Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

2 Somogyi Néplap 1988. november 17., csütörtök Grósz Károly gazdag programja Madridban Felipe González, Zsófia királyné, I. János Károly és Grósz Károly a királyi palotában Kanadai választások Partner vagy „gyarmat"? (Folytatás az 1. oldalról) leménycserét, a gazdasági problémák megoldására irányuló együttes kiútkere­sés tényét. A szakszervezetek és a kormányzat viszonyát illető kérdésre Felipe González kifejtette, hogy Spanyolor­szágban most a kormány- párti és a kommunista irá­nyítás alatt levő munkás- kjuzponto-k összefogtak és december közepére általá­nos sztrájkot hirdettek. Ki­fejtette, hogy a kormányzat szerint a szakszervezetek nem kínálnak alternatívát és kitérnek a tárgyalási aján- ! latok elől, mi több, másfél éve hallani sem akarnak a szociális és gazdasági politi­káról való tárgyalásról. Az MTI tudósítóinak ar­ra a kérdésére, hogy miként értelmezendő az európai egységokmány 1992-ben történő érvénybe lépése utá­ni helyzet, Felipe González elmondta, hogy az semmi­képpen sem jelenti a kívül­állókkal szembeni diszkri­minációt a Közös Piac ré­széről. González utalt ar­ra, hogy az Európában egy­más mellett élő országok ép­pen a fokozottabb együtt­működés révén léphetnek majd előre. A közösség ter­melési képességeinek növe­lése, versenyképességének fokozása, gazdaságának erő­södése nem a diszkrimináci­ót váltja ki, hanem éppen az együttműködés irányába hat. Elmúltak már azok az idők — mondotta González, amikor az elszigetelt gazda­ságokról szóló elméletek voltaik divatban. González utalt arra is, hogy személy szer nt igen nagy érdeklődéssel tekint a közeljövőben esedékes ma­gyarországi útja elé. Kife­(Folytatás az 1. oldalról.) az előterjesztés a vállalati osztalékok fizetését az ál­lamkasszába. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnöke elmondta, hogy a kutatásfejlesztési programo­kat hazánkban 40-45 száza­lékban központi forrásból fedezik, ez az arány hason­ló a nyugat-európai orszá­gokéhoz. Törvényt alkotni szükséges annak érdekében, hogy az alapokba való befi­zetések és a felhasználások kedvező irányba rendeződ­jenek át. A napirenden felsorolt té­mákról ezután együttes vi­tát folytattak a bizottsági ta­gok. A gyakran szenvedélyes hangú felszólalások közül a legtöbb az osztalékfizetést tette szóvá, mások informá­ciókat sürgettek az ország hitelfelvételeiről és annak félhasználásáról. Tollár Jó­zsef (Zala megye) azt mondta, hogy miközben egy­re nagyöbb az elvonás, a költségvetés alig tesz vala­mit költségeinek lefaragásá­ra. Ha egyre több az elvo­nás, miből valósul majd meg a kibontakozás? Mor- vay László (Budapest) kér­jezte reményét, hogy az egyelőre csekély volumenű gazdasági kapcsolatok a to­vábbiakban megerősödnek. Elmondotta, hogy a nyitás lépéseit most tesszük meg. Ugyancsak az MTI tudó­sítóiinak kérdésére, hogy várható-e spanyol részről a megkülönböztető intézkedé­sek kiiktatása a magyar árukkal szemben, González emlékeztetett arra, hogy po­litikai megfontolásokból Spanyolország az EGK 12 tagországa között a legna­gyobb erőfeszítéseket tette a Magyarországgal való megállapodás tető alá hozá­sáért. Most azon munkálko­dik, hogy erőteljesen csök­kentse a vámokat az EGK- val egyezményt kötött or­szágokkal folytatott keres­kedelemben. — Rendkívül hasznos és értékes eszmecserét folytat­tunk a miniszterelnök úrral — mondotta Grósz Károly. — Mi azt hirdetjük: új­fajta érdekviszonyok ala­kulnak ki a világban. Sza­porodnak az érdekazonossá­got kifejező elemek, s ne­künk ezt a folyamatot kell támogatunk. Ügy látjuk, s valljuk is, hogy fokozódik az európai államok egymásra utaltsága, s Európa egyik fele sem lehet érdékelt a másik kudarcában. Az együttműködést, az integrá­ciós folyamatokat kell erő- sítűnünk, nem pedig a tá­volságokat növelnünk. Mostani ’ megbeszéléseink­nek már vannak konkrét eredményei is — emelte ki a továbbiakban Grósz Ká­roly, s tájékoztatta az újság­írókat a délelőtt aláírt egyezményről, a ratifikáci­ós okmánycseréről, s az egyéb dokumentumokról. — Közösen munkálkodunk — tette hozzá — a beruházás­ié: úgy terjesszék a képvi­selők elé az adótörvényt, hogy abból mindenki szá­mára világos legyen, összes­ségében milyen és mekkora adók terhelik majd a válla­latokat. Kócza Imre (Heves me­gye) azzal kezdte felszólalá­sát, hogy kár volt elhalasz­tani az adóról a döntést, mert a pénzügyi kormány­zat most már az eredeti kul­csot is meg kívánja emelni. Hosszasan fejtegette, hogy az erőteljes elvonások mi­att nem látható a gazdaság teljesítőképességének növe­kedése, ezért megkérdője­lezte a kormány munkájá­nak hatékonyságát is; úgy fogalmazott; legszívesebben bizalmatlansági indítványt terjesztene elő a - kormány­nyal szemben, de erre a ház­szabályok nem adnak lehe­tőséget. Javasolta viszont, hogy a bizottság fejezze ki elégedetlenségét a Minisz­tertanács munkájával kap­csolatban. Kovács Károly (Budapest) arról szólt, hogy nem látja a kormány munkájában a kibontakozást segítő eleme­ket. A tervezés változatlanul csak feltételezéseken alap­szik. védelmi megállapodás elő­készítésén is. Az első kérdés a magyar szakszervezetek helyzetiére vonatkozott — egy spanyol újságíró az érdekképviseleti szervek megélénkült tevé­kenységének okait tudakol­ta. — Mindenekblőtt azt kell elmofndanom, hogy a szákszervezetek rendkívül aktív és hatékony harcot folytatnak a kormánnyal, a vállalatvezetőkkel szemben a dolgozók érdekeiért — húzta alá a magyar kor­mányfő. — A magyar szák­szervezeti mozgalomra ma a sokszínűség a jellemző. Most a különböző szakmák­hoz kötődő kisebb közössé­geket képviselő szakszerve­zeti mozgalmak erősödtek meg. Az EGK-hoz fűződő kap­csolattal foglalkozó kérdésre válaszolva Grósz Károly ki­fejtette: az Európai Gazda­sági Közösséggel kötött szerződés aláírása után a magyar kormány levélben fejezte ki köszönetét a spa­nyol kormánynak azért a támogatásért, amelyet a megállapodás létrehozásá­ban Spanyolországtól ka­pott. Reménnyel, nyugta­lanság nélkül nézünk az együttműködés jövője elé. A La Valnguardia munka­társa alaposan félreérthette a Magyarországon a közel­múltban elfogadott társa­sági törvényt, mert megkér­dezte: milyen hatással lesz az egypárt—többpártrend­szerre? — A társasági törvénnyel — húzta alá Grósz Károly — nem politikai viszonyokat szabályozunk. A paragrafu­sok a tőke, a munkaerő mozgásterét bővítik, s lehe­tővé teszik ,a külföldi s a Á vitazáróban Harsányi Imre fontosnak nevezte, hogy az A variációval jel­zett gazdaságpolitika a li­beralizált importtal, az ex­portösztönzéssel hosszabb távra alapozhatja meg a ki­bontakozást; szemben a B variációval, amelynek gaz­daságpolitikáját jelenleg is folytatjuk. Elismerte, hogy sok ellentmondás van gazda­sági életünkben, s közölte, hogy a múlt gazdaságpoliti­káját feltárandó vizsgáló bi­zottság alakult a pártban. Az elnöklő Juhász Mihály szavazásra bocsátotta az elő­terjesztéseket. A bizottság egyhangúlag elfogadta a műszaki fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat elő­terjesztését. A vállalkozási nyereségadóról szólót öt el­lenszavazattal oly módon fo­gadták el, hogy még az 50 százalékot is soknak tartják, ha a helyzet átmenetileg emelést igényel, azt elfogad­ják, de az osztalék fizetését semmiképpen. A határozat­ban aggodalmát fejezte ki az ipari bizottság a kormány eddig tett intézkedéseivel kapcsolatban, de nem értett egyet azzal a képviselői ja­vaslattal, hogy elégedetlen­ségét fejezze ki a kormány egyéves munkája iránt. magántőke bekapcsolódását a különböző fejlesztésekbe, beruházásokba. A többpárt­rendszer kérdését a jelenleg előkészület alatt álló új al­kotmányban kell rögzíteni. Ez a munka elkezdődött, 1990-ben lesz kész az alkot­mányjavaslat, amelyet tár­sadalmi vitára is bocsátunk. A román—magyar kap­csolatok feszültebbé válásá­nak okait firtatta az El Pais cikkírója. — Valóban van­nak olyan társadalmi, politi­kai feszültségek közöttünk, amelyek gondokat okoznak nekünk — mondotta Grósz Károly. — E két nép évszá­zadok óta él egymás mellett, s egymás mellett is fog ma­radni. A határok, amelyek a második világháború után kialakultak, számiunkra véglegesek. Ebből követke­zik, hogy nem a feszültsé­gekre helyezzük a hang­súlyt, hanem az együttmű­ködésre és a barátságra. Azt azonban tudniuk kell, hogy ott is élnek olyanok, akik­nek nem érdekük az együtt­működés. A magyar kor­mány azonbaft nem hagyja magát provokálni, s az európai biztonságot, a két nép érdekeit szem előtt tart­va — azt hiszem — joggal várja el romániai partne­reitől is, hogy együttműköd­jenek a feszültségek csök­kentésében — mondotta vé­gezetül a pártfőtitkár-mi- niszterelnök. A sajtóértekezletet köve­tően Grósz Károly a spanyol képviselőházat kereste fel. Itt Felix Pons elnök adott tájékoztatást a törvényho­zók munkájáról. 1. János Károly spanyol uralkodó és Zsófia királyné ebéden látta vendégül a pántfőtitkár-miniszterelnö- köt. Délután Grósz Károly a parlamenti ellenzék képvi­selőivel találkozott. Előbb Antonio Hernandez Mancha- val a Spanyol Népi Szövet­ség elnevezésű jobboldali párt elnökével folytatott megbeszélést. Ezt követően a szállásán — Julio Anqui- tajval, a Spanyol Kommu­nista Párt főtitkárával ta­lálkozott az MSZMP főtit­kára. Pártfőtitkár-miniszterelnök este nagykövetségünk épü­letében a madridi magyar kolónia tagjaival találkozott. A szerdai program a spa­nyol magánbankok szövet­ségének Grósz Károly tisz­teletére adott vacsorájával ért véget. Ha a politikai kalendári­um előírásaihoz ragaszkod­tak volna, Kanada 17 millió választópolgárának még csaknem egy évig nem kel­lett volna az urnákhoz já­rulni: a hivatalos menetrend szerint csupán 1989 szeptem­berében járt volna le a kor­mányzó Haladó Konzervatív Párt 1984-ben, elsöprő több­séggel szerzett mandátuma. Brian Mulroney miniszter- elnök azonban a jelek sze­rint úgy döntött, hogy in­kább most, november 21-én előrehozott választáson kí­sérli meg elnyerni a világ második legnagyobb orszá­gának vezetését. Kiélezett kampány Döntését a szakértők sze­rint mindenekelőtt két té­nyező szabta meg. Először is, hosszú évek népszerűségi hullámvölgye után az idén végre kedvezőbb vélemé­nyeket mutattak ki a közvé­leménykutató intézetek fel­mérései. A jelek szerint, bár kormányát az elmúlt 3-4 év­ben jó néhány belső botrány, kisebb-nagyobb közéleti af­fér rázta meg, a lakosság je­lentős része egyre inkább ér­tékeli M-ulroney gazdasági bizonyítványát. A konzer­vatív kormányfő ugyanis valóban számos eredményt mutathat fel: eredeti ígére­téhez híven előtérbe állí­totta a munkahelyteremtő programokat, jócskán csök­kentve ezzel az állástalanok számát és arányát egyaránt; ellenőrzés alá sikerült von­ni az infláció ütemét, lezá­rult az alkotmány honosítá­si folyamata, miután az ed­dig ellenvéleményével szem­ben álló Québec tartomány vezetését sikerült különböző kompromisszumokkal kielé­gíteni, s végül, de egyálta­lán nem utolsó sorban jócs­kán megugrott a gazdasági növekedés tempója. Mindennek, elvileg leg­alábbis, „lefutott verseny- nyé” kellene változtatnia a parlamenti voksolást. Ám erről szó sincs, ellenkezőleg: a helyzetelemzők az utóbbi évtizedek legkiélezettebb választási kampányáról, s a legkevésbé megjósolható törvényhozási eredmények­ről beszélnek. Ennek fő oka pedig a választás előbbre ho­zatalának másik momentu­ma: az Egyesült Államokkal tavaly aláírt szabadkereske­delmi megállapodás. Gazdásági fellendülés ide, nyelvi vagy tartományi vi­ták oda, a mostani kampány­nak egyértelműen a Wa­shingtoninál kötött, s az amerikai képviselőház, va­lamint szenátus által már jóvá is hagyott szerződés az első számú ütközőpontja. Mulroney voltaképp rá is kényszerült a rendkívüli vá­lasztásokra, hiszen az 1984 óta ellenzékbe szorult Libe­rális Párt, Juhn Turner pártvezérrel az élén, az ot­tawai szenátusban sikeresen „blokkolta” a megállapodás jóváhagyását. Így, ha a mi­niszterelnök el akarta érni annak január elsejei életbe lépését, az urnákhoz kellett hívnia a szavazópolgárokat. Vámok és viták A szabadkereskedelmi egyezmény körüli viharok első pillanatban nemigen érthetők a kívülállók szá­mára. Elvégre Kanada és az Egyesült Államok így is a világ két, egymással a leg­nagyobb kereskedelmet le­bonyolító országa: éves for­galmuk mintegy 150 mil­liárd dollárnyi, horribilis összegre rúg. Másrészt en­nek zöme, körülbelül 80 szá­zaléka amúgy is mentes már bármilyen vámtól; a tőkeáramlás és az üzleti ösz- szefonódás is előrehaladott a két hatalmas észak-ame­rikai állam között. Miért hát ' a kiélezett indulatok hulláma, a heves televíziós viták, pártok és tartomá­nyok egymással szembefor­dulása? Ügy tűnik, a szorosabban vett gazdasági-pénzügyi megfontolások mellett ezút­tal lélektani érvek játszanak szerepet. A gyéren lakott Kanada számára hagyomá­nyosan gondot okozott a déli óriással, a tízszer népe­sebb, s jóval erősebb Egye­sült Államokkal fenntartott viszony. E kapcsolatrend­szer megítélése áll tehát most is a viták hátterében, s ez magyarázza azokat a szónoki, ám nyilvánvalóan túlzott ellenzéki jelszavakat, amelyek a szerződést „Ka­nada kiárusításaként” érté­kelik, egy olyan vétkes lé­pésként, amely szinte a nagy szomszéd „gyarmatá­vá” teszi az országot. A kor­mánypárt — s vele együtt az együttműködésben érde­keltebb néhány tartomány, például a máskor oly sok fejfájást okozó Québec — viszont a partneri viszony megerősödését, a kölcsönös előnyöket, a biztos piacot, s a jövő ígéretes távlatait hangsúlyozza. A harmadik legbefolyáso­sabb politikai erő, a szoci­áldemokrata irányvonalat képviselő Üj Demokrata Párt szintén az egyezmény ellenzői, s így Mulroney en­gesztelhetetlen ellenfelei közé sorakozott fel. Ugyan­akkor jellemző fejlemény, hogy — a megosztott köz­hangulatot érzékelve — Turner időközben enyhített hangvételén, s újabban már nem a megállapodás teljes elvetését, hanem annak „új­ratárgyalását” hirdeti cél­ként. Turner küzdelme Sajátos tény, hogy a nem­zetközi politika egyéb témái ezúttal sem kerültek a fi­gyelem középpontjába, sőt, a gazdasági helyzet máskor fajsúlyosabban szereplő kér­dései is némileg háttérbe szorultak. Persze az is igaz, hogy egyéb témakörökben távolról sincs akkora kü­lönbség a hatalmon lévő konzervatívok és a kihívó liberálisok között. Ami viszont a személyi vetületeket illeti, ott egyér­telműen Turnernek van na­gyobb vesztenivalója. A po­litikusnak, aki Pierre Tru­deau örökébe lépve, annak idején alig néhány hetes kormányzás után át kellett adnia a stafétabotot Mulro- ney-nak, a politikai túlélé­sért küzd. Ha november 21-én a liberálisok veszíte­nek, neki valószínűleg tá­vozni kell a párt éléről. Szegő Gábor Iraki bejelentés a leszerelésekről Irakban szerdán bejelen­tették, hogy az Iránnal lét­rejött fegyvernyugvás nyo­mán december elsejétől megkezdik a hadsereg rész­leges leszerelését, s elsőként a tartalékos tiszteket irá­nyítják vissza a polgári életbe. Török katonák és rendőrök néznek farkasszemet november 15-én az „Észak-ciprusi Török Köztársaság” kikiáltásának 5. évfordulóján az országot ketté választó demarkációs vonal egyik ellenőrzési pontjához vonult ciprusi görög egyetemis­tákkal, akik törökellenes jelszavakat kiáltozva tiltakoznak az ország északi részének elszakítása ellen Grósz Károly és Felipe González zárómegbeszélése a Monc- ioa-palotában Ülésezett az Országgyűlés ipari bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom