Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

Somogy! Néplap

.. "m2....

1

988. december 7., szerda

I

A kis településekért

MÉM KÖNNYŰ A DÖNTÉS

BOLTNÉZŐBEN

FÉNYSOROMPÓS

GYALOGÁTKELŐ

Nagyobb fegyelmet követel a járókelőktől

Fénysorompós gyalogátkelőhelyet'adnak át ma délelőtt Kaposváron a Cseri úton, a vasúti kereszteződésben. Ezen a részen néhány hónapja még gyalogos- felüljáró is volt, de azt a vasútviliamosítás miatt lebontották. Amikor a donneri felüljárón megindult a forgalom, a Cseri úti sorompót is lezárták: az autók néhány száz métert ugyan kerülnek, de most már nem kell öt— tíz percet várakozniuk, amíg elrobog a vonat.

A járókelőktől viszont nem kívánhatja senki, hogy fél kilométert gyalogoljanak fölöslegesen, ezért nékik egy távolról kezelt fénysorompós átjárót építették. A sorompót és a jelzőlámpát — ugyanúgy, mint az autósoknak szólót — egy közelben levő irányítótoronyból kezelik. A sorompó melletti őrházat, még egy darabig nem bongják le: az állomás kereskedelmi ráktárának az irodája l^sz. De a sorompó„Mit szólnak a szomszédok?"

Pincebe zort icjdcnorn

Az asszony fel-felzokog, miközben a történetet meséli. Elcsukló hangján, megtörik a cselekmény.

— Feliháborító, hogy ilyesmi megtörténhet. Itt csak a nyilvánosság segít — ismétli minden mondatcsokor után.

— A nyilvánosság megköveteli, hogy megmondja a nevét.

— Higgye el, nem tehetem! Akkor végem lenne. Hihetetlenül ravasz fehérnép a lánya. Ha megtudja, hogy én tettem panaszt, bizonyára bosszút állna.

Legyinteni akarok: „Sajnálom, asszonyom, ez esetben semmit sem tehetek”. Valami mégis azt súgja: tenni kell az ügyben.

— Jöjjön, legalább nézze meg !

. Csendes utca Kaposvár belvárosában. Csak a parkolásra leállított autók vezetői csapkodják a kocsik ajtaját, sietve. ötven-száz évivel ezelőtt épült családi házak. Az egyik pincéből nyöszörgés hallatszik.

— A szerencsétlen csak nyög, mást nem tehet, itt tartja a lánya, bezárva.

A járdáig le kell hajolnunk, hogy belássunk az ablakon. A zöld szúnyogháló sem leplezi azt a szörnyű látványt, amit ez a belvárosi családi ház pincéje rejt. A falusi téeszistállóbban elviselhetőbb egyórás tartózkezelőket más munkakörbe osztják, így nem lesz, aki rászóljon a szabálytalankodó gyalogosokra. Ezután mindenkinek saját magáinak kell ügyelnie — a sorompó előtt megvárni, amíg elmegy a vonat.

Megtudtuk, hogy a gyalogosátkelőhely sorompói

ugyanannyi ideig lesznek lezárva, mint a korábbi közúti sorompók. A rendszert úgy építették ki, hogy a piros jelzés kezdete után csak tíz—tizenkét másodperc múlva kezd lecsukódni a sorompó, így kényelmesen és minden veszély nélkül átérnek a túloldalra az idősek és a gyermeküket toló szülők is. Aki mégis a sorompók között marad, az a menekülősávon siethet a síneken túlra. Teljesen automatikus fénysorompót az áthaladó és ide-oda tolató vonatok miatt nem tervezhettek, mert akkor sokkal ritkábban adhatott volna szabad utat a járókelőknek a jelzőlámpa.

A barcsi áfészról korábban nem sok jó hír járta. Foglalkoztak mindenfélével, de az ellátáson és a vendéglátáson volt mit kifogásolni.

Takács László áfész-elnök- kel a közelmúltban egy kis körútra indultunk. Az első állomás Bolhó volt, ahol a napokban nyílt meg egy üzletük. Még dolgoznak rajta a mesteremberek, de az már látszik, hogy a község arculatába illeszkedő szép bolt lesz itt. Három és félmillió forintba került, ehhez félmillió forint segítséget kaptak. A fejlődésben nem Bolhó az egyedüli település. A közelmúltban korszerű üzletet kapott Somogytarnóca, IJakócsa és Vízvár is. Valamennyi egyedi tervek alapján készült, hangulatosak, mint a két és félmillió forintért felújított babócsai vendéglő, amelyre rá sem ismer az, aki korábban járt benne.

