Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

1988. október 1., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 8_______________________________Somogyi Néplap ______ T ÖRTÉNELMÜNK KÉPES FORRÄSAI Pultusk emlékei Törtébe Imi kisváros a lengyel testvérmegyében Gróf Zrínyi Miklós képmása Magas homlok, erős áll, széles nagy orr, határozott­ságot sugalló tekintet. Ilyen lehetett Mátyás, a király, akiről legendák keltek szárnyra, akinek alakját oly sokszor megidézte késői ko­rok irodalma, képzőművé­szete? A király hiteles port­réját Andrea Mantagna, az északolasz quatrocento leg­nagyobb művésze festette meg. A kép az idők folya­mán elveszett, de fennma­radt Tóbiás Stimmernek e festmény alapján készült fa­metszete. II. Rákóczi Ferencről és feleségéről, a drezdai, berli­ni, bécsi udvarban működő svéd származású David Di- diter udvari festő ecsetje nyomán őrzünk hiteles ké­peket. Hogyan történt a Lánc­híd alapkőletétele, kik vol­tak jelen a hídépítés kezde­ténél, ezt Barabás Miklós festménye közvetíti szá­munkra, aki az esemény helyszínén és idejében váz­latot készített, majd több évtizedig foglalkozott a té­mával, s végül 1864-ben nagyméretű képen festette meg az eseményt. Ezeket a képeket a Tör­ténelmi Képicsarnok őrzi. ,; A Történelmi Képcsar­nok — írja dr. Rózsa György, a Nemzeti Múzeum osztály- vezetője — a magyar törté­nelem képes forrásainak Az irigység naigyon csúnya bűn, sokáig igyekeztem ma­gam előtt is palástolni, ha benne vétkeatem. Az utóbbi időben, ebben a kaparj kur­ta-világban már magam előtt sem tudom tagadni : ször­nyen irigy vagyok. Miközben én híven követtem hazám politikáját, magam is nya­kig ülvén az adósságban, s éppen azok átütemezéséről folytatok konzultációkat, pol­gártársaim jelentős hánya­dán nem lötyög a nadrágszíj, legfeljebb arany karpierecek. Éji, aki még ki sem váltot­tam azt a bizonyos világútle­velet, hiszen Soroksárig ha futja négyünknek, irigyen figyelem ide-oda utazó és ügyesen gazdálkodó ismerő­seimet. Nézem a hónapok alatt befejezett, tíz-húsz milliós magánkastélyokat, szívdöglesztő nyugati gépko­csikat, és megdöbbenek, amikor minden ismerősöm­nél üzenetrögzítő kéri neve­met vagy |á bejárónő közli, hogy a nagyságos úr és a nagyságos asszony eppen nincs odahaza. Aztán azt is irigylem, hogy nagyjából ugyanazok szóno­kolnak mostanság reformról meg nyilvánosságról, akik tegnapelőtt még a jól leple­zett pangás képviselői vol­tak, és a nem a nép bizal­mából jutott hatalmat első­sorban a hasznos és emberi nyilvánosság és tisztesség gáncsolására, tiltására hasz­nálták fel. Irigy vagyok mert ebben a változó világ­ban látszólag minden fősze­replő megtalálta .a számítá­sát, kivéve a Pénzügyminisz­tériumot, amely folyamato­san holmi hiányzó milliár- docskák miatt turkál hó .vé­gére tökéletesen üres buk­szánkban. Emlékszem a ked­ves mondásra : csak azt oszt­hatjuk el, amit meg is ter­gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk. A magyar történelem sze­replőinek képmásai, esemé­nyeinek képei, magyaror­szági látképek mellett ide tartozik minden olyan kép, amely a magyar kultúrtör­ténet egy-egy jellemző rész­letét, a valóságnak megfe­lelően ábrázolja. Ezekre tá­maszkodhat az írott forrá­sok mellett a történelmi re­konstrukció.” Szinte a Nemzeti Múzeum alapításával egyidőben kez­dődött el a gyűjtőmunka. Miller Ferdinand, a Nemze­ti Múzeum első igazgatója 1808-ban az országgyűlés elé terjesztette javaslatát egy nemzeti Pantheon meg­alapítására. Reménye azon­ban nem vált valóra. Csak később, Kubinyi Ágoston te­remtette meg közadakozás­ból a Nemzeti Múzeum ma­gyar képtárát. Az ő igazga­tósága alatt kezdődött meg a történeti ikonográfiái vo­natkozású festmények tuda­tos gyűjtése. Trefort Ágost kultuszmi­niszter 1884-ben Pulszky Károlyt, a neves műtörté­nészt, a közgyűjtemények felügyelőjét, az Országos Képtár igazgatóját bízta meg a Történelmi Képcsar­nok megszervezésével. Szá­zadunkban ajándékozással, vásárlással folytatódott a gyarapodás. A 30-as évek­ben elárverezett Ernst La- jos-hagyatékból került sok kép a gyűjteménybe. Thaly Kálmán a Rákóczi szabad­ságharcra, a kuruc korra vonatkozó képes dokumen­tumait ajándékozta a kép­csarnoknak. A II. világhá­ború után vásárlásokkal, hi­vatalos átadásokkal gazda­godott a festmény- és gra­fikai gyűjtemény. Az utóbbi években lehe­tőség nyílik arra, hogy kül­földről is vásároljon a kép­csarnok. Ezenkívül hazai és külföldön élő magyarok Irigy vagyok meltünk, de én bizony vala­hogyan /kimaradtam a nagy osztozkodásból, és velem együtt ázért még egy-két millióan. Rólunk van szó, akik az idén .nyaralni sem mentünk, mert nem volt ho­vá és főleg miből, akik nem vettük (ki a szabadságunkat sem, mert ha egyszer itthon vagyunk, miért me dolgoz­zunk. Rólunk van szó, akik nem nyúlhatunk a telefon után, ha nagyritkán a vélemé­nyünket kérdik valami szép, áldemokratikus kérdezz-fele- lek fórumon, mert nincs te­lefonunk, a Magyar posta ajándékaival bővül még napjainkban is a kollekció. A ma 2500 művet számláló festmény- és 40 ezer lapos grafikai gyűjtemény számos darabja forrásértékén kívül művészileg is figyelemre méltó. Különösen gazdag a Történelmi Képcsarnok XIX. századi anyaga. Olyan mű­vészek neve fémjelzi a mi­nőséget, mint Borsos József, Barabás Miklós, Lotz Ká­roly, Telepy Károly, Székely Bertalan, Brocky Károly, August Pettenkoffen, Ben­czúr Gyula, Than Mór A Történelmi Képcsarnok első kiállítását 1886 január­jóvoltából, amely állam az államban még mindig, akár a MÁV, az IKV, hogy rázó­sabb betűszavakat ne is mer­jek leírni, úgyis kihúzná a gondos szerkesztő a nyilvá­nosság jegyében. De hát irigy vagyok, ez a lényeg. Irigy a mesterember­re, a benzinkutasra, a taxis­ra, az orvosra, akik játszva eltitkolják immár a kocká­zat miatt megemelkedett jö­vedelmüket; irigy vagyok magára a szisztémára, amely finoman és cinikusan átmen­ti magát a kibontakozás zász­laját lobogtatva. Tudom, szá­nalmas és terméketlen álla­pot ez, csak azért írtam le a tüneteket, hátha .akad egy sorstársam, aki tud ellene valami orvosságot. Mert már egészen sárga vagyok az irigységtől. jában rendezték 16l mű fel­vonultatásával, az Ybl Mik- lós-tervezte' Várkert bazár­ban. Aztán‘az anyag a Szép- művészeti Múzeumba került. A Szépművészeti Múzeum szervezetéhez tartozó kép­csarnokot 1934-ben kapcsol­ták a Történeti Múzeumhoz, és átköltöztették a Nemzeti Múzeum épületébe. 1945 óta a képcsarnok a Magyar Nemzeti Múzeum osztálya­ként működik. Kádár -Márta Militz J. M.: Gróf Festetich Pálné Bossányi Júlia arcké­pe Kerék Imre De még egy rímet begyújtva köhög a motor s megindul lassan a szonett füstöt krákogva fuldokol horkant nyerít de menni megy ámul-bámul fű fa bokor míg a tájon átkecmereg madárijesztő szónokol csoda történt ó istenek s bár könnyebb lefelé menet már új emelkedőn lohol nyeli a szerpentineket kóbor kutyát félresodor a csúcson utolsót liheg de még egy rímet eltipor Aki Pultuskban jár, an­nak meg kell nézni a törté­nelmi múlt örökségét : a gó­tikus épületeket, a várat, ami újjáépítve és Dom Po- loniának keresztelve várja, hogy a külföldön élő len­gyelek központjává váljon, aztán Európa leghosszabb piacterét, az érdekes könyv­tárt. Pultusk már a XI. szá­zadban létezett. A város mellett, a Narew folyó part­ján a pultuski vár; gótikus stílusban, kőből épült. A levéltár eredetileg szin­tén gótikus stílusban készí­tett templom volt. Mint oly sok minden, a német meg­szállás éveiben ez is tönk­rement. Harminc év telt el, amíg a felújításra pénz ju­tott. S igazi funkcióját csak a nyolcvanas évek közepén kapta meg. 1985-től kultu-. rális intézmények székhelye. A Mazówiai Tudományos Központ egyik részlege, he­lyet ad a Lengyel Történel­mi Társaság pultuski kiren­deltségének, a Polonia le­véltárnak, a helyi tudomá­nyos egyesületeknek. Itt fogják össze két nagy föld^ rajzi egység, Mezówia és Podlasza tájszótárának gyűj­tő- és feldolgozómunkáját. Sok iratot helyeztek el itt Varsó féltve őrzött kincsei­ből, mert a fővároshoz ké­pest sokkal kisebb a lég- szennyezés.. (Persze bizton­sági okok is közrejátszottak: ne legyen minden érték egy helyen.) Aki adatokat kíván a múltról, aligha kerülheti meg az archívumot. Meg­tudhatja, hogy a kézműves­kereskedő jellege miatt sok­szor volt ellenséges táma­dásnak kitéve a város. Egyetlen évben, 1336-ban például négyszer rombolták le és építették újjá a pul­tuski várat. Az élni akarás, a megújuló képesség szinte hihetetlen bizonyítéka ez. A későbbi századokban püspö­ki székhely. A gazdaság nem csupán az ellenségnek volt vonz­erő, csábította a művésze­ket, iskolamestereket és író­kat is. Véletlen-e, hogy az első lengyel iskolák egyike Pultuskban létezett, a krak­kói egyetem filiáléjaként. Több professzor települt át oda a fővárosból. Pultusk- bari működött az első ma­zówiai nyomda. Nem oko­zott gondot a színház fenn­tartása sem. A hajdani iskola, kis egye­tem épületében ma gimná­zium működik. Az 1440-ben alapított intézmény tanára volt Maciej K. Sarbiewski, a XVII. századi lengyel Ho­ratius, akit 1612-ben VIII. Urbán pápa ezüstkoszorú­val tüntetett ki. Növendé­kei között pedig ott volt Báthory András, a nagy ki­rály unokaöccse. Wiktor Gomulicki költő, író emlékét külön gyűjte­ménnyel ápolják. Gyer­mek- és ifjúkorának városa Pultusk. Tíz évig lakott ott, s később is rendszeresen lá­togatta. Gyermekévei kitö­rölhetetlen nyomot hagytak munkásságán. Emlékek kék egyenruhában című művé­ben (1905) dolgozta fel is­kolás éveinek történetét. RÖ- videbb-hosszabb verses kompozícióiban ugyancsak emlékek csendülnek vissza. Ilyen a Rakéta Mihály tör­ténetét feldolgozó. A cipész­ről szól, aki indulókat fü- työrészve képes gyermekse­reget összegyűjteni: Hacsak kilép a küszöbön egész serege van máris, minden gyerek hozzászalad, hiszen ő a „generális”. (Szirmai Endre fordítása) Rakéta Mihály sorsának tragédiája, hogy vissza kell ülnie a kaptafához. Gomu- lickinál érzékenyebb és kri­tikusabban figyelt korának történéseire Cyprian Norwid költő. Rá vonatkozó adatok is találhatók a pultuski le­véltárban. Az 1863-as anya­könyvben eredetiben olvas­ható Norwid apjának vég­rendelete, s a cári időszak számos dokumentuma. Eze­ket Wiktor Gomulicki több­ször forgatta, mert anyagot gyűjtött az 1863-as lengyel felkelés helyi eseményeinek megírásához. Nem véletlen, hogy 1974-ben szobrot ka­pott az ottani kisiparosok­tól, és az sem, hogy emlé­két a pultuski levéltár kü­lön gyűjteménnyel ápolja. A Gomulickiánában levelek fényképek, könyvek egy­aránt láthatók. Oda került a’ verseit magyar fordítás­ban tartalmazó antológia, a Ciechanówi üzenet is. A svédekkel évszázados kapcsolata van a kisváros­nak. Amikor csapatok a XVII. században többször átvonultak Mazowszén, ele­mi csapás módjára rabol­tak, pusztítottak. A lengyel köznyelv a történést özön­víznek nevezte. S így ter­mészetes, hogy Sienkiewicz onnan vette regénye címét. Az eseményt svéd grafika ábrázolta. A pultuski levél­tár ezt megvásárolta, s a város melletti 1703-as csata ábrázolását is. Nem sokkal kedvezőbbek a helyiek em­lékei a napóleoni időkről sem. A franciák 1812-ben átvonultak ott, s jellemző, hogy népdal őrzi emléküket: István napján, mindjárt reggel jött a francia sereg, megérkezett Pultuskba. Pultusk szomorú és kihalt. A kisváros őrzi a törté­nelmi idők emlékét, s ezzel is készül a jövőre. Janusz Szczepanski szerint Pultusk példát ad a tájszógyűjte­ménnyel arra, miként kell feldolgozni a szellemi ha­gyatékot. Más szláv nyelven Európában nem végeznek — tudomásuk szerint — ha­sonló gyűjtést. Az erre for­dított munka azért szüksé­ges, mert az eredet tisztá­zása nélkül nem látható a továbbvezető út. Szentmihályi Szabó “Péter Reggel. Vörös Ferenc grafikája Laczkó András Jaspar Gyula ÖSSZEOMOLVA Hazaértem, és felvágtam ereimet a gondok üvegével. Nézem, \ahogy elfolyik a vérem ... Bekapcsolom a rádiót: erőszak, terror, kikapcsolom. Hatdoklónak — |halálról beszélnek. Lassan este lesz. Nem kattintom fel a villanyt, azért is fizetni kell. Az isten néhány mécsest igyújt az égen, hogy legyen fényem, míg elalszom mélyen a szivemben. Ne ébresszen fel senkisem! A valóság ellen mesékre van szükségem: hadd legyek én a ,szegényember legkisebb fia ki bölcs, jóságos és tiszta, kit nem ijeszt meg bűbáj, zord átok, és győztesen lép át minden akadályon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom