. Ha valaki nem top meg vala­mit, akikor bosszankodik és szidja a kereskedelmet. — Ez így ,van, de azért ne felejtsük el, hogy a hiány nem a kereskedőik miatt vgn. Tisztességes háttér kel­lene áhhoz is, hogy minden vevő mindenhez hozzájusson. Többféle kapcsolatot tartunk, sokféle beszerzési helyet ke­restünk meg, így a lehetősé­gekhez képest ki tudjuk elé­gíteni az igényeket. N. J. jövő év második negyedétől. 1989. március 31-ig ugyanis kizárólag az NDK-ban érté­kesítik az járműveket, s nem szállítanak belőlük ex­portra. Az új Wartburgok .várható fogyasztói áráról a szerződő felek még megközelítő tájé­koztatást sem tudtak adni. Azt mondták, hogy ezt ké­sőbb állapítják meg. kodás, mint itt a félperces „vizit”. Kopott, ledobált hol­mik szanaszét. A sarokba nem látni, onnan csak a nyögések hallatszanak. Az ablakon árad a széklet és a vizelet szaga. 4- Igen, ebben a pincében él bezárva özvegy Polgár Jánasné. Hiába nyomjuk a csengőt. Nincs aki kinyissa az ajtót. A Rippl-Róníai utcai ház aj­tajáról makacsul néz szem­be a névtábla. Herczeg Gyu­la. — Maszek fuvaros — mondják szinte egyszerre az időközben ideseregilett lakók az utcából. Tőlük tudom meg, hogy Polgár Jániosné lányá a Ka­pos étteremben dolgozik. Ehetetlen maradékát hord onnét az édesanyjának. A szemben levő öregotthon dolgozói néha lopva külde­nek ebédet Kati néninek — így hívják Polgár Jánosáét —,. de nem lehet ebből sem rendszert csinálni. — Miért kell ez a tiltok- zatoskodás? — kérdezem. — Ha Herczegné megtud­ja, hogy az anyja arra pa­naszkodik, hogy éhes, jaj neki — így az egyik szom­széd. Nem is kell megszólal­nom. A városi tanács gyám­ügyi csoportjának helyiségé­ben Takács János csoport­vezető már tudja, mi járat­ban vagyok. — Ugye, airrói a néniről van szó, aki be van zárva a pincébe? — Miből gondolja? — A , szomszédok jelezték az esetet. — Mit intézett a gyám­ügyi csoport? ' — Értesítettük a rendőr­séget. Mást ugyanis nem te­hettünk. A szociális otthoni elhelyezést a hozzátartozók­nak kell kezdeményezni. Hi­vatásos gondozót sem ren­delhetünk Kati néni mellé, hiszen ez csak akkor lehet­séges, ha ennek jogosságát orvosi vélemény alapján a bíróság megállapítja. < Már több mint egy órája várakozom a városi rendőr­kapitányság közbiztonsági alosztályának szobájában. Tóth János rendőr főhad­nagy alosztályvezető több­ször is .elnézést és türelmet kér. Keresik a jegyzőköny­vet. Aztán kiderül: nem ké­szült jegyzőkönyv a helyszí­ni szemléről. Az ügyeletes járőr mindent rendben ta­lált. Kalti néni fönt volt a lakásban lánya és veje tár­saságiáiban. — Azért kiküldők önnel megint egy kocsit — így* Tóth János. — Hátha meg­tudták, hogy feljelentették őket, és azért rendezték meg ezt a jelenetet. Juhász Károly rendőr zászlós hiába nyomja a Her- czeg felinat alatti csengőt. Semmi jel nem utad arra, hogy valaki is kinyissa az ajtót. A járőr hosszabb, ro- videbb szünetekkel fél óra hosszat nyomja a csengőt. Közben a rendőrautó a Ka­pós Szállóhoz hajtott Her- czeg Gyulánéért. Jól öltözött, festett arcú, ötven év körüli hölgy nyit­ja a fehér csíkos hátsó aj­tót. — Mit kell nekem elvi­selni? Ezt a szégyent! Már másodszor jön ki hozzám a rendőrség. Mit szólnak a szomszédok? — mondja. A kulcs kettőt fordul a zárban. A mesebeli tizen­kettedik szoba ajtaja sem nyílhatott volna sejtelme­sebben, mint ennek a csalá­di háznak az ajtaja. Már a lépcsőn megcsapja orrunkat az iszonyú ammóniaszag. Bűze átitatta már a testet­len falakat. A folyosó végén már lehe­tetlen nagyobb levegőt ven­ni. A helyiségbe még Her- czeg Gyuláné is fanyalogva lép be. Élőhalott kászálódik ki az ágyból. Bőre jóval fe­hérebb mosatlan ruhájánál és piszkos dunnájánál. Erőt­lenül mondott mondataiból csupán egy szót érteni. Ezt többször is említi: — Szédülök. — Az ahliak rosszul zár. A helyiséget átjárta már a hideg és az utca pora. A sarokban kiszolgált kályha. Fölöttünk hároroszobás Jövőre jön az új Wartburg Eltitkolták ◦ balatoni üdülőt Környezettanulmány a lakásigénylőknek Egyre nagyobb figyelem­mel kísérik az emberek a lakások, a kölcsönök és tá­mogatások elosztását Kapos­váron. Különösen akkor érezhető ez, amikor a városi tanács meghirdeti a névso­rok közszemlére tételét. Pintér Kálmán nyugdíjas szakmunkásképző intézeti igazgatóval, a lakásügyi tár- • sadalmi bizottság elnökével éppen ezért arról beszélget­tünk, milyen szerepük van a családok helyzetének va­lós mérlegelésében, a meg. fontolt javaslatok tovább­küldésében a végrehajtó bi­zottság ülésére. — Ebben a huszonöt ta­gú bizottságban mindig ott van a KISZ városi bizottsá­gának, a városi szakszerve­zeti bizottságának, a megyei tanácsnak a képviselője. A tagok pedig elsősorban nagy­vállalatoknál dolgoznak, s nem is mindegyikük tanács­tag. Éppen ezért nincs is olyan „kötöttségük”, így megvan a tehetőségük, hogy minél tárgyszerűbben nyíl. vánítsanak véleményt Előny, hogy sok dolgozóval találkoznak, soknak ismerik • a gondját-baját. Éppen ezért egy-egy környezettanulmány elkészítésekor sokkal job­ban tudnak tájékozódni a területükön. — Ez a környezettanul­mány különösen fontos, hi­szen eldönti a lakásigénylők további sorsát. — Ügynevezett kérdőíves fölmérést végzünk. A lakás­ügyi csoport vetem beszéli meg, s én általában azokat küldöm ki az igénylőkhöz, lakik azon a területen dol­goznak vagy laknák. — Milyen viták vannak az üléseken? Pintér Kálmán elmoselyo- dotit a kérdésein. — Ott bizony gyakran szenvedélyesen kritikus ész. revétetek hangzanak el. 1971 óta vagyok tanácstag, lakás. Két lakója van. Her­czeg Gyuláné és a férje. — Miért nem fér el ott az édesanyja? — kérdezem az asszonyt. A férjem nem bírja. 1964- ig együtt laktunk; csak ve­szekedésből állt minden nap. Azóta lakik itt az anyám. Nem tudok neki más körül­ményt biztosítani. Könyve­lő vagyok a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalatnál. Sokszor hazahozom a mun • kát, éjfélig is fent vagyok. — Az utca lakói azt mondják, hogy nem ad ne­ki eleget enni. — Aki ezt mondja, hazu­dik. Ugyanazt' eszi, amit mi. Főzök neki is. — Miért kell bezárva tar­tani ? — Már tizenötször elesett. Eltört a lába. Nem akarom, hogy ez megismétlődjön. — A szomszédban Kati néni másik lánya, Fáncsi József né él. Miért nem nála lakik az idős asszony? — Korábban úgy volt, hogy anyám nála fog élni, de nem megy hozzájuk. Fél, hogy megmérgezik. _ ??? Fáncsi József né : — Az anyám engem el­mond mindennek, még az örökségből is kizárt. Juhász Károly rendőr zászlós kíváncsian szagol­gatta egyenruháját a járőr­kocsiban. Egy családi tragé­dia jelképe hagyott nyomot benne. Ritkán találkozik ha­sonló esettel. A sorsát senki nem kerül­heti el. Vagy mégis? / Balázs Andor \ s mivel a művelődési állan­dó bizottságban is tevékeny­kedem, azt mondhatom, hogy a kettőt össze sem le­het hasonlítani. Persze az utóbbiban csak elvekről, a lakásügyi társadalmi bizott­ságiban viszont anyágiakról van szó. Mindenki tudja, mit jelent egy lakás, vagy a kölcsön, a támogatás oda­ítélése. S nekünk minden körülményt alaposan mérle­gelnünk kell. — Előfordul, hogy meg­esik a szívük valakin? — Megvallom, igen, hi­szen sok a beteg gyerek, a rokkant a családokban. Ami­kor például valaki azért kér segítséget, hogy közelebb kerüljön a szülőkhöz, aki­nek mind a két lába hiány­zik, mert csak így tudja el­látni, rögtön megjegyezzük : kevés ilyen gyerek van. Már olyan is volt, hogy egy ebéd­szünettel reggel nyolctól es­té hatig üléseztünk. Éven­ként egyszer-kétszer előfor­dul szavazategyenlőség, ilyenkor mindenjtoi rám, az elnökre tekint, miveti az én szavazatom dönt. Mindig ot1 van velünk az igazgatási osztályvezető, de ebbe so­ha nem szól bele. — Mi a nehezebb: ,a la­kások vagy a pénz elosztá­sa? — Szerintem most mind­egyik nehéz. Az utóbbinál elsősorban arra kell nagyon odafigyelni, hogy mennyi az egy személyre jutó jövede­lem. A bemondáson kívül a lakásügyi csoport vállalati igazolást is kér. Általában azonban egyeznek az ada­tok ; mindenki órai, hogy ki­zárja magát, ha nem a va­lósat közli. Aat viszont el kell mondanom, hogy volt, akinek azért szavaztuk te a kérelmét, mert kiderítet­tük: villája van a Balaton- parton. Előfordul, hogy a javasolt összeget fölemel­jük, csökkentjük, a végre­hajtó bizottság ezen azonban még változtat. Általában emel, de megesett, hogy mi nem szavaztuk meg a köl­csönt, a vb azonban igen. — Mit szól a bizottság ilyenkor? — Mi csak javaslatot te­hetünk, a döntés a végre­hajtó bizottság joga. Az el­nököt minden esetben meg­hívják, ha a testület lakás­ügyi témát tárgyal. A kö­vetkező ülésen pedig a bi­zottság tájékoztatást kap a változtatásról és annak okai­ról az igazgatási osztályve­zetőtől. Ez iá nyíltság, őszin­teség nagyon fontos. — Sok változtatásra van-e szükség az ideiglenes lakás­jegyzék kifüggesztése után? — Nem sok, elenyésző a száma. Ez érthető, hisz ami­kor megvizsgáltuk az ügyet, ott voltunk az igénylő csa­ládjánál, lakásában, a vál­lalatánál. Persze olyan is van, aki azt mondja: én jobban rászorulok a lakás­ra, mint X vagy Y. Az ál­lampolgárnak ezt a felszó­lalási jogát azonban fenn kell tartani. — Mennyire szólnak bele a javaslatokba? — An-nak nagyon örülök, hogy soha seriki sem kere­sett meg a tanács vezetői közül: ennék vagy annak javasoljunk lakást. Tiszte­letben tartják a lakásügyi társadalmi bizottság mun­káját. Az üléseiriken részt vevő tömegszervezeti, taná­csi vezetők vigyáznak a tör­vényességre, útbaigazítanak bennünket, de nem a bele­szólás szándékával. Egyéb­ként (azt vallom : olyan nincs, hogy a teljes igazság nevé­ben döntünk, hiszen ahhoz annyi igénylőt össze kelte­ne hasonlítanunk ! L. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom