Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

Somogyi Néplap 1988. november 26., szombat 10 OTTHON ÉS CSALAD r vn Itt a tél, a síszezon A divatszakemberek sze­rint a nagy, pufis síöltöze­tek divatja már a múlté. A kissé mackós síruhákat fel­váltotta a jóval vékonyabb anyagból készült, ám leg­alább annyira meleg sport­viselet. A béléssel készütő, többnyire kétrészes ruhák­ban könnyebb a mozgás; elegánsabb a megjelenés. A kényelmes, sportos öltözetek gyakran túlméretezettek, jellemzői a rafinált szabás­vonal és a színkontrasztok. Érdekes a szokatlanul élénk színtársítás : például a pasz­tellkék üvegzölddel, a rozs­dabarna mohazölddel, vagy a kökénylila mókusbarná­val. Az anyagok értékes mi­nőségűek, könnyen kezelhe­tők. Az új síöltözetek vál­tozatlanul csinos és prakti­kus kiegészítője hölgyeknél színben a ruhával harmoni­záló fejpánt. A férfiak egyik legkedvel­tebb őszi-téli viselete idén is a hosszított kulikabát. Meleg béléssel, impregnált anyagból készülnek sok zsebbel, cipzáras megoldá­sokkal tarkítva. A hagyo­mányos pasztellszínek mel­lett a férfidivatban >s meg­jelentek az élénk tónusok; a kék és a zöld különböző árnyalatai, divat a fekete és az indigós színárnyalat. VEGLETES VELEMENYEK Az egyedülálló nőkről Az egyedülálló nők társa­sági életével kapcsolatban általában két végletes véle­mény alakult ki. Az egyik szerint a magányos nő sza­bad préda, ezért jól teszi, ha óvakodik mindenféle társas összejöveteltől. Mások sze­rint az egyedül élő nő csakis azért jár társaságba, hogy ismerkedjék. Vajon mi rejlik e vitat­ható nézetek, megkövese­dett előítéletek mögött? Mert bizonyos, hogy a köz­hiedelemnek mindig van va­lamilyen igazságmagva. Mindenki hallott már társa­sági botrányokról, „elcsábí­tott” férjekről vagy „elcsá- bult” asszonyokról. E törté­netek főszereplője szinte kivétel nélkül a magányos nő. Nem tagadható, hiszen valóban előfordul, hogy né­melyik egyedülálló nő szin­te kapva kap egy-egy meg­híváson, abban a remény­ben, hátha „véletlenül ösz- szehozza a sors valakivel’. Különösen áll ez azokra, akik túl régen elszigetelőd­tek. A társaság és a társ utáni vágy fokozottan mun­kál bennüjk, s nem akarnak elszalasztani egyetlen kínál­kozó lehetőséget sem. A magány valóban gyötrő állapot, s természetes, hogy mindenki igyekszijk ki.'ábal- ni belőle. Nem mindegy azonban, hogyan. A baj ak­kor kezdődik, amikor a ma­gányosság megszüntetésére csak egyetlen lehetséges utat, az intim kapcsolat lé­tesítését tudjuk elképzelni. Vitathatatlan, hogy a nők­nek sokkal inkább szüksé­gük van gyengédségre, megértésre, támaszra, mint a férfiaknak. Talán ezért fakad föl bennük könnyeb­ben és sürgetőbben a pa­nasz, hogy egyedül vannak, hogy nincs hova járniuk, hogy szoronganak a ma­gánytól. Az ilyen asszonyi panaszkodást a férfiak kö­zül sokan kihívásnak ér­zik, és szinte lovagias kö­telességüknek tartják, hogy megvigasztalják boldogta­lan ismerősüket. Az ér­deklődést, a megértést a nők olykor indokolatlan há­lával viszonozzák. Előfor­dul, hogy zaklatott érzelmi állapotukban könnyebben engednek a kísértésnek, anélkül, hogy a következ­ményeikkel számolnának. Egy kis figyelem, törődés, megértés, s lám, a vigasz­taló szavaktól új reményre gyűlt asszony könnyen vál­hat valóban szabad prédá­vá. Az egyedülmaradástól való félelem nagy úr! A nők közül sokan, miközben jogosnak érzik — és han­goztatják is —, hogy „ne­kem is jogom van a bol­dogsághoz”, ’’mégis csak tartozni kell valakihez”, egy idő után elveikkel együtt feladják hiú re­ménynek hitt házassági vá­gyukat is, és a várakozás­ba belefáradva előbb-utóbb beérik egy-egy hosszabb- rövidebb kapcsolattal vagy futó kalanddal. Az alkal­mi partnereknél pedig nem­igen nyom a latban, hogy nősek-e vagy sem. Az ide- ig-óráig tartó látszatmegol­dások hajszolása szinté észrevétlenül oda vezet, hogy a magányos nő való­ban partnervadásszá lesz. A megkövesedett előíté­letek hátterében tehát va­lós tapasztalatok állnak, mégsem indokolja semmi az általánosítást. Az egyedül­álló nőket — kevés kivétel­től eltekintve — nem az aLkalmi ismerkedés, a pár­szerzés lehetősége űzi az emberek közé. Őket is — éppúgy, mint minden egész­séges embert — elsősorban a társasélet nyújtotta él­mények utáni vágy sarkall­ja. El kell fogadni, hogy az egyedülálló nőben — ép­pen mert kevesebb lehető­sége van arra, hogy napi gondját, örömét megossza valakivel — mohóbb kíván­ság él arra, hogy társaság­ban beszélgessen. Tudnia kell azonban, hogy a vele szemben élő, előítéletekből táplálkozó idegeníkedést avval tudja a leginkább fel­oldani, ha mértéktartó, és nem árasztja el közlendői­vel a társaságot. Annál na­gyobb az esélye, hogy szí­vesen fogadják őt a társa­ságban, minél kevésbé má- morosodik meg attól, hogy végre módja nyílik „dön­teni a szívét’, s legalább annyi figyelmet és érdeklő­dést tanúsít mások iránt, amennyit önmaga számára óhajt. dr. Flamm Zsuzsa Döbbenjen meg a szülő ! A felmérést Cegléden vé­gezték, de bizonyára másutt is hasonlóak lennének a ta­pasztalatok. A gyerekek egészséges életmódja (vagy egészségtelen életmódja?) volt a vizsgálat tárgya. Néhány adat — először — kommentár nélkül. Az I. osztályosok 13, a VIII. osz­tályosok 50 százaléka nem reggelizik otthon az iskolá­ba indulás előtt. Az elsősök fele mos naponta kétszer fo­gat, a nyolcadikosoknak már csak egyharmada. Az első­sök (6—7 éves gyerekek!) 6 százaléka már megpróbált cigarettát szívni, a legna­gyobbaknak viszont már egy jelentős része nem is tit­kolta, hogy többé-kevésbé rendszeresen dohányzik. Különösen elszomorító, hogy a szeszes ital kipróbálásá­ban már nem is volt lénye­ges különbség köztük. A ki­esik 22 százaléka, a nagyok 30 százaléka ivott már egy­szer vagy többször sört, bort, sőt pálinkát is. S amit szándékosan a vé­gére hagytam, az összefügg valamennyi előbbi egészség­rontó tényezővel. Volt egy ilyen kérdés: ki túrázik hétvégeken rendszeresen szüleivel. Az elsősök 48 szá­zaléka válaszolt igennel, míg a nyolcadikosoknak mind­össze 3 százaléka. Az iskolában „felmértek”. Ezt azért tették, hogy ar­ról, amit úgyis sejtenek, vi­lágosabb, pontosabb képet kapjanak, s azért, hogy a szülőket is megdöbbentsék, hogy felhívják a figyelmü­ket arra, mennyi mindent kell nekik is tenniük a gyer­mekeik egészségéért. Az egészséges életmódra nevelés mind többször hangzik el, talán már van is, aki unja, aki azt mondja, ez csepeg a vízcsapból is. Hát nem csepeg eléggé! Folynia, zúdulnia kellene. Es nem ártana a ceglédi­hez hasonló, vagy más módszerekkel, de minél ha­tásosabban rádöbbenteni a szülőket arra, hogy gyer­mekeik egészségéért első­sorban ők a felelősek, és ők tehetik a legtöbbet. Érte is és ellene is. Olcsó fehérjeforrás A túró nemcsak az egyik legősibb tápláléka az em­beriségnek, hanem a legol­csóbb fehérjeforrások egyi­ke is. Emellett akár sovány, ajkár zsíros vagy félkövér, gazdagon tartalmaz kalciu­mot, vasat, foszfort, káliu­mot, nátriumot; ezekre mindig szüksége van a szer­vezetnek, zavartalan mű­ködéséhez. Könnyen emészt­hető, egészséges étel az aludttej melegítése folytán kicsapódott kazein, azaz tej­fehérje. A túró a sajt őse, belőle alakultak ki a sajt különböző változatai. Az ötletsort a túrógombóc­massza többféle felhasználá­sával kezdjük. Először is er­re a célra egyszerre több adagot is el lehet készíteni. Az aznapi kitűzésié szánt mennyiségen felüli részt akár gombócokká formálva, akár egy tömbben — kor­látlan időre — le lehet fa­gyasztani a mélyhűtőben, és 2-3 órával a kifőzés előtt hagyjuk, hogy a konyha hő­mérsékletére kiengedjen. A túrógombóc akkor lesz pil­lekönnyű, remegős, ha fél kilogramm túróhoz három egész tojást, és nem többet, mint öt lapos evőkanál bú­zadarát, csipetnyi sót keve­rünk. Legalább 3 órán át — állni, dagadni hagyjuk. Ki­főzéskor pedig, attól számít­va, hogy a víz felszínére jöttek, további 10 percig főzzük, s csak ezután emel­jük át szűrővel a pirított zsemlemorzsába. Ha ugyan­ebbe a masszába kevés re­szelt hagymát, apróra vá­gott kaprot és némi majo­ránnát keverünk, a csirke hasüregét, combja bőrét is megtölthetjük vele. A csir­ke levét a túró felissza, kü­lönleges zamatot kap tőle, a túrótól pedig a csirkepe­csenye lesz ízletesebb. A megdagadt töltelék a nyílá­son kidúródik, piros-ropo­gósra sül; kész köret, ha saláta is van mellé. A túrógombócmassza megédesítve egy csomag va­níliás cukorral, két púpo­zott kanál porcukorral, ki­vajazott tepsibe terítve, las­sú tűzön sütve (hogy ideje legyen a búzadarának meg­dagadnia és megpuhulnia) pompás, szaftos sütemény. Melegen tálalásra szánva, a sütőből való kivétele előtt érdemes tejfellel megperget­ni, s addig hagyni bent, amíg az rá .nem pirul. Hi­degen fagyasztva, kihűlve darabolva, porcukorral kell meghinteni. Pecsenyét helyettesítő fel­tétet is lehet túróból készí­teni. A felhasznált túrónál másfélszerte több burgonyát hajában megfőzünk, meg­hámozunk. A túróval együtt ledaráljuk, hozzá engedve Hetven perc elég... Sokszor megesik, hogy vendégségbe megyünk, vagy vendégeket várunk, s már alig marad időnk a felké­szülésre. Jó időbeosztással hetven perc elegendő, hogy kapkodás nélkül ápoltak, csinosak legyünk. 1. Mielőtt gurigákra csa­varjuk a hajunkat, a fürtök végét lakkozzuk be, ez 10 percig tart. 2. Fejünket kös­sük be kendővel, arcunkat alaposan tisztítsuk le arc­tejjel vagy babaolajjal, eh­hez 5 perc elegendő. 3. Kö­vetkezzék egy meleg, utá­na langyos tusolás, majd egész testünket dörzsöljük be testápolóval; újabb 15 perc. 4. Tegyünk fel ar­cunkra és nyakunkra a bő­rünknek megfelelő arcpako- lást, feküdjünk le, becsukott szemmel lazítsunk legalább 10 percig. Utána mossuk le magunkról a pakolást. Az egész művelet 25 percet vesz igénybe. 5. Ki-ki saját jó ízlése szerint — és az al­kalomhoz illően — kikészíti arcát, nyakát, szemét. Ne felejtsük el : a kevesebb töb­bet mutat! Ügy véljük, 10 perc ehhez is elég. 6. Most pedig bújjunk kiválasztott ruhánkba, és tegyünk a vál­lunkra kendőt, mert frizurát fésülünk magunknak. Ez­után már csak némi parfüm vagy finom kölni kell, hi­szen letelt az utolsó 20 perc. Nem siettünk, nem 'de- geskedtünk, s mégis fris­sek, szépek lettünk hetven perc alatt! B. K. negyedannyi párizsit (eset­leg pörkölt- vagy sülthús- maradékot). Hozzáütünk egy egész tojást, megsózzuk, megborsozzuk, reszelünk be­le kevés vöröshagymát, jól összedolgozzuk. Pogácsákat vagy rudakat formálunk a masszából, és forró olajban minden oldalán pirosra süt­jük. A túróval töltött gomba­fejek receptjének a juhtú- róval töltött változata az is­mertebb. A tehéntúró any- nyiban előnyösebb, hogy nincs olyan átható, sajátos íze, a gombát jobban hagy­ja érvényesülni. A gombafe­jekről a szárat leválasztjuk. A fejeket drótszűrőbe téve néhány percig lobogva for­ró. enyhén sós vízben kicsit megabáljuk. A szárakat ap­róra összevágva, kis reszelt hagymát hozzáadva olajon üvegesre lankasztjuk, meg­paprikázzuk, majd annyi darált túrót keverünk hoz­zá, amennyivel valamennyi gombafejet púposán tu­dunk megtölteni. A töltelé­ket kössük meg egy tojással. Rakjuk kivajazott tűzálló tálba a gombahalmokat, ön­tözzük meg tejföllel, és las­sú tűzön süssük meg szép pirosra. A túrós galuska köretnek éppoly alkalmas, mint ön­álló fogásnak tejföllel meg­pergetve. Aránya: fele át­tört túró, fele liszt, bele kevés só és két tojás. Ezt kell szép simára összedol­gozni, lobogva forró, kicsit sós vízben nagyobb galus­kának kifőzni; majd leszűr­ve margarinra tenni. Köny- nyebb, ízletesebb, mint a hagyományos galuska. Nyerges Ágnes Tanácsok folt­tisztításhoz Alkohol: hideg vízből gli­cerinből keveréket készí­tünk, az alkoholfokos ru­hát beáztatjuk és utána ecetes vízzel átöblitjük. Sör: denaturált szeszt és' vizet egyenlő arányban ösz- szekeverünk és az oldattal a foltot végignyomkodjuk. Konyak: 96 százalékos al­kohollal dörzsöljük ki. Tojás: nedves sóval vagy ecetes vízzel kezeljük. Zsír és mártás: a mosás előtt az öblítőszerrel be­dörzsöljük. Zsír és kötött holmi: pezsgésben levő ásványvíz­zel elővigyázatosan végig­nyomkodjuk. Zsír és könnyű szövet: burgonyalisztből és vízből pépet készítünk, a foltba bedörzsöljük, száradni hagyjuk és kikeféljük. Gyümölcslé: sóval sűrűn behintjük és forró vízzel kimossuk. Fehér szövetnél a citromlé is megfelel. Főzelék: mosóporos ol­datba áztatva állni hagy­juk, és a következő napon tiszta vízzel kiöblítjük, juk, majd kikeféljük és Joghurt: száradni hagy­juk, majd kikeféljük és meleg vízzel kimossuk. A folt maradékát benzinnel dörzsöljük ki. Kakaó: alkohollal bősége­sen dörzsöljük. Golyóstoll: hajlakkal erő­sen beszórjuk és száraani hagyjuk. Utána kikefá’jülk ecetes vízzel. Lakk és olaj: a tömör festéket lekaparjuk, tisztí­tószerrel kidörzsöljük, majd kimossuk. Általános jó tanács: ha bármilyen ruhán bármivel foltot ejtünk, ne késleked­jünk, azonnal áztassuk oe, vagy a fent leírt módon lássunk hozzá a szennye­zett holmi tisztításához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom