Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 304. szám Ára: 1,80 Ft 1988. december 22., csütörtök Folytatódik az Országgyűlés ülésszaka Szerdán délelőtt 9 órakor az 1989. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat és az ahhoz kapcsolódó előterjesztések fölötti együttes vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Stadinger István bejelentette, hogy Schöner Alfréd főrabbi (országos lista) indítvánnyal fordult az Or­szággyűléshez: a törvényhozó testület a Szovjetunió Legfelső Tanácsához címzett táviratban fejezze ki együttérzését az örményországi földrengés károsultjaival. A? Országgyűlés egyetértett a javaslattal. Az első felszólaló dr. Ká­dár Magdolna (Szolnok me­gye) véleménye szerint a reformfolyamatok a terme­lésben és a piaci viszonyok­ban máig nem gyökeresedtek meg olyan mértékben, hogv erősödésük reformköltség- vetéssel kiszolgálható len­ne. Gondok mutatkoznak a tekintetben is, hogy műkö­désében zavarókkal küzdő, hangú tatában zilált gazda­ságra nehéz olyan költség­vetést építeni, amely közve­títeni, sőt érvényesíteni tud­ja a stabilizáció érdekében már meghozott döntéseket. Javasolta, hogy az egymásra épülő felügyeleti szervek és háttérintézmények ésszerű körét határozzák meg: tel­jes leépítés legyen ott, ahol a termeléstől már elidege­nedett vagy az intézményi átszervezéseik miatt ágazati kapcsolódásai,kait is elvesz­tett, a termelést gátló ha­tású szervezetek vannak. Javasolta az APEH és a bankok irodaház és bankpa­lota célú beruházásaira fel­halmozási adó megállapítá­sát. Dr. Vona Ferenc (Pest megye) véleménye szerint a beterjesztett költségvetési tervezet rossz, és lényege­sen jobbá nem is tehető. In­doklásképpen elmondotta, hogy nem lehet jó költség- vetés az, amelynek bevételei sokkal kisebbek, mint a ki­adásai ; amely elvonásaival csökkenti a munkakedvet, szinte lehetetlenné teszi a termelő-beruházásokat, a műszaki-technikai fe-ljesz- tést, a bővített újraterme­lést, azaz saját . létalapját emészti - föl. Tapasztalatait összegezve kifejtette, hogy szerte az országban az egyes ember általában gyarapodik, ügyesen gazdálkodik, miköz­ben láthatóak a zsúfolt is­kolák, a rozzant mozik, a szegényes művelődési házak, a kopott tanács-házaik, az el­avult kórházak, a málló fa­lú múzeumok. Mindebből úgy látszik: az állam gaz­dálkodik a legrosszabbul. A képviselő javasolta a fegyveres szervezetekre, a védelemre szánt kiadások 20 százalékos mérséklését, s a társadalmi szervezetek mű­ködéséhez adott támogatá­sok ugyancsak 20 százalékos mérséklését, hozzáfűzte, hogy társadalmi mozgalmai­kat a jelenlegi tapasztalatok .szerint támogatás nélkül is lehet szervezni. Radnai Gábor (Budapest) csak a négyes variációt tar­totta elfogadhatónak, ez van összhangban a pénzügypoli­tika által korábban meghir­detett céllal, miszerint visz- sza keli szorítani a költség­vetés újraelosztó szerepét, A pótadó javasolt mérté­kének csökkentéséből szár­mázó hiányt a képviselő szerint a támogatások to­vábbi leépítésével, takaré­kossági programmal és eset­leg az állami tulajdonnak a tervezettnél nagyobb mérté­kű értékesítésével lehetne fedezni. Fábián Károly (Győr-Sop- ron megye) gazdasági és morális értelemben válsá­gosnak minősítette az or­szág jelenlegi helyzetét. Az ígéretek rendre beteljesü­letlenek maradtak, és hiány­zik a perspektíva, pedig égető szükség volna a lépés­váltásra — állapította meg. — A pénzügyi kormányzat „kiapadhatatlan adóötletek sokaságával” áll elő, tovább erősödik az elvonó-el-osató, más szóval fosztogató-oszto- gató mentalitás. Az újabb és újabb adónemek tovább szűkítik a fejlesztés mozgás­terét — szögezte le. Fábián Károly nem értett egyet a Pénzügyminiszté­rium javaslataival. Szerinte a kiadások csökkentésére kell törekedni : főképp a bü­rokratikus intézmények ki­adásaival és a védelmi költ­ségekből kél! lefaragni. Keszthelyi Zoltán (Borsod- Abaúj-Zemplén megye) egyetértett azokkal a gondo­latokkal, amelyeket már az előitte szólók többen is meg­fogalmaztak : nem szabad növelni a vállalati elvoná­sok mértékét, s részletesen beszélt a Magyar Államvas­utak jelenlegi gondjairól. Elmondta: a vasúit kritikus helyzetbe került, műszaki- technikai állapota folyama­tosan romlik. A vasút egé­szét sújtó kedvezőtlen ten­denciák megmutatkoznak a vasuitas dolgozók élet- és munkakörülményeiben. A személyi jövedelemadó to­vább élezte a helyzetet. S indítványozta : az Ország- gyűlés jövőre tűzze, napi­rendre a termelő infrastruk­túra teljes keresztmetszeté^ nek elemzését. Szalai Gyula (Fejér me­gye) az ország jelenlegi gondjait boncolgatva elszo­morítónak mondta, hogy bár mindenki a kétkezi munkás- emberek képviseletében lép föl', valójában sokan a ki­szorításukra törekszenek, s Koszorúzás Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása évfordulóján Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának 44. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak szerdán a Debreceni Református Kollégiumban. Az oratórium falán levő emléktáblánál Orosz István történész, a Debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem professzora idézte fel az 1944. decemberi eseményeket, s méltatta azok máig ható üzenetét. Az ünnepi beszéd után megkoszorúzták az emléktáblát a Hajdú-Bihar megyei és a debreceni városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács, valamint a Hazafias Nép­front helyi 'szervezeteinek képviselői. csupán annak a rétegnek az érdekeit próbálják előtérbe állítani, amelyhez tartoznak. Ezzel szemben a magyar munkásosztály, a parasztság, a dolgozó, társadalom eled­dig összességében minden rétegnek az érdekét megpró­bálta képviselni. A költség- vetés tervezeteivel kapcso­latban kérte a pénzügyi kor­mányzatot, tekintse át: va­lóban szükség van-e a 20 milliárd forint deficitre. Egyébként bizalmát fejezve ki a kormány iránt, leszö­gezte: aláveti magát annak a költségvetésnek, amelyet az Országgyűlés elfogad. Vörösné Csuka Mária (Ko­márom megye) kemény sza­vakkal bírálta a jelenlegi pénzügyi politikát, amely arra biztatja a vállalatokat, hogy termeljenek többet, ugyanis így az elvonás mér­téke is növekedhet. Nehez­ményezte, bogy a bürokrati­kus apparátus leépítése vál­tozatlanul igen lassan halad, s a lakosság életkörülmé­nyei folyamatosan romla­nak. Bánfalvi András (Sza- boles-Szatmár megye) fel­rótta a pénzügyi kormány­zatnak, hogy a költségvetés egyensúlyának javítását a vállalatokat, a termelőszö- veikezeteket sújtó terhek növelésével kívánja megva­lósítani. Többek között en­nek a következménye, hogy az 1250 termelőszövetkezet közül jelenleg több mint hiétszáz alacsony hatékony­sággal dolgozik vagy veszte­ségessé vált. A képviselő szerint másutt kellene a ter­heket növelni. Az adóható­ságoknak alaposan meg kel. lene vizsgálni: kik és mi­lyen forrásból gyűjtöttek össze az elmúlt években milliókat érő vagyont, épí­tettek luxuslakásokat. A napidíjak sorsa Reidl János (Somogy me­gye, 5. vk.) A Videoton Elektronikád Vállalat tabi gyáregységének csoportve­zetője elmondta, hogy ez év nyarán felhívta a pénzügy- miniszter figyelmét az 1951 óta változatlan összegű na­pidíj tarthatatlanságára.. (Folytatás a 2. oldalon) Izgalmas öt óra a vb-n ÜTKÖZÉS ÉS TISZTÁNLÁTÁS Új szellemben, felfris­sültén, tartatta meg teg­nap első ülését a megyei pártbizottság megújult testületé. Három napiren­di pont kapcsán egyetlen „tiszteletkor” sem kapott hangot. Felkészülten és felelősen cserélték _ ki vé­leményüket a testűiét tag­jai: vitatkoztak, érveltek, és nem egyszer keményen ütköztek is „civil” beosz­tásuk ranglétrájának fo­kától függetlenül. Izgal­mas, élvezetes vita volt ez, amelyben elérték, hogy kikri stály osodattaihb ál­lásponttal a birtokukban terjeszthetik mindhárom témát a január 11-i párt­bizottsági ülés elé, a dön­téshozók felelősségére bíz­va a továbbiakat. Először dr. Tröszt Ti­bor megyei titkár terjesz­tett élő — 65 fórum 1500 kommunista és pártonkí- vüili résztvevőjének véle­ményével megalapozott — jól előkészített jelentést a politikai nyilvánosság me­gyei helyzetéről, szerepé­ről s a feladatokról. Szo­katlan, de a 13 tagú tes­tületből tízen kértek szót, s rajtuk kívül két meghí­vott is. A véleményt al­kotók közül nem egy párt­munkás többször is szó­hoz jutott a felelős vitá­ban. Volt, amikor a tájé­kozatlanság szülte véle­mény váltotta ki a jogos ellenérveket, máskor az okos gondolatok sokaságá­ból alakult ki tisztánlátás, általánosítható kép és kö­vetendő út. Végül is olyan álláspont született, hogy a megyei pártbizottság ülése elé a feladattervet ■tárják vitára, állásfogla­lásra, de természetesen a helyzetértékelés is a bir­tokukban lesz. Erről a témáról, s a másik kettőről is a januá­ri pb-ülés döntéseinek birtokában számolunk majd .be lapunkban — ki­térve a legapróbb részle­tekre is. Ugyancsak intenzív vi­tát keltett a Somogy idei gazdálkodásának tapasz­talatairól, a jövő évi gaz­daságpolitikai feladatok­ról szóló jelentés, amelyet dr. Fenyő István osztály­vezető terjesztett elő. A témában közvetlenül ér­dekelt és tapasztalt testü­leti tagok csakúgy véle­ményt mondtak, mint a gazdaságban kevésbé jár­tasak, de nekik is volt véleményük. Jó néhány módosító javaslatot sza­vaztatott meg az ülést ve­zető Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára. Tovább érlelődött, formálódott tehát á dön­tésre így még megalapo­zottabb előterjesztés. S bár mindkét előző té­ma rendkívül fontos a jö­vő szempontjából, jelen­tőségüktől nem maradt el a harmadik előterjesztés sem. Kovács József me­gyei titkár a megyei párt- bizottság 1989. évi prog­ramjára és munkatervére tárt elő megfontolt javas­latokat. Így is jó néhány módosítással kerül majd ez a feladatsor is a me­gyei vezető testület elé. Mint mondtuk, január közepén mindhárom ügy-' ben részletesen tájékoz­tatjuk olvasóinkat. A miniszter arcjátéka Aki a jövő évi költségve­tés maratoni vitája közben Villányi Miklós arcát fi­gyelte, jól lemérhette, hogy a pénzügyminisiziter melyik hoizzálszólásit tartja józanul érvelőnek vagy érzelmektől fűtötten sommásnak. Volt, amikor egyetértőén bólin­tott, máskor leplezetten, de észrevehetően bosszanko­dott. Tény, hogy a vita több esetben kérdésessé tette hogy a T. Ház elfogadja-e egyáltalán a jövő évi költ­ségvetést. Az ilyen feszült percekben a miniszter ta­lán arra gondolt, mennyi­vel könnyebb dolga volna egy szakértői, mint a mos­tani nagyrészt laikus parla­menttel ... — Erre nem gondoltam, hiszen ez nem gyakorlatias alternativa — mondta Villá­nyi Miklós. — Nyilvánvaló, hogy a jövőben is ezzel az Országgyűléssel kell minél jobban együttműködnünk. Ez olykor valóban nem könnyű, -hiszen előfordulnak a kellő tájékozottságot és kompromisszumos készsé­get nélkülöző vélemények is, s olykor valóban úgy látszik, mintha a pénzügyi tárca az egész országgal áll­na vitában. Valójában csak az ország társadalmi és gazdasági stabilitásának megőrzésén munkálkodik, s az érdekütközéseket is vál­lalva azt igyekszik elérni, hogy jól mérjük fel a taka­ró hosszát. Az előbbieket nem a kép­viselők rovására mondta, hi­szen többségük elsősorban arra törekszik, hogy a kor­mányt nyíltan szembesítse a választók körében hallot­takkal és tapasztaltakkal. Törvényszersű, hogy a mai gyors változások során ki - éleződtek a viták, s még az sem baj, hogy szélsőséges vélemények is nyilvánossá­got kapnak. ■ — Ezek arra ösztönöznek bennünket, hogy még ala­posabban elemezzük a dön­tések hatásait ás meggyő­zőbb érveket keressünk — mondta a miniszter. — Több hozzászólásban találtam hasznosítható érdemi javas­latokat, s az is érzékelhe­tő, hogy a vita a Kormány és az Országgyűlés között nem a reformfolyamat alap­elemeit érinti. A parlament segítette a kormányt olyan törekvéseiben — például a támogatások csökkentésé­ben- —, amelyekben évek óta nem sikerült áttörést eléírni. A képviselők meg­értették, hagy a támogatá­sok csökkentése nélkül nem mérséklődhet az elvonás, és azt is, hogy ez a költségve­tési reform kulcskérdése. — Sokan úgy teszik föl a kérdést; van-e értelme egy­általán költségvetési alter­natívákról szavazni, ha a kormánynak utólag is van lehetősége újabb elvonások­ra. Több képviselő érezte például úgy, hogy öngólt lőtt, amikor az 55 helyett csak az 50 százalékos vállal­kozási nyereségadót szavaz­ta meg. Az ipari bizottság ülésén hangzott el, hogy a kormány a 6 százalékos kü­lönadóra vonatkozó javas­lattal bünteti meg a „reni tens” piarilHmentet. — A költségvetésnek az a szerepe, hogy a? adott idő­szakiban rendelkezésre álló nemzeti jövedelem elosztási arányait meghatározza. En­nek a követelménynek ez a költségvetés megfelel. Nem értek egyet azza-1, hogy eb­ben csak ál alternatívák vannak: az egyes döntési változatok hatása' nagyon különböző. A közös csupán az, hogy' a lakosság terheit valamennyi módozat enyhí­teni kívánja. A kormány­nak nincs szabad keze for­ráshiány esetén- a jövede- lemelvonásök jelentős nö­velésére. Énről csak az Or­szággyűlés dönthet. Ami a mostani alternatíváikat ille­ti, itt nemcsak az 50 száza lékos vállalkozási nyereség­adó miatti 12 milliárd pót­lásáról ’van szó. Ennél sok­kal többről. Hiszen a plusz támogatás-leépítési program tétje 20 milliárd fontot. Ez elősegíti a valós piáéi viszo­nyok gyorsabb kialakulását is. — A költségvetés eleve számol a személyi ' jövede ­lemadó sávjadnak változá­sával, mi lesiz na a képvi­selők a költségvetést elfo­gadják, a sávváltozás mér­tékét azonban mem■, — A parlament ad hoc bizottsága arról tájékozta­tott, hogy a személyi jöve­delemadó „B” változatát tá­mogatja. Már csak egy vi­takérdés van, a nyugdíj mel­lett szerzett jövedelmek adó­mentességének mértéke. Bí­zom benne, hogy a képvise­lők többsége elfogadja va­lamelyik változatot. Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom