Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
1988. október 8., szombat Somogyi Néplap 5 JÖVŐT MEGHATÁROZÓ TANÁCSKOZÁS (Folytatás a 4. oldalról.) kétszázig „taksálja" a megyei pártbizottság apparátusának létszámát. Mit gondolhatnak akkor róla a kívülállók? A megkérdezettek fele megfelelőnek tartja Somogybán a nyilvánosságot, mások viszont úgy vélekednek, hogy egyelőre csak próbálkozunk vele. Elmondták többen, hogy a Somogyi Néplap jó fóruma a nyilvánosságnak, de egyelőre törekvéseinek inkább formai, mintsem tartalmi elemeit vélik fölismerni. Szerintük némely „kényes” témáról csak késve, jóval a híresztelések után értesülhet a megye közvéleménye, s ennek nem bizonyos, hogy a sajtó az oka. Az illetékesek — szerintük — túl sokáig töprengenek egy-egy témán, bizonytalanok abban, hogy nyilvánosságra hozzák-e vagy sem. Nem is annyira a nyitottságot, mint inkább a lassúságot kifogásolják. Általában helyeslik e témakörben a kezdeményezéseket. a változás ütemét azonban lassúnak tartják. Abban teljes az egyetértés, hogy növelni kell a nyilatkozók és a hírközlő szervek felelősségét. Ezzel együtt tartózkodni kell egyes kérdésekben az idő előtti bejelentéstől és a féligazságok hangoztatásától. Sokak véleménye szerint még ma is szép számmal vannak „tabu’' témák. S ez ellentmond törekvéseinknek. Kár — és ez a mi bizottságunk megállapítása —, hogy a nyilvánosság alatt a megnyilatkozók nagy többsége ma is csak a sajtónyilvánosságot érti, pedig ez csak egy része — fontos része! — törekvéseink megvalósításának. Az egymás közötti nyíltság, a testületek belső nyilvánossága, a döntések eredőinek és összetevőinek feltárása, az egész politikai, társadalmi és gazdasági élet nyilvánossága a cél, s ennek csupán egyik eszköze az elektronikus és a nyomott sajtó. A sajtónyilvánosság egyébként olyan, amilyen a politika nyilvánossága; megújulási törekvéseinkben ezt sem árt figyelembe venni. tesen — a kezüket. Ök amellett törnek lándzsát, hogy a képességnek, a munkának, a rátermettségnek nagyobb szerepet kell kapnia, mint eddig. Hozzátették: alkalmatlanság esetén nem várakozva, hanem amint ez kiderül, gyorsabban kellene élni a visszahívás lehetőségével. Többen is szorgalmazták a tervszerűbb, nyíltabb káderpolitikát megyénkben. A rögtönzések, a kapkodások visszaszorítását, kiiktatását kérték számon, s azt, hogy a megyei pártbizottság adja le a hatásköröket, szűkítse hatásköri listáját. A káderpolitikai elvek helyességét egyébként senki sem vitatta. A személyi cserék logikáját azonban sokan nem értik. Ide sorolták Sarudi elvtárs ’pb-titkári, Fenyő elvtárs mb-osztály- vezetői, Győri és Horváth elvtársak elnökhelyettesi jelölését, illetve megválasztását, Exner és Bogó elvtárs utódlását, de a SÁÉV igazgatói megbízásának közösségeket irritáló bizonytalanságait is. Az ilyen és ehhez hasonló kapkodás nem növeli a vezetés tekintélyét Somogybán. Heg kell változtatni a káderpolitika módszereit A káderpolitikáról — beszélgetéseink során — mindenkinek volt véleménye, s ez nem véletlen. A vezetés, a hozzáértő vagy elmaradott módszerek alkalmassága meghatározza életünket. Elemzése, továbbfejlesztése tehát nélkülözhetetlen. A megújulás folyamatában szinte mindenki kulcskérdésnek tekintette a káder- politikát, s épp ezért úgy nyilatkoztak: csak a közösségek széles körű véleménye alapján szabad dönteni. Megengedhetetlen, hogy személyi összefonódások, kapcsolatok révén szülessenek káderpolitikai döntések. Segíteni kell a káderek munkáját — mondták —, de nem szabad késlekedni a felelősségre vonással sem. Az erkölcsileg kompromittálódott vezetőket haladéktalanul el kell távolítani beosztásukból. Hozzátették ehhez azt is, hogy az említetteknek nem elsősorban szakmai munkájuk, hanem magánéleti, erkölcsi problémáik idézik elő a kifogásokat. Többen úgy érzik: túl sok „suttogás" foglalkoztatja a közvéleményt, s ennek oka, hogy egyes vezetők súlyos hibáit, tévedéseit nem hozzák nyilvánosságra. A káderpolitikával is helyre kell állítani a bizalmat. A közvéleményt foglalkoztató ügyeket a sajtóban is nyilvánosságra kell hozni. Többen elmondták: a káderhatáskörök nagyobb részét le kell adni az alapszervezeteknek. Nemcsak azért, hogy tekintélyük, felelősségük növekedjék, hanem azért is, mert csakugyan ott ismerhetik jobban az embereket, ahol dolgoznak. Volt, aki kifejezésre juttatta, hogy a Központi Bizottság és az állami szervek káderutánpótlásai nincsenek összhangban. Többen javasolták a káderek minősítése új rendszerének kidolgozását. Mások arról nyilatkoztak, hogy a többes jelölés, a pályázati rendszer további szélesítésére van szükség, és ez utóbbinál főleg arra, hogy ne akkor hirdessenek meg egy-egy állást, amikor már eldöntötték az illetékesek, hogy kivel akarják betölteni. Ettől a politika és a pályázati rendszer is hitelét veszti. Még mindig misztifikált, titkos terület a káderpolitika megyénkben — mondták el mások, s amíg ezt nem tudjuk fölszámolni, addig nincs kibontakozás. A testületi tagok részletesebb információt várnak a párt-hatáskörbe tartozó jelöltről, és személyes megjelenést a tárgyaláson, hogy megismerhessék és megtudhassák álláspontját, elképzeléseit. Gondot okoz — mondták — a gyáregységek vezetőinek kinevezése, hiszen figyelembe kell venni a központ elképzeléseit is, de nem ártana tudni a gyáregység közösségének véleményét sem. E kettőhöz még sohasem rendelkeztek kellő információkkal. S a felelősséget ilyen helyzetben is a vezető testületekre hárítják. Voltak, akik azt mondták: káderügyekben teljes bizonytalanság uralkodik, és nemcsak a pártnál, hanem más szervezeteknél is. Ezzel egy általánosnak mondható vezetőellenesség párosul az országban, a megyében. A káderképzés magas szintű Somogybán — mondták mások —, mégis kiszámíthatatlanság uralkodik. A kiválasztás példásnak tekinthető, ám a kiválasztódás nem érvényesül. Elmondták társaink, hogy ahol jobb a gazdasági helyzet, ott jobban megteremthetők a pártmunka társadalmi és személyi feltételei is. Azt a követelményt hangsúlyozták a megkérdezettek, hogy a szerény életmód, a politikai-szakmai alkalmasság a meghatározó, amely egyúttal kizárja a hivalkodó életmódot, a vezetői előjogokra való törekvést. Vannak persze olyanok is, akik demokratikusnak tartják a kádermunkát megyénkben. Azt azonban ök is szóvá tették, hogy a kádercserék kiszámíthatatlanok, esetlegesek, rendszerint meglepetést okoznak a megyében. Többen megkérdőjelezték például a megyei tanács új elnökhelyetteseinek megválasztását, mások körültekintőnek tartják a választást. A vélemények eltérőek, és nagyon is értékelésre méltóak. A káder- politika módszereinek megváltoztatására azonban jóval többen tették föl — képleElmondták azt is, hogy a káderutánpótlásra számításba vett emberekről nem kapnak semmiféle tájékoztatást, személyükre szóló értékelést. így képtelenek vé-. leményt mondani arról, hogy egyes személyek, vezetők utánpótlására kik lennének a legalkalmasabbak. . Figyelemre méltó észrevételek ezek, s egyben útjelzők is ahhoz, hogy a káderpolitikai munka misztikumát, titkosságát egyszer és mindenkorra feloldva a lehető legrátermettebb és felkészültebb emberek kerüljenek vezető beosztásba. Általános .vélemény, hogy gyökeresen meg kell újítani Somogybán a káderpolitikát és gyakorlatot. Érthetetlen — mondták egyesek —, hogy például a pártapparátusokból, de más posztokról is csak magasabb beosztásba lehet kerülni. Ezen gyökeresen változtatni kell. A mérce az legyen, hogy visszafogadják-e őket eredeti munkahelyükre. A vezető beosztású személyek beosztásának eldöntésénél elsősorban azoknak a véleményét kell kérni, akikkel együtt dolgoztak, s azokét, akiket majd irányítani fognak. Mindenképpen esélyegyenlőséget kell biztosítani a pályázók számára. A káderpolitika felelősséggel jár, de vállalása nélkül elképzelhetetlen a megújulás. Mások arról vallottak : voltaképpen ma is titokban zajlik a káderpolitika. A kinevezés elsősorban. A köztudottan alkalmatlan, kiégett vagy elfáradt emberekhez nem merünk hozzányúlni. Baj van a káderutánpótlással is; nem azért, mert nincsenek vezetésre képes, de még nem felkészült fiatalok a megyében, hanem azért, mert nem ismerjük őket; vezetőik nem teszik lehetővé, hogy megmutassák valódi képességeiket és felfigyelhessünk rájuk. Más kérdés, hogy a vezetői munka tekintélyét, megbecsülését lejárattuk az utóbbi időben. Tehetséges fiataljaink nem is igen vállalnának vezetői munkát. Ezen ugyancsak érHH| > ; i demes elgondolkodnunk. Gondot okoz az is, hogy a vezetők többsége nem neveli, nem szívesen adja át tapasztalatait a fiataloknak. Magukra hagyják őket, s így nem bontakozhat ki valódi képességük. A fiatalok szemében csak ranglétra és anyagi perspektíva létezik. Egyre kevésbé „távlat” fiataljaink számára, hogy azonos beosztásban és bérért egyre magasabb színvonalon láthatnák el munkájukat, s kivárják, hogy mások fedezzék föl többre alkalmasságukat. Ezt a helytelen felfogást is csak őszinte, hiteles káderpolitikával, a vezetők megbecsülésével lehet leküzdeni. Nem ismerünk minden vezetésre alkalmas, de még nem érett embert — mondták mások. Szinte minden alapszervezettől, munkahelytől kellene tudakozódnunk, de azt semmiképpen sem szabad megengednünk, hogy körmünkre égjen a dolog. Könnyű leváltani valakit, de sokkal nehezebb jobbat állítani a helyére. Ezért az utódlás ügyében mindig a jobbat kellene megtalálnunk először, s nem a leváltás után gyötrődnünk amiatt, hogy ki legyen az utód. Megfontolandó észrevétel ... Miként az is, hogy jó, ha a , párt munkatársai rendszeresen tanítanak a pártiskolákon, az esti egyetemeken. Az ott „fölfedezett" káderek még sohasem okoztak csalódást. Végtére is bizottságunk azt az általánosítható tapasztalatot szűrte le, hogy nem elég beszélni a nyílt, őszinte, közösségekre is tartozó káderpolitikáról, hanem eszerint kell tevékenykedni pártunk, mindannyiunk, tehát a jövő érdekében. Önmagunk s az irányítás megújulása szükségszerű A megújulás követelményeiről és szükségszerűségéről széleskörűen fejtették ki véleményüket beszélgető- partnereink. Mindenekelőtt megállapították, hogy az országos pártértekezlet hatásai, döntései mintha mindeddig kirekedtek volna megyénkből. A pártvezetés szerintük lépéshátrányban van, s ez a nyári szabadságokkal nem indokolható. A lassúság, a kivárás taktikája fölött eljárt az idő, tehát föl kell pörgetnünk a cselekvés ritmusát ahhoz, hogy visz- szanyerjük az emberek bizalmát, s új felfogásban, korszerűbb elképzelések és eszközök birtokában töltse be testületünk a politikai vezetés felelős feladatát. Néhányan Voltak, akik megkérdőjelezték a jelenlegi vezetés, a testületek megújulási képességét mondván: eddig is hangsúlyozták a megújulást, de nem tettek érte semmit. Szükséges hát modern gondolkodású emberek megjelenése ahhoz, hogy továbbjussunk korábban volt önmagunknál. A megkérdezettek túlnyomó többsége azonban — kisebb frissítés mellett — alkalmas, képzett és széles látókörű, változtatásra képes emberek gyülekezetének tartja a, megyei vezetést, és álláspontjának kifejtésével igyekszik segíteni a munkáját. Sokan alapvetőnek tartják a pártmunkában kialakult bürokrácia végleges felszámolását, az önállóság megteremtését az alapszervezetekben és általában az alsóbb pártszervekben. Ugyanakkor a vezetők és az apparátusok részére a helyszíni tapasztalatszerzést, az emberközeli kapcsolatokat, a mozgalmi munkát tartják követésre méltónak. Ez a módszer ugyanis nemcsak a bizalom visszaszerzésének eszköze, hanem a valóságismerethez is hozzájárul, s ezáltal a döntések megalapozottságához. A szó és a tett egysége, a felmerült kérdésekre való gyors, megalapozott és nyílt válasz, a nehéz helyzetben is előrelátó törekvések nemcsak pártfórumokon vállalása, a rendszeres politizálás, az érvek és ellenérvek ütköztetése segítheti pártunkat abban, hogy hivatásának megfelelően töltse be tisztét. S ehhez természetszerűleg hozzá tartozik, hogy a vezető szervek és testületek az eddiginél sokkal jobban támaszkodjanak az alapszervezetekre és kommunistáira. Mindenütt legyen jelen a párt — mondták többen_is —, de tartózkodjon az operatív beavatkozástól. Útmutatást, segítséget adjon a hétköznapi munkához, és különböző szervek bevonásával teremtse meg annak feltételeit. Bízzon a kommunistákban, és megyénk minden lakójában, ismerje föl képességeiket, szándékukat, építsen rájuk, s akkor bizalmat kap a bizalomért cserébe. Megint mások azt hangoztatták: ne a múlt hibáit keressük, ne keseregjünk vélt vagy valódi tévedéseinken. Ahhoz, hogy mielőbb túljussunk a nehéz éveken, mindenkinek másként és jobban ked tevékenykednie a jövő érdekében. Az egyik legnagyobb zavar abból fakad: hogyan alakuljon a párt gazdaságirányító munkája? A felsőbb szinteken kívül mindenekelőtt az alapszervezsteket foglalkoztatja ez a kérdés, s amíg nem adunk választ rá, tovább nő a bizonytalanság. Tisztázni kell — nem utolsósorban — azt is, hogy mi Változást — nélkül Vizsgálódásunk alapvető célja az volt: helyzetünk ismeretében szükség van-e rendkívüli megyei pártértekezlet összehívására Somogybán vagy sem. A megkérdezettek döntő többsége, mintegy 85 százaléka nemmel válaszolt a kérdésre. Indokaik az eddigiekből is kiderültek, összefoglalásuk a párt szerepe; kiknek a pártja, milyen feladat hárul rá, s miért felelős? Az alapszervezeteket évtizedek alatt „leszoktattuk" az önálló gondolkodásról, tervezésről. Most is várják: vajon milyen legyen, mit vár a párt a legkisebb egységek megújulásától? Elvileg akkor is utat kell mutatnunk számukra, ha nem akarunk beavatkozni tevékenységükbe. Ellenkező esetben a bizonytalanság és tétlenség cselekvést sorvasztó állapotában • maradnak, márpedig ezt nem engedhetik meg maguknak. A párterkölcs, a vezetők, a kommunisták egyéni élete, morális magatartása és példamutatása számos beszélgetésen szóba került. S bá.r manapság nem divat figyelembe venni, követni a példamutatást, az effajta élet- felfogást és magatartást mégsem nélkülözhetik a kommunisták. A testületek és tagjaik politizálóképességét, tevékenységét kell fejleszteni, és megvalósítani az alulról való építkezést. Mindenképpen módosítani kell — mondták — az 1985-ös pártértekezlet programját úgy, hogy a valósághoz, a mai élethez igazodjon. A fejlődés érdekében új sorrend, új hangsúlyok kimunkálására van szükség. Jelenleg az ügyek tüneti kezelése érzékelhető — mondták egyesek —, s a látszólagos kiegyensúlyozottság nem vezet semmire. Kifejezésre juttatták azt is, hogy a megyei pártbizottság mielőbb adjon ösztönzést az alsóbb pártszerveknek ahhoz, hogy tekintsék át saját helyzetüket és munkálják ki sajátos feladataikat. Kifogásolták egyes pb-tagok, hogy a párt működési mechanizmusában még mindig a felülről lefelé hatás uralkodik. Fejleszteni kell tehát az ezzel ellentétes mozgást. S ugyanígy nélkülözhetetlennek tartották, hogy — az önállóság tiszteletben tartásával — az eddiginél jobban föl kell sorakoztatni a városokat a megyei elképzelésekhez. Ez a megállapítás nemcsak a gazdasági, hanem a társadalompolitikai kérdésekre is érvényes. Hangsúlyozták azt is, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács között egységesebb és célszerűbb együttgondolkodásra és együttműködésre volna szükség. Általános igény, hogy a vezetés jobban tartsa kézben a társadalmi folyamatokat, s a felvetődő kérdésekre ne késlekedjék a válasszal. Egyébként minden szinten szakítani kell a türelmetlenséggel csakúgy, mint a kényelmes várakozási állásponttal és gyakorlattal. Hatásosabban kell bátorítani kezdeményezésre, az önállóság adta lehetőségek kiaknázására. Végül — szinte legfőbb tanácsként — azt az útravalót fogalmazták meg a pártbizottság tagjai, hogy gyökerében változtassuk meg a határozatok születésének, kezelésének, késlekedő eljuttatásának és ellenőrzésének eddigi gyakorlatát. Bármennyire előremutató egy döntés, ha azok nem tudhatnak róla, akiknek végre kell hajtani, akkor hivatásunkkal ellentétben csak a formai követelményeknek teszünk eleget. pártértekezlet azonban nélkülözhetetlen. Ezek között az első helyen áll, hogy a jelenlegi politikai vezetést és testületéit képesnek, alkalmasnak tartják a megújulásra. Olyan okok, amelyek más megyékben a korrupció, az összefonódás, a kiskirálykodás, az (Folytatás a 6. oldalon.)
