Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
Ásványok és korok Egy kaposvári ásvány- gyűjtő, dr. Benkő Géza otthonában jártunk. Szobányi múzeum, szinite raktárnak berendezett lakás. Egy csiga formájú kövületen akadt meg a szemem, s a vendéglátó róla kezdett beszélni. — Ammonites, ősi lábasfejű, a polipok őse. Alaki hasonlósága megtévesztő. Az avatatlan szem ailig tudott betelni a látnivalókkal. — Az ásványokon kívül a kőzeteket tanulmányozom. A földtörténettél és a geológiával is foglalkozom, szívesen cserélek őslénykövületeket. A nyáron az NSZK-ban élőlények lenyomataira bukkantunk egy agyagpala-bányában. ősgyfkokikal egyidős halak lenyomatai .találhatók ezeken a palalemezéken, — Az ásványgyűjtés ritka foglalatosság, de annál több: szenvedély. Hal a legnépszerűbb? —. Az Egyesült Államokban, Európában pedig az NSZK-bam, Angliában. A környező országokhoz képest Is kevesen, gyűjtünk Magyarországon. — Arra következtetek, hogy nem az ásványokban A NÉPTANÍTÓ HIVATÁSÁ „Az iskolamester zavarban van”. A közelmúlt egyik sikeres regényének címe jut az eszembe, amikor leteszem a telefonkagylót. Róka Gyula siójuti .tanító i.s zavarban volt, amikor megkértem, beszélgessünk egy kicsit a tanítóságról, a falusi pedagógusok lehetőségéiről, a közéletben, közművelődésben vállalt és vállalható szerepéről. Egy 500 lelkes község ösz- szevont alsó tagozatában tanít 1961 óta. Nemcsak tanítja, hanem neveli is a gyerekeket, oktatja elsőtől negyedikig hagyományos és új módszerekkel. Lelki- ismeretesen. S formálni igyekszik a felnőtteket is, gondolkodásmódjukat, alkotókedvüket, lakóhelyis- mieretüket, hazaszeretetüket. — Nem tettem soha látványos, nagy dolgokat, csak a kötelességemet teljesítettem; a hivatásomnak éltem — mondja később. S ez az, ami nem kerülhette el a figyelmet. Számos kitüntetés, díj, oklevél került a ju- ■ti új portára. A „tanító úr” egykor igen megtisztelő rang, elismerés volt a magyar falvakban. Ez a cím már megkopott. Pedig . tanító /írnak lenini manapság sem köny- nyű. Meggyőzni az embernek önmagát arról!, hogy érdemes hadakozni a tunyaság ellen, hogy többet ér egy közös beszélgetés a falusiakkal, mint húsz disznó nevelése a hátsó fertályon. S ha meggyőzte önmagát, még mindig nem bizonyos, hogy valakiből tanító úr válhat. Hiszen el kell viselnie a kudarcokat, a gáncsos- kodást, a „minek ugrál ez itt?” kérdéseket, az orra előtt bezáruló kapukat, a hivatali bürokrácia falait. Olykor keménynek kell lenni, mint a beton, máskor lágyszívűnek, megint máskor ravasznak, mint a róka... De már rég nemcsak Róka Gyuláról, a tanítóról írok. Többről, másról. Olyan pedagógusmaga- tartásról, amely saját mik- rokörnyezétében alakító hatású. Például úgy, hogy élére áll a közművelődési körnek, 'kirándulásokat szervez a gyerekeknek, a szülőknek, a nagyszülőiknek;,, felkutatja a hagyományokat, a .település múltját; toll- fosztásoikon, lúdgége-készí- té)seken vesz részt; irodalmi pályázatokat hirdet a tanulóinak, s körzeti irodalmi pályázatokon indítja gyerekeit — sikerélménnyel ajándékozva meg őket. Bábokat készítenek, mesét óaramat i zál rtaik bábjátékra. S a tanító falujáért érzett felelősségének tudatában tervezi töfobedmagával a jövőt. Fejlesztési elképzeléseket vázolnak papírra, hogy fejlődjön az elhanyagolt falu. — Persze, könnyű néki(k) — mondhatja a kételkedő. — Könnyű úgy és ott faluközösséget .teremteni, ahol a környék a megújulás, az együttgondolkozás jegyében él. Hiszen a Sió mentén szellemi erjedés indult meg az utóbbi években. Bala- tonlszábadi, Siójut, Siómaros, Ádánd olyan község, ahol népfőiskolák működnék, művelődési körök virulnak, és sokasodik a „valami hasznosat tenni akaró” emberek száma, s több százra tehető azoké, akik hajlandók a befogadásra. Ezen a tá jon nem nehéz közösségét alkotni. Nem nehéz? Vajon akik elkezdték, ők .is így látják? A Sió-torkolat községeiben, rendkívül sóik kínba és energiába került a szellemi reneszánsz. Minden községben egyenként kellett megvívni a harcot, de biztató volt az a tudat, hogy a szomszédban hasonló csaták zajlanak. A tanító urak nem maradhattak ki ezekből. Nemcsak Róka Gyuláról, nem Siójutről, nem a Sió- torkölat községeiről írok. A példáról, ami követhető és követendő. Amitől föl- élénlküïhetnek a magyar falvak, amitől családiassá, emberségessé lehet tenni környezetünket. Ehhez azonban • „tanító urakra”, mérnökökre; * orvosokra, traktorosokra, segédmun- kólsdkira van szükség, a szó legnemesebb értelmében. Gyarmati Lsázló Sál a nyakba dobva van” — mondta, s mint kigazdag országok privilégiuma a gyűjtés. Másban kereshetjük e különleges hobbi népszerűségének okát. — A kultúrában* a szellemiségben találjuk meg az eredőjét. Az NDK-bam, Csehszlovákiában ezerre tehető a, gyűjtők száma, Lengyelországban ennél ás többen foglalkoznak ásványokkal, kőzetekkel. Nálunk tízen, húszán. Magyarországon az ás- ványgyűjtés feltételei sem kedvezőek, utolsó működő ércbányánk két éve bezárt. A szénbányákban ritkán fordulnak elő olyan ásványok, amelyekre érdemes figyelni. Akad ilyen is. Pár éve Tatabányán olyan értékes mentet találtak, amihez fogható századunkban csupán Csehszlovákiában fordult elő. A különleges ásványok, kövületek az egyetemes kultúráról is vallanak. Nemcsak esztétikai, hanem vagyoni érték hordozóivá is váltak, gondoljunk csak az egyiptomi kultúrára, nevezetesen: Nofxetéte szkarabeuszára. — Az uralkodók gyűjteményeiben fontos hely illette meg a kőzeteket, ásvá- nypkat. Mária Terézia is nagy gondot fordított gyűjteménye gyarapítására. — Az első kőzetbe, ásványba nehéz beleszeretni. Ha már több van belőlült. az értő sok mindent megtudhat róluk, ezért kedvesek. Melyik volt az a bizonyos első kő? — Először bélyegeket, azután a kaktuszokat, pozsgá- sokat gyűjtöttem. A kövek mellett az szólt, hogy öröK- ké léteznek. - Gyerekkoromban szívesen olvastam az őslénytaniról, a geológiáról, de az orvosi egyetemen kötetem ki. A ház asszonya és a gyerekek együtt gyűjtenek ásványokat dr. Benkő Gézával. — Asszonyom, a kaktuszok, vagy a kövek kedvesebbek? — Az ásványok érdekesebbek ... — Amióta velük foglalkozom, egy nap sem telik el nélkülük — vette át a szót az ország neves ásványgyűjtője. A gyűjteményt áttekinteni napokba telne. Háromezerre tehető a dobozokban, raktározott és vitrinben kiállított ásványok száma. A gyűjtő számára a legkedvesebbek a legújabbak. A lila fluorit, amire Münchenben tett szert, s Ausztráliából származik. Dél-Afrika a lelőhelye annak az ásványnak, amit értéke és szépsége egyaránt megkoronáz, a neve: kuprit rézkoxid. Abba a családba tartozik, amit dr. Benkő Géza a legszívesebben gyűjt. Felnőtt kristály. Parányi dobozkából újabb ásvány kerül elő, hozzá segédletként nagyító. Cinóber- kristályok. Egy-két milliméter nagyságúak. A nagyító alatt holdbéli itáj mutatkozik ... Könyvespolcomra tettem dr. Benkő Géza karácsonyi ajándékát, ösgyíkokkal egyidős hal lenyomata. A kötetek (között az örök időről .mesél... Horányi Barna Sűrűn kattog az írógép a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségében, s egy apró fiú figyeli a billentyűzeten zongorázó, olylkor-olykor megálló ujjakat. A gyerek csendben.' vár, hogy apja elkészüljön a cikkel, hogy aztán együtt induljanak haza, gyalogosan végig a vá- rosou. Prágán, amit ma, hatvaimhárom évesen is „arany Fráglá”-mak hív az egykori gyermek, Darvas IvánOtt, az egyik utcácskáiban láttam meg először azt a könnyed, szerinte senki málshoz nem hasonlítható társaságot, amely lámpákkal, jelmezekbe öltözve filmet forgatott. A prágai utcán, tizenévesen, döntötte el — vagy csak érezte meg —, hogy ez az, amit ő is szívesen csinálna, amiben teljes erővel részt tudna venni. A színészek eleganciával, unott fölénnyel tekintettek a világra, színes sálakat viseltek, s szemmel láthatóan szárnyaltak, mintha mem is a földön járnának. Ez adta a fiúnak az első lökést, hogy a színészpályát válassza, jóllehet első útja az egyetemre vezetett — filozófiát tanult —; „természetesen nem fejeztem be”, mondta azon a beszélgetésen, amit csütörtökön este közvetített a Kossuth rádió. „Általában semmit sem fejeztem be” — viccelődött. Már azelőtt sem tudta elviselni, hogy órákat kell ülnie a különböző előadásokon, tanórákon, inkább magától tanult. S ebben nagy segítségére volt bátyja, aki a mai napig is a legjobb barátja. A családi történetek mellett legalább olyan izgalmasak volták a színészi pályáról tett vallomásai. Darvas szerint a színész, a művész magában hordoz bizonyos női tulajdonságokat, amelyek a darab első bemutatásaikor válnak igazán férfias motívumokká. „A nőiesség a szakma közepén derült, a nők bizonyos értelemben Darvas életének is a középpontjában vannak. Nők nélkül meg is kéne dögleni — foglalta össze ez- irányú „filozófiáját”, majd a gazdag színészi pálya nagy egyéniségeit idézte föl. A rangsor .élén Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán állt. Az előbbi — számára — maga volt a „királynő”, bár mint kiderült, csak háborúsán tudtak együtt dolgozni, s veié talán kevesebb időt töltött a színpadon, mint La-tmovitscsal. A pálya csúcsa nem lehetett más, mint a gyerekkorban érzett köny- nyed repülés, amit igazában nagyon ritkán érez a színész, s amit Darvas Iván — saját bevallása szerint — is csak akkor érzett igazán, amikor Latinovits volt a partnere. Latinovits, aki a maximumot kívánta, s ha valaki ettől egy negyed milliméterrel is kevesebhet teljesített, azt „nem tudta elviselni”. Ez az a pálya, ahol minden kiderül az emberről — adta műsora címéül is a rádió. Ez az egyik olyan pálya, amely állandó készenlétet, ■ érzékenységet, nyitottságot kíván. És teremtő munkát. Elfogadhatjuk a Darvas által felhozott példát : történt, hogy egy gazdag kínai kereskedő fölkereste a város legjobb festőjét: készítsen számára festményt egy kakasról. A mester ötszáz aranyat . és fél évnyi időt kért a munkához. Fél év múlva eljött a kereskedő. A mester — jószerivel már nem is em- 1 ékezett rá — de'jelenlétében öt perc alatt megfestette a kakast. A k .eskedő fölháborod ottan követelt magyarázatot, mire a művész odalépett az egyik szekrényhez, kivett belőle egy tekintélyes paksamétélt. Ezt kell mefizetni, uram, mondta. A mappában ötezer vázlat volt egy kakasról. Balogh P. Ferenc Anna Margit 75 éve „Az emberek nem akarnak gondolkodni. Én gondolkodni és emlékezni akarok”. ötvenhárom éve fest. A festőiskolában Vaszary ' János növendéke volt. De amit tanult, azt elsősorban önmagától tanulta. Életét a kemény évtizedek faragták érdesre. „Én nem leszek a szürkék hegedőse” — mart belé ez az Ady-idézet még fiatalon, s a legkövetkezetesebben élt ennek szellemében a legkegyetlenebb időkben is. Tizenhat évesen, találkozott Amos Imrével. Egymásra leltek; társak voltak sorsban, művészetben, áldozat- vállalásban' is. Hűek a halálig, mely Amos Imre számára fájdalmasan korán, harminchét évesen következett be. Mártír volt, ahogy Radnóti is, a kor mártírja. Amos Imre és Anna Margit tehetségére korán fölfigyeltek. Első jelentősebb bemutatkozásuk 1936-ban az Ernst Múzeumban volt. Lázár Béla, a kor jelentős művészetkritikusa róla ezt írta: „művészetét furcsa szimbólumokkal építi föl. E tiszta artisztíka a vezérlő csillaga. Távol áll minden olcsó megoldástól... Anna Margit színes lápokat fest, szinte ornamentális hatásokkal”. A szakmai elismertség nem jelentette a könnyebb életet. Menzán ettek, ahol tizenöt fillér volt az ebéd. S hogy fönn’ tudják tartani magukat, kendőket, porcelánkulacsokat festettek. HátA Vörös Rébék ráoyos megkülönböztetés folytán a szűkös albérletekben -megismerhették a kiszolgáltatottságot, a nyomort. Aztán Párizs következett. 1937-ben kijutottak Cha- galthoz is, aki mindkettőjüké nagyon- tehetségesnek tartotta, s arra biztatta, hogy éljenek Párizsban. Űk mégis hazajöttek, az itthoni életet választották, pedig altkor már előrevetítették árnyékukat a legsötétebb esztendők. Pesti lakás híján Szentendrére költöztek. Margit keveset fest, mert övé a háztarás gondja is — olvashatjuk Amos naplójában. Ezek az évek mégis az alkotás évei voltak mind- kettejük számára. Ámos még a munkatáborokban is rajzolt, írt. Királynőm, Gizi Gettó, gettóélet, és a hadiüzemben annak ígérete a fehérneművarrás közben, hogy elmarad a haláltábor- ba hurcoltatás. Anna Margit megmenekült. Bújkált. A háború után az Európai Iskola nevével fémjelzett csoportosulásban meglelte önmagát. Ez az alkotóművész-közösség szabad lehetőséget adott. De nem hoztak könnyebbséget az évek. 1948-ban megszüntették az Európai Iskolát. s Annia Margit húszévi hallgatásra kényszerült. Nem kapott kiállítási lehetőséget, hiszen alkotásai távol álltak a kor favorizált és egyetlen irányzatától, a szoc-reáitól. ö nemi a szürkék hegedőse. Ha családja fenntartásáért napi tizenkét órákat kerámiaműhelyben dolgozott is, vasárnaponként festett, a .szűk, sötét szobában. Háromévenként kiállítási kérelmeket írt a hatalmasságokhoz. Mindig visz- szautasították. A kerámiaműhely és a megerőltetés pusztította- tüdejét (operációk sora), de ő nem adta fel. Festett és kérvényezett. 1968-lban az Ernst Múzeumban jutott — húsz év után — végire nyilvánossághoz. A siker azonban nem jelentette a hivatalos • elismerést, megbecsülést. De már dolgozhatott, kiállított. Képeit láthatták 1970-ben a Helikon Galériában, 1974-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában, 1978-ban a-Műcsarnokban, 1083-ban a Magyar Nemzeti Galériában, és 1984-ben megnyitotta Ámos Imrével közös gyűjteményes kiállítását Szentendrén. Párizsi kiállításán kívül- is megbecsült művész Európában. Csak még itthon nem tudunk mit kezdeni vele. Szakközépiskolás tankönyvben szerepel ugyan egy képe, a Vörös Rébék, de túl hiresa, túl különös. , Mert nem szeretünk szembenézni önmagunkkal. Anna Margit folyamatosan önmagunkkal szembesít. Nem gügyög. Kegyetlenül őszinte. Az Európai Iskola nagy nemzedékéből- már csak egyedül ő maradt nekünk, a világok örökös újulásá- ban-reformjában, soha el nem évülöm. Anima Margit hetvenöt éves. Köszönjük, hogy helyettünk Is ki meri mondani, milyenek vagyunk, és milyeij az életünk. Józsa Ágnes x
