Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
1988. október 8., szombat Somogyi Néplap 3 JÖVŐT MEGHATÁROZÓ TANÁCSKOZÁS vékenységük hatását-értel- mét a visszajelzés hiány_a miatt gyakran nem érzékelik, mégis az az álláspontjuk, hogy ezekben a bizottságokban igazán jól, otthon érzik magukat, nincsenek gátlásaik, s nagyrészt azt is érzékelik, hogy igényt tartanak a véleményükre. Felszólítást, megbízást várnak például arra, hogy maguk a munkabizottságok dolgozzák ki: miként tehetnék hatékonyabbá a munkájukat, hogyan lehetne megszervezni a bizottságok közötti, rendszeres információcserét. Vita van arról, hogy szakemberekből álló szaktanácsadó bizottság működjön-e a testületek mellett, s ha igen, ez helyettesítheti-e a mun7 kabizottságokat. Vagy ha lesz ilyen szakbizottság, azt célszerű-e elválasztani a pártbizottság vezetésétől? A megkérdezettek szívesen vesznek részt a bizottságok munkájában, ugyanakkor nemcsak kételyek, hanem bíráló megjegyzések is elhangzottak. Többek között a bürokratizmust bírálták, az ülések késő délutáni kezdését, s azt, hogy későn kapják meg az előterjesztéseket. A közvetlen jelentések hiányát is kifogásolják, azt a lehetőséget ugyanis, hogy egy-egy fontosabb témában közvetlenül — a vb kiiktatásával — is pártbizottság elé terjeszthessék álláspontjukat. Kifogásolták, hogy a testületek nem ismerik kellő mélységben a munkabizottságok tevékenységét, ezért időnkénti beszámoltatásukat javasolták. A munkás pb-tagok is elsősorban itt érzik jól magukat, bátrabban mondanak véleményt. Sok segítséget kapnak itt politikai személyiségük formálásához is — mondták. Mások azt kifogásolták, hogy az apparátus egyes tagjai, vezetői szinte rátelepszenek a bizottságokra, fölényesen elutasítják, visszavetik véleményüket. Volt, aki azt javasolta, hogy a munkabizo tt ságok szakbizottságokká alakuljanak, ők készítsék el a megyei vezető testület elé kerülő jelentéseket. Mások a bizottságok együttműködését, több témában is közös tárgyalásaikat tartanák indokoltnak, és ez is a begyökeresedett struktúra feloldásának irányába hat. Voltak, akik ragaszkodnának hozzá, hogy minden pb-tag vegyen részt egy-egy munkabizottság munkájában, mások ezt nem tartották fontosnak. Azt viszont többen is szóvá tették, hogy több témában és gyakrabban is szükség volna úgynevezett ad hoc-bizottság létrehozására, amely helyzeténél fogva független és befolyásolhatatlan ' véleményt tudna a testületek elé tárni. A munkabizottságok több témát meg tudnának tárgyalni anélkül is, hogy azok testületi ülés elé kerülnének. A tapasztalatokat természetesen hasznosíthatnák az apparátus tagjai és a vezetők. Jó volna azt is megkérdezni a bizottság tagjaitól: mikor milyen szakembereket hívjanak meg a tanácskozásra, hogy több és elmélyültebb információ alapján foglalhassanak állást. A hivatásos politikai, gazdasági vezetők — jóllehet megalapozott véleményük van —, itt, a bizottságokban gyakran uralják a helyzetet. Ezzel együtt önkritikusan állapították meg: a bizottságok tagjainak ezután nagyobb energiát kell fordítaniuk arra, hogy tájékozottabban, felkészültebben vegyenek részt a munkában. A kisebb egységekben törvényszerűen jobb a vitaszellem — mondták mások; ezt a légkört és módszert kellene kialakítani a vezető testületekben is. Végtére is az az általánosítható álláspont alakult ki, hogy — mivel nemcsak szakemberek, hanem hivatásos és „amatőr” politikusok is részt vesznek a munkában, a módszer további tökéletesítésével rendkívül sokat segíthetnek e bizottságok a helyzet valósághű értékelésében, az alternatívák feltárásában. Pár- tonkívüliek részéről hangzott el -az az egyébként jogos kívánság, hogy az eddiginél több, a gyakorlati élethez közel álló külső szakembert is vonjunk be a bizottságok munkájába. „Együtt kell lélegeznünk..." A kapcsolatokról, a párt- bizottság tagjainak tekintélyéről, a testületek valódi közösséggé válásáról, a pártbizottsági tagok „életérzéséről”, a formalista módszerek és beidegzettségek kiiktatásáról igen sok észrevétel, bírálat és javaslat hangzott el. Bizottságunk azt tartja: szinte valamennyi érdemes a figyelemre, mert megfontolásuk, illetve bevezetésük hasznosan járulhat hozzá pártunk irányító munkájának megújításához. Egyik pártbizottsági tagunk azt mondta: kézfeltartásán kívül nem érzékeli, hogy része van Somogy helyzetének alakulásában. Mások azt vetették föl: vajon az évtizedes statisztikai szemlélet vagy megfontolatlan döntés következtében kapták megbízásukat. Megint mások — és főleg a fiatalok, akiket nem nélkülözhetünk a vezetésben —; a vidékiek és a nem közéleti tisztséget viselők nagy része kisebbségi érzéssel, gátlásokkal telve vesz részt, tehát hallgat testületi üléseinken, pedig mindenről van gondolata, véleménye, álláspont jo,—E—helyzet kialakulásában ők sem hibátlanok, de képtelenség csak őket tenni felelőssé passzivitásuk miatt. Lehetnek tévedések a kiválasztásban is, de az kétséget kizáró tényező, hogy jelenleg sem lehetőségeik, sem informáltságul:, sem a légkör, sem a módszerek nem alkalmasak arra, hogy érett politikai vezetőkké váljanak. Megyei pártbizottságunk vezetői és apparátusa sem készítette föl őket a megyei szintű politikai, közéleti szereplésre. Ez a tény mélyen elgondolkodtatta bizottságunkat. Mert hallottuk a véleményt: legalább tizenöthúsz (vagy több) olyan kommunista van körünkben, akik nem hallatják a hangjukat, akik fegyelmezetten részt vesznek üléseinken, és információkban gazdagabban térnek haza, de sem a testület. sem ők maguk nem érzékelhetik kellően szerepüket, gondolataik hatását a megye politikai életében. Ezért nemcsak ők a hibásak. Azt gondoljuk: vannak ennek tartalmi, módszerbeli, és formai okai is, amelyeknek megváltoztatása nélkülözhetetlen a megújuláshoz. Az okok között kell említenünk, hogy — nemcsak az ő véleményük szerint — szakadék tátong a vezetők és a megyei testület, az apparátus és a megyei párt- - bizottság tagjai, sőt a testületi tagok között is. Nagyrészt nem ismerik egymást,, s enélkül aligha lehet közösségről, tartalmi együttműködésről beszélni. Sok.in — a kifejezett szándék ellenére is — úgy érzik: csupán arra valók, hogy szentesítsék a vezetők, az apparatus elhatározásait, s ezáltal csökkentsék felelősségüket. Eszerint mintha megcserélődtek volna a szerepkörök. Márpedig — mondta egyik társunk — olyan mértékben javulhat a testület tevékenysége, amilyen mértékben növelni képes a párttagság bizalmát a pártbizottság tag jár és -vezetői iránt. Nincs szó az egység hiányáról. Ez az egység azonban inkább a pártfegye- lemböl, mintsem az együtt gondolkodásból táplálkozik. S ez így nem jó! Egyik testületi tagunk így fogalmazott: „A megyei vb-nek, az apparátusnak jobban együtt kellene lélegeznie a pártbizottsággal. Valamiféle szereptévesztés tanúi vagyunk”. És ha első hallásra meghökkentőnek tetszik is e megállapítás, sok igazság van benne. Újra és újra meg kell hát fogalmaznunk a szerepköröket, s megfelelő káderpolitika nyomán ki kell alakítanunk azt a köztudatot és gyakorlatot, hogy Somogybán is a párt a politikai vezető erő, képviseletében dönt a megyei pártbizottság testületé, amelynek elmélyült munkáját szolgálja két ülés között a vb, s a két testület munkáját készíti elő, szolgálja az apparátus. Amíg ezt az elvi alapállást nem igazolja vissza a hétköznapi gyakorlat, addig nem lesz valódi és elhivatott szerepe, tekintélye a megyei testületnek és- tagjainak. Ez az elvi-tartalmi ok, ami miatt nem funkcionálhat hivatásának megfelelően a megyei testület. A másik formai okokra vezethető vissza. Pártbizottsági tagjaink egy része — főként a fiatalok — túlságosan ünnepélyesnek és protokollárisnak tartják üléseinket. Nem értik, miért van elnökség — a vb alá rendelt szervezet —, miért díszteremben, miért nem asztalok körül, munkajelleggel — és egyenjogúan — cserélhetnek eszmét a testület tagjai? Miért kell kimenni a pódiumra, a mikrofonhoz, ha egyszer háromnégy mondatban is el tudnák mondani álláspontjukat vagy ellenvéleményüket? Mert igenis mindenről van (Folytatás az 1. oldalról) Megújulási készségről tanúskodott minden megnyilvánulás, és őszinte szándékról is, amely az önvizsgálat nyomán alakult ki és biztosítéknak látszik a további munkához. A megyei pártbizottság elé kerülő jelentésekről eltérő volt a vélemény. Színvonalukat, egyre tömörebb megfogalmazásukat mindenki elismerte, általában tárgyilagosnak és megalapozottnak tartják őket. Azt sem vitatta senki, hogy javarészt nagy horderejű, fontos témák kerülnek a testület elé. Szóvá tették viszont, hogy túl sok a központilag előírt téma, emiatt aktuális és gyors döntésre váró ügyek maradnak el. Az előterjesztéseken még érződik a mennyiségi szemlélet, pedig egyre inkább a minőség fejlesztésére kell törekedni — mondták mások. A jelentések elkészítésének módszerével összefüggésben jó néhány észrevétel, javaslat hangzott el. Mindenekelőtt az, hogy az előterjesztések önmagukban rendszerint az apparátus véleményét tükrözik. Emiatt nem mindig a valóságról, hanem a jelentésről folyik az eszmecsere. Ha nem az lenne a vezetés, az apparátus célja, hogy simán „lemenjenek” az anyagok, ha bizonyos jelentések a vita során lekerülhetnének a napirendről, azaz a valósággal ütköztetve netán még papírkosárba is kerülhetne, akkor talán többre mennénk. Ezért érdemes volna vállalni az ütközéseket — mondta egv fiatal. A szélesebb körű beleszólás elmaradását többen kifogásolták. Sokkal nagyobb szerepet szánnának a munkabizottságoknak, s mint mondták: az egyre nagyobb számú, tehetséges és elkötelezett szakemberek véleményének bekérésére, összegzésére az előkészítés során kellene módot adni és nem a testületi ülésen. A jelentések megtargyalása __és a_ d öntés csak a pártbizottságra tartozzon. Az a vélemény alakult ki, hogy elsősorban n£ az apparátus feladata legyen egy-egy téma előkészítése. Sokkal szélesebb körben kell bevonni ezután az alsóbb pártszerveket, alapszervezeteket, kommunistákat a helyzetfeltáró és döntéselőkészítő munkába. Átfogóbb és általánosíthatóbb tapasztalatok gyűlhetnek így össze, s a tévedés lehetősége is minimálisra csökken. Különösen a nem közéleti vagy vezető tisztet betöltő testületi tagok véleménye, hogy sokszor túlságosan szakmaiak, kimunkáltak, ahogy mondták: „jól fésültek” a jelentések; nem adnak módot a vitára, szinte csak szavazni kell elfogadásukra. Általában kevesebb napirendi pontot, több, a megye sajátosságait, a legfontosabb ágazatok értő elemzését, összeütközéseket is vállaló előterjesztést várnak. Lehetőséget kellene teremteni ahhoz, hogy a legaktuálisabb témákról kötetlenül is vitatkozhasson a pártbizottság, A testületek döntéseiről is eltérő vélemény alakult ki. Voltak, akik megalapozottaknak, mások túl általáno- saknak, megint mások ellen- őrizhetetleneknek, sőt olyan vélemény is elhangzott, amely végrehajthatatlanok- nak találja őket. A határozatok sorsáról jó néhány kritikai észrevétel hangzott el. A döntések számos esetben nem jutnak tovább; gyakran akiknek végre kellene hajtani őket, azok sem vagy csak későn értesülnek róluk. Az esetek nagy részében nem valósul meg az az elv, hogy a párt vezető szerepe az adott munkahelyen dolgozó kommunistákon keresztül érvényesül. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a kommunista vezetők egy része „magántulajdonnak” tekinti az információkat, a döntéseket. A határozatok továbbításának lassúsága, a következetes ellenőrzés elmaradása is gátolja a végrehajtást. A jövőbe mutató észrevételek könnyen összefoglalhatók, mert tökéletesen egységesek. Eszerint minden témában választási lehetőséget, alternatív megoldásokat kell tárni a testület elé; megfogható, előremutató és ellenőrizhető határozatokat hozni, amelyekből minden kommunista tudhatja, hogy mi a dolga, mit vár tőle a pártvezetés; ugyanakkor megszabják a megye fejlődésének irányát. S amit még hozzátettek: nem kell százszámra hozni a határozatokat. Ehelyett a testületek és apparátusaik rendszeresen számoltassanak el minden illetékest a döntések végrehajtásáról. Érthetően kevesebb észrevétel hangzott el o vb munkájáról, s ez abból is következik: a nyilatkozók kevesebb ismerettel rendelkeznek. Azt azonban mindenki jó néven veszi, hogy pártbizottsági tagokat is meghívnak egy-egy testületi ülésre. Elhangzott olyan javaslat isz_ jó volna, ha a pb-tagok maguk választhatnák meg, hogy milyen téma tárgyalásán vegyenek részt. Elmondták, hogy a pártbizottság munkájában is érződik a vb ötlet- gazdagsága, politikát formáló hatása. A testület összetételét kisebb kiigazításokkal, szellemét, demokratizmusát jónak tartják, s akik már részt vehettek vb-ülése- ken, arról vallottak, hogy megismerhették a vb-tagok fólkészültségét, politikai fölfogását. Volt, aki elmondta: szerinte nincs igazán tisztázva a vb feladata. Nem tudni például, miként tevékenykednek a vb tagjai két testületi ülés között. Többször kellene találkozniuk a pb tagjaival, konzultálni velük és tájékoztatni őket. Jó volna, ha a vb-tagok kötelezettségei nemcsak az üléseken való részvételre és egykét megyei látogatásra korlátozódnának. Mások elmondták: több olyan téma került vb elé, amely nem feltétlenül oda tartozik. Példaként a politikai ünnepségek tervét, a költségvetést, a pártoktatást, a pártépítést hozták fel. amelyeket az illetékes munkabizottságok is megtárgyalhatnának. Egyébként, ha szellősebb lenne a vb munkaterve, több friss tájékoztatás és aktuális kérdés is szóba kerülhetne. Konkrét javaslatként hangzott el: nem szükséges, hogy minden megyei titkár tagja legyen a vb-nek. Egyébként is sokallják a testületben a párt-, állami és intézményi vezetőket. Az első titkár helyettese legyen vb-tag, a többiek állandó meghívottként is kifejthetik álláspontjukat — hangzott a javaslat. Sokan szóvá tették: nem látják kellően a vb munkáját. A két pb-ülés közötti végrehajtó bizottsági munkáról szóló tájékoztatás rendszeres ugyan, de nem elégíti ki igényeiket. Gyakran formálisak, sablonszerek, ezért is nincs kérdés, nincs észrevétel velük kapcsolatban. A tömörebb, személyes és közvetlen hangú tájékoztatás, — amely az ülésen elhangzott egyetértő és ellentétes álláspontokat is közvetítené —, nagyobb haszonnal járna. Az eszmecsere, a vita témakörében csaknem egyhangúlag fejtették ki véleményüket a kommunisták. Szerintük — esetenként_ a vb-üléseket kivéve — az üléseken egyszerűen nincs vita a szó nemes értelmében. Felkért és nem felkért hozzászólások hangzanak el, gyakran párhuzamosan _és nem mindig a téma lényegével összefüggésben. Meg kell hát szüntetni az „ügyeletes” felszólalók gyakran önmutogató „termelési beszámolóit”, és helyette meg kell teremteni az igazi, nyíltszíni vitat, az ehhez nélkülözhetetlen légkört, a feltételeket. (E témakörről még szólunk a testületek munka- módszerével összefüggésben.) A testületi ülések levezetését általában higgadtnak, korszerűnek és megfontoltnak nevezték. Kifogásolták viszont, hogy a vitavezetők nem korlátozzák. a..felszólalások idejét, nem figyelmeztetnek a témától való eltérésre, a — bár csökkenő — „tiszteletkörök” szükségtelenségére. Egyesek kifogásolták — és joggal —, hogy a testületi ülések vezetői nem á vitában, hanem az összefoglalóban mondják el személyes véleményüket. Ezzel kizárják a vita lehetőségét, s az utolsó szó jogán, a testület álláspontjaként rögződik személyes véleményük. Holott ők is azonos jogú tagjai a testületnek. Azt tették szóvá, hogy az összefoglaló sokkal inkább a vitában elhangzottak alapján segítse elő a megalapozott döntést. A munkabizottságok tevékenységéről, üléseik légköréről és szelleméről beszélgetőtársaink egybehangzó elismeréssel szóltak. Bár te(Folytatás a 4. oldalon)