Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

1988. november 23., szerda Somogyi Néplap 3 Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás a 2. oldalról.) igenlő vagy nemleges, illet­ve valamelyik változatot tá­mogatja; b) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több. mint fele, és a szava­zatok több mint kétharma­da igenlő vagy nemleges, il­letve valamelyik alternatí­vát támogatja; c) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint fele és a szavaza­tok több mint fele igenlő vagy nemleges. Ha a szavazásra föltett kérdés nem kapta meg a vá­lasztópolgárok szükséges há­nyadának a támogatását, a népszavazás változatlan kö­rülmények mellett való is­mételt kezdeményezésére, illetve elrendelésére csak három éven belül és egy íz­ben kerülhessen sor. A nép­szavazás eredményeként szü­letett törvényt vagy tanács­rendeletet az Országgyűlés, illetve a tanácsok két évig ne módosíthassák. A népszavazások lebonyo­lításához szükséges anyagi eszközökről az állami költ­ségvetés gondoskodjon. A javaslat végezetül ki­emeli: indokolt, hogy az or­szágos és a megyei (főváro­si), helyi népszavazás, vala­mint a népi kezdeményezés alapelveit és főbb szabályait az alkotmány rögzítse. A népszavazás törvénysértő el­rendelése vagy annak meg­tagadása, illetve szabályta­lan lebonyolítása miatt a megalakítandó alkotmány- bírósághoz lehessen fordul­ni. Ugyancsak az alkotmány- bíróság legyen a népi kezde­ményezések törvényes mű­ködésének garanciája, azaz itt nyíljon lehetőség jogor­voslatra. Az írásos javaslathoz Fejti György, a Központi Bizott­ság titkára szóban is tett néhány kiegészítést. Elöljá­róban kiemelte: a népszava­zás a közvetlen demokrácia legősibb formái közé tarto­zik. Népszavazás esetén a Parlament, vagy az illetékes önkormányzati testület mintegy lemond hatásköre gyakorlásáról és azt átenge­di, másként fogalmazva „visszaadja” a választópol­gároknak. A népszavazás kiírására általában akkor kerül sor, ha a társadalom valamely kérdésben erősen megosz­tott, vagy például ha a többség érdekében tervbe vett döntés esetleg egy szé­les réteget hátrányosan érint. De alkalmas lehet a népszavazás arra is, hogy a többségi akarat kinyilvání­tásával megerősítsen egyes politikai, kormányzati célo­kat, s ennek révén hozzájá­rulhat a társadalmi közmeg­egyezéshez. A népszavazás természetesen nem helyet­tesítheti, csak kiegészíti a képviseleti demokráciát. Ilyen értelemben tehát csak mint kivételesen alkalma­zandó eszköz jöhet szóba — hangsúlyozta. A népszavazásra bocsátha­tó kérdések körét többféle­képpen határozzák meg a különböző országokban. Kö­zös jellemző azonban, hogy általában csak döntő fontos­ságú ügyek képezik a sza­vazás tárgyát. Ilyenek pél­dául az államforma megha­tározása, az alkotmány elfo­gadása vagy jelentős módo­sítása, a nemzetközi gazda­sági Közösségbe, illetve ka­tonai szövetségbe való belé­pés. A népszavazásnak a nemzetközi gyakorlatban bevett különböző tormáit mérlegelve a Politikai Bi­zottság azt javasolja, hogy hazánkban az alkalmazott fő forma az ügydöntő jelle­gű népszavazás, az úgyne­vezett plebiszcitum legyen. Ez felel meg ugyanis legin­kább annak a követelmény­nek, hogy az állampolgárok akarata közvetlenül érvénye­süljön. Fejti György kitért arra is, hogy a népszavazás kö­telező és kizárt eseteinek felsorolása a nemzetközi jog- gyakorlatban igen változato­san rendezett kérdés. A leg­V. s, .Grósz Károly, az MSZMP főtitkára beszél a Központi Bizottság ülésén gyakoribb megoldás az, ami­kor a jogszabály sem a kö­telező, sem a kizárt esete­ket nem sorolja fel, illetve az, amikor csak a szavazás­ból kizárt — leggyakrabban az adózással összefüggő, va­lamint a bíróságok hatáskö­rébe tartozó — ügyeket em­lítik. A Politikai Bizottság mégis azt javasolja, hogy a Központi Bizottság az írásos előterjesztésben bemutatott lehetőségek mindegyikét tártsa meg, és ebben a kér­désben csak a társadalmi vi­ta után szülessen döntés. A javaslat szerint az or­szágos népszavazás elrende­lésének joga — a jelenlegi alkotmányos szabályozástól eltérően, amely azt az Elnö­ki Tanács feladatkörébe utalja — a jövőben az Or­szággyűlést illesse meg. Ezt a változtatást indokolja az Országgyűlés megnövekedett szerepe, az a tény, hogy or­szágos népszavazást főként a Parlament hatáskörébe tartozó ügyben lehet majd kiírni. Ugyanezen érvekre tekintettel indokolt, hogy helyi — területi — szinten a népszavazás elrendelésére az illetékes tanácstestületek legyenek jogosultaik. A népszavazást kezdemé­nyezők köréről is alternatív javaslat készült — mondot­ta a Központi Bizottság tit­kára. Az eldöntendő kérdés úgy fogalmazódott meg, hogy kezdeményezhessenek-e köz­vetlenül népszavazást a tár­sadalmi szervek, s ha igen: milyen széles körüket illes­se meg ez a jog. E jog meg­adása ellen szó, hogy a nép­szavazás kivételes döntési forma, s ezért nem volna szerencsés, ha a törvény tá­gan határozná meg a kez­deményezési joggal rendel­kezők körét. Fejti György utalt arra, hogy vita folyt arról: a vá­lasztópolgárok hány száza­léka kezdeményezhesse a népszavazást. A javaslatban szereplő 10 százalék — ami országos népszavazás ese­tén mintegy 750 ezer állam­polgárt jelent — meglehető­A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munka­rendjét, munkamódszerét, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladatkörét vázoló írásos előterjesztés­hez Grósz Károly fűzött szó­beli kiegészítést. Rámuta­tott: az előterjesztés elfoga­dásával, a határozat vég­rehajtásával a párt társa­dalmi befolyását kívánják növelni, mégpedig úgy, hogy az MSZMP ügyintéző párt­ból mindinkább politizáló párttá váljék. Ez bizonyos önmérsékletet jelent a na­pi ügyek intézésében, de na­gyobb következetességet, ha­tározottságot, nyíltságot a társadalmat foglalkoztató és a társadalom életét befolyá­soló legfontosabb politikai kérdésekben. Olyan ajánlás előterjesz­tését tartották indokoltnak sen magasnak, túlbiztosí- tottnak tűnik. Célszerűbb­nek látszana egy ennél ala­csonyabb küszöbértéket, pél­dául 500 ezret meghatározni. Felmerült továbbá, hogy az Országgyűlés és a tanács­testületek minden kezdemé­nyezésről maguk döntse- nek-e, vagy bizonyos számú választópolgár kezdeménye­zése esetén kötelesek legye­nek elrendelni a népszava­zást. Amennyiben a törvény- javaslat a választópolgárok elég magas számához köti a kezdeményezés jogát, akkor célszerűnek látszik a parla­ment mérlegelési jogát ki­zárni, és a népszavazást kö­telező jelleggel kiírni. Helyénvaló, hogy a nép­szavazásban azok vehesse­nek részt, akiknek szavazati joguk van. Ezért a Politikai Bizottság javasolja, hogy a népszavazás lebonyolításá­nak szabályai — esetleges egyszerűsítésekkel — lénye-» gében a választási törvény eljárási rendjére épüljenek, Végezetül emlékeztetett arra: ugyancsak kérdésként vetődött fel, hogy a népsza­vazás során hozott döntés kötelező erejét a választók mekkora többsége alapozza meg. A legjobb megoldásnak az látszik, hogy a választó- polgároknak több mint két­harmada járuljon az urnák­hoz, és a szavazataiknak több mint a fele igenlő vagy nemleges legyen. A népszavazás szélesebb értelmezésébe beletartozik a népi kezdeményezés intéz­ménye is. Célszerűnek tű­nik, hogy a választópolgá­rok meghatározott számá­nak . — például országosan százezer főnek, helyileg pe­dig a választópolgárok egy- tizedének indítványára a népképviseleti szervek le­gyenek kötelesek a kezde­ményezésben foglaltakat na­pirendre tűzni és megvitat­ni. Határozathozatal követ­kezett: a Központi Bizottság az országos és a helyi nép­szavazásról szóló törvény- tervezet elveire vonatkozó írásos előterjesztést, illetve Fejti György szóbeli kiegé­szítőjét egyhangúlag elfo­gadta. — hangoztatta a főtikár —, amely, ha meghonosodik, akkor növekszik a válasz­tott testületek szerepe, min­denekelőtt a Központi Bi­zottságé. Ehhez remélhető­leg társul az apparátus szakértelme és nagyobb szervezettsége. Ezt kell a Központi Bizottság tagjai­nak, tisztségviselőinek ki­egészíteniük közéleti tevé­kenységükkel. A KB a poli­tikai döntések fóruma, a Po­litikai Bizottság a Központi Bizottság előkészítő és vég­rehajtó szerve — mondotta Grósz Károly. Külön kiemelte a főtitkár a Központi Bizottság és az Országgyűlés viszonyát. Már az előkészítő viták is fel­színre hozták, hogy a Köz­ponti Bizottságnak szorosain együtt kell dolgoznia a par­lamentben dolgozó kommu­nista közösséggel, mégpedig a törvényalkotó munkában, a törvények végrehajtása., a kormányzati munkát el­lenőrző tevékenységében. Rámutatott arra, hogy a kormányzatnak szabadabb kezet kell adni feladatai el­látásában, támogatni kell a kormányt, bár lehetnek részkérdéseik, amelyekben a Központi Bizottság állás­pontja eltér a kormány na­pi döntésétől. A kormány akkor tudja eredményesen betölteni e rendkívül bo­nyolult és nehéz időszakban a feladatát, ha teljes politi­kai bizalmat érez a Közpon­ti Bizottság részéről, szaba­dabb kezet kap a gyakorla­ti folyamatok irányításá­ban, miközben a Központi Bizottság vállalja, hogy a kormányzati szándékot, tö­rekvést igyekszik elfogadtat­ni a pártmozgalmon belül, segíti megteremteni a tár­sadalmi hátteret. A Központi Bizottság ap­parátusának átalakítását il­letően Grósz Károly beje­lentette, hogy ezt két lép­csőben tervezik megválóra tani: december 31-ig az osz­tályokat szervezik át, majd március 31-ig ezek létszn mát, vizsgálják meg. Ez utóbbiról szólva elmondta, hogy a KB-ban jelenleg 249 politikai munkatárs dolgo­zik; ez a létszám a korábbi 10 százalékos csökkentés után alakult ki. Űjab'» 8— 10 százalékkal még csök­kenthető ez a létszám. Bár­melyik más párt gyakorlatá­val összehasonlítva rend­kívül kicsi ez a központi apparátus — mondta a fő­titkár. A vitában felszólalók sok­oldalúan, a szervezeti kér­déseket meghaladva, politi­kai szempontból elemezték: miként alakuljon a Politikai Bizottság és a Központi Bi­zottság kapcsolata, hogyan módosuljanak az eddigi munkamódszereik. Romány Pál az ügyrend fontosságá­ról szólt, Korom Mihály ja­vasolta, hogy országos párt­viták szervezéséről és té­májáról csak a Központi Bi­zottság döntsön, s a Politikai Bizottság félévente adjon tájékoztatást munkájáról a KB előtt. Többen azt szor­galmazták, hogy meghatáro­zott időközönként maga a Központi Bizottság is tájé­koztassa a párttagságot át­fogó módon a tevékenységé­ről. Katona Béla — akár­csak Korom Mihály — in­dítványozta, hogy a párttag­ság egészére kötelező hatá­rozatot csak .a Központi Bi­zottság hozhasson. Berend T. Iván szorgalmazta, hogy személyi kérdésekben titkos szavazással döntsön a KB. Úgy ítélte meg továbbá, hogy nem lehet érdemben 7—8 napirendi pontot megvitat­ni egy-egy ülésen, ezért ja­vasolta a rendszeres havi központi bizottsági ülések bevezetését. Ezzel kapcso­latban Horváth József úgy fogalmazott: a Politikai Bi­zottság döntsön arról, hogy mikor üljön össze a Közpon­ti Bizottság. Vajda György írásban javasolta, hogy az előadói beszéd időtartamát 15 percben maximálják. Fock Jenő kezdeményezte, hogy az egyes munkabizott­ságok vitáinak tapasztalatait összegezzék, s úgy tárják a KB elé. A döntési felelősséget új oldaláról világította meg Ka­tona Béla, amikor az elmu­lasztott döntésekért viselt felelősség kérdését feszeget­te, rámutatva egyúttal arra is, hogy az apparátusnak kötelessége tájékoztatni a testületet a korábbi dönté­sek megvalósítását akadá­lyozó tényezőkről. Tétényi Pál ugyancsak az előterjesz­tők felelősségéről szólt, hangsúlyozva, hogy a KB tagjai a döntés meghozata­lakor nem ismerhetnek min­den összefüggést, ezért az előkészítők kötelessége tájé­koztatást adni egy-egy dön­tési javaslat valamennyi le­hetséges következményéről. Vissza-visszatérő témája volt a felszólalásoknak, hogy a párttagság néhány alapve­tő fontosságú kérdésben vi­lágos, egyértelmű állásfogla­lást vár a vezető testület­től. Aczél György egyenesen úgy fogalmazott: nem biz­tos, hogy szervezeti kérdé­sekkel időszerű foglalkozni akkor, amikor a hangulat­jelentések tanúsága szerint a párttagság körében nagy a bizonytalanság, a fásultság, s néhány kérdésben a Köz­ponti Bizottságnak le kelle­ne végre szögeznie állás­pontját. Tétényi Pál ugyancsak szorgalmazta a választ né­hány, a közvéleményt fog­lalkoztató kérdésre, s példa­ként említette, hogy egy or­szággyűlési képviselő nem­Grósz Károly a 13 hozzá­szólás valamennyi lényegi észrevételére reagált zársza­vában. Elöljáróban egyetér­tett azokkal a konkrét ja­vaslatokkal, amelyek arra irányultak, hogy két kong­resszus között csak a KB hozhasson döntést az egész párttagságra, s ugyancsak e testület hatásköre legyen az országos pártvita témájának meghatározása. Támogatta azt az indítványt is, hogy a PB rendszeresen, de leg­alább félévente köteles le­gyen tájékoztatni munkájá­ról a Központi Bizottságot. Az úgynevezett „nagy kér­désekkel” kapcsolatban elő­ször az egypártrendszer— többpártrendszer proble­matikájáról szólt. — A pártértekezleten dön­töttünk, hogy az egy párt álláspontján vagyunk. Ezt kell képviselni a kongresz- szusig. Ugyanakkor én nem hiszem, hogy tartósan az egypártrendszer viszonyai között fogunk dolgozni, de ezt majd vitassa meg és döntse el a kongresszus. Én azon az állásponton leszek, azt fogom támogatni, hogy a többpártrendszer irányába menjünk. Nem hiszem pei- sze, hogy ez minden prob­lémát megold. Az, hogy . egy vagy több párt tevékeny­kedjen, nem elvi, hanem gyakorlati kérdés, ugyanak­kor az elvi kérdés, hogy a szocializmus jól működjék, és ha ehhez több pártra van szükség, akkor legyen több párt. Ügy tűnik, a mostani magyarországi gyakorlatban több párttal talán jobban kezelhetők a társadalmi problémák, mint az egypárt- rendszerben. Az országgyűlési kommu­nista frakcióról szólva Grósz Károly határozottan leszö­gezte: minden párt fenn­tartja magának a jogot, hogy képviselőt állítson, s el is várja, hogy az a képviselő a párt politikájának megfele­lően foglaljon állást. Ugyan­akkor nem szabad minden kérdésben megkötni a kép­viselő kezét, mint ahogy az is kivihetetlen, hogy a KB minden egyes kérdésben ki­kérje törvényhozóink véle­ményét. Az MSZMP politi­záló párttá alakítása kap­csán Grósz Károly kiemelte: a kormányzati felelősséget a régiben bizottsági ülésen sürgette a pártot: döntse mái­éi, hogy az egypártrendszer vagy a többpártrendszer mellett foglal állást. Berend T. Iván az elhangzottakkal szemben éppen azt hangsú­lyozta, hogy a legfontosabb kérdésekben — mint példá­ul a platformszabadság — a szervezeti szabályzatban kell kimondani a végső szót, ezért szinte feleslegesnek érezte a dokumentumban megfogal­mazottakat a kisebbségi vé­leményt képviselők jogairól. Számos felszólaló — pél­dául Gubicza Ferenc és Hor­váth Miklós — megfogal­mazta egyetértését, hogy ügyintéző párt helyett mind­inkább politizáló párttá vál­jék az MSZMP. Ennek szel­lemében vizsgálták azt is, hogy miként működjön együtt a párt irányító testü­leté az Országgyűlés kom­munista képviselőivel. Tété­nyi Pál úgy ítélte meg, hogy az Országgyűlésben dolgozó kommunisták és a KB tes­tületének együttműködését nem határozhatja meg alá- fölérendeltségi viszony. Az igazi partneri kapcsolat ki­alakítását már csak azért is rendkívül fontosnak tartot­ta, mert a Központi Bizott­ságnak is szüksége lehet az élet különböző területein dolgozó kommunista képvi­selők tapasztalataira, ame­lyeket vláasztói körzetük­ben, s a törvényhozó testü­letben szereztek. UgyancsEfk többen foglal­koztak a KB-ülések nyilvá­nosságával, a vitákban el­hangzott észrevételek utó­életével. Minisztertanácstól nem sza­bad átvállalni, nagyobb sza­badságot és felelősséget kell biztosítani az állami szer­veknek például a külkapcso- latok alakításában. A Köz­ponti Bizottság testületé csak a pártkapcsolatok for­málásában döntsön, és rend­szeresen számoltassa be az állami vezetést az ország külpolitikai törekvéseiről. Hányszor ülésezzen a Köz ponti Bizottság? — hangzott el több ízben is. Grósz Ká­roly megfogalmazása szerint annyi ülést kéll tartani, amennyi elegendő a munká­hoz. Valószínűleg többet, mint most, de az élet már eddig is ehhez igazodott. Grósz Károly végezetül an­nak a véleményének adott hangot, hogy visszalépést je­lentene, ha titkos szavazást vezetnének be személyi kér­dések eldöntésénél, ebben a körben ugyanis ki-ki vál­lalja a felelősséget voksáért. Ezután szavazás követke­zett. A Központi Bizottság — egyhangúlag — elfogad­ta a KB és a PB munka­rendjére, munkamódszerére, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladat­körére előterjesztett doku­mentumot, Grósz Károly előadói beszédét és a vitá­ban elhangzottakra adott választ. A megvitatott do­kumentum szövegét a Párt- élet közli. A testület döntött arról is — 15 ellenszavazat és 4 tartózkodás mellett —, hogy a következő központi bizottsági ülésen a társadal­mat és a párttagságot fog­lalkoztató legfontosabb négy-öt belpolitikai kérdés­ről — előterjesztés alapján — kialakítják a testület ál­láspontját. Ugyancsak sza­vazással foglaltak állást a KB-tagok amellett, hogy a testület üléséről kialakult jelenlegi tájékoztatási rend­szer maradjon fenn. A Központi Bizottság ezt követően — Lukács János előterjesztése alapján — jó­váhagyta a tagdíjfizetés egyes kérdéseinek módosí­tására tett javaslatot, majd határozott a KB 1989. évi muínkatervéről. A testület végezetül álla­mi tisztségek betöltésére io gadott el ajánlásokat­Az ülésről közlemény je­lenik meg. A főtitkár szóbeli kiegésiítője Grósz Károly zárszava

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom