Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

2 Somogyi Néplap 1988. november 4., péntek Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) ni olyan, a társadalmat fog­lalkoztató nagy jelentőségű kérdésekről, mint a szerke­zetváltás, a munkanélküli­ség, a szociálpolitika. Nem sikerült megtalálni az értelmiség tekintélyes ré­tegeivel való kapcsolatépítés hídjait sem. A párt értel­mi s é g pol i ti k á já n ak gy ön ge- ségei, a szellemi munka fel­tételeinek romlása azt ered­ményezték, hogy a közélet­ben aktív értelmiség egy része eltávolodott a párttól. A mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma tár­sadalmi stabilitásunk egyik fenntartó tényezője. Az ag­rárpolitika további alakítá­sában alapvető érdekünk, hogy ez a helyzet ne vál­tozzon, e szektorban a szük­séges átalakulás mellett to­vábbra is megmaradjanak a fejlődési perspektívák. 8. Az ifjúság sorsa a nem­zet jövőjének kulcskérdése, meghatározó jelentőségű a szocializmus fejlődése szem­pontjából. Jelentős korosz­tályok az elmúlt tíz évben a gazdasági stagnálásnak, az életkörülmények romlásá­nak, a társadalmi feszültsé­gek növekedésének viszonyai között váltak felnőtté. E korosztályoknak ezért nagy­részt negatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk te­hát, hogy ifjúságpárti poli­tikát folytassunk, illetve az ifjúság nagyobb arányban vegyen részt a politika ala­kításában. A fiatalok élet- körülményeinek romlása, a perspektíva elhomályosulá- sa, egy részük politikai ra­dikalizmusának erősödése, kiútkeresési törekvései arra intenek, hogy nem szavak­ra, hanem tettekre, politikai nyitásra van szükség. 9. a párt a változás, az átalakulás állapotában van. A párttagság egyre aktívab­ban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Igényli a párt megújulását, de bizonytalan személyes feladatait illetően. Minthogy az elmúlt másfél évtizedben nem tudott tevékenyen részt venni a pártpolitika alakítá­sában, nem érezheti felelős­nek magát az ekkor szüle­tett hibás döntésekért és azok következményeiért. Emiatt nem vállalja a poli­tikai folytonosság teljes to­vábbvitelét sem. A párt különböző szintű vezető testületéi hozzákezd­tek tevékenységük megújí­tásához. A mai helyzet egyik jellemzője, hogy a régi irá­nyítási-vezetési stílus már sok helyen meghaladott, az új elemek azonban most rendeződnek össze működő­képes rendszerré. ff. 1- A Magyar Szocialista Munkáspárt országos érte­kezletének állásfoglalásában, a szocializmus és a párt megújításának igényében a párttagság egészének akara­ta fogalmazódott meg. Az elhatározott teendők, a tár­sadalmi szükségletek, vala­mint a felmerült új fejle­mények indokolják: gyorsít­suk fel az országos pártér­tekezlet állásfoglalásának és a Központi Bizottság fel­adattervének valóra váltá­sát. 2. A párt akcióképességé­nek haladéktalan helyreállí­tása meghatározó fontossá­gú. Ennek alapvető követel­ménye a párton belüli egy­ség világos értelmezése. Ez nem állandó és nem mono­litikus egység, nem felülről elrendelt, hanem vitában alakul ki, és igazodik a vál­tozó követelményekhez. Pártunk nagy politikai erőt képvisel. Társadalom- formáló erejének érvényesí­téséhez szilárd, következe­tes politikai összefogásra van szükség. Ennek egyik alkotó eleme a politikai centrum továbberősödése, amely ké­pes következetesen megva­lósítani a pártértekezlet irányvonalát, fellép minden szélsőség ellen, s amelyet követ a párttagság többsé­ge. Képes párbeszédre, al­kotó együttműködésre a pártonkívüli haladó szocia,- lista, baloldali demokrati­kus, népi-nemzeti indíttatá­sú erőikkel és az egyházak­kal a kölcsönösen elfogadott elvek alapján. Az önállóság tiszteletben tartása mellett, a megújulás elvi követelményeinek fel­adása nélkül a vezető párt­testületek nyújtsanak elvi, politikai segítséget, orientá­ciót a pártszerveknek és az alapszervezeteknek az átál­lás megkönnyítésére, és biz­tosítsák az ehhez szükséges tájékoztatást, A pártszerveződés új el­veire és követelményeire való átállás során fokozato­san helyeződjön át a hang­súly a lakóhelyen folytatott politikai tevékenységre. A párttagok vegyenek részt a különböző mozgalmakban, érdekképviseletekben és az új szerveződésekben, az élén­külő politikai közéletben, a társadalmi vitákban. Politikai munkájukhoz el­engedhetetlen, hogy a párt illetékes testületéi a felme­rült fontos politikai kérdé­sekben kialakítsák a képvi­selhető és képviselendő irányvonalat. A párttestületek változó feladataihoz igazodó, haté­kony, minőségileg megújuló pártapparátusra van szük­ség. A testületek az ehhez szükséges átalakítást az év végéig fejezzék be. Az ország tényleges helyzetének értékelésében és a kitörési pontok meghatá­rozásában a Központi Bi­zottság számít a párttagság véleményére, széles körben, a különböző formákat fel­használva aktív eszmecserét folytat. Ebben a párt kü­lönböző vezető testületéi minden szinten vegyenek részt. E politikai mozgalmi tevékenység kapjon teljes nyilvánosságot. A pártszer­vezetek rendezzenek a tag­ság összetartozását erősítő kommunista fórumokat, és ezeket használják fel a po­litikai közélet formálására. 4* Az MSZMP olyan poli­tikai erő, amely képes a nemzeti felemelkedés prog­ramját megalkotni és követ­kezetesen megvalósítani, ké­pes a reformban érdekeltek összefogására, a szocialista haladás köré tömörítő erők koalíciójának létrehozására. Ez a biztosítéka annak, hogy elzárjuk az utat az egyér­telműen elvetett sztálini mo­dell és a polgári rendszer alternatívája elől. A két- frontos harcnak a mai vi­szonyok között ez a célja és fő terepe. A Magyar Szocialista Munkáspárt vállalja az el­múlt négy évtized történel­mi örökségét, amely a ma­gyar népnek felemelkedést hozott. Megőrizve kívánja meghaladni azt. Ennek a politikának előremutató ele­mei: a két munkáspárt 1948-as, új minőséget ígérő egyesítő kongresszusa; az 1953—56 közötti éveknek a szocializmus megreformálá­sát igénylő demokratikus törekvései. 1956 után az -MSZMP nagy erőfeszítése­iket tett a1 szocializmus ad­dig kialakult rendszerének megváltoztatására. A hazai és a nemzetközi közvéle­ményben is elismert sikere­ket ért el az életviszonyok javításában, a demokratiz­mus kiszélesítésében, a sza­badságjogok garantálásában, a humanizmus elveinek ér­vényesítésében és az 1966— 68-as reformtörekvésekben. Mindezt a történelmileg meghatározott külső és bel­ső feltételek közegében csak részlegesen -tudta végrehaj­tani. A szocializmus koráb­ban kialakult politikai rend­szerének korlátain nem lép­tünk túl. A döntési mecha­nizmus, a politikai akarat- képzés módja szembe került a társadalmi-politikai fejlő­dés valódi szükségleteivel, így a szocializmus fejlődését akadályozó tényezővé, súlyos hibák forrásává vá'lt. Ezért nem vállalható a szocializmus történelmileg túlhaladott modelljére jel­lemző gazdasági és politikai rendszer fenntartása. Vál­toztatni kívánunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és gyakorlaton, amely az -elmúlt másfél év­tized máig is ható hibáihoz vezetett. Nem lehet fenntar­tani a túlközpontosítoitt dön­tési mechanizmust, nem le­het folytatni a szubjektív vezetői kiválasztást, és nem lehet nélkülözni a vezetői tevékenység társadalmi el­lenőrzését. Az új nemzeti összefo­gás tartalmát, útjait, mód­jait tekintve számunkra egyedüli irányt mutató esz­me a társadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés esz­méje. Történelmi tapasztala­taink és a megváltozott helyzetből adódó felismeré­sek alapján ma a nemzeti összefogás alappilléreinek tekintjük: — az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompo­litikát; — a hatékony piacgazda­ság megteremtését; — a modernizációra ala­puló határozottabb nyitást a világ felé; — a társadalmi önszerve­ződés jogának, mint a szo­cializmus új elemének érvé­nyesítését a politikai plura­lizmus viszonyai között; en­nek keretében a szocialista társadalom új fejlődési út­jának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az ösz- szes haladó, baloldali, de­mokratikus, nemzeti törek­vést kifejező erő együttmű­ködésének a megvalósítá­sát; — olyan szilárd alkotmá­nyosság kiépítését és szava­tolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiság­nak az alapja, és magába foglalja a demokratikus po­litikai rendszer működésé­nek keretein belül a párt, a kormány, a különböző ér­dekképviseletek, a társadal­mi-politikai mozgalmak együttműködésének törvé­nyes szabályozását; — a szocializmus megújí­tására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó le­hetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista • Az MSZMP KB novem­ber 1—2-i ülésén megtár­gyalta a népgazdaság 1988. évi fejlődéséről és az 1989— 90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrend­szerérői szóló tájékoztatót. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy 1988-ban a gazdasági folyamatok alap­vetően a stabilizációs prog­ramban kijelölt irányban alakultak, de nem mentesek az ellentmondásoktól. Az eddigi teljesítmények alapján úgy ítélhető meg, hogy a stabilizációs prog­ram meghirdetése óta eltelt egy évben az alapvető gaz­daságpolitikai célok teljesül­nek. A konvertibilis árufor­galomban a tervezett aktí­vum megvalósul. A fizetési mérleg hiánya — az emel­kedő kamatok és a világút­levél bevezetésével össze­függésben ugrásszerűen nö­vekvő lakossági devizafel­használás miatt — valame­lyest meghaladja a tervezet­tet. A KGST-kapcsolataink­ban mérséklődik a fizetési mérleg aktívuma. A terme­lés növekedése eléri a ter­vezettet. A lakosság fogyasz­tása a számítottal összhang­ban csökken, a vállalati be­világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműkö­dési lehetőségét is a társa­dalmi gyakorlat alakításá­ban. 7 • A munkásság érdekei jól érzékelhetően érvénye­süljenek a politikai dönté­sek meghozatalában és meg­valósításában. Ezért alap­vető politikai érdek, hogy a párt tényleges párbeszédet folytasson a munkássággal a gazdaság- és szociálpoliti­ka olyan kérdéseiről, ame­lyek közvetlenül érintik munka- és életfeltételeit, jö­vedelmi viszonyait, szociá­lis biztonságát is. Támoga­tását kell kérnünk a jöve­delmek olyan elosztásához, amelyek — a rövidtávú ér­dekeken túlmutatóan — se­gítik a társadalmi és gazda­sági modernizációt, a gyor­sabb fejlődést, végsősoron a munkásság boldogulását is. A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és jövőjét csak az átalakulás követelményeit érvényesítő érdekeltségre épülő agrárpolitika biztosít­hatja. Az értelmiség közremű­ködése nélkül a korszak nagy kihívásai nem vála­szolhatók meg. Ezért a hoz­zá való viszony nem takti­kai, hanem stratégiai jelen­tőségű. Szükségesnek tart­juk létrehozni a politikai döntési folyamatba való ak­tív bekapcsolódásának, il­letve saját kezdeményezé­seinek feltételeit. Indokolt, és ezért támogatjuk a szel­lemi munka nagyobb meg­becsülését. Az ifjúság elidegeníthetet­len joga, hogy részt vegyen a politikai rendszer demok­ratizálásába, saját szerve­zetein keresztül beleszóljon a politika formálásába, jö­vőjének alakításába. A po­litikai intézmények a ge­nerációk közötti bárbeszéd, megegyezés és együttműkö­dés színterei is legyenek. Az MSZMP a társadal­mi érdekkifejezés, önszerve­ződés és ellenőrzés pluraliz­musának, a. társadalom ön­szabályozásának új útjait keresi. A jelenlegi politikai időszakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz felada­tok megoldásához az erők összefogására és nem meg­osztottságra van szükség, s azon az állásponton van, hogy vezető szerepét az egy- pártrendszer keretei között gyakorolja. Természetesnek tartja, hogy az alkotmány előírásainak, a törvényesség­ruházások viszont növeked­nek. Mindezek kedvező ala­pot teremtenek a stabilizá­ciós program folytatásához, kiteljesedéséhez. Ennek ér­tékét növeli, hogy a gazdál­kodó szervezetek ezeket a teljesítményeket gyökeresen megváltozott közgazdasági környezetben, az új adó­rendszer bevezetése és szá­mos egyéb szabályozóválto­zás közepette érték el. A fő gazdasági mutatók kedvező alakulása mellett a gazdaságban számos olyan új és örökölt tényező van jelen, amely nehezíti a. stabilizációt. Az adósságál­lomány magas, az adósság- szolgálat súlyos terheket ró az országra. A minőségi vál­tozás, a gazdasági szerke­zet átalakulása nem kielégí­tő. A konvertibilis export növekedését a javuló telje­sítmények mellett elsősor­ban a hagyományos termé­keink iránti konjunkturális kereslet és kedvező árala­kulás magyarázza. A belső pénzügyi egyen­súlyt még nem sikerült hely­reállítani. A népgazdaság­ban erős inflációs hatások érvényesülnek. A költségve­tés túlköltekezik, a vállala­nek megfelelően különböző politikai szervezetek jönnek létre. A hozzájuk való vi­szonyt programijuk és gya­korlati tevékenységük alap­ján határozzuk meg. A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalí­ciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzet felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szo­cialista társadalmi rend, az alkotmányosság és szövetsé­gi rendszerünk ellen lép fel. A nyilvánosságnak ki­tüntetett jelentősége van politikai rendszerünk meg­újításában és működtetésé­ben. Az önálló tényezőként színre lépett sajtó megfele­lően illeszkedjen a demokra­tizálási folyamatba. A po­litikai intézmények és az újságírótársadalom között jó együttműködés, partneri viszony alakuljon ki. Felgyorsítjuk a nyilvános­ság korszerűsítésével foglal­kozó állásfoglalás előkészítő munkáját. Következetesen érvényesíteni kell a lapala­pítók és -fenntartók érde­keit, politikai és anyagi fe­lelősségét. Ez különösen vo­natkozik a kormány által felügyelt nagyhatású tö­megkommunikációs eszkö­zökre. A különböző alterna­tív nézeteknek csak a tény­leges súlyuknak megfelelő­en adjanak teret. Éljenek jobban az e nézetekkel vi­tázó kritikai funkciójukkal, amihez mozgósítani kell az érdekelt területeken dolgozó kommunistákat. Nyíljon mód arra, hogy a különböző szerveződések a sajtótörvény alapján teremtsék meg saját nyilvánosságukat. Felgyorsítjuk az elmúlt évtizedek tapasztalatait elemző munkabizottság te­vékenységét. Az elemzés 'részletesen foglalkozzon a hibás döntésekért való fele­lősség tartalmi kérdéseivel. Készüljön világos helyzetér­tékelés a közvélemény szá­mára a galzdaság állapotáról. 11- Gyorsítsuk meg az átfo­gó gazdasági reformfolya­matot. A vegyes tulajdonú piacgazdaság, a szükséges külgazdasági nyitás megte­remtéséhez, a társasági tör­vény, a piaci feltételek, a liberalizálás gyakorlati gaz­dasági és politikai sikere ér­dekében nagy döntési, cse­lekvési szabadságot kell hagyni a vállalatoknak. ti vásárlóerőt sem sikerült megfelelően szabályozni, s a keletkező jövedelmek aránya és megoszlása nem igazodik megfelelően a szer­kezetátalakítás céljaihoz. Ezek gátolják a vállalatok hatékonyság szerinti diffe­renciálódását. Egyre világosabban látha­tó, hogy külső adósságunk tényleges terhei, a KGST- együttműködés beszűkülő lehetőségei, belső pénzügyi viszonyaink rendezetlensé­ge a vártnál nehezebbé te­szik a stabilizációs program megvalósítását. A kormányzatnak tovább kell folytatnia annaic a gaz­dasági környezetnek a ki­alakítását, amely teret nyit a hatékonyan gazdálkodók­nak, ösztönzi a vállalkozást, szélesíti a piaci viszonyok hatókörét, s szűkíti a vesz­teségforrásokat. A vállala­tok és a költségvetés kap­csolatainak törvényi szintű szabályozásával csökkente­ni szükséges az eseti köz­ponti beavatkozások lehető­ségét, s erősíteni kell a vál­lalkozók biztonságérzetét. A társasági törvény, az el­fogadásra váró nyereségadó­törvény várhatóan növeli a Konkrét iránymutató prog­ramokat, közgazdasági ösz­tönzőket kell kialakítani minden tulajdonforma, így a magántulajdon részére _ is. Következetesen kel előreha­ladni a bérreform, a költ­ségvetési reform és az árre­form bevezetésében. A gaz­dasági érdekegyeztetési gya­korlat gÿors kiépítésére kell törekedni. A gazdasági fejlődéshez az érintett rétegek számára egyértelmű érdekeltséget kell teremteni, hogy részt vállal­janak a gazdaság megújítá­sában. Az intézkedések által súj­tott, nehéz helyzetbe kerülő rétegek számára kezdjék meg a szociális háló kiépí­tését. Aktív képzési és fog­lalkoztatáspolitikára van szükség, amelynek célja a munkanélkülivé válás meg­előzése, a munkanélküliség mértékének csökkentése és a munka nélkül maradó em­berekről történő gondosko­dás. 12. a Központi Bizottság megállapította, hogy több olyan feszültség és problé­ma terheli a lakosságot, bel­politikai életünket, amely részben megszüntethető, il­letve a ma rendelkezésre álló eszközökkel is megold­ható. Szükségesnek tartja, hogy az adórendszerből ki- iktatssák a termelést, a tel­jesítményt fékező hatásokat. Az államigazgatásban, a gazdálkodásban ésszerű ta­karékosság érvényesüljön. Át kell tekinteni, hogy az állam, a párt és egyéb szer­vezetek milyen eszközöket, költségeket szabadíthatnak fel más társadalmi célokra. l-y Minden területen, párt­állásra és beosztásra való tekintet nélkül, érvényt kell szerezni a törvényes és a morális követelményeknek. A párt határozottan fellép a korrupció felszámolásáért és az abban vétkes tisztség- viselők felelősségre vonásá­ért. * * * A Központi Bizottság szá­mot vetett a magyar társa­dalom mai helyzetének ne­hézségeivel. Felhívja a kom­munistákat, a társadalom valamennyi, a nemzet jövő­je iránt elkötelezett laladó erejét, hogy munkálkodjon együtt a mai nehéz gazda­sági helyzetből és ennek ne­gatív társadalmi következ­ményeiből való kilábalás le­hetséges útjainak kialakítá­sában. vállalkozási kedvet, előse­gítheti a külföldi tőke be­áramlását. 2 • A Központi Bizottság tudomásul veszi, hogy ko­rábbi állásfoglalásának megfelelően a tervező szer­vek a következő időszak fej­lődési lehetőségeit két vál­tozatban vizsgálták, melyek a további évek gazdasági fejlődésének lehetséges út­jait mutatják be. A válto­zatok közötti lényegi eltérés elsősorban nem a jövő évi fejlődés számszerű elő­irányzataiban, hanem a gazdaságpolitikai felfogás­ban és a gazdaságirányítási magatartásban van. _A Központi Bizottság azt a változatot támogatja, amely a nagyobb szerkeze­ti változást, a piaci viszo­nyok fejlesztését, a vállalko­zói magatartás kibontakoz­tatását, a szocialista piac- gazdaság kiépítését helyezi előtérbe, és az ezt szolgáló törekvéseknek ad elsőbbsé­get a gazdaságirányítási gya­korlatban. (Folytatás a 3. oldalon) A Központi Bizottság állásfoglalása a népgazdaság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989—90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszerérői

Next

/
Oldalképek
Tartalom