A korábbi és a tervbevett fejlesztéseket az áfész egye. dűl aligha tudná megvalósítani. Kellett ehhez a helyi tanácsok támogatása is, mint ahogy a jövőben is számítanak rá. Például Kál- máncsán, ahol jövőre végeznek a felújítással.

— Ha nem tévedek, akkor Takács László huszonévesen lett kereskedelmi osztályvezető, majd alig túl a harmincon áfész-elnök. Fiatalsága ellenére is bíztak benne. Hisz-e a fiatalokban?

— Ügy gondolom, nem a kor, hanem a " rátermettség

A Mogürt és a Merkúr 15 ezer új Wartburg gépkocsi jövő évi behozataláról kötött szerződést kedden, az NDK-beli Tramspontmachi- nen vállalattal. A négyütemű, négyhengeres, 58 lóerős, 1272 köbcentiméteres Vollks- agen-iicenc-motarral készülő kocsikból az NDK-beli vállalat a szocialista országok közül elsőként Magyarországra szállít, mégpedig a

dönt. Nem szégyelltem kinevezni huszonéveseket a különböző osztályok élére. Eddig még serikiben sem csalódtam. Valamennyien felső fokú végzettségűek és képesek ellátni a feladataikat.

— Nem nagy a kockázat?

— Kockázat nélkül nem lehet dolgozni.

— A barcsi áfész tűi sok mindenbe fogott bele az elmúlt időben és ez, gyanítom, túl sdk munkát kíván.

— Korán reggel a helyemen vagyok, és csak akkor indulok, el vidékre, amikor már az itteni teendőket elláttam. Igaz, hogy sokfélét vállaltunk, nyitottunk olcsó áruk boltját, autókereskedést — de manapság ezekre van igény. A mai kereskedelem alapja, hogy felmérjük, mire van szükség és kereslet. Például a fürdőjéről híres Csdkonyavisontán azért is kellett a lábunkat megvetni, mert nem volt megoldva az ellátás. Az évtized végéig a Becsald csárdát is felújítjuk.

— A kereskedelemről mindenkinek van véleménye. Ha valaki nem top meg valamit, akikor bosszankodik és szidja a kereskedelmet.

— Ez így ,van, de azért ne felejtsük el, hogy a hiány nem a kereskedőik miatt vgn. Tisztességes háttér kellene áhhoz is, hogy minden vevő mindenhez hozzájusson. Többféle kapcsolatot tartunk, sokféle beszerzési helyet kerestünk meg, így a lehetőségekhez képest ki tudjuk elégíteni az igényeket.

N. J.

jövő év második negyedétől. 1989. március 31-ig ugyanis kizárólag az NDK-ban értékesítik az járműveket, s nem szállítanak belőlük exportra.

Az új Wartburgok .várható fogyasztói áráról a szerződő felek még megközelítő tájékoztatást sem tudtak adni. Azt mondták, hogy ezt később állapítják meg.

kodás, mint itt a félperces „vizit”. Kopott, ledobált holmik szanaszét. A sarokba nem látni, onnan csak a nyögések hallatszanak. Az ablakon árad a széklet és a vizelet szaga.

4- Igen, ebben a pincében él bezárva özvegy Polgár Jánasné.

Hiába nyomjuk a csengőt. Nincs aki kinyissa az ajtót. A Rippl-Róníai utcai ház ajtajáról makacsul néz szembe a névtábla. Herczeg Gyula.

— Maszek fuvaros — mondják szinte egyszerre az időközben ideseregilett lakók az utcából.

Tőlük tudom meg, hogy Polgár Jániosné lányá a Kapos étteremben dolgozik. Ehetetlen maradékát hord onnét az édesanyjának. A szemben levő öregotthon dolgozói néha lopva küldenek ebédet Kati néninek — így hívják Polgár Jánosáét —,. de nem lehet ebből sem rendszert csinálni.

— Miért kell ez a tiltok- zatoskodás? — kérdezem.

— Ha Herczegné megtudja, hogy az anyja arra panaszkodik, hogy éhes, jaj neki — így az egyik szomszéd.

Nem is kell megszólalnom. A városi tanács gyámügyi csoportjának helyiségében Takács János csoportvezető már tudja, mi járatban vagyok.

— Ugye, airrói a néniről van szó, aki be van zárva a pincébe?

— Miből gondolja?

— A , szomszédok jelezték az esetet.

— Mit intézett a gyámügyi csoport? '

— Értesítettük a rendőrséget. Mást ugyanis nem tehettünk. A szociális otthoni elhelyezést a hozzátartozóknak kell kezdeményezni. Hivatásos gondozót sem rendelhetünk Kati néni mellé, hiszen ez csak akkor lehetséges, ha ennek jogosságát orvosi vélemény alapján a bíróság megállapítja. <

Már több mint egy órája várakozom a városi rendőrkapitányság közbiztonsági alosztályának szobájában. Tóth János rendőr főhadnagy alosztályvezető többször is .elnézést és türelmet kér. Keresik a jegyzőkönyvet. Aztán kiderül: nem készült jegyzőkönyv a helyszíni szemléről. Az ügyeletes járőr mindent rendben talált. Kalti néni fönt volt a lakásban lánya és veje társaságiáiban.

— Azért kiküldők önnel megint egy kocsit — így* Tóth János. — Hátha megtudták, hogy feljelentették őket, és azért rendezték meg ezt a jelenetet.

Juhász Károly rendőr zászlós hiába nyomja a Her- czeg felinat alatti csengőt. Semmi jel nem utad arra, hogy valaki is kinyissa az ajtót. A járőr hosszabb, ro- videbb szünetekkel fél óra hosszat nyomja a csengőt. Közben a rendőrautó a Kapós Szállóhoz hajtott Her- czeg Gyulánéért.

Jól öltözött, festett arcú, ötven év körüli hölgy nyitja a fehér csíkos hátsó ajtót.

— Mit kell nekem elviselni? Ezt a szégyent! Már másodszor jön ki hozzám a rendőrség. Mit szólnak a szomszédok? — mondja.

A kulcs kettőt fordul a zárban. A mesebeli tizenkettedik szoba ajtaja sem nyílhatott volna sejtelmesebben, mint ennek a családi háznak az ajtaja. Már a lépcsőn megcsapja orrunkat az iszonyú ammóniaszag. Bűze átitatta már a testetlen falakat.

A folyosó végén már lehetetlen nagyobb levegőt venni. A helyiségbe még Her- czeg Gyuláné is fanyalogva lép be. Élőhalott kászálódik ki az ágyból. Bőre jóval fehérebb mosatlan ruhájánál és piszkos dunnájánál. Erőtlenül mondott mondataiból csupán egy szót érteni. Ezt többször is említi:

— Szédülök.

— Az ahliak rosszul zár. A helyiséget átjárta már a hideg és az utca pora. A sarokban kiszolgált kályha.

Fölöttünk hároroszobás

Jövőre jön az új Wartburg

Eltitkolták ◦ balatoni üdülőt

Környezettanulmány a lakásigénylőknek

Egyre nagyobb figyelemmel kísérik az emberek a lakások, a kölcsönök és támogatások elosztását Kaposváron. Különösen akkor érezhető ez, amikor a városi tanács meghirdeti a névsorok közszemlére tételét. Pintér Kálmán nyugdíjas szakmunkásképző intézeti igazgatóval, a lakásügyi tár- • sadalmi bizottság elnökével éppen ezért arról beszélgettünk, milyen szerepük van a családok helyzetének valós mérlegelésében, a meg. fontolt javaslatok továbbküldésében a végrehajtó bizottság ülésére.

— Ebben a huszonöt tagú bizottságban mindig ott van a KISZ városi bizottságának, a városi szakszervezeti bizottságának, a megyei tanácsnak a képviselője. A tagok pedig elsősorban nagyvállalatoknál dolgoznak, s nem is mindegyikük tanácstag. Éppen ezért nincs is olyan „kötöttségük”, így megvan a tehetőségük, hogy minél tárgyszerűbben nyíl. vánítsanak véleményt

Előny, hogy sok dolgozóval találkoznak, soknak ismerik • a gondját-baját. Éppen ezért egy-egy környezettanulmány elkészítésekor sokkal jobban tudnak tájékozódni a területükön.

— Ez a környezettanulmány különösen fontos, hiszen eldönti a lakásigénylők további sorsát.

— Ügynevezett kérdőíves fölmérést végzünk. A lakásügyi csoport vetem beszéli meg, s én általában azokat küldöm ki az igénylőkhöz, lakik azon a területen dolgoznak vagy laknák.

— Milyen viták vannak az üléseken?

Pintér Kálmán elmoselyo- dotit a kérdésein.

— Ott bizony gyakran szenvedélyesen kritikus ész. revétetek hangzanak el. 1971 óta vagyok tanácstag,

lakás. Két lakója van. Herczeg Gyuláné és a férje.

— Miért nem fér el ott az édesanyja? — kérdezem az asszonyt.

A férjem nem bírja. 1964- ig együtt laktunk; csak veszekedésből állt minden nap. Azóta lakik itt az anyám. Nem tudok neki más körülményt biztosítani. Könyvelő vagyok a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalatnál.

Sokszor hazahozom a mun • kát, éjfélig is fent vagyok.

— Az utca lakói azt mondják, hogy nem ad neki eleget enni.

— Aki ezt mondja, hazudik. Ugyanazt' eszi, amit mi. Főzök neki is.

— Miért kell bezárva tartani ?

— Már tizenötször elesett. Eltört a lába. Nem akarom, hogy ez megismétlődjön.

— A szomszédban Kati néni másik lánya, Fáncsi József né él. Miért nem nála lakik az idős asszony?

— Korábban úgy volt, hogy anyám nála fog élni, de nem megy hozzájuk. Fél, hogy megmérgezik.

_ ???

Fáncsi József né :

— Az anyám engem elmond mindennek, még az örökségből is kizárt.

Juhász Károly rendőr zászlós kíváncsian szagolgatta egyenruháját a járőrkocsiban. Egy családi tragédia jelképe hagyott nyomot benne. Ritkán találkozik hasonló esettel.

A sorsát senki nem kerülheti el. Vagy mégis? /

Balázs Andor

\

s mivel a művelődési állandó bizottságban is tevékenykedem, azt mondhatom, hogy a kettőt össze sem lehet hasonlítani. Persze az utóbbiban csak elvekről, a lakásügyi társadalmi bizottságiban viszont anyágiakról van szó. Mindenki tudja, mit jelent egy lakás, vagy a kölcsön, a támogatás odaítélése. S nekünk minden körülményt alaposan mérlegelnünk kell.

— Előfordul, hogy megesik a szívük valakin?

— Megvallom, igen, hiszen sok a beteg gyerek, a rokkant a családokban. Amikor például valaki azért kér segítséget, hogy közelebb kerüljön a szülőkhöz, akinek mind a két lába hiányzik, mert csak így tudja ellátni, rögtön megjegyezzük : kevés ilyen gyerek van. Már olyan is volt, hogy egy ebédszünettel reggel nyolctól esté hatig üléseztünk. Évenként egyszer-kétszer előfordul szavazategyenlőség, ilyenkor mindenjtoi rám, az elnökre tekint, miveti az én szavazatom dönt. Mindig ot1 van velünk az igazgatási osztályvezető, de ebbe soha nem szól bele.

— Mi a nehezebb: ,a lakások vagy a pénz elosztása?

— Szerintem most mindegyik nehéz. Az utóbbinál elsősorban arra kell nagyon odafigyelni, hogy mennyi az egy személyre jutó jövedelem. A bemondáson kívül a lakásügyi csoport vállalati igazolást is kér. Általában azonban egyeznek az adatok ; mindenki órai, hogy kizárja magát, ha nem a valósat közli. Aat viszont el kell mondanom, hogy volt, akinek azért szavaztuk te a kérelmét, mert kiderítettük: villája van a Balaton- parton. Előfordul, hogy a javasolt összeget fölemeljük, csökkentjük, a végrehajtó bizottság ezen azonban még változtat. Általában emel, de megesett, hogy mi nem szavaztuk meg a kölcsönt, a vb azonban igen.

— Mit szól a bizottság ilyenkor?

— Mi csak javaslatot tehetünk, a döntés a végrehajtó bizottság joga. Az elnököt minden esetben meghívják, ha a testület lakásügyi témát tárgyal. A következő ülésen pedig a bizottság tájékoztatást kap a változtatásról és annak okairól az igazgatási osztályvezetőtől. Ez iá nyíltság, őszinteség nagyon fontos.

— Sok változtatásra van-e szükség az ideiglenes lakásjegyzék kifüggesztése után?

— Nem sok, elenyésző a száma. Ez érthető, hisz amikor megvizsgáltuk az ügyet, ott voltunk az igénylő családjánál, lakásában, a vállalatánál. Persze olyan is van, aki azt mondja: én jobban rászorulok a lakásra, mint X vagy Y. Az állampolgárnak ezt a felszólalási jogát azonban fenn kell tartani.

— Mennyire szólnak bele a javaslatokba?

— An-nak nagyon örülök, hogy soha seriki sem keresett meg a tanács vezetői közül: ennék vagy annak javasoljunk lakást. Tiszteletben tartják a lakásügyi társadalmi bizottság munkáját. Az üléseiriken részt vevő tömegszervezeti, tanácsi vezetők vigyáznak a törvényességre, útbaigazítanak bennünket, de nem a beleszólás szándékával. Egyébként (azt vallom : olyan nincs, hogy a teljes igazság nevében döntünk, hiszen ahhoz annyi igénylőt össze keltene hasonlítanunk !

L. G.