Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-10 / 268. szám
Somogyi Néplap 3 1988. november 10., csütörtök BEOSZTOTT FORINTOK Olyan beruházás, amely megtérül » jövőben — ezt mondják a társadalomkutatók, valamint a művelődés és a gazdaság kölcsönhatásait tanulmányozó tudósok a művelődési ráfordításokról. Ebben a szellemben fogant közművelődési törvényünk is, amelynek számos pontja azonban mindmáig megvalósulhatatlan elv maradt. A kulturális kiadások mértékén és módján nem minden esetben érződik, hogy jövőt formáló „beruházásnak” tekintik. A gazdasági botlások, a szűkös anyagi lehetőségek leginkább a kulturális kiadásokat csökkentik. Az „ép testben, ép lélek”-re való törekvés megkívánná, hogy a betegségmegelőzésre és a gyógyításra is több jusson az állami költségvetésből; rosszul értelmezett „realitásból” azonban elsősorban a gazdaság hiányosságait foltozgatjuk, ahelyett, hogy megszüntetnénk őket. S ez utóbbihoz az egészséges, művelt ember is hozzájárulhat. E két terület elhivatottjai azonban nem kesergő típusú emberek. Megszokták a folytonos eszközhiányt. Csak akkor „panaszkodnak”, ha meghiúsulni látják a terveket, s nagyobb akadály nehezíti a munkájukat. Ezt tapasztalták munkatársaink is. Több pénzre van szükség Takarékoskodnak az energiával Több mint másfél millió forinttal nőtt a tavalyihoz viszonyítva a kaposvári Kré- nusz általános iskola költségvetése. Erről számolt be Varga József igazgató, de hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy elégedett, az áremelkedés ugyanis jóval meghaladja a gazdálkodási keretük növekedését. — Csaik egy példát említek: korábban hatezer forintba került egy írásvetítő, most tízezer forint. Az oktatáshoz és neveléshez szükséges alapvető eszközöket továbbra is meg tudjuk vásárolni; jut a legszükségesebb felújításokra is. Az 1988-as 12 millió 417 ezer forint költségvetési keretből 5 millió 994 ezer forint a 47 pedagógus és 20 alkalmazott bére. Tavaly ez több mint egymillió förint- tal kevesebb volt. Igaz, hogy időközben bruttósítani kellett. A 3,5 százalékos béremelésből is inkább csak a kezdőknek jutott. Így alakulhatott ki, hogy egy tíz éve munkaviszonyban álló tanár fizetése 6400 forint, aki pedig már húsz éve „koptatja” a katedrát, az sem keres 8000 forintnál többet. A nevelőtestület háromnegyed része aláírta a dombóvári pedagógusok bér- émelési követelését. Aki nem írta alá, az nem azért nem tette, mert nem ért egyet a jövő nemzedékét nevelők szerény anyagi megbecsülésével, hanem mert nem hisz ezekben a fórumokban. — Szerencsére nevelőink mihelyt belépnek a tanterembe. elfelejtik anyagi gondjaikat — mondta az igazgató. Nem tudom, hogy meddig lehet még csak a pedagógusok hivatástudatára építeni, és erre hivatkozni. Mindenesetre Kaposvárnak ebbe az iskolájába még így is többen jelentkeznek nevelőnek, mint ahányat föl tudnak venni. A költségvetésből legtöbbet a 612 tanuló élelmezésére fordítanak: 2 millió 290 ezer forintot. Az energia- költségekből úgy sikerült lefaragni, hogy megszűnt az intézményben a délutáni tanítás. Így is 12 napközis csoportnak télen már délután három órakor fölkapcsolják a villanyt. Az 1 millió 650 ezer forintból nem lehet már többet megtakarítani. Javításokra, korszerűsítésekre 300 ezer forintot költhetnek az idén, a fogyóeszközökre pedig 260 ezret. — Sajnos, korszerűbb eszközökre már nem jut. Korábban fele ennyi pénzünk volt, mégis meg tudtuk venni, ami kellett. Videóláncra is szükség lenne, erről azonban nem is álmodhatunk — mondta az igazgató. Videólánc és cserépkályha — Egységes szabad pénz- gazdálkodók vagyunk — mondta a megyei kórházban Vida István gazdasági igazgatóhelyettes. — Ennek az előnye az, hogy mindig azon a területen használunk föl nagyobb összeget, amely a leginkább megkívánja. „Hátránya” pedig, hogy ilyen szorult gazdasági körülmények között jutottunk ebbe az előnyös helyzetbe. Érdekeltség, Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban nem panaszkodnak pénztelenségre. A költségvetési bevételük ugyan 67 ezer forinttal kevesebb, mint egy éve volt, s az is igaz, hogy ezek a forintok már nem érnek annyit. Ludán Imre igazgató mégis azt mondja, emiatt nem kellett változtatniuk elképzeléseiken. Nem maradt el egyetlen meghirdetett rendezvényük sem. Az atádiak ugyanis takarékos népművelőknek bizonyultak. Tavaly is sikerült annyit kigazdálkodniuk, hogy januárban zavartalanul foghattak munkába. — A költségvetési összeg felét a tanácstól kapjuk, a másik felét magunk „termeljük meg” különböző szolgáltatásokkal. Presszót működtetünk, játéktermet nyitottunk, és a diszkó is növeli a bevételeinket. — Gondolom, a különböző műsorok is hoznak valamit. — Sokan vélekednek így, de nem ez az igazság. Nem volt kifizetődő például legutóbb a Komár László-est. Most népdalestet hirdettünk, de jó, ha nem fizetünk rá. Annyi kiadás terheli a műsorokat, hogy nehéz nyereséges programot szervezni. Az igényesebb produkciók költségeiről jobb, ha nem is beszélünk. Egy-egy színvonalasabb színházi előadásra két-háromszáz forint lenne a jegyek ára, ezt pedig csak néhányan tudnák megvenni, — Hogyan érinti ez a kórházat? — Mintegy 30—35 százalékos inflációval kell számolnunk intézményünkben; ez feszített gazdálkodást, nagyobb figyelmet igényel. A gépvásárlástól az épületfelújításig a legszükségesebb helyekre koncentráljuk a pénzt, ezért nem mindenhol tudjuk teljesíteni a jogos igényeket. A kórháznak, ötletek tehát még a kiadásainkat sem tudnánk fedezni. Ezért szorgalmazzuk egy városi kulturális alap létrehozását, amelyből az ilyen rendezvényeket is támogatni lehetne. Nem azt mondom, hogy mi magunk nem tudnánk fizetni a költségeket, de akkor le kellene mondanunk a szakkörökről, a különböző szervezetek rendezvényeinek támogatásáról. Csakhogy ezek fenntartása és segítése legalább annyira fontos feladatunk, mint a kulturális programok meghirdetése. — Ha nem változik az adózási rendszer, jövőre már nem lesznek annyira kedvező helyzetben, mint az idén. Hogyan növelhetnék a bevételeiket? — A moziüzemi vállalattal megállapodtunk a filmszínház érdekeltségen alapuló működtetésében. Ez is hozhat hasznot. Gondolkodunk egy információs központ kialakításán is, amely túl azon, hogy a város hasznára lenne, slágerkönyveket és lemezeket is árusítana. így Újabb forintokhoz juthatnánk. A tartalmi munkafeltételei véleményünk szerint mindenképpen megteremthetők, az azonban más kérdés, hogy az értékeket menynyire igénylik az atádiak. Éppen a színházra gondolva mondom ezt. Mert nem tudunk előadásokat megvásárolni, hát színházbuszak- ciót hirdettünk, s mindössze négyen jelentkeztek. mint egy hatalmas háztartásnak, az élelmiszertől a hypoig, a gyufától a mosószerekig mindent meg kell vásárolni. — A kórház idei költség- vetéséből milyen nagyobb beruházásokra tellett? — Ez évben 60 millió forintot költünk a mosoda új épületére, épületfelújításokra pedig mintegy 12,5 milliót. Többek között az idén került sor a koronária-őrző a műveseállomás, valamint a régi sebészet épületének a felújítására, elkészült a rehabilitációs tornaterem, s szétválasztottuk az ideg- és elmeosztályt. Három röntgengépet vásároltunk, és most várunk egy ultrahang- készüléket. Kisebb orvosi műszerekre csaknem 12 millió forintot költöttünk. — S mi az, amire a költs- ségvetésből nem futotta, ám nagy szükség volna rá? — Sok mindent tudnék itt felsorolni. Az épületek és az orvostechnikai műszerpark korszerűsítésére is több pénz kellene. Ám ez elképzelhetetlen ebben a gazdasági helyzetben. A jövő szakmunkásainak oktatásához elengedhetetlen a korszerű technika. A szakma mesterfogásait a tanulóknak már az iskolában is gyakorolniuk kell. Ha e tekintetben gondok vannak, annak legfőbb Oka a szakmunkásképzők anyagi eszközeinek szűkössége, vagyis a pénzhiány. A kaposvári 503. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet a megye legnagyobb iskolája. — Olyan anyagi gondjaink nincsenek, amelyek az iskola működését befolyásolnák, örülni azért mégsem lehet — mondta dr. Király István igazgató. — A tanítás tárgyi feltételei azonban elavultak, elsősorban maga az épület. Jövőre húszéves lesz az iskolánk. Évente több mint ezer gyerek tanult itt, így Az . oktatási intézmények ellátottsága befolyásolja a tanulás eredményességét, hiszen nem mindegy, milyen szemléltető eszközök vannak és milyenek a tanulás körülményei. Nem mellékes persze a társaság sem. A Latinca Sándor kaposvári középiskolai kollégiumban jól érezhetik magukat a tanulók. Lányok is, fiúk is laknak itt. Mielőt azonban pajkos gondolatok fordulnának meg a fejemben, már mondja is Sülé Vilmos, a kollégium igazgatóhelyeite- e: — A fiúk a lányok épületébe csak a földszintre mehetnek, s oda is csak hivatalos ügyekben. A lányok hasonlóképpen: csak akkor mehetnek a fiúk épületébe, ha az ottani orvosi rendelőbe vagy a könyvtárba igyekeznek. A kollégiümban ügyelnek a tanulás zavartalanságára. „Tanulásról tanulót kihívni nem lehet” — ez alapszabály. A csöndes tanulószobák látványa szavak nélkül is választ adott arra, milyenek a tanulás körülményei. az épület erősen elhasználódott. A felújítást tehát nem halogathatják tovább. A költségvetés által biztosított keret erre enyhén szólva kevés. — Épületfenntartási és felújítási kiadásokra egymillió forint áll a rendelkezésünkre — nézett a kimutatásaira Nyáriné Hadászi Zsuzsanna gazdasági igazgatóhelye t- tes —, ezt külső munkavállalóknak fizethetjük ki. Saját kivitelezésekre kétszázezer forintunk van, de ennek a munkának az értéke eléri az egymilliót. Tanulóink az oktatók segítségével szívesen dolgoznak iskolájuk szépítésén; ők készítették el az új büfét és a klubhelyiséget is. — Még így sem lehet elég ez a pénz, valahonnét át — Helyiségekben, asztalokban nincs hiány. Más eszközök tekintetében milyen az ellátottság? — Több színes televíziónk van, amelyeket a közösségi helyiségekben: a klubokban, az ebédlőkben, továbbá a nevelői szobákban helyeztünk el — mondta Sülé Vilmos. — Kiépítettük a belső videóláncot, és magnetofonok, rádiók, lemezjátszók is a tanulók rendelkezésére állnak. Jól fölszerelt, 13 ezer kötetes könyvtárunk van. A sportolni vágyóknak lehetőségük van arra, hogy kézilabdázzanak, kosarazzanak, focizzanak, tollaslabdázzanak, sakkozzanak. Társas- és kvízjátékok egészítik ki a szabadidős kikapcsolódási eszközöket. — Sikerül-e ezt aZ eszköz ellátottságot szinten .tartani, felújítani? — Erre a bizonytalan gazdasági előrejelzések miatt most még nehéz lenne válaszolni — mondta Halász Lászlóné gazdasági vezető. — Nem tudjuk, hogyan alakul a gazdasági keretünk, mekkora áremelkedéssel számolhatunk. Az idén kedvekellett csoportosítani — kesergett az igazgató. — Más- honnét nem lehetett, csak az oktatásra szánt keretből; így éppen az az összeg lett kevesebb, amire a legnagyobb szükség volna a szakmai munka fejlesztéséhez. Nem nagy összeg, mindösz- sze 200 ezer forint. így nem marad más hátra, mint hogy vállalkozzunk és a befolyó összegből vásároljunk technikát. A másik lehetőségünk, hogy bevonjuk a nagyvállalatokat a tanításba', szakembereik, modern gépeik segítik majd a fölkészítést. A következő évben a tető felújítása következik, újra kell szigetelni, mert beázik. Ez hárommillió forintba kerül. Központi keret nincs rá. a vállalkozásokból befolyt összeget kell erre fordítanunk. Az ötéves beruházási zőtlenül és váratlanul ért minket például a szén árának januári emelése. — Főleg azt nem értjük — kapcsolódott a beszélgetésbe Cselők László igazgató —, hogy miért éppen a szűkös forrásból táplálkozó oktatási intézményeket sújtják az áremeléssel. A lakosság 180 forint körüli ösz- szegért vásárolhat egy mázsa brikettét, mi pedig január óta 380 forintért kapjuk. Ehhez társul még a szolgáltatások — például a Patyolat és az épületkarbantartási munkák — árának a növekedése. Fűtés. Igen érdekes kettősség: ebben a jól fölszerelt kollégiumban még hagyományos módon, cserép- kályhákkal fűtenek. Több mint száz kályhát kell fn lyamatosan „táplálni” a megfelelő hőmérséklet érdekében. A fűtő egymaga nem győzi a munkát, a fiúk is, a lányok is cipékednek. A fűtés korszerűsítésére már elkészült a terv, 1989-ben és 1990-ben kiépítik a központi fűtés hálózatát. Addig be kell osztania a „tűzi felelősöket” a kollégiumban. terv évente két korszerű esz tergagép beszerzését teszi lehetővé számunkra, s a régi berendezések állagmegóvó - sára is ad támogatást. így talán sikerül megoldanunk az épület és a fölszerelés legégetőbb gondjait, s utána minden pénzt az oktatás fejlesztésére fordíthatunk. Minden lehetőséget kihasználnak
