Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
1988. október 7., péntek Somogyi Néplap 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) zi személyeket munkaviszonyban állóknak tekinti. Javasolta^ a templomok felújítására, karbantartására és építésére a nulla százalékos forgalmi adót alkalmazzák, mert a templomok történelmi értékeink, nemzeti kul- túrkincsünk részei. Indítványozta továbbá: az egynazi alapítványokra és szociális intézményekre is terjesszék ki azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi, hogy az adó megállapításakor az összjövedelemből levonhassák az alapítvány céljára és a közérdekű .kötelezettség vállalására fordított összeget. KOVÁCS LÁSZLÖNÉ (Budapest), a Meggyfa utcai óvoda óvónője a tervezett módosítással kapcsolatban rámutatott: ha csak a gyermeküket egyedül nevelőket kívánja kedvezményben részesíteni az Országgyűlés, az adótörvény szaporítja majd a fiktív válások számát. Szerinte az ezer forintos adóalap-csökkentő kedvezményt minden saját háztartásban nevelt gyermek után meg kellene adni, hogy ne csökkenjen tovább a teljes családok száma. Szünet következett, amely Bevezetőben felidézte : Hazánk és Csehszlovákia kormányfője 1977-ben aláírta a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést. A szerződést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletben hirdette ki, az erről készült jelentést az Országgyűlés 1978-ban tudomásul vette. Ugyanez történt 1984-ben is, amikor az átadási határidők négyéves halasztását rögzítették. Magyarország a beruházást 1981 és 1983 között szüneteltette, a csehszlovák fél ez idő alatt is tovább folytatta az építési munkálatokat. A Minisztertanács 1986- ban fogadta el a vízlépcső- rendszer módosított beruházási javaslatát. Az előterjesztés összegezte a környezeti hatásvizsgálatok eddigi eredményeit, a vízlépcsőrendszer műszaki, ökológiai, ökonómiai összefüggéseit, és az osztrák közreműködés olyan konstrukcióját tárta fel, amely beruházási terheinket 18 százalékkal csökkentette. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer a tervezett ütemben épül. Készültségi foka magyar oldalon eléri a 25 százalékot, Csehszlovákiában meghaladja a 60 százalékot. Ezzel a teljes rendszer mintegy felerészben elkészült. A létesítmény területén folyó munka szervezett és jó minőségű. Milyen hasznunk származik ebből a beruházásból? — Az árvízvédelmi biztonság az érintett térségben nagymértékben megnő, a 200 évenként előforduló árvizek kivédésére is alkalmassä válik. A mai rendszer öU-100 éves biztonságú. Ezer hektár területet pedig árvizmente- sítenek ; — a hajózás biztonságossá válik a kritikus Pozsony— Budapest közötti szakaszon. Hozzájárul az egységes európai viziút megvalósításához; — rendelkezésünkre all 444 megawatt villamosenergia- termelő kapacitás, ami 1900 millió kilowattóra energiát nyújt évente. Ez a kapacitás megfelel a paksi atomerőmű egy blokkjának; — a felszíni vizek es a partok rendezésével, közművek, közlekedési és környezetvédelmi létesítmények építésével megalapozódik egy 180 kilométer hosszú Duna-menti térség hatékony fejlesztése. A vízlépcsőrendszer létesítésével megvalósuló lefolyásszabályozás megváltoztatja és javítja a térség vízgazdálkodási feltételeit is. A vízlépcsőrendszer létesítményei a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtenek a térség belvízi viszonyaioan. alatt az adóügyi ad hoc bizottság ülést tartott, hogy megtárgyalja a vitában elhangzott konkrét javaslatokat. Ezután Puskás Sándor beszámolt az ad hoc bizottság üléséről a képviselőknek. Az elnöklő Stadinger István ezután megkérdezte a képviselőket és a javaslattevőket, hogy elfogadják-e a bizottság álláspontját. Bán- ffy György nem tudott egyetérteni az elhangzottakkal ; szerinte nemcsak a televíziót, hanem a filmgyártást is megilleti a videoanyagra készült alkotások nulla-kulcsos adóbesorolása. Villányi Miklós az elhangzottakhoz nem fűzött kiegészítést. Elmondotta, hogy az ad hoc bizottság állásfoglalásával egyetért. Ezután szavazásra került sor. A parlament 228 szavazattal, 111 ellenében és 15 tartózkodással elfogadta a kormány által javasoltakat: a magánerőből készülő gázvezetékeknél az AFA-kedvez. ményt 1989. január 1-jétöl vezessék be. A kulturális értéket képviselő videófelvételek ügyében kialakult „röpvita” után a képviselők 228 szavazattal 55 ellenében és 58 tartózkoLehetőség nyílik a komplex melioráció területi bővítésére; a szigetközi vizpótló rendszer szabályozható ta- lajvízszintet hoz létre, 1000 hektáron szünteti meg ,a jelenlegi fakadó vizeket, mindezzel javítva a mezőgazdaság termelési feltételeit az egész térségben. Az ivóvíznyerés lehetőségei naponta 30 ezer köbméterrel bővülnek, a Szigetköz felső részén megoldódik kilenc település vezetékes ivóvízellátása. A vízlépcsőrendszer közlekedési célja, hogy a Duna érintett, nehezen hajózható szakaszán lehetővé tegye a Duna Bizottság ajánlásaiban előírt nemzetközi feltételek teljesítését, valamint a Duna—Majna—Rajna csatorna üzembehelyezesével csatlakozásunkat a teljessé váló egységes európai viziút- rendszerhez. A vízlépcső- rendszer lehetővé teszi a teljes terhelésű hajózást, a biztonságos éjszakai közlekedést csökken a vonóeröigény, megszűnik az átrakodási kényszer. A vízlépcsőrendszer erőtelepének tervezett időben történő belépése a hosszú távú energetikai fejlesztési program szerves része. A rendelkezésünkre álló kapacitás az indításkor fedezni tudja az ország háztartási fogyasztásának közel egynegyedét. A vízlépcsőrendszerből reánk jutó villamos teljesítmény sorrendben az ötödik legnagyobb az országban, Hiba lenne, ha elfelejtenénk, hogy a szocialista országok közül mindeddig egyedül Magyarországnak volt gondja a villa- mosenergia-ellátással. Ezt az állapotot meg kell őrizni! A vízlépcsőrendszer elősegíti a kapcsolódó területek általános fejlődését. Új potenciális lehetőségeket teremt az üdülés, az idegen- forgalom és a víziturizmus fejlesztéséhez. Tény azonban, hogy ehhez költségfedezet egyelőre nem áll rendelkezésre., A vízlépcsőrendszer megvalósításával javítja az érindással elfogadták a kormány és az ad hoc bizottság eredeti javaslatát, hogy a televízió videófelvételeit nulla-kulcsos ÁFA terhelje. Ezután a képviselők a lakásbérleti jogok egymás közötti cseréjéből származó jövedelem adómentessegére tett javaslatot 300 szavazattal 22 ellenében, 20 tartózkodással elfogadták. Végül az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokat az Országgyűlés általánosságában, illetve a már megszavazott módosításokkal elfogadta. Ezt követően az Országgyűlés — napirend szerint — a bős—nagymarosi beruházás helyzetét tárgyalva folytatta munkáját. (Még ezt megelőzően Stadinger István bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia e tárgyban készített jelentéseit, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hozzá fűzött észrevételeit a képviselők rendelkezésére bocsátották.) Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter emelkedett szólásra. tett térségben a lakosság életkörülményeit. A vízlépcsőrendszer építése azonban jelentős beavatkozás a természet rendjébe. Az ilyen típusú nagy létesítmények kétségtelenül ellentétes változásokat okoznak a kialakult ökológiai rendszerekben, potenciális veszélyforrást is jelentenek, ugyanakkor az élőlények kedvezőbb létfeltételeit is biztosíthatják. Az ökológiai problémákat az 1985-ben elkészült környezeti hatás- tanulmány tárta fel. A megismert káros hatások megelőzésére, illetve a szükséges ellenintézkedések megtételére vonatkozó legfontosabb teendőket az építés tervei tartalmazzák. A környezeti hatásvizsgálatokat és kutatásokat azonban folytatni kell. A váratlan események — földrengések, árvizek, robbantások, rendkívüli víz- szennyezések — következményeit számbavették és számításokkal ellenőrizték, így a létesítmény üzembelépése után: — a duzzasztás nem okoz veszélyt, mert a felső szakaszon megkettőzött mederben folynak le az árvizek. A nagymarosi vízlépcsőnél pedig a duzzasztótáblák és — ha szükséges — a hajózsilipek teljes nyitásával, nagy biztonságot adó tározótöltések között vonulhat le az árhullám; — a műveket úgy méretezték, hogy a Magyarországon előforduló legnagyobb földrengést is károsodás nélkül viseljék el; — a nagymarosi vízlépcső erőszakos rongálása esetén a hidraulikai, hidrológiai számítások szerint a műtárgy alatti folyószakaszon a mederben marad a víz. Ha a legszerencsétlenebb véletlenek egybeesését feltételezzük, akkor a bekövetkező árhullám Budapesten az alsó rakpartot is alig éri el. A szerveződő hazai környezetvédő mozgalom sajátos részeként több, vízlépcsőt ellenző csoport alakult, amelyek a nyilvánosság és a szerveződési lehetőségek hiányával egyaránt küszködve mind elszántabban léptek föl a vízlépcsőrendszer megépítése ellen. — Mint ismeretes, a kormány szeptember 7-i ülésén tudomásul vette, hogy az Akadémia ad hoc bizottságot hoz létre a rendelkezésre bocsátott anyagok íelüi- vizsgálatára. A különbizottság jelentését az Akadémia elnöke a kormány számára megküldte — mondta a miniszter, s az ad hoc bizottság véleményének összefoglalását szó szerint idézte: „— a nagymarosi erőmű továbbépítése melletti hivatalos érvelés műszaki-gazdasági elemei a befejezés szempontjából általában a lehetséges legkedvezőbb fel- tételezésekkel számolnak, míg a leállítás várható következményeinek megítélésére inkább az ellenkező véglet a jellemző; — az építés leállítása, vagy elhalasztása még a jelenlegi helyzetben is reális alternatívát képez a továbbépítéssel szemben; — nagymarosi építkezés elhalasztása olyan megoldás, amely csökkentheti a gazdasági terheket, ás egyértelműen kisebb környezeti kockázattal járna ...” — A különbizottság állás- foglalásával nem tudunk azonosulni — mondotta. — A részletes számításokat nélkülöző elemzés a vízlépcsőrendszer alapkoncepcióját, azaz hogy többfunkciói összefüggő rendszert alkot, nem veszi figyelembe. A nagymarosi vízlépcsőt összefüggéseiből kiszakítva vizsgálja. Ebből erednek következtetéseinek pontatlanságai. A különböző ad hoc bizottságok állásfoglalásai már korábban és jelenleg is kifogásolják a teljes körű makroökonómiai és költség haszon elemzés hiányát. Egy ennyire sokrétű, összetett rendszernél, a magas szintű tudományos elemzés nagy segítséget nyújtana. Nincs tudomásunk arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ilyen munkát elvégzett volna, bár ma is szívesen felhasználnánk. Szeretném leszögezni, hogy a tudományos erőket és tudományos eredményeket nem tudjuk nélkülözni. Éppen ezért a közreműködő intézetek és személyek körének bővítését tervezzük; egyben azt is, hogy munkájuk nagyobb szakmai és társadalmi nyilvánosságot kapjon. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a vízlépcső- rendszer mibe kerül az országnak. — Nagyon sokba! A folyamszabályozás még akkor is nagyon pénzigényes vállalkozás, ha több célt szolgál és nemcsak egyféle hasznot hoz. Az osztrák megelőlegezés 18 milliárd 427 millió forint, amit zárt konstrukcióban villamos árammal törlesztünk. A mű felépítéséig még kereken 20 milliárd forint kiadás terhel bennünket. 8—12 százalékos inflációt feltételezve, az építés hátralevő terhe 28—28 milliárd forint. Külön központi keretből épül meg Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány szennyvíztisztító telepe. Ennek forrásigénye még mintegy 7 milliárd forint. A megvalósítás előttünk álló anyagi terhei tehát együttesen 33— 35 milliárd forintot tesznek ki. Egy másik számítás szerint a vízlépcsőrendszer teljes körű megépítése és üzemeltetése 2015-ig 35 milliárd forint beruházási és üzemeltetési költségen túli bevételt eredményez. Ezzel szemben a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a beruházási és üzemeltetési költségek — beszámítva a helyettesítő beruházások egyedi megvalósítását is — ugyanezen időpontig 22 milliárd forint többletköltséget okoznának a magyar népgazdaságnak. A gazdasági racionalitás oldaláról a továbbépítés az a változat, amely a jelenlegi helyzetünkben ugyan jelentős — még három éven keresztül a szocialista szektor beruházásainak 2 százalékát kitevő — teherrel jár, de ez a teher lényegesen kisebb és nem nyomasztja a 90-es évtizedet úgy, mint amit a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a gazdasági többletterhek jelentenének. A Minisztertanács egy hónappal ezelőtt négy tárca és a kormánymeghatalmazott közös előterjesztésében megvitatta a vízlépcsőrendszer építésének helyzetét. Részletes vizsgálat készült a nagymarosi vízlépcső elhagyásának várható következményeiről is. Ez arra mutatott ra, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása kardinális változásokat jelentene. A mű eredeti koncepciója felborulna, a műszakilag együttműködő, egymást feltételező és kiegészítő egységek nem alkotnának egységes rendszert. A komplexitásból következő megoldások előnyei megszűnnének. A csonkán maradó rendszer csaknem kész felsöelemei részben feleslegessé, részben túlméretezetté válnának. A tulojdonviszonyok hátrányunkra módosulnának, és számolni kellene a mú elhagyásából származó nemzetközi következményekkel. Nem valósulnának meg az árvíz- és belvízvédelmi, folyamszabályozási fejlesztések. Hajózási szempontDól maradna Nagymaros es Bős között csaknem minden tervezett haszon. A hajózási problémák a kritikus hazai Duna-szakaszon változatlanul megmaradnának. Közlekedési szempontból elsősorban a Nagymaros—Visegrád közötti híd építésének elmaradása jelentene veszteseget. Energetikai szempontból a magyar villamosenergta- rendszerben 300 MW teljesítményt meghaladó hiány lépne fel. A gazdasági következmények között számításba kell venni a szerződésmódosításnál várható csehszlovák kártérítési igényt is. Tekintettel a felesleges es előrehozott beruházásokra, valamint az elmaradó csúcsenergia-ré- szesedésre és az egyéb hozamokra. A nagymarosi vízlépcső építésével összefüggő magyar—osztrák fővállalkozói szerződés felbontása eseten 2 milliárd schilling (8 muiliárd forint) követelésre kellene számítanunk, amelynek nagy része már 1989. évben devizában esedékes lenne. A magyar vállalatoknál lekötött szerződésállomány után bírósági úton körülbelül 1 milliárd forint kártérítés érvényesíthető. — A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer történetének jó néhány tanulsága van. E tanulságok megfogalmazása kötelességünk, megszívlelé- sük haszonnal járhat jövőbeni országépítő munkánkban. Világosan látjuk, hogy a nyilvánosság hiánya, a felszínesen kezelt tájékoztatás, az indokolatlan szilen- cium mennyi kárt Okozott. A kockázati elemek nem kellő mélységű feltárása, a közvélemény jelzéseinek figyelmen kívül hagyása bizalmatlanságot szült, sőt ellenszenvet is keltett. Az ilyen előzményekkel terhelt vitában a segítő észrevételék mellett, az ész érvei helyett az indulatok kaphatnak lábra, és okkal felvetődik a kérdéső lehet-e jó a rosszul meghozott döntés ? A kormány számára egyértelmű: ilyen nagy léptékű döntések előtt a továbbiakban a társadalom véleményét messzemenően ngye- lembe kell venni, a társadalmi ellenőrzést biztosítani kell. Társadalmi konszenzus így és csak így varható el. Egy ilyen nagy vállalkozás — ez is bebizonyosodott — a szakmai-tudományos körök nagyobb arányú részvételét, együttműködését igényli már a tervezés legelső időszakától, tehát egyfajta széles szakmai pluralizmust. A vízlépcső- rendszer közgazdasági kérdéseivel, költségvetési terheivel kapcsolatos kritikák több tanulsággal is szolgálnak. Az elmondottakat összefoglalva a kormány az álláspontját a következőkben fogalmazta meg: 1. A vízlépcsőrendszert az eredeti koncepciónak megfelelően, tehat a nagymarosi vízlépcsővel együtt kell megépíteni. Teljes megvalósítása nélkül nem érhetők el azok a müszaki-gazdasági- fejlesztési célok, amelyek a beruházás elhatározását alátámasztották. A koncepció módosítása jelentős kárt okozna. 2. Az ökológiai kockázatokat a minimumra kell csökkenteni. Ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell előzzék a gazdasá - gi érdekeket. 3. Az üzemeltetés alapelveként ki kell mondani, hogy a Duna vízének minősége nem romolhat. A csúcsra-já- ratásos üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működtetéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíztisztító müvek létesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapodásban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szükséges környezeti feltételeket rögzíteni. 4. A környezeti halasokat jelző monitoring (eszlelő) rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a környezet valamennyi lényeges elemének változásáról rendszeres információk álljanak az üzemeltetés rendelkezésére. 5. Ki kell dolgozni a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületén a területfejlesztés fő irányait es teendőit. Ez ölelje fel az ipar, a mezőgazdaság, az idegen- forgalom, a településfejlesztés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági tervekben e fejlesztések, a mű által nyújtott gazdasági hasznok mielőbb jelenjenek meg. 6. A mű építésének hátralevő időszakára és az üzemelés figyelemmel kisérésére és ellenőrzésére társadalmi bizottságot indokolt szervezni. A bizottságot a kormány kérje fel és bízza meg. 7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mellett Kutatási és Fejlesztési Bizottságot indokolt szervezni, amely segíti a kutatási munka koordinálását és a kutatási eredmények értékelését. 8. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerről a társadalom tájékoztatását folytatni kell, hogy népünk előtt teljes mértékben ismert legyen a mű rendeltetése, működése, társadalmi és gazdasági haszna. Végezetül a jövő nemzedéke iránti felelősségről szólva hangoztatta : — Nem dughatjuk strucc- ként homokba a fejünket. Nem mondhatjuk azt: minek nekünk vízi erőmű, minek nekünk atomerőmű, amikor a konnektorban úgyis van áram. A kormánynak az egész nemzetért kell felelősséget vállalnia, akkor is, ha ennek az az ára, hogy egyes csoportok véleményével szemben kell cselekednie. A bírálók mozgási szabadsága jóval nagyobb, mint a cselekvőké, s ugyanennyivel kisebb vállalható felelősségük is — mondotta a miniszter, a kormány nevében kérve a tájékoztató elfogadását. Stadinger István nenány perccel hat óra után az ülést — amelyen felváltve elnökölt Stadinger István, Jakab Ró- bertné és Horváth Lajos — berekesztette. A képviselők ma először négy bizottsági előadó összefoglalóját hallgatják meg a beruházással kapcsolatos testületi viták tapasztalatairól, majd az elhangzottak felett vitát nyitnak. Eddig 15 képviselő jelezte felszólalási szándékát: Tájékoztató a bős-nagymarosi beruházásról
