Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

2 Somogyi Néplap 1988. december 22., csütörtök Folytatja munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Akkor azt az ígéretet kapta, hogy az 1989. évá költségve­tés tárgyalásakor konkrét választ kap kérdésére. Mivel azonban sem az előterjesz­tés, sem a miniszteri expo­zé nem foglalkozott a napi­Horváth Ferenc (Somogy megye, 10. vk.) szerint: A támogatások következetes leépítése elkerülhetetlen, de fájdalmas. Ebből ki kell hagynunk az egészségügyi, szociális és oktatási terüle­teket. A támogatások csök­kentésének Kátrányos hatá­sai több területen súlyosán jelentkeznek, itt említem a tanácsi költségvetés újabb lefaragásának somogyi hatá­sát. Különösen az alacsony összegekkel gazdálkodó köz. ségi tanácsok helyzete ag­gasztó. Sok községben, fő­ként a gazdaságilag elmara­dott térségekben napközi otthonok, óvodák üzemelte­tését kell felfüggeszteni. Az épületek állaga, az infra­struktúra helyzete tovább romlik. A költségek csök­kentése érdekében több te­lepülésen az olaj- és gázfű­tésű iskoláikban is „szénszü­netet” kell majd elrendelni. Nagy lehetőségeket látok a bürokratikus intézmény- rendszer leépítésében. — Jugoszláv határ menti, gazdaságilag elmaradott térséghez tartozik Csurgó. Az Országgyűlés a korábbi ciklusban mint .ismeretes, térségi támogatást szavazott meg számiunkra. Betyáros pályázati rendszer és csala­finta pontozási módszer al­kalmazásával majdnem úgy kaptunk a nekünk címzett támogatásból, mint a macs­ka, amelynek a feje fölött lógatják a szalámit, s elvár­ják, hogy ugorjon érte, s amikor ugrik, ügyesen fel­kapják a finom falatot, így csak véletlenül juthat hoz­zá... Gond a munkalehető­ségeik beszűkülése,- a reál­bérek csökkenése és a nyug. díjak értékvesztése. Takaré­kosságot hirdetünk, ugyan­akkor hírlik, hogy pénzinté­zeteink (bankok, biztosító intézetek, Apeh) mértékte­lenül gazdagodnak, egymás után építenek, illetve vásá­rolnak hivalkodó szép háza­kat. Kevés a pénzünk,, ame­lyet fejlesztésre fordítha­tunk; ilyenkor meg kall néznünk, hogy hová tegyük. Fontos szempont, hogy mi­nél hamarabb megtérüljön. Mégis fennállnak és szapo­rodnak közpénzen a luxus­igényeket kielégítő üdülők, vadászházak, ahová nem ritkán személyi használatú helikopterrel is jönnek ha­zai vadász vendégeink. Végül a képviselő a költ­ségvetési tervjavaslat kettes variációját fogadta el fenn­tartásokkal. Kiss István (Bács-Kiskun megye), elmondta: a dolgo­zók meglepetéssel olvassák, hogy ebben az évben siker­ágazat lett a mezőgazdaság, hiszen Bács-Kiskumban nem ezt tapasztalják, a gazda­ságok jó részének még szű­kös tartalékait is fel kell élnie. Nem tartják.valóság- hűnek azt a tájékoztatást, hogy az ágazatban 1989-re meghirdetett felvásárlási áremelések fedezetet nyúj­tanak a költségnövekedé­sekre. A mezőgazdasági szövet­kezetek szegényednek, s közben az általuk előállított termékekkel kereskedők belföldön 35 milliárd fo rinttal, a külkereskedők 9 milliárddal jobban zártak a múlt évinél. Ennek egy ré­szét vissza kellene juttatni a termelőkhöz. A képviselő kiemelte: egyre erőteljesebb az agrárágazat jövedelmé­nek átszivattyúzáisa az ál-, lami költségvetésbe, illetve más ágazatokba. Dr. Horváth Miklós (Fe­jér megye) szerint alapvető­díjak kérdésével, indítvá­nyozta, hogy a groteszk helyzet megoldása érdeké­ben a pénzügyminiszter az Állami Bér- és-- Munkaügyi Hivatallal közösen dolgozzon ki megoldást, és erről tájé­koztassa az Országgyűlést. en változtatni kell a gazda­ságpolitika és a költségve­tés szerkesztésének gondo­latmenetéin. A mostani gaz­dasági szerkezetben a bevé­telek sem a lakosságtól, sem a vállalatoktól történő el­vonásokkal nem növelhetők tovább. — Csak úgy lehet kitör­ni — mutatott rá —, ha csökkennek az adóterhek, az elvonások mértéke, s mérséklődnek a kiadások. Kifejtette, hogy a beter­jesztett alternatívák közül egyik sem szolgálja a meg­hirdetett célok megvalósí­tását. Egyedül a terv- és költségvetési bizottság által javasolt, négyes variációt tartja elfogadhatónak, de nem 4, hanem százalékos pótadót indítványoz. Lásztity Radomir (Buda­pest) szerint a kormány ál­tal előterjesztett második változat fogadható el a költ­ségvetés kompromisszumos alapjaként. Felhívta a fi­gyelmeit arra, hogy a jelen­legi adórendszer és az eh­hez kapcsolódó egyéb intéz­kedések mindeddig nem hoztak fordulatot a terme­lési feltételek javításában. Király Zoltán (Csongrád megye) négy képviselőtársa nevében is • szólva a költ­ségvetési tervezet második vagy negyedik változatát tartotta elfogadhatónak, azzal a megkötéssel, hogy a tervezett pótadó mindösz- szia 3 százalékos legyen. Szorgalmazta a. társadalmi szervezetek állami támoga­tásának radikális — 50 szá­zalékos — csökkentését; ez azt jelentené, hogy a 4,2 milliárdos tervezet legföl­jebb 2 milliárdra zsugorod­na. További lehetőségeket kínál a társadalmi és tö­megszervezetek vagyoná­nak „újratársadalmasítása”. Ennek lényege, hogy pár­huzamosan kiépült, nagy költséggel üzemelő intézmé­nyeiket ne egyszerűen érté­kesítsék, hanem adják át a krónikus gondokkal küszkö­dő ágazatoknak, az oktatás­nak, az egészségügynek. A képviselő üdvözölte a vé­delmi kiadások tervezett mérséklését. Javasolta a Magyar Hon­védelmi Szövetség költség- vetési támogatásának jelen­tős mérséklését, a szervezet központi apparátusának le­építésével. Véleménye sze­rint a munkásőrség, miután történelmi hivatását már betöltötte, „a diktatórikus szocializmus" intézményévé vált. Ezért azt javasolta, hogy a munkásőrség kiadá­saira fordítandó 1 milliárd 43 millió forintot adják át a Belügyminisztérium köz- biztonsági intézményeinek, a bíróságoknak, az ügyész­ségeknek. A képviselő indítványozta továbbá az állami vagyon egy részének, benne a kis­kereskedelemnek az értéke­sítését is, azzal, hogy az így felszabaduló eszközöket célszerű lenne egy vagyon­kezelő szervezet rendelkezé­sére bocsátani. Végezetül — a költségve­tés jóváhagyásának feltéte­leként — egy konszolidációs csomagterv kidolgozását ja­vasolta. Ez a többi között intézkedne egy ad hoc bi­zottság felállításáról, amely­nek feladata lenne az álla­mi költségvetési támogatá­súik . leépítésének szorgalma­zása, ellenőrzése. A konszo­lidációs csomagterv tartal­mazná az Állami Számve­vőszék felállítását is. Bozsó Lajosné (Budapest) szerint a kormány által be­terjesztett költségvetési ter­vezetek közül egyik sem biztosítja a szerkezetátalakí­tás meggyorsításához szük­séges feltételeket, s így ve­szélybe kerülhet a kibonta­kozási program végrehajtá­sa. Ezért azt javasolta: a képviselők egyik változatot se fogadják el, hanem a kormány dolgozzon ki újabb költségvetési tervet. Villányi Miklós pénzügy- minisztert arra kérte, ad­jon tájékoztatást a 10 mil­liárd ' forintos költségvetési tartalék sorsáról.' Kállai Ferenc (országos lista) érzelmi indíttatású felszólalásában felhívta a figyelmet arra: társadal­munk morális állapota sok kívánnivalót hagy maga után, s ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy újabban a megfontoltságot nélkülöző, beolvasó hangnem vált el-’ terjedtté. Annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy a kormánynak sürgős, gyakorlati teendőiről !s tá­jékoztatnia kellene a koz • véleményt, mert fontos len­ne, hogy a hitüket vesztett, pesszimizmusra nevelt em­berek a bajok orvoslásának módjáról is halljanak, ne csaik az unos-untalan ismé­telt gondokról. Moravszky György (Sza- bolcs-Szatmár megye) az ebédszünet után elsőként kapott szót, csak többszöri halasztás után kezdte beszé. dét, mivel a kormány tagjai nem érkeztek vissza időben az. ülésterembe) elgondol­kodtatónak ítélte, hogy a nagymértékű elvonás sem elegendő a költségvetés hely­zetének érzékelhető javulá­sához. Véleménye szerint az elvonások további növelése felborítja a termelés és , a gazdálkodás egyensúlyát, így a vállalati érdekeltség meg­szűnik, vagyis nem lesz mit elvonni. Felhívta a figyel­met a mezőgazdasági terme­lést, illetve az ágazatban dolgozók életkörülményeit sújtó jelenlegi és a jövőben is várható diszkriminációra. Ezzel összefüggésben kije­lentette: e témakört átfo­góbban felül kell vizsgálni, de a döntés 1990-nél ké­sőbbre nem halasztható. Kovács László (Pest me­gye), a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetöje ar_ ra keresett választ, hogy mi vezetett a költségvetési egyensúlyi folyamat meg­bomlásához. Véleménye sze­rint ennek ukai: a hitelfor­rások kevésbé eredményes felhasználása, az intézmény, rendszer merevsége, a torz értékrend .miatt kialakult érdektelenség, a gazdaság teljesítőképességének ala­csony szintje. A keletkezett költségvetési hiányokat — mutatott rá — elsősorban rövid távú pénzügytechnikai eszközökkel próbálták mér­sékelni: fokozták a jövede­lemcentralizációt és a támo. gatásokat. A szabályozás sta­bilitása érdekében indítvá­nyozta, hogy a miniszterta­nácsi rendelet helyett tör­vény határozza meg az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt számára kiszabott adó mértékét. Felszólalásában • javasol­ta. hogy a májusi nyugdíj - kompenzációkoit éljenek a differenciálás lehetőségével. Mayer Bertalan (Vas me­gye) szerint a tervezet nem tudja kellő hangsúllyal ke­zelni a termelőszférát. Mint mondotta: a szólamok újak, a helyzet a régi. Javasolta, hogy a nem kellően kihasz­nált továtobképzési és üdü­lési bázisokat adják át az oktatásnak. A mezőgazdaságiról szólva elmondotta, hogy annak po­zíciója jobban romlik, mint a gazdaság más területeié. Sürgette, hogy a kormány már 1989-ben dolgozzon ki az agrár gazdaságra vonat­kozó új téziseket, s mihama. rabb hozza a parlament elé. Javasolta azt is, hogy az Országgyűlés miár az első félévben tűzze napirendre a kereskedelem, s külön hang­súllyal a KGST-'kapcsolatok vizsgálatát. Ezt követően Somogyi László építésügyi és város­fejlesztési miniszter kért szót, elsősorban azért, hogy reflektáljon a külföldi mű­ködőtökével kapcsolatos képviselő i hozzás z ólá s okr a. Mint mondotta: elhangzot­tak a vitában olyan meg­jegyzések, hogy a külföldi működötöké az ország álla­potéit látva, hátat fordít és menekül vagy a bürokráciát látva, be se lép. A minisz­ter — személyes szakmai ta­pasztalataira hivatkozva — hangsúlyozta, hogy ez nem így van. — A külföldiek — mint mondta — valóban észreveszik a bürokratikus ügyintézést, a hiányos inf­rastruktúrát,' az elavult gé­péket, gyárakat, a m»gas- kamatot s az inflációt, egy­szóval a magyar valóságot. De azt is, hogy a szocialista országok között példa nél­küli társasági törvényt al­kotott a parlament, s ez mindenki számára lehetővé teszi, hogy valódi vállalko­zásokba fogjon Magyaror­szágon. Nyilvánvaló lehet a külföldiek számára az is, Korszerűsítsék Mészáros Győző (Somogy megye, 8. vk.) elmondotta: Az állami gazdaságok egy részében „erőltetett” ered­mény alakul ki a talpon maradás reményében. Ezt az is mutatja, hogy a külön­böző technikákkal összeho­zott kicsinyke eredmény mellett nincs ítényieges pénz­többlet. Így az adót és a dolgozói juttatásokat kölcsö­nökből fedezik, közvetlenül az eredmény elszámolása után. Az eddig jól működő ipa­ri együttműködések sorra menték tönkre az iparvál­lalatok megrendelésének hiánya, illetve fizetésképte­lensége miatt. Az ipari árak növekedésével szemben nincs - ellenállási lehetősé­gük a gazdaságoknak, mi­vel keresleti pozícióban van­nak. Ugyanakkor 'a mező- gazdasági termelői áraknak még a központilag előirány­zott emelkedését sem tud­ják elérni a gazdaságok, mi­vel kínálati helyzetben vannak. Ahogy a mezőgaz­dasági termelői árformák szabadabbá válnak, úgy csökkentik a termelői tá­mogatásokat. Ugyanakkor a támogatások csökkentéséből és az ipari árnövekedésből adódó mezőgazdasági terme­lői árnövelési igényünknek nem tudunk a felvásárló szevezeteknél érvényt sze­rezni. Odáig is elmennek, hogy a jövő évre szóló szer- ződésékben árat nem akar­nak feltüntetni, holott ez a szerződésnek kötelező felté­tele. Hogyan lehet szerző­dést kötni az ár ismerete nélkül? A gazdaságok érzi te. hogy a felvásárlók sokkal .szervezettebbek, mint n ter­melők. Tudják a gazdaságok azt is, hogy a párt tulaj­donkérdésekkel foglalkozik. Ezért fogalmazzák meg, hogy a föld kerüljön a gazdasá­gok tulajdonába. Ma ugyan­is az eszközök az állami gazdaságok .tulajdonában vannak, de a föld osztha­tatlan állami tulajdon, a gazdaságok csak kezelői, így is bánnak vele. A tulajdonkérdésekben az hogy a kormány szándéka tisztességes, s a külföldi, aki itt fekteti be tőkéjét, a nye-. reségét szabadon kiviheti az országból, s nem éri károso­dás. Sóik lehetőséget kínál a tőkebefektetésre a magyar gazdaság, s kellő garancia lehet a haszon megtermelé­sére a magyar szakemberek hozzáértése, a nagy hagyo­mányú kultúrák megléte, a tenníakaráisi szándék erősö­dése. Brezniczky József (Bara­nya megye) rámutatott : az oktató-nevelő munka fej­lesztésének egyik legfonto­sabb láncszeme, hogy a ta­nárok az iskolában juthas­sanak megfelelő keresethez. Nem lehet tovább elodázni a pedagógusbérek rendezését. Kijelentette, hogy a költ­ségvetési reformról készült előterjesztés oktatásra vo­natkozó tervezetével egyet­ért. Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén megye), a Tokaj és Vidéke Áfész autó- motorszerelője — soron kí­vül szót kérve — a mun­kásőrséggel kapcsolatos, a vitában korábban elhangzott állításokra reagált. — A munkásőrség önkéntesen, társadalmi alapon alakult testület, amely még nem fe. jezte be történelmi küldeté­sét — hangoztatta. Utalt rá, hogy ez a testület munka­időn kívül, ingyenesen lát el karhatalmi feladatokat, segíti a rendőrséget funkciói ellátásában, valamint részt vesz árvizek és más ka­tasztrófák esetén az anyagi javak mentésében. A védel­mi kiadások részletezését firtató hozzászólásokra pe­dig azzal válaszolt, hogy a honvédelmi bizottság leg­utóbbi ülésén részletes tájé­koztató hangzott el ezzel kapcsolatban. a földtörvényt állami gazdaságok nem lép­hetnek tovább, amíg a föld tulajdonlásában változás nem lesz. A földet vállalati­közösségi tulajdonná kell tenni, föl kell oldani a kor­látokat, korszerűsíteni a földtörvényt. Úgy érzem, hogy a gazdaságpolitikának és a politikának sürgősen meg kell találni a gazdaság igazi szereplőit, a tulajdono­sokat. A képviselő hozzászólásá­A vitában több képviselő nem jelentkezett szólásra, ezért Villányi Miklós pénz­ügyminiszter kapott szót. Válaszában. elmondotta, hogy a^ jövő évi költségve­tés tervezete fölötti vitában számos vélemény, javaslat, hangzott el és meglehetősen sok kritika is érte a kor­mányt. Az tény, hogy a je­lenlegi költségvetési terve­zési rendszer elavult. Meg kell. tehát változtatni, ser­re a tervezett költségvetési reform végrehajtása kereté­ben kerül sor. Helyeselte azokat a javaslatokat, ame­lyek a kormányzati munka feletti parlamenti ellenőrzés javítását, szélesítését szor­galmazták. Ugyanakkor föl­hívta arra is a figyelmet, hogy a kormányzás tovább­ra is a kormány dolga, azt nem veheti át az Ország- gvűlés. A továbbiakban elmond­ta: a kormány elhatározott célja a társadalom működé­séhez szükséges kiadások számottevő csökkentése. Hozzálátnak például hétezer jogszabály felülvizsgálatá­hoz. Az első ütemben, ja­nuár végéig a társasági tör­vénnyel, valamint a vállal­kozási nyereségadó-tör­vénnyel hozzák összhangba a kapcsolódó alacsonyabb szintű jogszabályokat, vala­mint elvégzik a lehetséges egyszerűsítéseket, megszün­tetik a fölösleges párhuza­mosságokat. A jövő év el­bán a költségvetés negyedik variációját támogatta. Börcsök Dezső (Budapest) szerint az idei terv várha­tó alakulásából megállapít­hatók a magyar gazdaság neuralgikus pontjai, s ezek a jövő évi költségvetést is döntő mértékben befolyásol­ják. Súlyos gazdaságpoliti­kai hiba volt az árreform elhalasztása, mert ennek következtében nem a terve­zettnek megfelelően alakult a termelői árszínvonal a gazdálkodó egy ségeknél. Ne­hezményezte a társadaloim- biztosíitási kiadásúik helyte­len megtervezését is, utalva a táppénzek nagyságára, amely a bányásasztrájk in­dokai között szerepelt. Ki­emelte : a magyar gazdaság égető problémája, az inflá­ciós nyomás fölerősödésének veszélye változatLaniul fenn­maradt. Fodor Pál (Csongrád me­gye) annak a véleményének adott hangot, hogy a most beterjesztett költségvetés- tervezet még annyira sem részletes, mint az előző évi volt, bár az 1989-es három variációt is tartalmaz. A változatok közötti eltérések szinte lényegtelenek; ilyen rendszerben nem lehet ér­demben dönteni — mondta. Javasolta: már a következő évben szülessen meg a.költ­ségvetési reform, „s a költ­ségvetés elfogadása soron­ként történjen, mert akkor lehet igazából dönteni”. Dr. Bölcsey György, a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára Király Zol­tán felszólalásával kapcso­latban szükségesnek tartott bizonyos pontosításokat. El­mondta: a Király Zoltán ál­tal említett témákban a bi­zottság ülésén nem foglaltak állást, mert a vita túlságo­san elhúzódott, csupán ab­ban állapodtak meg, hogy a javaslatok kerüljenek a re­formbizottság elé. Ezt mind a 19 jelen levő bizottsági tag elfogadta. Szavaira Király Zoltán reagált. Értetlenségének adott hangot a kérdés Böl­csey György által történt felvetésének módja miatt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pótadó 3 százalékos mértékére vonatkozó indít­ványt a bizottság megsza­vazta. A reformcsomag­tervvel kapcsolatban pedig úgy döntöttek a bizottság­ban, hogy azt egyetértőleg továbbítsák a reformbizott­sághoz. ső félévéig, vagyis a máso­dik ütemben máir hozzálát­nak a fölösleges előírások jelentős csökkentéséhez, s az év végéig befejezik ezt a munkát. Villányi Miklós kijelen­tette: számos olyan képvi­selői javaslat hangzott el — például a szellemi erő­források ésszerűbb kihasz­nálása, a lakásgazdálkodás. Lakásfelújítás, tatarozás je­lenlegi rendszerének átala­kítása, az idegenforgalom­ban levő lehetőségek jobb kihasználása — amelyekkel a kormányzat egyetért, s mindent megtesz megvaló­sításukért. Szükség van az úgyneve­zett háttérintézmények ra­cionalizálására, a fölösleges, párhuzamos intézmények megszüntetésére is. Ugyan­csak lényeges a gazdaság­talanul működő állami esz­közök új működési formá­jának kialakítása, beleért­ve azt is, hagy a fölösleges­sé vált vagyont értékesít­sék. Ezzel kapcsolatban el­mondotta: már a jövő évi költségvetésben 6,5 milliárd forintos bevétellel számol­nak ilyen eszközök értéke­sítéséből. Arra is utalt, hogy a párt vezető testületéi is nyitottak a tulajdonukban Levő eszközök ésszerű hasz­nosítására. Már kidolgozták az erre vonatkozó koncep­ciót. (Folytatás a 3. oldalon) Építsük le a bürokratikus intézményrendszert ! A pénzügyminiszter válasza

Next

/
Oldalképek
Tartalom