Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
2 Somogyi Néplap 1988. november 26., szombat TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Grósz Károly és Németh Miklós a szünetben (Folytatás az 1. oldalról) , A megoldást a kormányzat nem elsősorban az adóterhek növelésében látja. Az elképzelések szerint a \»álla- Lati lakásépítési alapból való hozzájárulás — a megelőző év nyereségére számított — 16 százalék lenne, azzal, hogy azt nem a nyereségből, hanem a költségek között kell elszámolni. A szándék egyértelmű : egy-két éven belül a visz- szamaradó összeg — amely- ivei a vállalatok, illetve az adófizetők gazdálkodnak — érje el a 25 százalékot. A költségvetés rendkívül nehéz helyzete miatt azonban jövőre ez a rész csak 15 százalékot tenne ki. A miniszter kiemelte: a támogatáspolitijka központjába az első lakáshoz jutók megsegítését kívánják helyezni, s őket ebből a visz- szamaradó összegből kívánják támogatni. Jövőre 12 ezren kaphatnának átlagosan 400 ezer forint támogatást lakásproblémáik megoldásához. Koltay Nándorné (Veszprém megye), a Herendi Porcelángyár művezetője a bérszabályozás problémakörét boncolgatva értetlenségének adott hangot a bérklub magszüntetésével kapcsolatban. Az intézményt nem is olyan régen a stabilizációs program egyik fontos elemeként említették a szaksajtó cikkei, a kormány tisztségvise- lőinék nyilatkozatai. Most mégis az történik, hogy a deklaráltan hosszú távra szóló rendszert nem egészen egy évvel létrehozása után felszámolják. A jövő évi bérszabályozáshoz kapcsolódóan utalt arra, hogy az érdekegyeztetési mechanizmus bevezetésével a vállalatik vezetői, legalább is a nagy hatékonyságú cégek irányítói szorítóba kerülnek. Ha átlépik a maximumként elfogadott felső határt, választhatnak : vagy lemondanak a prémiumról a vállalati szintű konszenzus érdekében, vagy vállalják a bizalom esetleges elvesztésének, a vezetőellenes hangulatnak a veszélyét. Kőrös Gáspár (Bács-Kis- kun megye), a Szakszervezetek Bács-Kisflcun Megyei Tanácsának vezető titkára hangsúlyozta: az ifjúság, a nagycsaládosok, az alacsony nyugellátásból élők helyzete kritikussá vált. A lakosság 7—10 százaléka a létminimum, 25 százaléka a társadalmi minimum alatt él. A szükséges teendők között említette a reálbérek stabilitásának megteremtését, hozzátéve: ehhez nélkülözhetetlen a bérreform előkészítésének meggyorsítása, mielőbbi bevezetése. Megfontolásra ajánlotta, hogy a tervezett központi áremeléseket több évre osszák el. Javasolta továbbá a jelenlegi minimálbér 4000 forintra emelését, s a 40 órás munkahét bevezetését azokon a területeken, amelyeken ez még nem történt meg. Ügy vélekedett: amennyiben a jövő évre tervezett, az életszínvonalat jelentősen csökkentő intézkedéseket végrehajtják, akkor teljes körű kompenzálásra van szükség a nyugdíjasoknál, s a gyermekneveléssel kapcsolatos szociális támogatások körében. Indítványozta, hogy január 1-jétől minden nyugellátás és a házastársi pótlék havi 550 forinttal, és május 1- jétől további 100 forinttal növekedjék. Kezdeményezte, hogy a legalacsonyabb nyugdíj összege egységesen 3700 forint legyen. A gyermeknevelés költségeinek növekedésére tekintettel indítványozta: a családi pótlékot 500 forinttal emeljék; a családalapító fiatal házasok érdekében a lakáshitel- kamatok emelését fokozatosan vezessék be. Sági Gáborné (Fejér megye), a Szabadegyházi Szeszipari vállalat csoportvezetője úgy ítélte meg, hogy az irreális tervek időszaka még mindig nem zárult le. Fel- foghatatlannak tartotta, hogy a gazdasági szakemberek miért nem reagáltak időben a különböző, veszélyt jelző felvetésekre. Elfogadhatatlan — mondotta —, hogy a gazdasággal kapcsolatos témák tárgyalásakor nem, vagy csak ritkán és nem a kellő hangsúllyal esik szó az emberi tényezőről. Szerinte a bizalmi válság egyik oka is e tényező felületes kezelése, s az utóbbi 16 hónapban sem tapasztalt érdemleges változást ebből a szempontból. A gazdasági reform meghirdetése óta mindössze annyi változást érzékelnek az állampolgárok, hogy a reáljövedelem csökkentését az ország vezetői következetesen megvalósítják, ugyanakkor a tervezett gazdaságpolitikai változásokat nem. Ez egyébként választóinak összegzett véleménye is — tette hozzá. Fehérné Eke Katalin (Borsod megye), a Borsodi Vegyi Kombinát meó-csoport- vezetője a Minisztertanács munkaprogramjának mérlegét vonta meg, egyfajta képviselői szemszögből. Ügy értékelte, hogy a meghirdetett célok elérésének fontos feltétele volt a bizalom megszerzése és megtartása határainkon kívül és belül. Így vizsgálva a kormány ténykedését, a külső bizalomépítés területén tevékenysége történelmi léptékűnek minősíthető, itt jól érzékelhető a fordulat. A kelleténél kevesebb energiája maradt viszont a kormánynak a belső bizalom és támogatás megszerzésére. Megállapította : a „feszített tervcélok” csak akkor látszanak teljesülni az év végéig, ha megszegik a kormányprogram ígéreteit: az állami költségvetés túlköltekezik; az adórendszer és a kétszintű bankrendszer előrevivő hatását pedig az év közbeni kormányzati beavatkozások jelentősen módosítják. Bírálta azt a gyakorlatot, hogy az országgyűlési bizottsági üléseken felvetett javaslatok elsikkadnak, mert a különféle kormányhivatalok . egymáshoz görgetik tovább a problémákat. Fekete János (Békés megye), a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese bevezetőben elmondotta, hogy Magyarország fizető- képességének külső megítélése továbbra is jó. Ebben nagy szerepe van a Magyar Nemzeti Banknak, amely a nehéz időkben, így 1956-ban vagy 1982-ben is mindig eleget tett fizetési kötelezettségeinek. A jelenlegi meglehetősen magas adósságállomány kialakulásával kapcsolatban egyebek között elmondotta, hogy 1974 és 1979 között, illetve 1984 és 1987 között jelentős mértékű eltérés alakult ki a tervben előirányzott gazdasági teljesítménytől. Az eltérések összege mintegy 8 milliárd dollárra rúg, ami kamatok(kal számítva eléri a jelenlegi nettó adósság- állomány szintjét. Ebben az időszakban igen súlyos volt a cserearány-romlás is, ösz- szességében 690 milliárd forint értékű veszteség érte e téren az országot. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt az eladósodás. A továbbiakban arról beszélt, hogy a felvett hitelek jelentős részét olyan beruházásokra használták fel, amelyek ma nagymértékben hozzájárulnak az ország pénzügyi helyzetének javításához, az exporüképesség növeléséhez. Tény azonban, hogy néhány jelentős fejlesztés hibásnak bizonyult. Példa erre az Adria kőolaj- vezeték megépítése, vagy a magyar építőipari export kudarca a közel-keleti országokban. Más kategóriába tartozik a bős—nagymarosi, a paksi erőmű építése, valamint a tengizi beruházás. Ezek mindegyike szükséges, helyeselhető, ám három ilyen nagyberuházás egyidejű megindításával nem lehetett egyetérteni, s ezt az MNB annak idején jelezte is, hiszen az ország teherbíróképessége véges. A jelzésekre a döntéshozók nem figyeltek, s ennek a következménye, hogy a feldolgozóipar fejlesztésére most alig marad pénz. Végezetül Fekete János kifejtette: nem ért egyet azzal az állásponttal, hogy csökkenteni kell a magyar válMára kialakult egy nemzeti közmegegyezés az elosztásra, a béremelésre, az adócsökkentésre és a támogatások növelésére. Ugyanakkor az értékteremtő munka a termelés korántsem kap ennyi hangsúlyt. Tegnap kereskedelmi miniszterünk fogalmazta meg, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége gyenge, s az is tény, hogy a vállalatoknál képződő jövedelem nagy része áremelésből, azaz inflációból képződik és nem a szerkezetátalakításból vagy a hatékonyság javításából. Igaz az, hogy ma „hidegháború” folyik a vállalatok és a kormányzat között. Főként azért, mert a kor mái y mozgási lehetősége ma rendkívül szűk, szorítja őt a külső és beiső pénzügyi helyzet, s ezérc kényszerül szigorú határozatokat hozni. De a vállalatok miért próbálnak ellenállni ennek? Egyszerű a magyarázat. Októberi ülésünkön hangzott el a puha költségvetési korlát kifejezés. Erről akkor beszélünk, ha a vállalatoknak nagyobbak a kiadásaik, mint a bevételeik és e különbözeiét a költségvetés megtéríti. Ez volt az elmúlt évtizedek gyakorlata. A mi vállalataink tehát képesek az alkalmazkodásra, de nem a piachoz, hanem az irányításhoz tanultak meg alkalmazkodni. Ehhez sikerült is mindig parnereket találni. Mit lehet hát tenni? Kemény kezű, következetes kormányra van szükség, amely időben dönt, cselekszik és kikényszeríti, ösztönzi azt, hogy mindenki a piac igényeihez alkalmazkodjon, és ne valami felső megoldásra várjon. A képviselő a továbbiakban emlékeztetett arra az 1987 decemberében képviselőknek tett ígéretére, miszerint 88 első felére nyilvánosságra kerül egy részletes támogatásleépítési program. Kifogásolta azt, hogy ez a program csak őszre készült el, és túlságosan elnagyolt. Mint mondta, a mai helyzetben megengedhetetlen, hogy a támogatások odaítélése néhány tucat ember tudtával történjen. „Ennek teljes nyilvánosságot kell adni, és én azt hiszem, hogy ha ez a Párlatotok Szovjetunióba irányuló exportját, mert nem sikerült ellentételezni a szállításokat. Tény, hogy szükség van a KGST valu- táris elszámolási rendszerének korszerűsítésére. Ügy tűnijk, már a Szovjetunió is hajlandónak mutatkozik erre a lépésre. Addig is mindenképpen törekedni kell az együttműködés szélesítésére, s nagyobb erőfeszítést kell tenni a magyar szállítások ellentételének felkutatására is. E téren több a lehetőség, mint amennyit kihasználunk. lament becsüli magát, akkor legkésőbb a költségvetési törvény tárgyalásánál garanciákat fog kikötni arra, hogy a támogatások utolsó forintjainak odaítélésére is csak a legszélesebb nyilvánosság előtt legyen lehetőség. A másik teendő: túl kell lépnünk azon, hogy mindent megpróbáljunk aprólékosan fölülről szabályozni. Sokszor halljuk, hogy piacépítésre van szükség. Igaz, ám mégis igazabbnak hangzik az a gondolat, hogy nem építeni kell a piacot, hanem a valóságos piac valóságos működése elől kell elhárítani az akadályokat. A továbbiakban a képviselő a politikai, mozgalmi és állami apparátusok létszámának radikális csökkentését indítványozta. Lép Ferenc (Tolna megye) MÁV szertárfőnök-he- lyettes a stabilizációs program egyik legfontosabb tennivalójaként értékelte az oktatás feljesztését, amelyre még a napi szorongató gondok ellenére is többet kell áldoznia a kormányzatnak. Kiemelte: az oktatás helyzetének megoldása niem tűr halasztást; a költségek fedezésére forrást teremthet a honvédelmi kiadások csökkentése, az állami költségvetés átcsoportosítása, a felesleges támogatások megszüntetése, a Munkásőrség költségeinek a leépítése, az állami, politikai apparátus létszámainak csökkentése. Polgárdi József (Pest me - gye), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igiazgatója szerint a kormány stabilizációs programjának teljesítésében az idén biztató jelek voltak tapasztalhatók, ám a célok megvalósításáért a lakosság hozta a legnagyobb áldozatot. Túl súlyosak ezek a terhek, amelyeket a kormány elsősorban az alacsony jövedelműek vállára rak. Ezért megfontolásra ajánlotta az elképzelt 6 százalékos reálbér-csökkentés méréklését. Zsolnay Katalin (Komárom megye), a Környei Mezőgazdasági Kombinát művezetője a lakásgazdálkodás piaci alpokra helyezése mellett emelt szót. Hangsúlyozta: a fiatalok, a pályakezdő családalapítók életkezdését támogatni kell, bizalmat adva az elkövetkező évtizedek becsületes munkájához. Látható, hogy a jövedelmeknél gyorsabban ' növekvő lakásárak tűrhetetlenné válnak az otthonra várók és a támogatást nyújtó költségvetés számára egyaránt. Moravcsik Ferencné (Bács- Kiskun megye), a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi városi szervezetének titkára a képviselők nagy felelősségét hangsúlyozta abban az aktusban, amikor döntenek az 1989-es év gazdaságpolitikai terveiről. Ezzel kapcsolatban kételyeit fogalmazta meg: ki garantálja, hogy az úgynevezett „A” változat nem jut-e ugyanarra a sorsra, mint a korábbi, valóra nem váltott elképzelések. Hogyan néznek a képviselők választóik szemébe, ha kiderül, hogy értelmetlen, felesleges volt lemondásuk, áldozatvállalásuk. Kérte a kormányt: a program végrehajtásában sokkal keményebb, határozottabb, következetesebb legyen ; a gazdaságpolitikusok pedig mindig arra gondoljanak, hogy minden kis lépéssel emberek millióinak sorsáról is döntenek. Técsi László (Szabolcs- Szatmár megye), a nyirtassi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke szerint a kormány a költségvetés helyzetére hivatkozva növeli az elvonásokat. Véleménye szerint nemcsak a bevételek növelése, hanem a központi kiadások jelentős mértékű csökkentése is megoldást jelent. Például meg lehetne szabadítani az országot az elmúlt években kialakult bürokratikus tehertől, az apparátus mintegy 30—40 százalékos leépítése mindenképpen indokolt lenne. Javasolta, hogy az Ország- gyűlés terv- és költségvetési bizottsága minél előbb részletesen vizsgálja meg a költségvetés helyzetét. A továbbiakban a mező- gazdaság fejlesztésével foglalkozva elmondta: a jelenlegi szabályozók teljes mértékben megnyomorítják a gazdaságokat. Hellner Károly (Budapest), a Magyar Gazdasági Kamara főosztályvezetője megjegyezte, hogy a különböző bizottsági üléseiken, s itt az ülésszakon sem hangzott el új megállapítás; a kormányzat és a képviselők évek óta megszokott eszmecserét folytatnak, s ezt a polémiát a nagyothallók párbeszédének nevezte. Mint mondta: a kormányt gúzsba kötik a külső adósságszolgálat és a túlméretezett hazai költségvetési rendszerünk kötelékei, gyenge vagy 'közepes jövedelemtermelő képességű vállalkozói szférával megáldva. Folyik az egymásramutogatás, miközben egyre lejjebb csúszik az egészségügy, az oktatás színvonala, ' s csökken az életszínvonal is. Hellner Károly ezután az árfolyampoLitika, az infláció kérdéseit elemezte, majd a szociálpolitijkára térve óva intette a kormányt attól, hogy úgy avatkozzon be a nyugdíjasok helyzetébe, hogy intézkedései nem egyértelműen pozitív változást eredményeznek a különböző rétegek számára. Ezért nem javasolta, hogy változtassanak a 70 évesek, illetve azon felüliek nyugdíjvalorizáció- ján (reálérték-megőrzésén). Kovács Lászióné (Budapest), a Meggyfa Utcia Napköziotthonos Övoda óvónője kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági szférában csak egy következetes, kivételt nem ismerő, teljesítményorientált és ezt elismerő gazdaságpolitikával juthatunk előre. A képviselő decemberre választ vár a kormánytól arra, hogy tervezi-e olyan alternatívák előterjesztését, amelyekből az összes eltartott gyermekre vonatkozó adóalapcsökkentő kedvezmény következne. Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II, Számú Gyermekklinikájának tanársegéde kijelentette: reménye szerint a képviselők kulcsszerepet játszhatnak a nemzeti egyetértés új rendjének megteremtésében. Elérkezettnek látta az időt arra is, hogy a Parlament elé kerülő anyagokat abból a szempontból is megvizsgálják: mennnyire felelnek meg az új kormányzati munkastílusnak, mennyire segítik elő az új alkotmányos rend kialakítását. Ügy ítélte: semmiféle politikai félsz nem lehet elég ok ahhoz, hogy ezt a munkát gá- toLják, szűk mederbe tereljék, mert hiszen a politikai pluralitás de koaláit prog- ja minél előbb alkotmányos következményekkel kell járjon. Végezetül megállapította: a szigorú költségvetési politika milliárdok szétforgá- csolása mellett pedagógusokkal és egészségügyi szakdolgozókkal szemben érvényesül. A humán, szféra „rombolási programjához” sem a képviselőnő, sem a szociális és egészségügyi bizottság nem kívánja a nevét adni. Moldvay István (Szabolcs- Szatmár megye), a Nyírlu- gosi Állami Gazdaság igazgatója az Országos Tervhivatal beszámolójának egyes elemeit a falu szemszögéből sorra véve annak a véleményének adott hangot, hogy az anyagban megfogalmazottal ellentétben legalább 100—120 ezer hazánkban a betöltetlen álláshelyek száma. Ezért érthetetlennek nevezte, hogy a munkanélküli segélyt ilyen kiemelten kezelik, ahelyett, hogy az átképzésre, a munkahelyeken az optimális körülményeik megteremtésére helyeznék a hangsúlyt. Nem értett egyet azzal a megfogalmazással, miszerint KGST-partnereink a keletkező aktívumot nem akarják számunkra is szükséges termékekkel ellentételezni. Ezt érthetetlennek nevezte. A szovjet élelmiszerpiacról való kivonulás pedig egyenesen végzetes hiba lenne — hangsúlyozta. Lakos László (Pest megye), a jászkarajenői Árpád Mgtsz elnöke felszólalásában javasolta, hogy az 1989- es tervbe építsék be az adók mérséklését, illetve az államháztartás részesedésének csökkentését a megtermelt új értékből. Mégpedig azért, mert nem hatékony a felhasználása, nem takarékos az elosztása. A képviselő felhívta az Országgyűlés figyelmét, hogy követelje meg: a kormány nyújtsa be az államháztartás jövő évi tervét. (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Vida Kocsárd felszólalása
