Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. december 24., szombat Somogyi Néplap GYERMEKEKNEK Falánk halászmadár Jeges mese Jegesmedve Benedek a jégitorémnél is jcibban sze­rette a fagylaltot, küionö- seni, ha tejszínhabra is fu­totta a családi költségvetés­ből, Ebben is, meg abban is különbözött a testvérikéi­től — Jölánikától meg Jenő­kéitől —, hogy a hógolyózás­nál, a síeűlélsinél, sőt még a szánkózásnál is jobban ér­dekelték a képeskönyvek. — Nahát — mondta nem is egyszer állmélkodva, ami­kor olyiam képeikre bukkant, amelyekről egyetlen szín hiámyzott : a fehér. Kék volt ezeken a képeken az ég, aranysárgán izzott -a sar­kukban a nap, és zöl­den hullámzott az er­dő... Az egyiken csillogó, barna bőrű emberkék já­tékvárat építették, szakasz­tott olyan várait, mint ami­lyent Benedek meg Jenőke is épített már, nem is egyet. Csakhogy ez a vár nem fe­hér, hanem sárgás-sziürike volt. Benedek behunyta a szemét és elképzelte, hogy ő a vár ura. Fent állt a leg­magasabb bástyán, kereszt­be fonta a karját a mellén, és felvetette büszkén a pa- pírcsáikós, fejét... — Nahát — mondta, il­letve hát... csak akarta mondani, merthogy ki tud­ja honnan, honnan nem, talán az erdőből, előbuk­kant Fehémyuszi. Fehér- nyusziinól pedig tudnivaló, hogy nagy ám a tudománya! Ö szokta húsvétikor fehérre festeni a piros tojásokat... Hát hogyne fagyott volna bele Benedekbe a szó. — Gyere, gyere, Benedek — mondta barátságosan Fe- hélrnyuszi. — Gyere, gyere! És Benedek ment, követ­te Fehénnyuszit, csak előbb megtömte a tarisznyáját ro-. pogósra gyúrt hógolyókkal. Mit, mit nem, talán a ho­mokvár elfoglalását forgat­ta a buksi fejében, miköz­ben Fehémyuszival együtt eltűntek a képeskönyv­ben, és nemsokára már a lépteik neszét is elnyelte az erdő. Merre mehettek, merre járhattak? Mi történt a hó­golyókkal? — Senki sem tud bizonyosat. Meg egyébként is: mindez olyan régen tör­tént, hogy jószerével már senki sem emlékszik Jeges­medve Benedekre, Jolán- kálra meg Jenőikére. Nekem is csak azért jutott az eszembe mindez, mert a mi­nap hétpecsétes levelet kaptam egy répaorrú hóem­bertől. Azt újságolta, hogy messze északon, ahol egész éjjel világít a hó, látott egy vénséges vén, ősz szakállú, öreg medvét. Fehér bundá­ban üldögélt a jégkunyhója előtt, és napsütötte orszá­gokról, langyos szélben hul­lámzó erdőkről meg homok­várat építő, barna bőrű kis­fiúikról mesél az ámuldozó, fagyl/aJttölcsért rágcsáló bo- csoknak... Vallató Géza Rajz: Poszovácz Orsolya 5. o. tanuló Nehezen hihető, hogy az arany és gyémánt utáni, vad sóvárgáshoz hasonlóan a madárürülék is felidézte a Ikönnyen elérhető, gyors meggazdagodás lázát — de mégiis így van. Az inkák jól ismerték ennek értékét, de virágzó birodalmuk bu­kása után több évszázaddal a világihírű német tudós nák kellett ismét fölismer­nie, hogy mit jelent a me­zőgazdaság számára a gua­nó. Megindították a becses anyag kibányászását, amely a dél-amerikai üledéklelő- heiyéken méter vastag réte­gedben feküdt a föld színén. A baievő madaraik ürülé­ke dús nátriumban, mész- ben, foszforban és nitrogén­ben, Az évszázadok folya­mán akár 40—60 méter vas­tag, guanórétegek is felhal­mozódtak. Ezeknek a gua­nóüledékeknek a felépítésé­ben a főszerepet a guanó- kormarán játszotta, amely egyike az evezőlábúak rendjébe tartozó, 30 fajt számláló halászmadarak csaladjának. A kárókatonák fészkei nagyon különfélék: a fák koronáiban és bokrokon rendszerint ágakból épül­nek, a talajon azonban ten­gerifűből, tengeri mosaat- ból és guanóból készülő la­pos halmaz. Ha fán fészkel­nek, a fa néhány év alatt elpusztul, elszárad a madár maró ürülékétől. A kormorénok gyomra 75 deka halat képes befogadni, ezért a halászok, haltenyész­tők sokfelé irtják. Mivel az elfogott halat nem képesek a víz alatt lenyelni, Kelet- Ázsiátoan halászatra idomít­ják őket. A nyakukra il­lesztett bőrzsinór megaka­dályozza, hogy a madarak lenyeljék a zsákmányukat, amelyet a halász így köny- nyen elvehet a madaraktól. Kínában, Japánban erre a célra tenyésztik is a káró­katonáit. Hollandiában viszont csaknem ki pusztították a kormoránt, ezért mintegy 30 éve védetté nyilvánították. Azóta számuk 10 000 párra emelkedett, és újra gondot okoznak a halászoknak. A hatóságok a közeljövőben döntenek a madarak to­vábbi sorsáról. Magyaror­szágon, a Kis-Balatonon szintén menedéket kapott a kárókatona. Képünkön : az çlegâns megjelenésű, falánk káró­katona. G A R D G N V •Á Z ß E 0 1 ADD ÖSSZE! Írjátok be a számokat az üres négyzetekbe úgy, hogy a három sor szám­jegyeinek összege 200 ezer legyen! (A helyes válasz a 11. oldalon.) A természet karácsonyfája KI AZ ÍRÓ? Induljatok el a bal felső sarok G betűjéből, és lóugrásban haladva olvassátok össze a betű­ket — úgy, hogy egy ismert magyar író ne­vét kapjátok eredmé­nyül. Ki az író? (A helyes válasz a 15. oldalon.) 0 1 2 3 5 H 32 53 68 400 ■ \ Volt egyszer egy nagyon szegény asszony. Egyszo­bás kis lákásban lakott. Amit keresett, az a legszük­ségesebbekre is nagyon ke­vés volt, mert ebből kellett eltartani két árva gyerme­két, Zolit és Juditot. De soha nem zúgolódott sorsa ellen. Mondta is a gyerme­keinek, hogy majd csak fel­nevellek benneteket, ha a sors elvette tőletek erős ke­zű, dolgos apátokat. Nem is zúgolódtak a gye­rekek; megelégedtek a ke­véssel is, amit kapták. Ka­rácsony előtt hízelkedve kérdezték : — Anyukánk, kapunk-e karácsonyfát? Mert tavaly, amikor még élt a mi jó apánk, kaptunk. Édesanyjuknak volt egy kis megtakarított pénze, ka­rácsonyfára tette félre, így hát megnyugtatta a gyere­keket, hogy az idén is kap­nak karácsonyfát. No, örültek is a gyermekek. Néhány nappal ezután levelet kaptak anyjuk idős nővérétől — aki vidéken la­kott és nagyon szegény volt —, hogy leégett a házikója és nem tud nőihez kezde­ni. Segélykérőén nézett az égre az asszony, és gondol­ta, elküldi a megtakarított pénzét a nővérének, hogy ezzel is segítsen rajta, Még aznap elment a postáira és feladta a pénzt. A kará­csony meg minél jobban közeledett, a gyermekek an­nál többször kérdezték, hogy lesz-e karácsonyfa. — Lesz — felelte édes­anyjuk —, és annyi gyertya is lesz rajta, hogy meg sem tudjátok számolni. Sőt, csil­lagszóró is lesz rajta. A gyerekek tapsoltak és táncoltak örömükben. Karácsony este gyönyörű, csillagfényes este volt. Édesanyjuk felöltöztette gyermekeit, és azt mondta nekik : — Kiviszlek benneteket a szabadba, mert ebben az évben a csillagos ég gyújt nektek karácsonyfát. — Hát a lakást miért nem zárja be, anyuka? — Azért nem zárom be, mert nem hiszem, hogy vol­na olyan ember, aki ezen az estén bemenne. Ezzel kivezette gyerme­keit a szabadba, és felmu­tatott a csillagos égre. — Látjátok, kicsikéim — mondta és szeretettel a nő­vérére gondolt, akinek bi­zonyára már van fedél a feje felett. — Látjátok, gyermekeim, mennyi gyer­tya ég odafenn... ezt a Jóisten mind nekünk gyúj­totta. Bizony, csodaszép látvány * * * voir az ezernyi tündöklő csillag. — Jaj, de szép! Fénye­sebbek,. mint a legdíszesebb karácsonyfa gyertyái ! Mikor egy óra múlva ha­zaértek, egy szép karácsony­fáit sok gyertyával és a fa alatt sok ajándékkal talál­taik a szobában, amit édes­anyjuk nem zárt be. S egy levelet is a fa alatt, ame­lyet egy jószívű néni írt nekik, látva a szegénységü­ket, így akart .nekik boldog karácsonyt szerezni. — Két karácsonyfát is kaptunk — ujjongtak. Édesanyjuk hálatelten gon­dolt jótevőikre, és titok­ban egy könnycseppet tö­rölt le a szeméről. Szarka Zoltán tanuló Az év kedvencei A jól ismert tévéma­ci mellett ebben az év­ben egy új kedvenccel, Nils Holgerssonnal és csodálatos* utazásával is megajándékozta a gyerekeket — no, és a szép mesét (kedvelő fel­nőtteket — a Televízió. Üjévi kívánság... Mit kívánjunk gyerekek Az új esztendőre? Hogy öröm és boldogság Származzék belőle. Töprengtem már fölötte, Adnék egy tanácsot. Ne kívánjunk játékot, Se mákos-kalácsot. Ne kívánjunk utazást, Bármilyen szép volna. Se az óperenciákon túl, Se pedig a holdba. De kérjük, ne legyen töbl Csúnya bánatfelhő. Boldog legyen minden gyerek, Amikorra felnő! Szarka Zoltán tanuló Tudományos nyomozás Nagyobbak játéka A játék lényegét példákon érthetjük meg a legköny- nyebben. 1. Szerette-e Mátyás ki­rály a sült kruplit? Helyes válasz: nem. Magyarázat: Mátyás 1443-tól 1490-ig élt, és Ame­rikát (ahonnan köztudomá­súlag a burgonya szárma­zik) csak 1492-ben fedezték fel. Ugyanígy nem szerethet­te a paprikát és a paradi­csomot, sőt mi több, nem is dohányozhatott. 2. Ihatta-e Csokonai Vi­téz Mihály olyan szőlő bo­rát, amelyet Mathiász Já­nos nemesített? Helyes válasz : nem. Magyarázat: Csokonai Vitéz Mihály 1773—1805 kö­zött élt, Mathiász János vi­szont 1838—1921 között. A játék lényege világos: látszólag meghökkentő kér­désekre kell történelmi, életrajzi, kultúrtörténeti tények alapján helyes vá­laszt adni. Előfordulhat, hogy egy-egy válasz esetén vitára kerül sor. Például te­gyük fel, hogy Kisfaludy- Sándört és Mathiász Jánost kérdezzük. Kisfaludy Sán­dor 1844-ben halt meg, te­hát életükben hat év átfedés van. A mechanikus válasz ugyan lehetne igen, de me­lyik hatéves gyerek foglal­kozik már szőlőnemesítés­sel? Nehezebb, ha csoda­gyerekről van szó. Mozart már gyermekkorában kom­ponált, Liszt Ferenc hang­versenyezett. Ez a játék alapos ismere­teiket, olykor lexikális pon­tosságot kíván. Helyes te­hát, ha megengedjük segéd­eszközök (lexikonok) hasz­nálatát. A jó válaszhoz nem elegendő a totózás, „vagy igen, vagy nem”, a választ ugyanis minden esetben meg is kell indokolni. A társaság érdeklődéséihez mért témákkal játsszuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom