Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

2 Somogyi Néplap 1988. december 17., szombat Közlemény a MSZMP Központi Bizottságának 1988. december 15-ei üléséről KOMMUNISTA AKTÍVA MISKOLCON Grósz Károly tartott előadást (Folytatás az 1. oldalról.) Megállapította: a párt- ■ értekezlet állásfoglalásá­ban megjelölt főbb fejlődé­si irányok meghatározóan jelen vannak az eltelt idő­szak belpolitikai folyama­taiban. A gazdasági és po­litikai átalakulások egymás­sal kölcsönhatásban, ae az eltérő feltételek miatt kü­lönböző módon és ütemben valósulnak meg. A párt arra törekszik, hogy az ország sorsáért való felelősségvállalás, a megúju­ló szocializmus széles bá­zisán jöjjön létre új nem­zeti összefogás a magyar társadalom túlnyomó több­ségét alkotó haladó gondol­kodású emberek, mozgal­mak között. A Központi Bizottság fel­hívja a párttagokat, hogy az MSZMP megújulást szol­gáló programja alapján ke­ressék az együttműködést a társadalom más haladó, bal­oldali, demokratikus, népi­nemzeti indíttatású állam­polgárainak politikai moz­galmaival. A párt kész a párbeszédre és az együtt­működésre azokkal is, akik csak egyes részleteiben haj­landók támogatni a haladó mozgalmakkal együtt meg­fogalmazott közös célokat. A Magyar Szocialista Mun­káspárt vallja, hogy min­denkinek — aki a törvé­nyeket tiszteletben tartja — helye van az alakuló új nemzeti összefogásban. A Központi Bizottság ter­mészetesnek tekinti, hogy a különböző mozgalmak sa­ját céljaik, programjuk és az MSZMP politikája alap­ján alakítják ki viszonyu­kat a párthoz. Az MSZMP is saját programja, céljai és a különböző társadalmi-po­litikai mozgalmak törekvé­sednek, tényleges cselek­vésének elemzése alapján alakítja ki viszonyát a kü­lönböző politikai mozgal­makhoz, a pártrendszer kér­déséhez. 2 A Központi Bizottság • abból indul ki, hogy a párt a társadalom minden rétegéből építkezik, tehát társadalmi bázisát tekintve egypántként is képes a ma­gyar nép legfontosabb po­litikai érdekeit megfogal­mazni és képviselni. Ehhez megfelelő alapot ad a párt- értdkezlet állásfoglalása nyomán megújuló politikai program, a korszerűsödő ideológia, a párt demokrati­kussá váló belső élete és tevékenységéinek széles kö­rű társadalmi ellenőrzése. 3 A Központi Bizottság ■ kiemelkedő jelentősé­gűnek tartja az általa kez­deményezett új alkotmány kidolgozását. A testület ki­fejezte szándékát, hogy jö­vő év első felében megvi­tatja a Magyar Népköztár­saság új alkotmány áinak koncepcióját, s hogy szükség szerint később ismételten foglalkozik az alkotmányo­zás néhány fontos politikai alapelvivel. Javasolja, hogy az alkotmány tervezetét jö­vő év második felében bo­csássák társadalmi vitára, majd ezt követően az Or­szággyűlés 1990 tavaszán tárgyalja meg és foglaljon állást. A testület kezdemé­nyezi, hogy az új alkot­mányról az Országgyűlés ál­lásfoglalása után országos népszavazás döntsön. J A Központi Bizottság ajánlja, hogy az orszá­gos tanács választásokat 1989 őszén tartsák meg; az or­szággyűlési választásokra pedig az új alkotmány alap­ján 1990 őszén kerüljön sor. A Központi Bizottság az új választójogi törvény ter­vezetét 1989 első negyed­évében megvitatja. Ez a tervezet tartalmazza az egy vagy két kamarás or­szággyűlés alternatíváit, a listás választások, a koa’í- cióalkotás, az elnöki rend­szer lehetőségeit. C A párttörvény mega1- kotása igazodjon az al­kotmány kidolgozásához. A Központi Bizottság 198:) első negyedévében — véle­ményalkotás és a pártérte- kezieten elfogadott állás­pont gazdagítása céljából — megvitatja a pártrendszer ■kérdését. A testület bizottságot ■ hozott létre, hogy a fő­titkár vezetésével dolgozza ki a Központi Bizottság ál­lásfoglalás-tervezetét az egypárt- vagy többpártrend­szer, az alternatív szerveze­tekhez való viszony és a választási mechanizmus té­maköreiben. III. A Központi Bizottság tu­domásul vette Németh Mik­lós tájékoztatóját a terület- és településfejlesztés, vala­mint az építési, közlekedési, postai és távközlési ágazat egységes kormányzati