Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

1988. december 7., szerda Somogyi Néplap 3 A nyilvánosság kihívását vállalni kell írta: Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Ma, a magyar sajtó nap­ján olyan hivatás művelőit köszöntjük, amely — nap­jaink mindinkább szakoso­dé világában is — az egye­temesség hordozója. A toll, a mikrofon, a kamera és a fényképezőgép mestereit kő. szentjük, akik naponta hírt adnak a sokszínű magyar valóságról és a határainkon túli ezernyi eseményről, akik nem csupán közvetítik, ha­nem véleményükkel, gondo­lataikkal gazdagítják is azt a párbeszédet, amely a scik kis közösségből felépülő tár­sadalomban jelenleg zajlik. Azokat köszöntjük, akiknek megszólalni napi kötelesség, ám megszólalásuk tartalmá­val önmaguk és olvasóik előtt is számot kell vetniük. Minél összetettebb, bonyo­lultabb egy közösség vagy a társadalom helyzete, az új­ságírás annál izgalmasabb, egyben felelősebb, ember­próbálóbb feladat. Valódit írni könnyebb, ha bővül a választék, ha tarka a kép, hiszen annak bármely szín­foltja a valóság egy-egy részlete. Az újságíró hivatás azonban ennél többet köve­tel olyan helyzetben, ami­kor felgyorsulnak az ese­mények, amikor a társadal­mi közhangulat is dinami­kusan változik, súlya meg­nő. ilyenkor az újságírónak is naponta mérlegre kell tennie saját egyéni munkás­ságát, s a mérleg másik serpenyőjében a nemzet sor­sa, fennmaradása áll. Egy, csak félig vállalt politikai alapállás, egy csak hozzáve­tőlegesen, felszínesen elfoga­dott program a szép sza­vak ellenére is leleplezi ha­misságát. Csupán arra al­kalmas, hogy megzavarja a tisztulás szellemi, etikai, po­litikai terepeken zajló fo­lyamatait, türelmetlenséget és neheztelést okozzon, el­lene hasson az egységben cselekvésnek. A magyar sajtó napja nem az ilyenkor szokásos kitün­tetésektől, gratulációktól válik igazán ünneppé. Tud­nunk kell, hogy az embe­rek naponta, vérmérsékle­tük szerinti érzékenységgel, tudati különbözőségükkel dicsérik .vagy szidják a saj­tót. Ez a mindennapi fi­gyelem talán még kitünte- tőbb is, mint az évente egyszeri. Abból következik, hogy az újságíró, a nyilvá­nosság embere, alanya s egyben tárgya is a szóiás- és véleménynyilvánítás sza­badságának, amely legiti­málja rendszerünket. A mindennapi újságírás és a műsorkészítés igényessége ily módon a társadalmi sta­bilizáció mérőeszköze, egy­ben azt erősíteni vagy gyen­gíteni is képes erő. A napjainkban zajló fo­lyamatokban a tömegkom­munikáció, így az újságírás is része a nép által gyako­rolt hatalommá alakuló tár­sadalomnak, része és egy­ben alakítója is a politikai intézményrendszernek, tükre a jogállamiságnak. Pártunk ezért is foglalkozott és fog­lalkozik a májusi értekez­let óta mind mélyrehatób­ban a politikai nyilvánosság, ezen belül saját működése nyilvánosságának kérdései, vei. Ezért fogalmazta meg és bocsátotta vitára állás­foglalás-tervezetét, 'ezért kezdeményezi új tájékozta­tási törvény megalkotását. E tervezetek és dokumentu­mok sajtószabadságot akar­ónak, amely igazán csak ak­kor van, ha művelik. Társadalmunkat a gondo­lat és a gondolkodás sza. badságánjak teljessége mi­nősíti. Hogy mindez meg­nyilvánulhassák, ahhoz bel­ső szabadságra és annak nyílt vállalására vám szük­ség. Egy korszerű szocializ­mus hatékony politikai mű­ködést igényel. A hatékony és eredményes reform pedig csak nyilvános társadalmi akaratként, azt támogató mozgalomként számíthat si­kerre, amely teljesítőképes, tehát jobb életszínvonalat nyújtó gazdaságot teremt. A párt májusi országos ér. tekezletén kinyilvánította, hogy elhatározott szándéka a politikai nyilvánosság gaz­dagítása. Ebben a megújuló politikai nyilvánosságban természetesen részben má­sok a követelmények a párt saját sajtóorgánumával szemben, és megint más kö­vetelményeket érvényesíte­nek a lapalapít'ók saját saj­tótermékeik esetében. Meg­jelennek más színezetű la­pok is. A párt iránt elkö­telezett újságíró-közösségeK- nek ezért egy olyan idő­szakra kell felkészülniük, amikor nyílt politikai csatá­rozások is zajlanak a la­pok hasábjain nemcsak az országos, hanem a helyi po­litika kérdéseiről is. A lapok tartalma a kibon­takozó demokratikus viszo. nyok között a műhelyekben dől el. A pártnak ezért alap­vető érdeke, hogy az újság­író-társadalommal partneri viszonyt építsen ki és tart­son fenn. Nem arról van szó, hogy egy korábbi saj­tóirányítási gyakorlatot, az adminisztratív irányítást an­nak ellentétével, a parttalan magárahagyatottsággal cse­réljük fel. Sokkal inkább arról, hogy a saját politi­kánkat képviselő sajtó sú. lyának megfelelőbb helyzet­hez, szerephez jusson a ki­bontakozó demokratikus köz­életben. Ennek egyedüli módja a partnerség, a rend­szeres politikai párbeszéd, a kölcsönös felelősségvállalás. Hogy sikerül-e megterem­teni a nemzeti méretű köz- megegyezést, hogy az élet minden területére kiterjedő reformok milyen társadalmi támogatásra találnak, hogy a párt súlya, ereje mekkora lesz a közéleti vitában és a reformok valóra váltásában, ezek a kérdések elsősorban nem az országos fórumokon dőlnek el. Politikánkat an. nak gyakorlati megvalósítá­sa minősíti, aminek pedig a terület, az alapszervezet a színtere. A megyei pártlapok e helyi nyilvánosságnak fon­tos fórumai, egyben a helyi demokrácia kifejeződési for­mái is. Olyan döntéseknél lehetnek jelen, sőt lehetnek azok részesei, melyek a legközvetlenebbül érintik az olvasókat. Olyan eszköz a megyei lap, amelynek segít­ségével a döntések ellenőr­zése is lehetővé válik. Ha a jogállamiság útján tovább­haladva maguk is mernek bátrak lenni, ha vállalják a mai állapotokat meghalad­ni akarók melletti elkötele­zettséget, a vitatkozó szel­lemű eszmecserét, a fürge, rugalmas és önálló gondol­kodást, akkor a megyei la­pok magabiztosan vállal­hatják azt a kihívást, amit számukra a plurálissá váló nyilvánosság jelent. Nem feledhetik el ugyanakkor, hogy a nemzeti érdekeket szolgáló, a szocialista Ma­gyarország építését vezető párt felelős képviselői. Küldöttéig Cfhézlovákiából Népi ellenőrök tapasztalatcseréje Egy napot töltött Somogy­bán a Csehszlovák Népi El­lenőrzési Bizottság három, tagú küldöttsége Frantisek Ondrich miniszter, a bizott­ság elnökének vezetésével. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vendégeként ha­zánkban tartózkodó delegá­ciót elkísérte somogyi útjá­ra Csáki Gyula, a KNEB el­nökhelyettese is. A szomszédos baráti or­szágból érkezett vendégeket fogadta Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára. Tájékoztatójában áttekintést adott Somogy mezőgazdaságáról, iparáról, idegenforgalmáról. Megis­mertette a küldöttség tag­jait azzal is, hogy az orszá­gos pártértekezlet állásfog­lalásának szellemében mi­ként változik munkastílu­suk és munkamódszerük. Mindaz, amit a vendégek a megyei pártbizottságon hallottak, jó alapot szolgál­tatott a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság kaposvári székházában kibontakozott szakmai eszmecseréhez. Dr. Nagy Iván, a NEB elnöke elsősorban arról beszélt, ami az átlagtól eltérő fel­adatuk. Kiemelte, hogy ezer. száz népi ellenőr segíti a .munkájukat. Mindig azt el­lenőrzik saját elhatározá­sukból, ami a legidőszerűbb, így például utánanéznek a lakosságot foglalkoztató dol­goknak. Dr. Nagy Iván elmondta, hogy az idegenforgalmi be­fogadóképesség javítása ér­dekében rendszeresen fi­gyelemmel kísérik az élel­miszer-, illetve a szociális, kulturális ellátást a Bala­ton partján. Az idén fejez­te be a három tóparti me­gye az egészségügyi és kul­turális ellátás helyzetének vizsgálatát. Csáki Gyula, a KNEB elnökhelyettese meg­jegyezte, hogy most össze­gezték a tapasztalatokat. A kormányzat figyelmébe ajánlják a nem kedvező fo. lyoniatokat azzal az igény­nyel, hogy ezeket fordítsák jó irányba. Sök szó esett a somogyi módszerekről, az úgynevezett realizálás eredményeiről. Egy-egy vizsgálatot ma csak akkor tekintenek le­zártnak, ha meggyőződtek a feltárt hiányosságok meg­szüntetéséről. Frantisek Ondrich minisz­ter többször rákérdezett az elmondottakra, s nagyon hasznos párbeszéd alakult ki a két testvérszervezet azo­nos és eltérő felelősségrevó- nási lehetőségeiről. Csáki Gyula új módszerként meg. említette: ha nyilvánosságra hoznak valamit, akkor az intézkedést hamarabb ki­kényszeríthetik. Szóba került az is, milyen elképzelések vannak ha­zánkban a vegyes vállala­tok tevékenységének ellen­őrzésére. Nagyon érdekes volt, amit .Frantisek Ondrich elmondott — most szerzett — kínai tapasztalatai alap­ján. A Csehszlovákiai Népi El­lenőrzési Bizottság küldött­sége délután megnézte a szennai falumúzeumot, majd látogatást tett a szennai téeszben. Ott találkoztak a vendégek dr. Gyenesei Ist­vánnal, a megyei tanács el­nökével. w Sikerül-e túlteljesíteni exporttervüket ? Ev vége előtt az atádi cémagyárban (Tudósítónktól) — Az idén nem panasz­kodhatnak a Nagyatádi Cér­nagyárban azért, hogy nem volt elegendő megrendelésük bel- és külföldön egyaránt. Van mit gyártaniuk, kelen­dőek a termékeik. Egész év­ben ütemesen folyt a mun­ka a gyárban, sok szombat-'va­sárnapot is igénybe kellett venniük. Most, néhány héttel az év vége előtt pedig külö­nösen nagy a hajtás — mondta Lovkó Imre a gyár főmérnöke, akihez rövid beszélgetésünk alatt többen is beléptek „csak egy szóra”, de nagyon fontos, a terme­léssel összefüggő és halasz­tást nem tűrő ügyben, a vé­leményét kérve. A cérnagyáriak az év hát­ralevő részében további 2,4 millió dollár értékű export- terméket szeretnének gyár­tani és kiszállítani. Termé- .keifcnek legnagyobb része exportra kerül. November 15-e óta napi termelési prog­ram szerint folyik a gyártás, egészen az év utolsó munka­napjáig. Szigorú munkaren­det, nagyfokú szervezettsé­get, folyamatos figyelmet igénylő időszak ez, nem mintha máskor is nem erre volna szükség. A főmérnök a gondokról is beszélt. Kedvezőtlen té­nyező a cérnázói kapacitás szűkössége. Éppen ezért kér­ték a böhönyei és a gerjéni cérnázóüzemtől, valamint a bácsalmási gyártól, továbbá a Pamutfonó-ipairi Vállalat vezérigazgatóságától a segít­séget cérnázói kapacitás­gondjaik megoldásához. Javí­tani kell a festékellátás rendszerén is. Esetenként még a repülőgépes szállítás­ra megrendelt színezőanya­gokat sem tudják küldeni a svájci cégek, mert ezek iránt Nyugaton is megnőtt a ke­reslet. A harmadik és a ne­gyedik negyedévre megren­delt anyagoikat sem kapták meg mind. Éppen ezért a különböző helyettesítő színe­zékekhez alakították ki a technológiai eljárásaikat. Rö­vid idő alatt üzembe helyez­ték a nyolc — olasz gyárt­mányú — Hacoba gépet. Több régi gépüket módosí­tották, átalakították, hogy a korábbinál több árut termel­hessenek. Ideiglenesen ugyan, de megoldották az Qber- maier gépek üzemeltetéséhez szükséges vízminőség biztosí­tását. A gyár vezetői arra kérték a dolgozókat, hogy továbbra is vállaljanak hét­végi munkákat. Az üzemi KISZ-bizottság is szervezett hétvégi műszakokat, és több nyugdíjas is jelentkezett munkára. Megszervezték, hogy az adminisztratív dol­gozók is részt vegyenek, — túlórában — a készáruk cso­magolásában. Ugyanezt kér­ték a balhói üzemükben dol­gozóktól is. Lovkó Imre elmondta: a termelés figyelemmel kísé­rése, a-hibáik azonnali elhá­rítása a feladata minden ve­zetőnek, műszáki szákember­nek. Ha sikerül elképzelé­seiket megvalósítaniuk, ak­kor az idén a nagyatádi gyár 12,7 millió dollár árbevételt ér el, s ez 13 százalékkal lesz magasabb a tervezett­nél. Eddig ily önre még nem volt példa az üzem történe­tében. Emberi értéket ácsolok Impozáns, formatervezett autóbusz-megállók : barnára festett fapillérek között szél­védő üvegablakok. Ez évtől szolgálják Siófokon az utaz­ni szándékozók igényeit. S Ádándra érve hasonló kép tárul elénk. A bevezető út bal oldalán, valamint a köz­pontban is hasonlóan kultu­rált buszmegállók találha­tók. Az egyikben fázósan vacogva két idősebb hölgy, három gyermek és egy fia­talasszony — karján kisgye­rekkel — várakozik. — Nem tudják, hol ké­szültek ezek a buszmegál­lók? — érdeklődtünk. — Dehogynem! — kapunk egyszerre a választ. — Ott, nem messze, a November 7. Termelőszövetkezet faüze­mében. . Odajutunk hamar. Az üzem központi épületében Kaján Miklós ágazatvezető fogad bennünket. — Tízéves az üzemünk, összesen 35-en dolgozunk itl. és a két másik telepünkön — mondja. — Valóságos kis építőipari vállalat a mienk. Vannak asztalosaink, ácsok, vasipari részleg lakatosak­kal, sőt dolgoznak kőműve­sek is. Termelőszövetkeze­tünk építőipari és fenntartá­si munkáihoz járulunk hoz­zá a tevékenységünkkel. Ezenkívül a Balaton . déli partján egészen Fonyódig, sőt olykor még a túlsó par­ton is elvállaljuk épületek faipari szerkezeteinek elké­szítését. Az ágazatvezető színes ké­pekkel illusztrált tablót tesz elénk. Látható itt valameny- nyi munka, arait az üzem a közelmúltban készített: ki­sebb épületek, csónakházak, kerítések, szalonnasütők, az ádándi autócross-pálya fá­ból készült versenybírói épülete... — Arra törekszünk, hogy legkülönbözőbb egyedi munkáinkba is becsempész- saük a szépséget, a hangu­latot, az emberséget, a ter­mészetességet. A népi faépí­tészet hagyományai alapján igyekszünk kialakítani stí­lusunkat. A fényképeken inkább Makavecz Imre hatása lát­szik. Nem véletlenül, hiszen az ádándi népfőiskola, va­lamint a Makovecz által ter­vezett bailatonszabadi lakó­telep minderre magyaráza­tot ad. — A termelési értékünk évi 14,5 millió forint. Ebből a tiszta nyereség az idén, a terv szerint, mintegy 3 mil­lió 100 ezer forint lesz. 1988 áprilisában beszereztünk két nagy teljesítményű faipari célgépet, s ezek munkába állásával felgyorsult a ter­melésünk. így számíthatunk arra, hogy tervünket mint­egy 200 ezer forinttal túl­teljesíthetjük. Dolgozóink teljesítménybérezés szerint kapják a fizetésüket, átla­gosan nyolcezer forint körül minden hónapban hazavi- hetnek. Valamennyi mun­kánkra kétéves garanciát vállalunk. Ádándon rend­kívül nagyok a hagyomá­nyai a faiparnak, 1980-ban például 57 faipari szakmun­kás lakott a községben. Gy. L. Tanácskozás a termelő­szövetkezeti ifjúságról ' Fiatal szövetkezeti szak­emberek konferenciáját rendezték meg kedden Bu­dapesten a Termelőszövet­kezeteik Házában. Az érte­kezleten, amelyen az ifjú­ságpolitika és a szövetkezet- politika összefüggéseit ele­mezték, Póden Gyula, a TOT főtitkárhelyettese tartott be­vezető előadást. Elmondot­ta: a szövetkezetekben 130 ezer 30 éven aluli fiatal te­vékenykedik, s a fiatal ag­rárértelmiség szerepe mind meghatározóbb a falusi élet­ben. A TOT tudatában van annak, hogy érdekeik kép­viseletéért a jövőben lé­nyegesen többet kell tenni, ezért elképzeléseket dolgoz­tak ki arra vonatkozóan, miként lehetne hatékonyab­bá tenni az érdekegyezte­tést és az érdekvédelmet. A konferencián a felszóla­ló termelőszövetkezeti szak­emberek azt hangsúlyozták, hogy a fiataloknak közvet­len érdekképviseletre lenne szükségük. Javasolták egye­bek között, hogy a TOT mellett működjék ifjúsági tagozat, és minden egyes termelőszövetkezetben való­sítsák meg a fiatalok réteg­érdekeinek hatékony védel­mét, ugyancsak tagozati for­mában. A tanácskozáson a fel­szólalók nem helyeselték az országos lakásalap létreho­zását, kiindulva abból, hogy a lakásépítésre fordítható összegeket célszerű lenne helyben, a falun fölhasznál­ni, javítva ezzel a fiatalok ottmaradásának, letelepedé­sének az esélyeit. Jelenleg ugyanis — amint többen rá­mutattak — számos terüle­ten folytatódik a vidék el­néptelenedése, s enna|k, mint mondták, elsősorban nem foglalkoztatási okai vannak, hanem a lakáshiány miatt nagyobb a kívántnál az el­vándorlás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom