Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
Somogyi Néplap 1988. december 31., szombat AZ IFJÚSÁG ELFTE Stier Gábor — „Nemcsak a húszéveseké a világ...” — szól a jól ismeri dal szövege. Valójában mennyire az övéké? A korosztály egy része még az iskolapadokat koptatja a főiskolákon, egyetemeken, de a többség már dolgozik. Belekerülve egy teljesen új környezetbe, kitől milyen segítséget kapnak a munkájúkhoz és nem utolsó sorban hogyan tudnák alkalmazkodni, beilleszkedni az új közösségbe. Erről kezdtünk beszélgetni két fiatallal, ak-ilk nem is olyan rég még a Táncsics Mihály Gimnázium tanárait „boldogították”. — Kétszer próbálkoztam az egyetemmel — sikertelenül. Most már tudom, nincs meg bennem az a kitartás, hogy heteken keresztül csak a négy fal közt üljék és tanuljak — mondta Stier Gábor, aki húszévesen az Utasellátó Vállalat kaposvári egységében üzletvezető-helyettes. — Több munkahely van bejegyezve a személyijébe, mindegyik a vendéglátáshoz kötődik. Jól gondolom, hogy ez valamilyen vonzódást jelez a szakma iránt? — Hogyne. Bár sokan meglepődtek, hogy ezt a hivatást választottam. Süly- lyedő hajóra szálltál — bíráltak nemegyszer. — Nem tudom elfogadni, bár elismerem : országosan csökken a forgalom, jelentősen nőttek az áraink és bizony, sok helyen visszaesett a szolgálMennyire az övéké? Szeretem, amit csinálok tatások színvonala. Az idegenforgalom föllendülése viszont óriási lehetőségeket rejt még és itt nemcsak a Balaton-partra gondolok. — Mint rendkívül fiatal vezető — gyakorlat nélkül — néha nem fordul elő, hogy visszaél a hatalmával? — Nem tudom. De egy biztos : rossz szándék nem vezet. Az iskola más volt, ha tanulgattunk, ha nem, úgy is jó volt. Itt nagy a felelősség, ezért megkövetelem önmagámtól a százszázalékos teljesítményt. Úgy érzem, elfogadtak a kollégáik, segítenek a munkámban. — Szétesett a régi osztály, szétszóródott az országban. Hogyan tölti azóta a szabad idejét? — Nincs ezen mit töprengeni, az élet megy tovább. Igaz, megdobban a szívem, ha néha-néha ösz- szejön a régi társaság. Versenyszerűen sportolok, emellett üzletvezetői tanfolyamra járok. Akkor érzem jól magam, ha mozgásban vágyók. Doxa. Ez a becenév ismerősen cseng sóik fiatal fülében a városban, talán sokan nem is tudják a becsületes nevét: Hodics Attila. A mindig nevető, mosolygó arc, a hanyag elegancia komoly hivatástudatot rejt. Mennyire számított a választásnál, hogy édesapja sikeres szakmailag elismert órás? —, Sokat, és nem azért, mert egy kitaposott ' utat kell folytatnom. A gimnáHodics Attila zium alatt egy kicsit idegenkedtem még a szakmától. Aztán rájöttem, hogy Kaposváron nincs számomra más lehetőség, továbbtanulni nem akartam... Ez, mondjuk meglátszik az eredményemen ! Eleinte nehéz volt megszokni az állandó figyelemösszpontosítást de az idő múlásával ez eltűnt. Most már teljesen nyugodt vágyók a munka közben, és nagyon szeretem, amit csinálok. — Hogyan látja a szakma jövőjét? — Hát igen, sókat beszélgettünk erről a szüleimmel. Véleményük és az enyém is, hogy édesapámat még kiszolgálja ez a szakma, engem jó esetben talán még tizenöt évig, aztán fokozatosan órakereskedéssel szeretnék foglalkozni. Már most is tízesével hozzák Bé'csből az olcsóbbnál olcsóbb karórákat, ezek a kvarcórák, ha elromlanák, a nagy részüket el lehet dobni, javíthatatlan. — Mit jelent kiszakadni a régi, megszokott környezetből. és egész nap bütykölni egy kis műhelyben? — Nekem nagyon sokat jeitentett az a négy év az iskolában, barátokat, társakat, egyszóval mindent. Most egy kicsit elveszve érzem magam. Talán túl sok a szabadidőm, vagy talán nem jól használom ki, nem tudom. Csapó M. Péter Még több műsoridőt a garázsmester!? Leparkolt Mini Garázs címmel a kaposvári Kilián György művelődési házban tartott előadást Nagy Feró, a népszerű rádióműsor vezetője. — Miért nem zenél egy rockzenész ? — kérdeztük. — Furcsa, amikor csináltuk, senki nem kérdezte a rajongókon kívül. hogy miért nincs lemezünk, sőt! Mast, mér kiadták a régi felvételeinket, csak az a baj : azóta ugrottunk néhány korosztályt. Én hökkentem meg a legjobban, amikor ajánlatot tett a rádió. Ügy éreztem, ez olyan' lehetőség, amelyet nem szabad kihagyni. Egy korosztály egészéhez szólhatok, nem bánom ha egy kicsit „vatta” is leszek az ellentétek között ! Segíteni akarok rajtuk, még akkor is, ha ez néha csak egy ye-re korlátozódik. — Hogyan látja a keményebb zene jelenét és jövőjét ? — Egyszerű: úgy néz ki, ahogy a gazdaságiunk. Nem pofozkodni akarok de még most sem tudom elfogadni, ha egy olyan kitűnő zenekarnak, mint a tíz éve együtt játszó Auróra Kiadó, miért nincs lemeze itthon!? A másik, hogy egy kezdő zenekar nem tud a 100 forintos jegyárakkal kitörni az ismeretlenségből. Ezen is próbál segíteni a műsorunk. — Több befutott együttes albumán szerepel a neve — így például a Bikinién is. Az erkölcsi siker együtt jár az anyagival ? — Hogyne, jól élek. Azt csinálom, amit szerelteik,ebből mikor-hogy élek, nem igazéin fontos. Bn mindig zenész voltam és az is maradók. — Milyen távolabbi céljai vannak? — Ha már mikrofonhoz engedtek, megpróbálom a bizalmat meghálálni, még több műsoridőt szeretnék a Garázsnak ! Na, de félre a tréfát, úgy érzem, egy óriási űr van azok, ákiikhez én szólok és a felnőtt korosztály között. Nem aiz a megoldás, ha rájuk ‘kényszerítjük az erkölcsi normákat. Legmeghökkentőbb, hogy az a társadalom mond róluk ítéletet, amely maga is értékrendválsággal küszködik. Van egy elképzelésem: nyilvános vitaesteket rendeznék erről, amit itt elmondtam, szülőkikel és fiatalokkal együtt, mondja el mindenki a véleményét, g end j ári t. — Ez kitűnő televíziós téma lenne, nem gondolja? — Nagyon zárt világ az MTV és örülök, hogy egyáltalán a rádióban folyamatosan szerepelhetek. De ki tudjia? — nekem nincs más hátra, mint előre!!! Cs. M. P. MI A TEENDŐ? Beszélgetés a marcali KISZ-titkárral — Horváth Zoltán, a KISZ marcali városi bizottságának titkára; vendégként vett .részt a KISZ országos értekezletén. A tapasztalatairól mondta: — A plenáris és a szekcióüléseken elhangzott hozzászólások többsége nem a lényegi kérdéseket érintette. Sajnos nem a KlSZ-alap- szervezetben gondolkodtak hanem az előre kiadott kongresszusi vitaanyagok szövegszerű módosításával! értelmezésével foglalkoztak. — Mi a leglényegesebb kérdés most? — A KISZ mozgalmi jellegének erősítése, a tagság érdékieinék érvényesítése. Külön kell választani a fogalmakat. Mást jelent az érdekképviselet, mást az ér- dékérvényesítés. Az utóbbira helyezem a hangsúlyt, mivel már régóta beszélünk a foglalkoztatás, az oktatás és lakáshelyzet problémáiról. Vannak elképzeléseink, de ezeket érvényesíteni is tudni kell. A közelgő vá- ilasztásqk lehetőséget adnak arra, hogy a KISZ olyan fiatalokat juttasson be az állami és párttestületbe, akik erre alkalmasak: azaz megértik a tagság problémáit és azt szóvá is teszik. — Ehhez viszont olyan emberek kellenek, akik vállalják a konfliktusokat. Nehéz ilyen fiatalokat találni. — Biztosítani kell az alapszervezeti munka megfelelő körülményeit. A KiISZ-nek a jogaival határozottabban kell élnie. Nem sziábad „belátásos” politikát folytatni. — Mit adott önnék mint választott tisztségviselőnek az országos értekezlet? — Megerősített abban, amit már eddig is hangoztattunk, hogy a közétletiség színtere a munkaihelyekről egyre inkább áttevődik a lakóterületi, illetve lakókörzeti légiókra. Ugyanakkor lakóterületi szervezeteink állapotán, szervezeti életén van mit javítani. Városokban a KISZ elsősorban üzemi szervezeteket hozott létre, lakóterületi alapszervezeteink nincsenek. Ha bele alkarunk szólni majd a választások kimenetelébe, a várospolitikai kérdésekben, a körzetékben is dolgoznunk kell. — Hogyan, képzeli el a jövőt Marcaliban és környékén? — Úgy gondolom, hogy aktívagárdánk szélesítése, a körzeti lakóhelyi KISZ- szervezetek megalakítása és ezek vezetőinek megtalálása a fő feladat a közeljövőben. Ehhez nekünk el kell jutni minden KISZ-karú fiatalhoz, s meglevő szervezeteink munkájához biztosítanunk kell a feltételeket. Ehhez a munkához türelem és személyes meggyőzés szükséges. Jüngling József Jog helyett szerepet tanul Júniusban a Somogyi Néplapban jelent meg az a hirdetés, melyben a kaposvári Gsiky Gergely Színház csoportos szereplőket keresett. A megjelenés után történtekről beszélgettünk a felvettek egyik legfiata- labbjával Karsai Edinával. — Hogyan lett csoportos szereplő? — Az én esetem kissé eltér a többiekétől. Pesten és itt Somogybán jelent meg a felhívás. Előtte majd minden jelentkező volt már aktív részese színházi előadásnak, többen a fővárosban különböző színházakban statisztáltak. Ezzel szemben én gimnazista éveim alatt mindvégig a jogra szerettem volna jelentkezni. Éppen a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem felvételi vizsgájára készültem, amikor megláttam az újságban a felhívást. Vonzott a színház világa: gondoltam megpróbálom. Egyetlen verssel a tarsolyomban indultam útnak. Megdermedve hallgattam az előzi kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola KISZ-szervezetének diáklapja, a Munkácsy Krónika ezentúl kéthavonta és 12 oldalas terjedelemben jelenik meg. A küllemre is tetszetős lap — mint az legújabb, november-decemberi számából kiderül — új rovatokkal is gazdagodott. Ezek sorába tartozik az önismereti teszt, a könyvajánlat, a pop-saro(c)k. Rokonszenves a szerkesztőbizottság jelszava: „A krónika a mi újságunk, nekünk szól, rólunk szól, szerkesszük együtt!” térben, míg mások monológokat, komoly művekből kiragadott részeket próbáltak. Aztán mégis sikerült... — Hogyan állt hozzá a család ehhez a rendkívül gyors váltáshoz? — Először egyszerűen nem tudták komolyan elképzelni, hogy én ilyennel foglalkozzak. Most azonban már örömmel jönnek egy- egy bemutatóra és úgy érzem, büszkék rám. — Hogyan telik manapság egy napja? — Az ébredés a legnehezebb. Általában tíz órakor kezdődnek a próbák, az egyes bemutatók közelsége szerint aztán ezek is váltoMikor nem fogadtuk meg: új évben új életet kezdünk! Egyikünk megfogadja, leszokik a dohányzásról. Egészségtelen is, meg sokba is kerül. Senki sem biztat azzal hogy 1989-ben köny- nyebb lesz az élet, hát ez is számít valamit, ha a füstbe szálló pénzt a családra lehet fordítani. Másikunk megfogadja, hogy most aztán, istenbizony, elkezdi a fogyókúrát. Már tavaly is kellett volna és most még az ünnepek is jelentenek (jelentettek) jó néhány kilót. Aztán vannak másféle fogadalmak is: nem iszom többet, vagy legalábbis nem iszom annyit, hogy megártson. Nem iszom annyit, hogy a család megérezze. A nagylány elhatározza, hogy most már igazán elkezd készülni az érettségire, és még zó hosszúságúak. Próbákon kívül járunk még különböző készségfejlesztő órákra is. így például Pogány Judit tart számunkra beszédtechnika-leckéket, de ezek mellett még step-, dzsessz- balett- és mozgáskultúra- oktatáson is részt veszünk. Aztán természetesen majd mindennap van előadás. Ide fél hétkor, fél órával a kezdés előtt kell megjelennünk. Utána elmaradhatatlan a klub, ahol megtárgyaljuk a színpadon történteket. — Mitől válik ön szerint valaki igazi színésszé? — Másnak kell lenni a színpadon mint az életben, nem szabad rá még utalni sem, hogy valaki milyen is valójában. Tudom, néha kissé kamaszos a viselkedésem és ezt a színpadon nem tudom levetkőzni igazán. A színház egy eléggé zárt közösség, nem fogadtak még be igazán. Lehet, hogy az előbb elmondották miatt nem, ebben pedig teljesen igazuk van. — A jogra jelentkezett, most pedig „csoportos szereplő”? — A színművészeti főiskolára szeretnék felvételizni. Ehhez itt minden támogatást megkapok. Kalandvágyból jöttem ide, de egyre jobban úgy érzem, ez számomra nem csak egy kaland. a történelmet is megtanulja. A fiatalember, akit anyja már évek óta macerái, miért bolondítja a lányokat, főleg miért bolondítja azt az egyet, akit ő is kiszemelt neki, megfogadja, hogy ha esik, ha fúj, abbahagyja a csapodárságot és megnősül. Elveszi azt a kislányt, akit anyja mond, hiszen igazából ő is tudja, hogy az való leginkább feleségnek. Az esztendő fordulója a fogadalmak korszaka. — Hogy azután mennyit valósítunk meg belőlük? Hát tavaly nem tettünk-e magunknak fogadalmat? Es beváltottunk belőle valamit? — Ha nem, talán majd idén, majd jövőre sikerül. Egyszer csak sikerül. .. S. M. B. T. Zs. ÚJ ÉV — ÚJ ÉLET?