irá­nyításának kialakításáról. Egyetértett azzal, hogy a kormány a tervezett kor­szerűsítést és átszervezést az Országgyűlés elé terjesz- sze. A Központi Bizottság ajánlásokat fogadott el ál­lami tisztségek betöltésére. IV. A Központi Bizottság dön­tött a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben : — Németh Miklóst a KB titkári funkciójából felmen­tette, mivel az Országgyű­lés a közelmúltban a Mi­nisztertanács elnökévé meg­választotta: — Iványi Pált, a Főváro­si Tanács elnökét titkos sza­vazással megválasztotta a Központi Bizottság titkárá­nak; — Pál Lénárdot, a Köz­ponti Bizottság titkárát, sa­ját kérésére, nyugállomány­ba vonulása miatt — érde­mei elismerésével — fel­mentette titkári funkciójá­ból; — Benke Valériát, a Tár­sadalmi Szemle szerkesztő­bizottságának elnökét nyug­állományba vonulása miatt — érdemei elismerésével — felmentette funkciójából; — Radies Katalint, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tőjét felmentette beosztásá­ból, és kinevezte a Társa­dalmi Szemle szerkesztőbi­zottsága elnökének; — Varga Pétert, a Köz­ponti Bizottság osztályve­zetőjét nyugállományba vo­nulása miatt — érdemei el­ismerésével — felmentette beosztásából. A Központi Bizottság jó­váhagyta az állandó bizott­ságainak összetételére, ta­nácsadó testületének veze­tőjére és tagjaira, munka- közösségeinek vezetőire vo­natkozó javaslatot az aláb­biak szerinti Nemzetközi jogi és közigaz­gatáspolitikai bizottság Elnöke: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Titkára: Horn Gyula, a Központi Bizottság tagja, külügyminisztériumi állam­titkár. Tagjai: Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a munkásőrség országos pa­rancsnoka; Fejti György, a Központi Bizottság titkára; Fock Jenő, a Központi Bi­zottság tagja, a Miniszterta­nács nyugalmazott elnöke, a MTESZ elnöke: Horváth István, a Központi Bizott­ság tagja, belügyminiszter; Kárpáti Ferenc, a Közpon­ti Bizottság tagja, honvédel­mi miniszter; Korom Mi­hály, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság nyugalmazott titkára, az al­kotmányjogi tanács elnöke; Kofát Géza, a Központi Bi­zottság tagja, a Központ’ Bizottság osztályvezetője: Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára: Varko-iyi Péter, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. Társadalompolitikai bizott­ság Elnöke: Berecz János, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Andics Jenő, a Központi Bizottság osztály- vezetője; Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizott­ságának titkára ; Bereczky Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Televízió elnöke; Berend T. Iván, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke; Hajdú István, a Magyar Rádió elnöke; Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára; Huszár István, a Központi Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára; Kósáné Kovács Magdolna, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Molnár Magda, a Központi Bizottság tagja, a Helikon Könyvki­adó igazgatója; Szentes Ta­más, az MSZMP KB Társa­dalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese. Állandó meghívottak : az MSZMP Politikai Főiskolá­jának rektora, a KISZ Köz­ponti Bizottságának illeté­kes titkára. Pártpolitikai bizottság Elnöke: Lukács János, a Központi Bizottság titkára. Tágjai : Barts Oszkárné, a Központi Bizottság tagja, az MSZMP Fejér Megyei Bi­zottságának első titkára, Borbély Gábor, a Központi Bizottság tagja, a Népsza­badság főszerkesztője; Elek Sándor, az MSZMP Győr Városi Bizottságának első titkára; Germánná Vastag Györgyi, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára; Jus- csák György, a Központi Bi­zottság tagja, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója; Nagy Imre, a Központi Bi­zottság tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára; Petrovszki István, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztály- vezetője; Révészné Kéri Anna, a Központi Bizottság tagja, a Tungsram Elekt­ronikai Gyára (Kaposvár) csoportvezetője; Steiner Ar­nold, az MSZMP Budapesti B i zottságá nak titkára; Sza­bó Miklós, a MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságá­nak első titkára; Szandtner Iván, az MSZMP Budapest, XX. kerületi bizottságának első titkára; Szenes Iván, a SOTE Társadalomtudományi Intézetének tanára; Szépe Agnes, a Központi Bizottság tagja, a Zalaegerszegi Hű­tőipari Vállalat meósa; Szo- boszlai György, az MSZMP Politikai Főiskolájának tan­székvezetője; Tóthné Kiss Mária, a Központi Bizottság tagja, a nyírbátori Auróra Cipőgyár személyzeti veze­tője. Gazdaság- és szociálpolitikai bizottság Elnöke: Iványi' Pál, a Központi Bizottság titkára. Tagjai: Bartha Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Nemzeti Bank el­nöke; Csáki Csaba, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem rekto­ra; Csehák Judit, a Politi­kai Bizottság tagja, szociá­lis és egészségügyi minisz­ter; Gábor András, a Tungs­ram Rt. vezérigazgatója, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke; Hoós János, a Köz­ponti Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnö­ke; Kovács Imre, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tője; Makó Csaba, a Szo­ciológiai Kutató Intézet igaz­gatója; Medgyessy Péter, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese; Orbán István, a Központi Bizottság tagja, az Egis Gyógyszergyár vezér- igazgatója; Sándor László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Tétényi Pál, a Központi Bizottság tagja, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Állandó meghívottak: az MSZMP Budapesti Bizott­ságának gazdaságpolitikai titkára, a KISZ Központi Bizottságának gazdaságpoli­tikai titkára. Az MSZMP Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Bizott­sága pénteken délután kom­munista aktívát rendezett a miskolci városi sportcsar­nokban. A 800 ezer lakosú megye 62 ezres párttagságát 4 ezren képviselték. Az aktíva résztvevőit, kö­zöttük Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát Dudla József, a megyei pártbizott­ság első titkára köszöntötte. Áttekintést adott a megye gazdasági, társadalmi hely­zetéről, a politikai hangulat­ról. Megerősítette: a me­gye lakossága a kilábalást a súlyos gondokból a szocia­lizmus megújulásától várja. Ezt követően Grósz Károly tartott előadást. — Öröm volt számomra, hogy itt lehetek a megyé­ben, itt lehetek szülőváro­somban. Szerelném megra­gadni az alkalmat és meg­köszönni önöknek azt a nagy erkölcsi és politikai támogatást, amelyet minisz­terelnökként kaptam a kor­mányzati munka szervezé­sének időszakában — mond­ta bevezetőben, majd hang­súlyozta: Az országos párt­értekezlet a magyar szoca- lizmus átfogó megújulását határozta el. Ez ma a nép legnagyobb sorskérdése. Mostanában gyakran kérik tőlünk, hogy tagadjux meg a négy évtizedet. Nem tesz- szük, mert ami értéket al­kottunk. arra büszkék va­gyunk. De miközben büsz­kék vagyunk a négy évti­zed eredményeire, aközben nincs jogunk saját magunk és az utánunk következő korosztály előtt sem elhall­gatni. hogy hibáztunk, hogy nem ismertük fel a lépés­váltás szükségességét. A világban a tudomány és a technika gyors fejlődése következtében felgyorsultak a gazdasági és a társadalmi folyamatok. Mi pedig nem vettük elég komolyan a vi­lág kihívását. Az egész szocialista világ is válaszút elé érkezett. Vagy a korábbi nyomvona­lon megy tovább, és egyre inkább lelassul a fejlődése, vagy fordít egyet, új eszkö­zöket és módszereket kezd alkalmazni. Az utóbbi időben — na­gyon helyesen — nagy hang­súlyt kapott, hogy a politi­kai stabilitás érdekében Változások szükségesek. Ugyanakikor nem feledkez­hetünk el a másik összefüg­gésről sem: a szükséges vál­tozásokhoz nélkülözhetetlen a politikai stabilitás. Mert a váltoszások nem vezethet­nek anarchiához, a stabili­tás viszont nem jelenthet mozdulatlanságot. A reform a rend megte­remtésének az útja, a zavar pedig a reform késlekedé­séből, vagy a végig nem gondolt siettetéséből fakad. Nekünk kell irányítani a reform-mozgalmat, higgad­tan, nyugodtan, magabizto­san, határozottan. Politikai ellenfeleinknek az az érde­kük, hogy belehajszoljanak bennünket a kapkodásba. A politika „végterméke” szem­pontjából mindegy, hogy te­hetetlenségből vagy végig nem gondolt túlbuzgóságból követjük el a hibát. Tehát ne hagyjuk magunkat ki­mozdítani a magunk vá­lasztotta út ritmusából! Ami a hatalom kérdését illeti: politikai ellenfeleink a hatalom megosztására, majd átvételére törekednek. — mondotta Grósz Károly. Ennek megvan a logikája. Egy politikai erő nem azért akar a hatalomba bekerülni, hogy másodhegedűs marad­jon, hanem azért, hogy utá­na megszerezze a teljes ha­talmat. Mi a hatalmat nem akarjuk megosztani. A hata­lom gyakorlásába akarjuk bevonni a különböző erő­ket. Mi a pluralizmust a sokszínűséget, a különböző érd ékek felszínre törését és létezését nem a szocializmus ellen, hanem a szocializmus érdekében látjuk elfogadha­tónak. Vita van a többpártrend­szer kérdéséről is. Alkal­mas-e a jelenlegi belpoliti­kái helyzet arra, hogy több­pártrendszer legyen most Magyarországon? Ezt kell megválaszolni ! Egy válság előtti szakasz, vág?’ a vál­ságból való kimenetel idő­szaka nem a legideálisabb a többpártrendszer gyakorta - tárnak kialakítására. Es nem azért, mert az embe­rek kilépnének a Magyar Szocialista Munkáspártból, hanem mert a többpártrend­szer törvényszerűen ma­gával hozza a pártharcokat, és olyan energiákat köt le, amelyekre ma a szocializ­mus építéséhez, illetve a válság megelőzéséhez van szükség! Nézetünk szerint a szocializmust egypártrend- szer viszonyai között fel le­het építeni. Ugyanakkor, ha jogállamiságot akarunk, akkor nem vitathatjuk el a pártalakítás jogát azoktól, akik szintén szocializmust akarnak — csak máskéo- pen. A főtitkár ezek után a tulajdonviszonyokról szólva megállapította, hogy a kö­zösségi tulajdon túlsúlya fennmarad, s az a magán- tulajdon, amely szocialista viszonyok között kapcsoló­dik be a gazdaságba, a szo­cializmus érdekeit szolgálja, s nem ellene van. Az or­szágnak szüksége van a kül­földi tőke bevonására, mért ez segíthetné a termékszer­kezet-váltást. Ez a tőke azon­ban csak politikailag stabil körülmények közé hajlandó bevonulni, s működéséhez megfelelő infrastruktúrát igényel. A magyar gazdaság támo­gatási szféráján belül a leg­érzékenyebb pont a lakos­sági támogatás. 1989-ben a reálfogyasztásnak körülbe­lül 1 százalékkal kell mér­séklődnie, az átlagos reál­bérnek pedig az előző évi­nél, tehát az 1988-asnál ki­sebb mértékben, úgy 5-6 százalékkal kell csökkenni­ük. Nem tudjuk tehát ae áremelést kikerülni, még átmenetileg sem tudjuk a •terhek egy részét a lakos­ság vátlairól levenni. Meg­próbáljuk az áremelést a lehető legnagyobb mérték­ben kompenzálni, ez a mos­tani számításunk szerint azt jelenti, hogy körülbelül két­harmad részét tudjuk visz- szatéríteni. Egyharmad ré szét nem. Eltér-e ez a korábbi prog­ramunktól? Nem tér el. Amit ma, illetve jövőre csinálunk, azt pontosan megfogalmaztuk az 1987-es szeptemberi kormányprog­ramban. Azon fogunk dol­gozni, hogy az alacsony jö­vedelműekre kisebb terhek háruljanak, de azt kell kér­nünk az ország lakosságá­tól, a párt tagságától is, hogy támogassák álláspon­tunkat: átmenetileg három jövedelemtulajdonosnak, te­hát a lakosságnak, a válla­latoknak és az állami költ­ségvetésnek is fokozottabb terheiket kell vállalnia an­nak érdekében, hogy 1990 után egy dinamikusabb gaz­dálkodási szakasz következ­zék, amely magában hord­ja a magasabb életszínvo­nal lehetőségét. Grósz Károly végezetül kijelentette: az ország szá­mára a továbbhaladás leg­főbb feltétele, hogy minden­ki a maga helyén teszi, amit tennie kell. Ez az új nemze­ti közmegegyezés legszilár­dabb alapja — fejezte be beszédét Grósz Károly. A miskolci Tudomány és Technika Házát kibővített országos elnökségi üléssel avatták fel, a MTESZ megalakulásának 40. évfordulóján. Jelen volt és beszédet mondott Grósz Ká­roly, az MSZMP főtitkára __T _ , . . T t i MTI—Telefoto — Varga L. felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom