Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

1988. november 17., csütörtök Somogyi Néplap 3 ALKOTO EGYUTTMUKODEST Előrehaladásunkhoz elengedhetetlen a közmegegyezés A politikai reformfolyamatok résiéként több fontos témát vitatott meg és alakított ki egysé­ges állásfoglalást a megyei pártbizottság. A testület tegnapi ülésén részt vett és felszólalt Szabó István, 'a Politikai Bizottság tagja, a TOT elnöke, és Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Tanai Imrének, a megyei pártbizottság titká­rának megnyitó szavai után a pártbizottsági tagok először Xlenovics Imre tájékoztatóját hallgatták meg. A megyei pártbizottság első titkára a Központi Bizottság november 1-2-án tartott üléséről adott számot, elsősorban a vi­táról, a vita szelleméről foglalta össze az álta­lánosítható tapasztalatokat. Építőanyag — kislakásépítőknek A magánerőből építkezők építőanyag-ellátását segíti a Mátra Nyugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság petőfibányai fatelepe. A Szovjetunióból érkezett fenyőrönköket dolgozzák fel tetőszerkezetté, lambériává és egyéb fűrészelt áruvá. ('MTI-fató — H. Szabó Sándor felvétele) Gyorsítani kell a költségvetés reformját Újabb viták adósávokról és kulcsokról A politikai reformfolya­matok fontos része a köz- megegyezés. Az ezzel kap­csolatos megyei helyzetről, a népfrontbizottságok ta­pasztalatairól, újszerű tö­rekvéseiről dr. Novák Fe­renc, a megyei népfronttit­kár terjesztett írásos anya­got és szóbeli kiegészítőt a testület elé. Az elmúlt hóna­pok során a bizottságok és az aktivisták — kommunis­ták és pártonkívüliek — több mint százharminc tele­pülésen, személyes beszél­getések tucatjain gyűjtötték össze tapasztalataikat, hű tükörképet nyújtva a testü­let és a megye közvélemé­nye elé. A legfőbb megál­lapítások egybeesnek a me­gyei pártbizottság . legutóbbi értékelésével: bizalomvesz­tés, 'súlyos gazdasági és tár­sadalmi válságjelek tapasz­talhatók, a /gyökeres fordu­lat sürgető 1szükségszerűség. Az is tény — és ebben része van a népfrontmozgalom­nak is —, hogy alapvetően nem változott a társadalmi rendszerünkről a közmegíté­lés; minden nehézségével együtt az emberek elfogad­ják azt, de erőteljesen igénylik a humánusabb, a demokratikusabb, a nyitot­tabb, a hamis jövőképtől megtisztított szocializmust. A közmegegyezésnek szá­mos eleme van, ezek között első helyen áll a gazdasági élet, az állampolgárok anya­gi viszonyainak alakulása. Elbizonytalanodás tapasz­talható a gazdasági gondok szaporodása, az életszínvo­nal csökkenése, a különböző új gazdálkodási formák, a magánszektorok térnyerése miatt. Sokan a nehézségek fő okának a laza munkamo­rált, az igénytelenséget, a szervezetlenséget tartják. összefügg ez azzal, hogy a szocialista erkölcsre való nevelés nem kap megfelelő helyet sem az oktatásban, sem a közművelődésben. A kis településeken élők köz­érzetén lényegesen javított az elöljáróságok intézmé­nye, megszüntette a gazdát­lanság érzését. Ugyanakkor egyre több helyen és többen sürgetik a közrend, a köz- biztonság javítását. A közmegegyezés másik fontos területe a népfront által szervezett politizáló nyílt fórumrendszer. A la­kosságot leginkább érdeklő ügyeket vitatták meg eze­ken. Es bár a fórumok nyo­mán számos helyen elisme­résre méltó tettek születtek, kisebb-nagyobb mértékű te­lepülésfejlesztési célok va­lósultak meg, sajnos sokszor a népfront csak továbbítot­ta a jelzéseket, így több élet­képes, közérdekű javaslat „tűnt el”. Bár eltérő hatásfokkal, de odaadással dolgoztak a nép­frontbizottságok a megye általános fejlődéséért. A ta­pasztalatok, a gondok vi­szont megerősítik azt az igényt, hogy új minőségű közmegegyezésre van szük­ség, új alapokra kell helyez­ni az összefogást. Ezért el­határozott szándéka a nép- frcntbizottságoknak, hogy nyílt politikai fórumokat biztosítanak mindazoknak, akik készek közreműködni a szocialista építésben. A Ipárttal — elismerve ve­zető iszerepét — egyenrangú partnerként kívánnak dol­gozni, felkarolva /minden olyan kezdeményezést, amely segíti a társadalmi-gazdasá­gi kibontakozást, a politikai intézmények reformját, a te­lepülések fejlődését. Tiiztázni valók Az előterjesztést széles körű vita követte. Nagy fi­gyelmet keltett dr. Németh Jenőnek, a barcsi pártbizott­ság első titkárának a köz- megegyezés fogalmát elem­ző felszólalása. Mint mond­ta, a közmegegyezésen ér­teni lehet a tágabb vagy a kisebb közösség jelene és jö­vője érdekében történő hasznos megegyezést. De közmegegyezés alatt gondol­ni tehet a lakosság és a ha­talom megegyezésére a leg­lényegesebb társadalmi cé­lok kitűzésében és megol­dásában. Tisztázni kell, hogy mi legyen a közmegegyezés tárgya általánosan — orszá­gosan —, mi legyen a me­gyében, a városban, a mun­kahelyen, a közösségben. Tisztázni kell, hogy miként jelentkezik ez a társadalmi szabályokban, a „közéleti kresz"-ben. Kinek mi a ha­tásköre, jogköre, szerepe, feladata és ezt miként gya­korolja. Mint hangsúlyozta, igen fontos politikai érdek az alapvető társadalmi, gaz­dasági jelenségek megoldá­sának sorrendjében való megegyezés. Tudatosítani kell, hogy kik lesznek a nyertesék, a vesztesek, ki mire számíthat. A helyi köz- megegyezést elemezve is fi­gyelemre méltó észrevétele­ket tett a városi első titkár. Felhívta a figyelmet az őszintébb és gyakoribb ön­vizsgálatra, az észrevételek célratörőbb közvetítésére. Mint mondta, konkrétan kell tisztázni, hogy miben van ma közmegegyezés a párt és a népfrontmozgalom között és miben eltérő a megítélés. Hozzászólását az­zal zárta, hogy ezeken a gondolatokon töprengve nyilvánvaló a személyes föl­ismerés: Barcson és környé­kén igen sok a tennivaló ezekben a kérdésekben is. A megye más részein sem kevesebb .a feladat. iBe- regszászi Ilona azzal a meg­állapítással kezdte felszóla­lását, hogy a közmegegyezés ingatag, fejleszteni kell. Az elmúlt hónapok beszélge­téseinek, vizsgálódásainak tapasztalataiból kiemelte, hogy elemi erővel vetődik fel a megyében a munka­morál javításának sürgetése, a túlzott adminisztráció, a „ténfergő emberek" leépíté­se. Markó József, aki szin­tén részt vett a vitaanyag előkészítésében, őszinte szenvedéllyel foglalkozott a közbiztonság helyzetével. Ki­fogásolta és felháborítónak minősítette, hogy január el­sejétől engedély nélkül tarthatnak önvédelmi fegy­vert. Mint mondta: „féltem a családomat, és féltem a belügyi dolgozókat. Ki védi meg az öreg mamát vagy az esti műszakból hazatérő fia­talasszonyt, ha bárki .gáz­pisztolyhoz juthat. Híve vá­gj ok, kell a demokrácia — de valahol azért határt kel! szabni !" Szövetségben Molnár Béla, a Népfront Országos Tanácsának titká­ra kiemelte: a megyében folyó felelős népfrontmun-- kának része van abban, hogy Somogybán megfelelő a politikai stabilitás. Hozzá­szólásában tájékoztatta a résztvevőket az országos ta­nács törekvéseiről. Mi.nt mondta, o mozgalom is vá­laszúton van, érzékeli a bi­zalomvesztést, és felismerte azt is, hogy felelős az or­szágban kialakult helyzetért. Nem állt ki kellő határo­zottsággal a mozgalomban születő jó javaslatok mel­lett, ezeket továbbította ugyan, de óvakodott a nyil­vánosságtól. Sok tekintetben ezért kényszerül magyaráz­kodásra a népfront. Szólt az országos tanács elképzelései­ről. Ennek legfőbb célja, hogy társadalmi szövetség­gé formálódjon a népfront a demokratikus szocializ­mus felépítéséhez, a párt vezető szerepét elismerve szövetségre lépjen mind­azokkal, akik elfogadják a szocialista társadalmi ren­det. Dr. Stadler József, ugyan­csak az anyag előkészítése kapcsán szerzett tapasztalat alapján tette szóvá, hogy sok olyan rendelkezés, jog­szabály van még érvényben, amely gátolja a gazdasági és a politikai reform üte­mesebb végrehajtását. Ros­tás Károly, a népfront me­gyei elnöke arról a jelentős erőtartalékról szólt, amelyet a népfrontaktivisták önzet- zetlen munkája jelent, akik tennivalóik elvégzésében szövetségest látnak a párt­ban. Ahogy mondta Szabó Ist­ván, a Politikai Bizottság tagja: ez az együttműködé­si akarat és szándék jól ki­olvasható az előterjesztés­ből, de a vitából is. Kifeje­ződik az a törekvés, hogy a módszerekben van szükség változtatásokra. Hozzászólá­sában elemezte a hazánk­ban végbemenő reformfo­lyamatokat, amelyeknek kezdeményezője a párt volt. Utalt arra, hogy a gazda­sági és politikai reformok végrehajtásának a kezdetén tartunk. Az okok analizálása megtörtént, a szintetizálás most kezdődik, és egy sor reformténv arra utal, hogy mielőbb kiteljesedik. Ter­mészetesen időigényes, sok vitával járó, felelős munka ez. Konzultálni, politizálni kell a lakosság széles réte­geivel, mert fontos, hogy a folyamatokat széles körű A megyei pártbizottság ezután fontos és közérdek­lődésre számot tartó ügyek­ben döntött. Először egy, a megyei pártbizottság mellett működő tanácsadó testület létrehozását határozta el, majd a jelölést előkészítő bizottság beszámolóját hall­gatta meg és fogadta el. Dé­vényi Zoltán, a bizottság el­nöke elmondta, hogy mun­kájuk, a testületi tagokkal való beszélgetések során ti­zenegyen — részben egész­ségi, munkahelyi, részben családi okból vagy a fiata­lítás igénye miatt — le­mondtak megyei pártbizott­sági tagságukról. A testület méltatta tevékenységüket, és Bogó László, Bosnyák Jó­zsef, Böhm József, Desztics Gyuláné, Horváth Lajosné, Mészáros Győző, Pelőcz Ti- borné, Rostás Károly, Rozs- noki Gyuláné, Szántó László és Szigeti István érdemeit elismerve, áldozatos politi­kai munkájukért elismeré­sét és köszönetét fejezte ki. Elhatározás született arról is, hogy a megüresedett he­lyeket delegálás útján töl­tik be, azaz Somogy külön­böző térségeiben a kommu­nista közösségek a lemon­dottak számának megfele­lően kaptak jogot a képvi­seletre. Klenovics Imre, a megyei társadalmi ellenőrzés kisér­je. Hozzászólásában foglalko­zott a népgazdaság nyo­masztó gondjaival, azzal a súlyos pénzügyi helyzettel, amellyel saját érdekünkben kénytelenek vagyunk és le­szünk együtt élni, de úgy, hogy mellette következete­sen munkálkodunk a párt és a kormány programjá­nak végrehajtásán. A széles körű vitát’ az el­nöklő Tanai Imre zárta le. a testület nevében köszöne­tét mondva a népfrontmoz­galomban tevékenykedő va­lamennyi aktivistának. D«mokratikusan Dr. Túri Imrének, a me­gyei pártbizottság közigaz­gatási és adminisztratív osz­tályvezetőjének előterjeszté­sében a testület véleményez­te a választójogi törvényter­vezetet. A tervezet kapcsán kérdéseket tettek fel, szű- kebb és tágabb környeze­tükben kialakult véleménye­ket mondtak el a pántbizott­ság tagjai. Dr. Gyepesei István pél­dául hangsúlyozta, hogy po­litikailag is fontos jogsza­bály előkészítése van ezzel napirenden. A jogszabály a demokratizmus irányába hat, s az eddigi tapasztala­tok alapján azokat az ele­meket érinti a legtöbb ész­revétel, ahol a demokrati­kus jogok kiteljesedését vé­lik veszélyeztetettnek. A képviselői és tanácstagi vá­lasztás időbeni elkülönítését kérdőjelezik meg a legtöb­ben. Hasonló a helyzet az országos listán szereplők számának növelése körül, melyet ugyancsak széles körben vitatnak. Gál József ugyanezit a tapasztalatot is­mertette a testülettel: ezen­kívül is mindketten hangot adtak a környezetükben fel­színre került észrevételek­nek. Dr. Novák Ferenc a tör­vénytervezet nyelvezetét ki­fogásolta, hangsúlyozva : a széles körű társadalmi vitá­hoz elengedhetetlen, hogy olyan megfogalmazásban ke­rüljön a nyilvánosság elé egy-egy ilyen tervezet, amely érthető a köz számára. A testület meghallgatva az észrevételeket egyetértett abban, hogy ezeket továb­bítják a Központi Bizottság­hoz. Ezenkívül a tervezet néhány kiemelkedően fontos kérdésében többségi alapon, szavazással is állást foglalt. pártbizottság első titkára ezután elmondta, hogy a testület október 7-i döntése óta Barcson pártértekezletet tartottak, időközben Siófo­kon és Kaposváron is ha­sonló elhatározásra jutottak. Mindezek figyelembevételé­vel a megyei vezető testü­let — a folyamatos megúju­lás híveként — megerősítet­te korábbi döntését. Hitet tett amellett, hogy nemcsak a megyei pártbizottságban, hanem a végrehajtó bizott­ságban is személyi váltásra, megújulásra van szükség. Ezért kérte: fogadja el a megyei pártbizottság 13 tagú végrehajtó bizottságának tes­tületi lemondását. Mint mondta: a vb ezzel is őszin­te eltökéltségét bizonyítja, hogy a változás, a politikai és mindenoldalú reform hí­ve. A lemondást 9 ellenszava­zattal és 2 tartózkodással fogadta el a megyei pártbi­zottság. Ezután 9 tagú je­lölőbizottságot választott, amely a december 16-i pb- ülésen terjeszti majd elő ja­vaslatát. Akkor választja meg a testület az új végre­hajtó bizottságot, a tisztség- viselőket, és azon az ülésen terjeszti elő jelentését és javaslatait a pártapparátus szervezeti korszerűsítését előkészítő bizottság is. Szűknek bizonyult a ka­posvári Technika Házának előadóterme az adórendszer és a költségvetés reformjá­val kapcsolatos szakmai fó­rumhoz. A nagy érdeklődést keltő témáról Werner Riec- ke, a PM Költségvetési Re­formbizottsága titkárságá­nak szakértője tartott tájé­koztatót az egybegyűlt köz­gazdászok és pénzügyi szak­emberek előtt. Bevezetőben az adóreform eredeti céljait idézte föl, el­ismerve, hogy ezek közül nem mindegyik vált valóra. Nem igazolódott például az a remény, hogy a vállalati adóterhek mérséklésével csökkennek majd a terme­lői árak, s ezáltal a lakos­ság számára elviselhető mér­tékű lesz az AFA-ból faka­dó áremelkedés. A tény mö­gött, hogy az általános for­galmi adóból származó be­vételek a tervezettnek meg­felelően alakultak, nagyobb lakossági és a vártnál sze­rényebb vállalati tehervise­lés húzódik meg. A személyi jövedelem- adót érő általános bírálat, hogy túl meredek az adó­skála progresszivitása, a leg­több keresőt érintő 100— 200 ezer forint közötti sáv­ban. Az előadó a pénzügy­minisztériumi véleménynek megfelelően tagadta ennek teljesítményvisszatartó ha­tását, elmondta azonban, hogy várhatóan a decembe­ri Országgyűlés dönt majd az adósávok számát, vala­mint egyes adókulcsok mér­tékét csökkentő módosítási tervezetről. A változás so­kak számára önmagában is nettókereset-növekedést je­lent. A túlzó várakozásoktól itt csak az óvhat meg, ha tudjuk, hogy a jövő évi terv 6,1 százalékos bruttókereset- növekedéssel számol, miköz­ben a várható infláció 12— 15 százalék, örülni valójá­ban annak lehet, ha ez meg­valósul. Növekednek ugyan­is a népgazdaságnak — egyebek között a külföldi adósságokkal vagy a KGST- kereskedelem aránytalan­ságaival összefüggő — pénz­ügyi terhei, s így számos intézkedésre, elsősorban a költségvetés reformjának felgyorsítására van szükség ahhoz, hogy ne nőjjön tete­mesen a költségvetési hiány. Elkerülhetetlennek látszik a vállalati és a vállalkozói kört érintő elvonások növe­lése, ugyanakkor a már má­sodszor az Országgyűlés elé kerülő nyereségadóról szóló törvénytervezetbe több új kedvezmény is bekerült. Az előadó okkal ítélte veszé­lyesnek, hogy mivel a nye­reségadó-kedvezményt az árbevétel arányában lehet igénybe venni, minden gaz­dálkodó abban lesz érde­kelt, hogy a kedvezménye­zett körben minél nagyobb bevételt érjen el. Ez azt je­lentheti, hogy egyebek kö­zött épp a lakosságot legin­kább érintő közszolgáltatá­soknál lesz érdekük az ár­emelés. A költségvetés jobb egyen­súlyát szolgálhatja a támo­gatások leépítése. Téves azonban az az elképzelés, hogy a megszűnő támogatás teljes egészében költségve­tési bevétellé válik. A le­építések ugyanis más ked­vezőtlen mellékhatások kö­zött rendszerint áremelke­déssel járnak, s ezt az ál­lamnak kompenzálnia kell. A költségvetési reform cél­jai között említették: felül kell vizsgálni az állam gaz­dasági, társadalmi és szo­ciális kötelezettségvállalá­sait, s csak azokat szabad meghagyni, ahol biztosítható az értékállandóság. A másik legfontosabb: indokoltnak látszik a népgazdaság hoz­záadott értékének jelenleg 62 százalékát kitevő állami újraelosztás arányának mér­séklése. Az előadást követő kon­zultáción egyebek között a pénzügyi irányítás túlbonyo- litottságával, a költségvetési kiadások csökkentésének le­hetőségeivel, valamint a költségvetési intézmények romló működési feltételeivel kapcsolatban hangzottak el kérdések. FOLYAMATOS MEGÜJULÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom