Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

1988. november 26., szombat Somogyi Néplap 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Olasz küldöttség Kaposváron Salve Amice! Tizenhárom tagú schiói küldöttség érkezett csütörtökön este Kaposvárra. A Vicenza megyei városka polgármestere vezetésével a két évvel ez­előtti somogyi látogatást viszonozták a vendégek. A tegnapi találkozón Giuseppe Berlato Sella pol­gármester azt hangsúlyozta Papp János kapos­vári tanácselnöknek, hogy újszerű kapcsolatokat létesítsen a két város. Erről szól beszámolónk. (Folytatás a 2. oldalról) Hoós János vitazárójában a főbb csomópontok köré csportosította mondanivaló­ját. A teherviselés kérdésé­vel kapcsolatban így fogal­mazott: néhány hónap alatl fizetésképtelenné válna az ország, ha a felvetődött összes kérést, igényt teljesí­tenék. A vállalatok terhelé­sére azért is szükség van, mert a tervhez képesít to­vábbi két-három százalékos lakossági fogyasztáscsök­kenés politikai okokból el­fogadhatatlan, illetőleg a hiányzó összeg hitelből ma már nem fedezhető. A vitában nagyon sok bí­rálat érte az adózást, főként a személyi jövedelemadó­rendszert. Ezzel kapcsolat­ban kifejtette: a kormány tudatában van annak, hogy ez a fajta adózás még nem tökéletes. A problémák el­lenére az a helyes politika, ha előre és nem hátra me­nekülünk, vagyis tegyük tel­jessé ezt a gazdasági szabá­lyozórendszert. Az agrárterület problémái is sok felszólalás témáját adták. A kormány intenzí­ven dolgozik az új agrár- koncepció kialakításán, azt is figyelembe kell venni, hogy a világ hatásai alól az agrárszektor sem vonhatja ki magát. A szerkezetátalakítással kapcsolatban Hoós János is­mét elismerte, hogy kevés javulás történt, de hangsú­lyozta, hogy az elmúlt egy év nagyon rövid idő. Ugyan­akkor javasolta más szem­pontból is átgondolni azt a tényt, hogy főként az alap­Villányi Miklós bevezető­ben elmondotta: második ol­vasatban van terítéken a nyereségadó-törvény. Ezút­tal egy átdolgozott, kiegé­szített, tartalmában, szer­kezetében, nyelvezetében is jelentősen módosított tör­vényjavaslat került a képvi­selők elé. Utalt arra, hogy írásos anyagot bocsátottak a kép­viselők rendelkezésére, ösz- szeíoglalva a változásokat a korábbi javaslathoz képest. Ugyancsak írásos tájékoz­tatót készített a Szociális és Egészségügyi Minisztérium a társadalombiztosítási járu­lék jövő évi feltételeiről, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a bér- és keresetszabályozás 1989. évi rendjéről. Ez utóbbiban néhány ponton változott a jövő évre tervezett rend­szer. A bérmechanizmus to­vábbi liberalizálása érdeké­ben az Országos Érdekegyez­tető Tanácsban létrejövő, a bérnövelési maximumra vo­natkozó ajánláshoz a kor­mány nem kapcsol szank­ciót. Ez azt jelenti, hogy a bérmechanizmus semmilyen átlagbérszabályt nem tartal­maz. A vezetői érdekeltségi rendszer további jelentős li­beralizálása érdekében a jö­vőben a munkáltató hatá­rozhatja meg a prémiumfel­adatot és a prémium mérté­két. A vállalkozói nyereség- adótörvény-javaslat a par­lament ülésén elhangzotta­kat figyelembe véve nem tartalmaz végrehajtási ren­deletet. Mindössze két kér­désben kap a kormány fel­hatalmazást külön rendelet alkotására. Az egyik a gyor­sított amortizáció, a másik az elmaradott térségekben működő adóalanyoknak nyújtható nyereségadó-ked­vezmény szabályozása. Az előbbi a műszaki fejlődést hivatott segíteni azáltal, hogy egyes állóeszközök gyorsított leírását lehetővé teszi. A gazdaságilag elma­radott térségekben működő gazdálkodó szervek kedvez­ménye pedig a térségek fej­lesztését, a foglalkoztatott­ság növekedését hivatott elő­segíteni. Többen javasolták, hogy tegyék lehetővé e kedvezmény kiterjesztését a gazdasági szerkezetváltással intenzíven érintett néhány anyaggyártó vállalatok já­rultak hozzá az export nö­vekedéséhez. Sok képviselő foglalkozott a lakáshelyzettel. Hoós Já­nos ismét elmondta, hogy a kormány nagyon intenzíven dolgozik az új lakáskoncep­ció kimunkálásán. A szociálpolitikai és az életszínvonallal kapcsolatos kérdésekre reagálva a Terv­hivatal elnöke rámutatott: a kormány tudatában van an­nak, hogy szükséges az egészségügyben és az okta­tás területén dolgozók jöve­delempozíciójának javítása. Végezetül egyetértett azzal a javaslattal, hogy a kor­mányzat gondolja át a há­roméves terv lehetőségét. Több hozzászóló nem lé­vén, a vitát berekesztették, az elhangzottakra Hoós Já­nos, az Országos Tervhiva­tal elnöke válaszolt. Határozathozatal követ­kezett. Az Országgyűlés elő­ször kétséget kizáró több­séggel tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnö­kének beszámolóját és a fel­szólalásokra adott válaszát, majd — ugyancsak nagy többséggel — az 1989. évi gazdaságpolitikai feladato­kat, az ,,A" változat mellett foglalva állást. A napirendnek megfelelő­en ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesz­tette elő a vállalkozói nye­reségadóról szóló törvényja­vaslatot, valamint az ehhez és a magánszemélyek jöve­delemadójának módosítá­sához kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről szóló tör­vényjavaslatokat. térségre is. Ez indokoltnak látszik. Mindkét adókedvezmény­re az a jellemző, hogy a fel­tételek változása, következté­ben a kedvezmények tartal­ma és mértéke változhat. Ezért a miniszter javasolta : kapjon felhatalmazást a Mi­nisztertanács arra, hogy eze­ket külön rendeletben sza­bályozza. Az adókedvezmények szá­ma növekedett, ezek közül jelentősebb az élelmiszer­kiskereskedelem 40 százalé­kos kedvezménye. A ked­vezmény kiterjed a sütő- és tésztaiparra is. Bővül az adókedvezményre jogosító közszolgáltatói, kulturális és egészügyi tevékenységek köre is. A hangfelvétel-ké­szítés és -kiadásra teljes egészében, míg a videofel­vétel-készítés és -kiadásból a kulturális értékű felvéte­lekre is vonatkozni fog az adóvisszatartási lehetőség. A törvényjavaslat legtöbb vitát kiváltó pontja az adó mértéke volt. Már az októ­beri ülésszakon is ez volt a törvényjavaslat tárgyalá­sának kritikus pontja. A terv- és költségvetési mun­kák előrehaladásával egy­értelműen igazolódott: 1989- re az előterjesztettnél ma­gasabb adómérték indokolt, sőt, további költségvetési egyensúlyt javító intézkedé­sekre is szükség van. Az állami költségvetés egyéb kiadásait a nemzetkö­zi kötelezettségek és az adósságállománnyal kapcso­latos korábbi terhek hatá­rozzák meg. Külön intézke­dések — például a Lakásfi­nanszírozás rendszerének változása — nélkül itt ak­kora terhek jelennének meg, amelyek a pénzügyi folya­matok szempontjából kezel- hetetlenek. A vállalkozási nyereség­adó bevezetésével a kereseti adó és a termelési adó meg­szűnése, valamint a beruhá­zásokat terhelő forgalmiadó­befizetés csökkenése miatt a központi állami költség­vetés bevételei a jövő évben körülbelül 20 milliárddal csökkennek. A tervezőmun­ka eddigi menetében világos­sá vált, hogy a kiadások to­vábbi érdemi csökkentésé­re — az érintettek körében elviselhetetlennek tűnő szo­ciális és társadalmi feszült­ségek vállalása nélkül — nincs mód. Villányi Miklós azt indít­ványozta: a biztonságo­sabb bevétel és a jobb átte­kinthetőség érdekében 55 százalék általános nyereség­adót fogadjanak el. A nye­reségadó megnövelt mérté­ke a versenysemlegesség és a terhek igazságosabb meg­osztása szempontjából jobb megoldásnak tűnik, mint az állami tulajdon utáni része­sedés fizetése. Ehhez kérte Villányi Mik­lós a parlament hatékony támogatását. Kovács András (Heves megye), a Selypi Cukorgyár főmérnöke, a terv- és költ­ségvetési bizottság előadója beszámolt a jogi, igazgatási s igazságügyi bizottság, va­lamint a terv- és költségve­tési bizottság november 17-i egvütes ülésének főbb meg­állapításairól. A legélesebb vitát az adó kulcsának mér­téke váltotta ki. A terv- és költségvetési bizottság az eredeti 50 százalékos adó­kulccsal javasolta a parla­mentnek elfogadásra a tör­vényjavaslatot. Ennél maga­sabb adókulcs bevezetése nem indokolt, hiszen a vál­lalkozások többségét meg­fosztaná a szerkezetváltoz­tatás esélyétől. Az 50 száza­lékos adókulcs elfogadását javasolta. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi- har megye), a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat ve­zérigazgatója javasolta: a terv- és költségvetési bizott­ság álláspontjával egyezően a vállalkozási nyereségadó mértékét a parlament 50 százalékban hagyja jóvá. Dr. Tallóssy Frigyes (Bu­dapest), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa el­mondta: egyike volt azok­nak, akik egy hónappal ez­előtt javasolták, hogy a vál­lalkozási nyereségadó tör­vénytervezetének tárgyalá­sát napolja el az Országgyű­lés. Az egyhónapos munká­val átdolgozott új törvény- tervezet lényegesen megvál­tozott, és a kitűzött cél el­érésére alkalmas is lehet — mondotta. Üjabb napirendi pont megtárgyalása következett: a kormány nevében Tété­nyi Pál, az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság elnö­ke terjesztette a képviselők elé a központi műszaki fej­lesztési alapról szóló tör­vényjavaslatot, amelyhez írásos indoklást és részletes háttéranyagot is csatoltak. Mi tette szükségessé most törvény kezdeményezését? Mindenekelőtt az, hogy a gazdaságirányítási rendszer­ben lezajló jelentős válto­zások a folyamatosan kor­szerűsített központi műsza­ki fejlesztési alap rendszerét is túlhaladták, az új szabá­lyozást pedig az Országgyű­lés által a múlt évben elfo­gadott jogalkotási törvény szellemében törvénybe kell foglalni. Indokolja ezt a műszaki fejlesztés szerepe is. Az alaphoz történő hozzá­járulás nem adó, de adójel­legű; azt a gazdálkodó szer­vezetek továbbra is költsé­geik terhére fizetik. A befi­zetési kulcs nagysága, az előző évi nyereségadó 4,5 százaléka a VII. ötéves terv­ben előirányzott összegből adódik, amely 1989-ben mintegy 8—8,5 milliárd fo­rintot fog kitenni. A válla­latok összességének befizeté­se lényegében azonos mér­tékű marad, ám a befizetők köre bővül, s a befizetők egy részének, főként a fel­dolgozóipari szakmáknak a hozzájárulása csökken. Az iparvállalatok terhének csök­kenése mintegy 40, ezen be­lül a gépiparé 56, a gyógy­szeriparé mintegy 66 száza­lék. A kivételek és kedvez­mények körét, illetve mér­tékét a vállalkozási nyere­ségadó törvény alapján és Sziraki András (Szolnok megye), a Szolnoki Mező­gép Vállalat vezérigazgató­ja megállapította: a vállal­kozási nyereségadó törvény több szempontból előrelépést tartalmaz, vannak azonban nem kívánatos átmeneti ele­mei is — mutatott rá. Géczi István (Budapest), a Kertészeti és Élelmiszer- ipari Egyetem testnevelési tanszékének vezetője java­solta: óvjuk meg a sportol attól, hogy kizárólag a pénz logikája, törvényei szerint alakuljon sorsa. Kállai Ferenc színművész (országos lista) sajátos hangvételű felszólalásában utalt arra, hogy gazdasági­lag, érzelmileg, politikailag egy különös, skizofrén álla­potba került az ország. Né­meth Miklós figyelmébe ajánlotta, hogy a kialakult hibrid állapotot gazdasági­lag és szellemileg minél ha­marabb egyértelmű döntés­sel szüntesse meg. A vita lezárása után Vil­lányi Miklós pénzügyminisz­ter válaszolt az elhangzott észrevételekre. Elmondotta, azért javasolt a pénzügyi kormányzat 55 százalékos nyereségadót, mert csak eb­ben az esetben lehet bizto­sítani a költségvetés-terve­zet bevételeit. Alacsonyabb mérték esetén viszont más elvonási formára, az oszta­lékfizetés alkalmazására lenne szükség, amely ked­vezőtlenül érinti a vállalati gazdálkodást. Ezután határozathozatal következett. Elsőként a kép­viselők 28 tartózkodással és 12 ellenszavazattal a terv- és költségvetési bizottság javaslatát fogadták el — a kormányéval szemben — az adómértéket illetően. így a nyereségadó az évi 3 millió forintos árbevétel felett 50 százalék. Ezután Villányi Miklós kért szót, hogy jelezze: mi­vel a parlament nem fogad­ta el a vállalkozási törvény eredeti mértékére vonatkozó javaslatot, ezért ki kell dol­gozni az osztalékról szóló törvényt, s átformálni a la­kásalapra vonatkozó tör­vényjavaslatot. a műszaki fejlesztés egyes sajátosságainak figyelembe vételével határozza meg a javaslat. A központi műszaki fej­lesztési alap meghatározó sajátossága, hogy abból nem intézményeket, hanem fel­adatokat finanszíroznak. Az alapból növelni kíván­juk az infrastruktúra mű­szaki fejlesztésének “és a műszaki fejlesztés infra­struktúrájának segítésére szolgáló támogatás arányát. — Az Országgyűlés öt bi­zottsága foglalkozott a na­pirenden levő törvényjavas­lattal. A javaslatokat a terv- és költségvetési bizottság összegezte, és azokat a tisz­telt képviselők megkapták. Ezekkel a javaslatokkal egyetértek. A központosított műszaki fejlesztési alapot számos tár­ca és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kezeli. A tárcák közötti kapcsola­tok szakmapolitikai össze­függéseire és a források el­osztására a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Ebből a szempontból — de az alap működtetésének egé­sze szempontjából is — mun­kánknak még nagyobb nyil­vánosságot kívánunk adni — mondotta végezetül Tété­nyi Pál, s kérte a beterjesz­tett törvényjavaslat elfoga­dását. Ezzel az Országgyűlés no­vemberi ülésszakának má­sodik napja befejeződött. A képviselők ma reggel a Köz­ponti Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavas­lat megvitatásával folytat­juk munkájukat. A kardosfai szálláshelyük­ről délelőtt kilenckor érkez­tek meg a városi tanács nagytermébe az olasz ven­dégek. Papp János tanács­elnök a köszöntőjében el­mondta, ilyen létszámú és rangos nyugati delegáció még nem járt a somogyi megyeszékhelyen. A megye és a város rövid bemutatá­sa után a schiói polgármes­ter kért szót. Megtudtuk tő­le, hogy városuk valóságos kis gyöngyszem Veneto tar­tomány északi részében. Fe­le akkora mint Kaposvár, de rangja az ipari ered­ményei miatt kiemelkedő. Ötödik az olaszországi „ex­port városok*’ sorában. Fejlett bőr- és textilipara jócskán előresorolja az olasz városok között. A pol­gármester a küldöttség együttes véleményét tolmá­csolva kifejtette: a régi, bü­rokratikus testvérvárosi kapcsolatot ők semmikép­pen sem akarják „ápolni”. Kész programmal érkeztek. Két operatív bizottság fel­állítását tervezik: az egyik az általános kapcsolatok bő­vítésén munkálkodna, a má­sik pedig a gazdasági együtt­működést. szorgalmazná a két város között. Sella úr szavait folytatva Antonio Cassuti polgármes­ter-helyettes kifejtette: Kö- zép-Európa igazi ereje a fiatalokban van. Ezek a fiatalok pedig közeledni, ta­lálkozni, eszmét cserélni akarnak, a jövőjük békes­sége, biztonsága érdekében. A mai vezető generációé a felelősség, hogy erre megte­remtse a lehetőséget. (A ta­lálkozót követően Cassutti úr, Grosset úrral az ottani oktatási és kulturális szol­A parlamenti ülésszak pén­teki napján petíciót juttat­tak el az Országgyűléshez a budapesti egyetemisták és főiskolások csütörtöki nagy­gyűlésének képviselői. A pe­tíciót Horváth Lajos, az Országgyűlés alelnöke vette át. A jegyzékben egyebek kö­zött megfogalmazták, hogy az országos felsőoktatási demonstrációkon mindenütt elfogadták a felsőoktatás át­alakításának főbb elveit. Eszerint igénylik az egyete­mi, főiskolai hallgatók és oktatók az európai színvo­nalú tárgyi és anyagi felté­telek megteremtését, a való­ságos intézményi autonó­miát, az intézmények belső demokráciáját, a tanszabad­ságot. A követelések eléré­séhez szükséges a hallgató- kait, az oktatókat és más dolgozókat tömörítő szerve­zet: egy országos felsőokta­tási érdekvédelmi szövetség megalakítása. Ehhez a szán­dékhoz számos felsőoktatási intézmény csatlakozott. Mivel a magyar tudomány és a felsőoktatás ügyét egy­mástól elválasztani nem le­het, kéréssel fordultak a Ma­gyar Tudományos Akadémia vezetőihez, tudósaihoz, dol­gozóihoz, hogy támogassák az gálát vezetőjével együtt megbeszéléseket folytatott Garai Lászlóval, a városi tanács művelődési osztály- vezetőjével. Mint megtud­tuk, tavaszra már viszont- találkozót terveznek. Az olasz küldöttséggel hat ipari-kereskedelmi vezető is eljött. A találkozó után dr. Roberto Salviato, a Vi­cenza megyei nagyiparos szövetség alelnöke ezt mondta az elképzeléseiről: — Szeretnénk alaposan megismerni a kaposvári és a megyei ipart, hol kap­csolhatnánk össze az érde­keinket. Bennünket főleg a mezőgazdasági termékek, az élő állat, a hús és a bőr érdekel, de fogékonyak va­gyunk minden jó ötletre. Gépeket és késztermékeket szállítanánk szívesen. Ugyanerről szólt Fiorenzo Sbabo, a kisiparosok szö­vetségének alelnöke is: is­meretség, tapasztalat, hasz­nálható elképzelések, ötle­tek a közeli együttműkö­dés alapjai — mondotta. Hogy a városi tanács kép­viselői mennyire komolyan vették az olasz küldöttség elképzeléseit, arra jó pél­da: a délutáni napirend szinte minden ponton „fel­borult”. Aszerint módosult, amit az iparosok és keres­kedők kértek: tehát, hogy találkozhassanak a kapos­vári ipar és kereskedelem képviselőivel. Az olasz küldöttség vasár­nap délben utazik majd ha­za, akkor hangzik el az a szó is, amit remélhetőleg mihamarabb újra hallha­tunk: — ., Augurri !" .. . Minden jót! B. J. egyetemisták törekvését. Az országgyűlési képviselőket pedig kérték, hogy ismer­kedjenek meg a felsőoktatás gondjaival, és mérjék fel a felsőoktatás elhanyagolásá­nak következményeit. Horváth Lajos a petíció átvétele után elmondta, hogy tanulmányozzák majd an­nak tartalmát. Felhívta a fi­gyelmet: azok a kérdések, amelyeknek anyagi vonzata van a kormány illetékessé­gi körébe tartoznak, ezért fontos, hogy a Miniszterta­nács is megismerje ezeket a követeléseket. Utalt arra, hogy a felsőoktatási szerve­zet alapítási szándékáról sem az Országgyűlés dönt. Az egyetemistáknak, főis­kolásoknak viszont végig kell gondolniuk, miként hoz­zák létre új szövetségüket. Kifejtette, hogy az egyete­misták igényét érthetőnek tartja, nyitott kapukat dön­getnek, hisz az ország is­meri gondjaikat. Ugyancsak hasonló tartal­mú petíciót juttattak el írásban az Országgyűléshez a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem és a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem hallgatói, oktatói is. A vállalkozói nyereségadó-törvényről Javult a műszaki fejlesztési alap Egyetemisták petíciója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom