Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) természeti hatásokkal járó beruházásoknál a viták el­kerülése érdekében általá­ban a meglévő állapot fenn­tartására törekednek. A mezőgazdasági szakemberek e.tzel a véleménnyel már a beruházás tervezésének sza­kaszában sem értettek egyet. Az új helyzet ugyan­is a talajvízszint-ingodozásá- nak csökkentésével a nö­vények kiegyenlítettebb vízellátását teszi lehetővé. Ez a táj nagy részén meg- oldaható, sőt az öntözési le­hetőségek is bővülnek és egyszerűsödnek. Ugyanak­kor kisebb területeken előre nem látható hatások is fel­merülhetnek, ezek későbbi kezelésére beruházási tarta­lékot szükséges képezni — figyelmeztetett a felszólaló. A vitát megelőzően szót kapott SÜTŐ KALMAN (Vas megye), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnök- helyettese; felolvasta több képviselőtársa véleményét is tolmácsoló levelét, ame­lyet Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének írt. A levél lényege, hogy választ kér a kérdésekre: a beruházásról készült akadé­miai állásfoglalás kialakí­tásában név szerint kik vet­tek részt, s az Akadémia el­nöke egyetértett-e az állás- foglalással? Az első hozzászóló DR. SZENTÄGOTHAI JANOS akadémikus (országos lista), nyugalmazott egyetemi ta­nár, az MTA tudományos tanácsadója, emlékeztetett arra: 1983. december 20-án az MTA elnöksége egyhan­gú döntéssel nyomatékosan ajánlotta a kormánynak, hogy mondjon le a tervről vagy legalábbis hosszú időre függessze fel annak megva­lósítását. Ez a határozat az­óta sem került nyilvánosság­ra. — Mivel a beruházásnak a víz- és környezetvédelmi tekintetben legvitathatóbb bősi része gyakorlatilag el­készült, ma már csak az üzemmódról, valamint a Dunából elvezetett víz- mennyiségről lehet és kell vitázni — mondotta ezután. Elválasztható azonban ettől a kérdéstől a nagymarosi ví­zi erőmű. A terveknek a ha­józás javítására vonatkozó része olcsóbban, a környezet és a táj veszélyeztetése nél­kül is megoldható. Hangsú­lyozta, hogy nem merné ja­vasolni a szerződések egyol­dalú felmondását, a nem­zetközi jog azonban módot ad arra, hogy ha a szerző­déskötés óta a körülmények alapvetően megváltoztak, a szerződést módosítsák, vagy alkalmazását felfüggesszék. — Javaslom ezért a nagy­marosi vízlépcső munkála­tainak felfüggesztését, azt, hogy az összes érintett or­szág független környezetvé­delmi, vízépítészeti és ener­getikai szakemberei az egész kérdést a Duna-völgy kö­zös problémájaként vitassák meg. KÁLÓI ENDRE (Győr-Sopron megye), a ha­lászi Zöld Mező Mgtsz, elnö­ke kifejtette: a Szigetköz lakosságának nagy többsége bízik a szakemberekben. Vi­szont aggodalmának adott hangot, hogy a terv nem számol megnyugtatóan a szigetközi, a Mosoni-Duna melletti települések ivóvíz- ellátásával. ECK TIBOR (Komárom megye), a Lakás­textil Vállalat Tatai Sző­nyeggyárának igazgatója utalt arra, hogy többen a beruházás kedvezőtlen ha­tásaira hivatkozva kérik az építkezés leállítását. A kép­viselő ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást: nem vár­ni kell a feltételezett hatá­sokat, hanem gyakorlati munkával fel kell készülni megelőzésükre, s a művet környezetkímélő módon az ember szolgálatába kell ál­lítani. SZABO KALMAN akadémikus (Budapest), a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanóra több indítványt tett. Javasolta, hogy a miniszteri expozét tekintse az Országgyűlés közbülső beszámolónak és így fogadja el, de ne erősít­se meg a benne levő kon­cepcionális elképzeléseket. Indítványozta a nagymarosi vízlépcső építésének mielőb­bi felfüggesztését. Az állan­dó bizottságok tagjainak de­legált képviselőiből külön­bizottság megalakítására tett javaslatot; e testület novem­ber végéig készítsen korre­ferátumot a kormány mos­tani beszámolójához, meg­hallgatva ehhez az eltérő véleményeket képviselő szak­embereket. A különbizott­ságnak ajánlatot kellene ki­dolgoznia az Országgyűlés számára a vízlépcső további sorsáról, és ennek alapján kellene szavazni a kormány állásfoglalásáról. RUGÄN MIHÁLY (Szolnok megye), a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyet­tese leszögezte : mindenkép­pen a beruházás befejezését támogatja. SÁNDOR GABOR (Nógrád megye), az Üveg­ipari Művek Pásztói Szer­szám- és Készülékgyárának anyagbeszerzője a kormány előterjesztését korrektnek ítélte, amely körültekintő munka eredményeként szü­letett. SIMON PÉTER (Tolna megye), a Paksi Atom­erőmű Vállalat üzemviteli igazgatója a bős—nagyma­rosi beruházás energetikai vonatkozásait elemezte fel­szólalásában. A bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer vízierőmű-részét kapacitásá­ban és gazdaságosságában egyaránt logikus, a villa- mosenergia-igényekhez il­leszkedő elhatározásnak tar­totta. TÓTH ISTVÁN (Bács-Kiskun megye), a Kis- kunmajsa és Környéke Víz­gazdálkodási Társulatának igazgató főmérnöke mint a vízügyi ágazatban dolgozó mérnök sorra vette a bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szer néhány kedvező, illetve kedvezőtlen hatását. Vége­zetül kijelentette: elfogadja az előterjesztett jelentést. Támogatja, hogy a vízlépcső építését az eredeti koncep­ció szerint fejezzék be. MEDVETZKY ANTALNÉ (Baranya megye), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Intézetének igaz­gatóhelyettese — maga is vízépítő mérnök — vélemé­nye szerint a vízlépcsőrend­szer főművei jók, megépülé­sük után nagy nemzeti ér­ték jön létre. SÜDI BERTALAN (Bács-Kiskun megye), a já­noshalmi Petőfi Mgtsz párt- bizottságának titkára vitába szállt azzal a vízlépcső épí­tését szorgalmazó vélemény­nyel, hogy az építkezés túl előrehaladott az eredeti ál­lapot visszaállításához. Érv­ként használta, hogy pénz­ínséges korunkban ésszerűt­len megoldás kétes kimene­telű beruházásra költeni a nemzeti jövedelem számot­tevő hányadát. Javasolta: záros határidőn belül nép­szavazáson határozzon a be­ruházásáról az egész magyar nép. SZABÖ TAMAS (Fejér megye), az Ercsi Cu­korgyár osztályvezetője el­mondotta, hogy amióta az emberi civilizáció létezik, azóta folyamatosan be is avatkozik a természetbe. Nem szabad azonban zsar­nok módjára kihasználni a természetadta erőket. SIMON PÉTER PÁL (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye), a Tiszai Vegyi Kom­binát gyáregységvezetője szerint a továbbépítés és a beruházás leállításának ösz- szevetése csak egy ered­ményt hozhat, azt, hogy az Somogyi alkotmánymódosítási javaslat Parlamenti tudósítónk jelenti Bár most az adótörvény­nek csak kisebb módosítá­sairól volt szó, a vitában a képviselők több ponton érin­tették egyebek közt a sze­mélyi jövedelemadónak a közvélemény által élesen bírált kedvezőtlen hatásait. Csaknem valamennyi felszó­laló említette például az adórendszer teljesítmény­visszatartó hatásait, az egyes területeken már-már műkö­désképtelenséget okozó el­lentmondásokat. A parla­menti tisztségviselőknek az ülésszakot megelőző érte­kezletén» a Pénzügyminisz­térium képviselője úgy fo­galmazott: „Nem lehet bi­zonyítani, hogy nincs ilyen hatás”. Mit jelent ez a kissé nya­ka tekert mondat? — kér­deztük Madarasi Attila pénz­ügyminisztériumi államtit­kárt. — Mivel ezt nem én mondtam, csak föltételezem, hogy elsősorban arra utal, hogy a személyi jövedelem- adó kérdésében korai volna végleges ítéletet mondani. Az tény, hogy bármiféle progresszív adónak van bi­zonyos megfontolásra kész­tető hatása. Mi azt mond­juk, hogy a munkát és a túlmunkát jól meg kell fi­zetni. Ennek már nem so­káig szab gátat a jelenlegi kötött bérszabályozás. En­nek feloldása után egyértel­műbben érvényesülhet a teljesítményelv, s így a mos­tanihoz hasonló feszültsége­ket már csak egyes vállala­tok rossz gazdálkodása okozhat. Mindezzel együtt véleményem szerint a la­kosság mai nettó jövedelme nem kevesebb, mint a ta­valyi volt, más kérdés, hogy az adóval még nem tanul­tunk meg együtt élni. So­kan nem a teljes jövedel­müket nézik, hanem inkább a fizetési szalagon szereplő levonásokon bosszankodnak. — Eszerint csak pszichi­kai okai volnának a társa­dalmi méretű ellenkezésnek? — Ezt nem állítom. S azt. sem vitatom, hogy indokolt a személyi jövedelemadó progresszivitásának mérsék­lése vagy ahogy azt több képviselő mondta: az adó­sávok széthúzása. — Az említett bérszabá­lyozási változások és az adó­rendszer tökéletesítése után időszerűségét veszti-e a „svéd adó — albán bér” vicc, amellyel a mai hely­zetet sokan jellemzik? — A mi adónk mértéke nem is hasonlítható a svéd­országihoz. Miként a bérek sem az albánokéhoz. Mind­két vonatkozásban a közép­mezőnyben foglalunk helyet az európai országok között. Az adórendszer nem vala­miféle bér—adó aránytalan­ság miatt hatott sokkolóan, inkább azért, mert romló gazdasági helyzetben vezet­tük be. — Hogy ítéli meg a vál­lalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslattal kap­csolatos döntés elhalasztá­sát? — Egyebek között a vál­lalatok jövő évi gazdálkodá­sához szükséges időbeni tá­jékozódás miatt fontos lett volna, hogy most döntsön a parlament. A pénzügyi kor­mányzat rugalmasságát bi­zonyította, hogy elfogadta a halasztást célzó javaslatot, jóllehet a törvénytervezettel szemben épp az érintettek­nek, azaz a vállalkozóknak és a gazdasági szakemberek­nek nem volt érdemi kifo­gásuk. A halasztást lénye­gében csak a jogi szövege­zéssel és az elfogadási pro­cedúrával kapcsolatos ellen­vetések okozták. Bízom ab­ban, hogy e formai változ­tatások után a novemberi ülésen elfogadják a képvi­selők a törvényjavaslatot. Pásztohy András, a me­gyei képviselőcsoport veze­tője alkotmánymódosító ja­vaslatot tett. A kért változ­tatás mindössze egyetlen szó, mégis fontos alkotmá­nyos feltétele Csurgó és Tab várossá válásának. Az alkot­mány eddigi megfelelő be­kezdése azt mondja ki, hogy „tanácsot több község is alakíthat”. Ha a község szó helyett a település kifejezés kerülne a szövegbe, lehető­vé válna, hogy az említett nagyközségek és a környék­beli települések idővel közös városi-községi közös taná­csot hozzanak létre. — Tapasztaltam, hogy a várossá válás lehetősége mekkora ösztönző erőt je lent Csurgó és Tab, vala mint a környékbeli falvak lakói számára — mondta Pásztohy András. — Ha pe­dig egyetlen szó megváltoz tatása új lendületet ad a közös cselekvésnek, ezt a módosítást meg kell tenni, függetlenül az alkotmány egészének napirenden levő reformjától. A somogyi indítványt a parlament jogi bizottsága támogatólag jóváhagyta, s az Országgyűlés novemberi vagy decemberi ülése elé terjeszti. Bíró Ferenc adott ütemterv szerint meg kell építeni a vízlépcsőrend­szert. Rámutatott, hogy lesz­nek káros hatások, de ezek kiegyenlíthetők, nem vissza- fordíthatatlanok. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád megye), a Magyar Televízió szegedi stúdiójá­nak szerkesztő riportere be­vezetőben hangoztatta : — Mindössze másfél hó­napja, hogy szenvedélyesen vitázik az ország erről a gi- gantomániás beruházásról, amely egy kis ország szá­mára még közepes volta el­lenére is óriási terhet je­lent. És amelynek inkább érezzük, semmint ismerjük a veszélyeit. Ám a most vi­lágra jönni kész demokrácia szellemében ikeressük a ki­utat a nagyberuházás akoz­ta ökológiai és ökonómiai zsákutcából. A mai reformszándékú kormány hitelének legin­kább megrontója, a bizalmi válság kovácsa az elmúlt évtizedeik politikai, kormány­zati gyakorlata — hangoz­tatta. A bős—nagymarosi vízlépcső-beruházás előkészí­tése és megvalósítása, az ezt megelőző alkudozások, csa­tározások, a döntések meg­hozatalának, halogatásának módja és háttere, mint cseppben a tenger, úgy rep­rezentálja Magyarország utóbbi négy évtizedének el­lentmondásos gazdasági, tár­sadalmi, politikai viszonyait, közéletét. A képviselő ezután néhány konkrét kérdést vett nagyí­tó alá. Mindenekelőtt a be­ruházás költségeivel kapcso­latban fejezte ki kétségeit, emlékeztetve arra, hogy a 10 évvel ezelőtti 20—25 mil­liárdos elképzelés után 1986- ban sokakat megdöbbentett az 54 milliárdos előirányzat közzététele. Most azonban van, aki már 110, sőt 150 milliárdos végösszegről be­szél. Véleménye szerint en­nek az az oka, hogy eleve rossz költségbecslést készí­tettek, de csak így lehetett kicsikarni a döntést a mun­kák megkezdéséhez. Hasonlóan vitatott kérdés­nek nevezte a komplex be­ruházás megtérülési idejét. Ezután felhívta a törvény­hozó testület figyelmét a vízlépcsőrendszer várható ökológiai veszélyeire, majd a kérdéskör nemzetközi jo­gi vonatkozásait érintette. A Magyar Tudományos Aka­démia álláspontját idézve, megállapította: — A buda­pesti szerződést a felek kö­zös megegyezéssel bármikor módosíthatják, tehát szó sincs a tájékoztatóban han­goztatott egyoldalú felbontá­sáról. Annál kevésbé, mivel a tudományos kutatások legújabb eredményei által felszínre hozott rendkívül súlyos ökológiai következ­mények nem voltak előre­láthatok. A jelenlegi hely­zetre vonatkozik a nemzet­közi jog azon elve, misze­rint a körülmények lénye­ges változása, súlyos tévedés felismerése szerződésmódo­sítást tesz lehetővé — tette hozzá. Ügy foglalt állást, hogy ; miniszteri tájékoztatót : maga részéről nem tartji elfogadhatónak. Bejelentet te: 31 képviselőtársa aláírá savai az Országgyűlés elnö kéhez eljuttatott levélbet kéri, hogy a miniszteri tá jékoztatóról — az üg.vrenc adta lehetőség értelmében — név szerint szavazzon a par­lament. BARCS SÁNDOR (országos ilista), az Interpar­lamentáris Unió magyar cso­portjának elnöke egy rövid idézetet olvasott fel a sík­földi vízi erőművekről. Eb­ben Mihail Gorbacsov fejti ki a véleményét a szovjet­unióbeli erőműépítés prob­lémáiról, utalva arra, hogy a Szovjetunióban ezeknél a beruházásoknál „a közigaz­gatás mely pontján temet­ték el a tudomány állás­pontját”. A Szovjetunióban úgy döntöttek, hogy mielőbb össze kell állítani a halasz­tást nem tűrő, késedelem nélkül megoldandó problé­mák listáját, s amikor ezzel a munkával elkészültek, be­számolnak róla az emberek­nek — tette hozzá. Befejezésül úgy foglalt állást, hogy el kell fogadni a Magyar Tudományos Aka­démia ad hoc bizottsága je­lentésében felvázolt két al­ternatívát. vAncsa jenö mezőgazda-sági és élelmezés- ügyi miniszter a beruhá­zásnak a mezőgazdaságot érintő hatásairól szólva ki­emelte : a vízlépcsőrendszer hatásterülete két megye 24 mezőgazdasági üzemére ter­jed ki. Ezeknek a termelő­szövetkezeteknek a 62 ezer hektár földjén mintegy 18 ezer ember dolgozik. Ez alig éri el a müveit területek egy százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek a produktuma több mint két százaléka az országos ter­melésnek. Ez azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehat igen fejlett mezőgazdasággal ren­delkező térségről van szó. Ennek a sorsa nem .lehet kö­zömbös sem a mezőgazdasá­gi irányítás, sem a kormány számára. Ezért nagy felelős­séggel vizsgálták a beruhá­zás mezőgazdasági hatásait. Tanulmány készítésére kér­tek föl számos kutatóhelyet, s egyetlen olyan tanulmány sem akadt, amely elutasí­totta volna a vízlépcső épí­tését mezőgazdasági, ökoló­giai szempontokra hivat­kozva. A miniszter annak a vé­leményének adott hangot, hogy az érintett térségek­ben folytatni kell az inten­zív mezőgazdasági termelést, a fejlesztési programokat meg kell valósítani. A kor­mány nevében bejelentette : a térség mezőgazdasági üze­mei részére garanciát vál­lalnak a meliorációs és ön­tözésfejlesztési programok végrehajtására. Ez azt je­lenti, hogy mintegy négy- százmillió forintos beruhá­zást hajtanak végre a kö­vetkező években ebben a térségben. Jövőre elkészülnek a beruházási-fejlesztési ter­vek, 1990—92 között elké­szül a komplex meliorációs és öntözési program, amely­nek^ segítségével »kiküszöböl­hetők a káros hatások, s le­hetővé válik az intenzív me­zőgazdasági termelés. NEMES TAMAS (Komárom megye), az Esz­tergomi Városi Tanács elnö­ke elmondotta: választókerü­letét a nagyberuházás köz­vetlenül érinti, s az ott élők azzal a munícióval engedték útra, hogy foglaljon állást a vízlépcsőépítés felfüggesz­tése mellett. HORN GYULA külügyminisztériumi ál­lamtitkár visszaidézte, hogy a felszólalók közül többen úgy vélekedtek: a leállítás (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom