Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

1988. október 26., szerda Somogyi Néplap 3 A KNEB napirendjén : ai elmaradott területek fejlesztése Létjogosultsága csak a hatékony termelésnek van Napjainkban, a nehéz gaz­dasági feltételek közepette, az elmaradott térségek fel­zárkóztatása, társadalmi­gazdasági fejlesztésének meggyorsítása továbbra is feladat. Érvényben van az 1986 novemberében jóvá­hagyott kormányzati prog­ram, amely hét megyében összesen 573 kedvezőtlen helyzetben levő települést jelölt meg gyorsított ütemű fejlesztésre. A népi ellenőr­zés megvizsgálta e program végrehajtását. A hét megye (Baranya, Békés, Borsod, Somogy, Sza­bolcs, Vas és Zala) elmara­dott térségeit a munkaal­kalmak hiánya, az ingázók nagy aránya, a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságok, a határ menti fekvés, a köz­lekedési peremhelyzet, az aprófalvas szerkezet s a fej­lesztések iránti alacsony szintű fogadókészség (infra­struktúra- és szakember- hiány) jellemzi. Az úgynevezett területfej­lesztési és szervezési alap (TFSzA) összegét a kormány hárommilliárd forintban szabta meg az 1986—1990-es évekre. A TESzA a fejlesz­tés meggyorsításában a ka­talizátor szerepének betöl­tésére hivatott. Eredményes felhasználás esetén vonzza az ágazati, a vállalati, a szövetkezeti, a tanácsi, a lakossági pénzeket, a vállal­kozói kezdeményezéseket. (Sajnos a jelenlegi pályáza­ti feltételek a magán- és külföldi tőkét kirekesztik e folyamatból.) A megyei operatív bizott­ságok, a támogatások oda­ítélésénél figyelembe ve­szik, hogy a pályázatok a helyi fejlesztési tervekben meghatározott célok elérésé­re irányulnak-e. Döntéseik azonban gyakran szubjekti­vek, mivel Somogy megye kivételével nem alakítottak ki és hirdettek meg az elbí­rálás alapjául szolgáló ob­jektív követelményeket. Így fordulhatott például elő, hogy a Saváría Cipőgyár vasvári üzemének fejleszté­si pályázatát a bírálóbizott­ság nem fogadta el. A 158 millió forintos fejlesztéshez a 48 millió forintos támoga­tási igényt azzal utasította el, hogy a cég hitelképes, a beruházást más forrásból is megvalósíthatja. A szarvas- kendi Hegyhát Mgtsz pedig nyilván nem volt hitelké­pes, mivel ugyanez a bizott­ság 10 millió forint támoga­tást juttatott egy korábban felvett bankkölcsön törlesz­tésének fedezésére. A kedvezőtlen térségek ta­nácsai, gazdálkodói — ép­pen a hátrányos személyi, szakmai adottságok miatt — gyakran nem képesek a jó fejlesztési célok megválasz­tására, a pályázatok szak­szerű elkészítésére. Ezért né­hány megye szakmai segít­séget nyújt ehhez. Békésben szorgalmazzák a felkészül­tebb, térségen kívüli szer­vezetek telephelyfejleszté­seit az elmaradott körzet­ben. így sarkadi, békéscsa­bai, gyulai, békési vállala­tok, szövetkezetek összesen 275 fős létszámot foglalkoz­tató munkahelyet létesítet­tek Mezőgyán, valamint Bi- harugra, Geszt, Kevermes, Elek és Bucsa települése­ken. Somogy megyében új­szerű „licit'' pályázati rend­szerrel kísérleteznek. S az idei évtől a támogatások egy részét elkülönítették erre a célra. Borsod megyében pe­dig az egyébként elutasít­ható pályázatokat az esélye­ket javító módosításokkal is­mételten előterjeszthetik. A fejlesztések többsége — Baranya és Vas megyét ki­véve — a foglalkoztatás bő­vítését célozza. A tervek szerint a folyamatban levő beruházások 1988 végéig mintegy 3300—3400 munka­helyet teremtenek. Kérdés viszont, hogy az új munka­helyek megfelelő kereseti lehetőségeket nyújtanak-e az ott dolgozóknak. Egyes megyékben — például Vas­ban — az alacsony kereseti lehetőség máris súlyosabb gond, mint a munkalehető­ség hiánya. Az alacsony kereset, a lét­számhiány éppen úgy elő­idézheti a kapacitások ki­használatlanságát, miként a kereslet hiánya. Letenyén a Kossuth Mgtsz új cipőfelső­rész-készítő üzeme — 2 mil­lió forint kamatmentes köl­csön felhasználásával — 1987-ben 1 millió forint vesz­teséget produkált, szakkép­zett, hozzáértő vezető hiánya miatt. Alacsonyak a bérek, nagy a fluktuáció, a kapa­citásnak mindössze 60 szá­zalékát használják ki jelen­leg is. A téesz az idén a kamatmentes kölcsön átmi­nősítését kérte végleges tá­mogatássá, amihez a megyei tanács végrehajtó bizottsága hozzájárult. Szatmárcsekén pedig a Haladás Mgtsz 30 fős varrodát létesített, de a szakképzett munkaerő hiá­nya és a veszteség miatt be is zárta azt. Tartós létjogosultsága csak a jövedelmező, a termelési szerkezetet javító gazdasá­gos termelésnek van. A pá­lyázati feltételek még nem kényszerítenek a támogatá­sok rentábilis befektetésére. A pályázók így gyakran csak könnyen szerzett „ingyen” pénznek tekintik a lehetősé­get. Az is előfordul, hogy a fejlesztési támogatás a vesz­teséges tevékenység fenn­tartását, a ráfizetés ellensú­lyozását szolgálja és ezzel valójában nem a felzárkó­záshoz, hanem az elmara­dottság konzerválásához já­rul hozzá. A kizárólag mun­kahelyteremtésre koncent­ráló gyakorlat csak átmene­tileg feszültségofdó hatású, hosszabb távon nem szol­gálja a térség érdekeit. A szigorodó, változó felté­telek hatására olykor még rövid távon sem. Szabolcs- Szatmár megyében az Auró­ra Cipőipari Vállalat a nyír­bátori telephely bővítésével 500 fős létszámbővítést ha­tározott el. A beruházás még tavaly befejeződött 32 millió forintos támogatás felhasználásával. A létszám azonban a mai napig csupán 21 fővel bővült, újabb fel- ■ vételeket nem terveznek. A megyei tanácsok a TFSZA legnagyobb hánya­dát vissza nem térítendő ál­lami támogatásként folyósít­ják, ritka a kedvezményes kölcsön. Mindez a hatékony befektetésre ösztönző hatást az alap bővített újraterme­lését korlátozza. Kivételnek számít a Somogy megyei példa: termelőberuházások támogatásával megalapozzák az infrastruktúra fejleszté­sét, úgy, hogy a vállalatok, a szövetkezetek a támogatás 25 százalékát 5 év alatt visszafizetik a tanácsi fej­lesztési alapokba. Ezáltal a községek mintegy 50 millió forint többlet fejlesztési alaphoz jutnak. így építet­tek Szennán községi iskolát, Zselíckisfaludon, Szilvás- szentmártonban megoldot­ták az ivóvízellátást, Simon- fán javították a szociális el­látást. Azzal is számolni kell, hogy az aprófalvakban a lakossági és termelői infra­struktúra nem üzemeltethe­tő jövedelmezően. Igen gyak­ran a meglevő szolgáltatá­sok visszafejlesztéshez ve­zet, hogy a kedvezmények egyre kevésbé ellensúlyoz­zák a hátrányokat. A ma­gánvállalkozók bővíthetnék tevékenységi körűiket, de erre jelenleg nincs lehető­ség azokon a településeken sem, ahol nem működik gaz­dálkodó szervezet és érdek­lődés sem tapasztalható. Végül is mennyit ér az el­maradott térségek fejleszté­sére előirányzott 3 milliárd forint? Kevesebbet, mint eredetileg gondolták. Mi­nisztertanácsi határozat, 1988. január 1-től mentesí­tette a TFSZA felhasználásá- sával megvalósuló beruhá­zásokat a felhalmozási adó fizetésének kötelezettsége alól. Ám időközben bevezet­ték az ÁFA-t, amely 20 szá­zalékkal, a kétszámjegyű infláció pedig további 10 százalékkal csökkenti az eredeti összegek reálértékét. A 3 milliárdos állami támo­gatással, így is mintegy 20 milliárd forint értékű beru­házás valósul meg a gazda­ságilag elmaradott térségek­ben. K. J. Bogláron •• Földváron csak ágakat vágnak le Megmarad! a platánser Fél éve, amikor a földvári platánfákat számmal jelöl­ték meg, szárnyra kapott a rémhír: kivágják a védett sort! Mi történt akkor és mire számíthatunk a követ­kező hetekben a boglárlel- lei és a földvári platánso­ron? A kérdéssel Szita Ká­rolyt, a megyei tanács kör­nyezetvédelmi titkárát ke­restük meg. — A MÁV következő évi tervei között szerepel a Sió­fok és Fonyód közti pálya- szakasz villamosítása. A vil­lamos felsővezetékek kiépí­tése során több fa és fasor lesz útban az építőknek, biztonsági és érintésvédelmi okok miatt. Ezek közé tarto­zik a Balatonföldváron a megyei természetvédelmi ol­talom alatt álló platánsor és Boglárlellén az ugyan nem védett, de táj esztétikailag rendkívül fontos platánsor. A munka) kivitelezőjének, a Mávber-nek is az a fő cél­ja, hogy minél kevesebb kárt okozzon^ ezért szakembere­ket hívott, hogy eldöntsék, mit lehetne tenni. A szak­értők a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem környe­zetvédelmi tanszékének munkatársai. Már a helyszín bejárása is hetekig tartott, minden fát egyenként fel­mértek, lefényképeztek’ és ennek alapján mindegyikhez készült egy beavatkozási terv. Ez óriási munka volt, hiszen Földváron ez 186 fát érintett, Bogláron pedig 194- et vizsgáltak meg összesen. — A végeredmény azt hi­szem megnyugtató, hiszen mindössze tíz fát kell kivág­ni, mindegyik helyszínen ötöt-ötöt. Ezeket is csak azért, mert ha minden ve­szélyes ágat eltávolítanának, akkor a fa elvesztené a ko­rona 60 százalékát és így is elpusztulna. A többi fán csak kisebb-nagyobb felnye- sési munkát kell elvégezni. Mindössze azokat az ágakat vágják le, melyek benyúl­nak — vagy szél esetén be­nyúlhatnak — az erősáramú vezetékek közé. Ez a legtöbb esetben csak egy-két, ritkán öt-hat ágat érint. Más mű­szaki lehetőségeket is meg­Dél-dunántúli vállalatok börzéje Az Országos Piackutató Intézet és az MTESZ me­gyei szervezete területi bör­zét rendezett tegnap Kapos­váron, a Technika Házában. A íkiálliífásoo Tolna, Bara­nya, Zala és Somogy húsz vállalata és szövetkezete vett részt. Christ Miklós, az MTESZ somogy megyei szer­vezetének titkára elmondta, hogy a rendezvénnyel a gazdálkodó egységek anyag- gazdálkodását és a meglévő kapacitásaik jobb kihaszná­lását szeretnék segíteni. Gergely József, az Orszá­gos Piackutató Intézet mun­katársa hangsúlyozta, hogy sok vállalat olyan alkatrészt importál, ami belföldön is megvásárolható, mert vala­melyik gazdálkodó egység el­fekvő készletén van. Az el­adóként részt vevő vállala­tok. szabad termelési és fej­lesztési kapacitásaikat, illet­ve elfekvő vagy értékesítésre szánt készleteiket ajánlották föl. A nemrég alakult Pan­non Wolf, magyar—osztrák vegyes vállalat asztala előtt magánszemélyek is sűrűn érdeklődtek. A vállalat kép­viselői bemutatták a leg­újabb. ausztriai technológia alapján készülő családi há­zakat. Ezek árai viszonylag nem túl magasak. Mint azt Bödöné dr. Kerényi Tünde főkönyvelőtől megtudtuk, egy kulcsrakész családi ház átlagos négyzetméter-ára ke­vesebb, mint húszezer forint. Jó bo It a Balaton-partl hárommillió forintnál is na­gyobb bevételt könyvelhet­tek el munkatársaink, októ­ber első heteiben már csak két-háromszázezer forintos forgalmuk volt. Mi úgy szá­moltunk, hogy ezek az üzle­tek akkor működnek gazda­ságosan, ha legalább négy- százezer forintnyi árut vásá­rolnak bennük naponta. A fonyódi és a foogláttlellei üz­letházunkban még most is félmillió forint fölötti a napi !be vétel. Az Oázis dolgozóinak ösz- szegyűlt szabadságát most, a télen adjuk ,ki: ráfér a pihe­nés az emberekre. Közben néhány tanfolyamot is szer­veztünk azoknak, akiknek még nincs meg a szükséges képesítésük. A csaknem két­száz dolgozó fele szakkép­zetlen volt, ők nemsokára Iskolapadba ülnek, szakmai, etilkai képesítést kapnak, s utána egy nyelvtanfolyamon is részt vesznek. Ennek a szükségességét — azt hiszem — kár lenne- bizonygatni. — Az Oázisból — nemso­kára — az összes árut kipa­kolják és csak egy vagyonőr vigyázza majd az épületet. Ipari üzemekkel tárgyaltunk, amelyek kiszerelő üzemet létesítenének az egyik zár­ható, fűthető irodában, de még nem egyeztünk meg 'senkivel. F. L. Meguűnt egy szolgálat Barcson Szép kísérlet volt A Balaton Fűszért három új balatoni üzletháza októ­ber közepéig 350 milliő fo­rintos forgalmat bonyolított le. Az év végéig nyitva levő két üzlettől még további 100 milliós bevételt várnak. Szé­les Józseftől, a Balaton Fű­szért kereskedelmi igazgató- helyettesétől érdeklődtünk: miért kellett Október köze­pén a szántód! Oázis üzletet bezárni, s ha már becsuk­ták, tudják-e az épületet va­lamire használni a télen? — Három-négy hónapunk volt arra, hogy felmérjük, valóban szükség volt-e az üzletházakra. Természetesen nem véletlen, hogy ez a né­hány hónap éppen a nyári idegenforgalmi szezonra esett. Ugyanis ezek a boltok elsősorban a tó mellé érke­ző vendégsereget hivatottak kiszolgálni, de természetesen az állandó lakosságon is se­gítettünk, hiszen nekik is ke- vesebbett kellett így tüle­kedniük. Az eredmények és a kapott dicséretek alapján mondhatom : igenis szükség volt a fonyódi Pátria, a bog- lárlellei Fortuna és a szán- tódi Oázis üzletházra. Október 15-én bezárt az Oázis. Ezt így is terveztük, hiszen nem is .készült fű­tésrendszer az épületbe. Nyá­ron volt ólyan nap, hogy vizsgáltunk, hátha mindez elkerülhető, de sajnos ilyet nem találtunk, így az enge­délyt — a felnyesési terv­rajzok szigorú betartásával — megadtuk, és a munkák a napokban elkezdődnek. A beruházó vállalta azt, hogy a munkák után eltaka­rítja az ágakat, s elvégzi a területrendezési munkálato­kat. Ezen kívül azt is meg­ígérték, hogy a beteg fákat és a felnyesésre kijelölteket gyógykezelik a fertőzések el­kerülése érdekében. A vas­útvonal mellett fásított zöld­övezeti mintaszakasz kiala­kítását tűzték ki célul ma­guk elé, bizonyítva, hogy le­het összhangot teremteni a természetes és a művi kör­nyezet között. Sajnos ma­guk a platánok némely eset­ben veszítenek eredeti szép­ségükből, de talán kárpótol majd bennünket egy csende­sebb, levegőt nem szennyező vasútvonal. V. O. A kisvárosi modellhez il­lő jó kezdeményezésként üd­vözöltük annak idején a barcsi Városi Tájékoztató Szolgálat létrehozását. És nemrég az irodát ismerők némiképp meglepve tapasz­talták: a szolgálat megszűnt. Feigli Ferenc barcsi tanács­elnököt a felszámolás miért­jéről kérdeztem. — A szolgálat öt éve ala­kult, már akkor is többen megkérdőjelezték, hogy szükség van-e rá. De még a kétkedők is el ismerték: szép, nemes cél vezérli az alapítókat, senki sem kifo­gásolta, hogy az ötlet esélyt kapott a kipróbálásra. El­telt fél évtized. A szolgálat nem váltotta be' a hozzá fűzött reményeket. Megszün­tettük. Minden kísérletben benne van a siker és a ku­darc lehetősége is. Ez eset­ben az utóbbi fordult elő. Ez nem baj. A baj az volna, ha most arra jutnánk, hogy ezután nem is érdemes kí­sérletezni. —- És milyen kísérletek következnek? — A szolgálat rengeteg dologra igyekezett vállalkoz­ni. Az építésügyi tájékozta­tástól a barcsi vállalatok termékeinek. bemutatásán át a városi demokratikus fó­rum létrehozásáig minden­féle célt kitűzött maga elé. Részint a gazdasági helyzet romlása, részint az érdekte­lenség és egyéb okok miatt e nemes vállalkozás elbu­kott. A szakhatóságaink a tanácson folytatják mind­azt, ami a városi tájékozta­tó szolgálat építési és egyéb információs tevékenysége volt. De ezen felül is gon­dolunk új információs csa­tornákra, és a városi de­mokratikus fórum szerepét más szervezetre próbáljuk majd bízni. Helyi újság in­dításáról gondolkodunk, és a kábeltévé létrehozásának terveit is lakossági vitákra bocsátjuk. A korábbinál több és jobb tájékoztatás az alapelvünk. A módszer szükséges városunkban. Ez viszont változik. Az újság hamarabb megszülethet, a kábeltévé kicsit később. — Ezek nagy szaktudást és nem kevés pénzt igénylő dolgok. — Ezt tudjuk. S épp ezért igen fontosnak tartom, hogy amíg kialakul a tájékoztatás teljes rendszere Barcson, ad­dig mind többet találkoz­zunk mi, tanácsi tisztség- viselők személyesen a hely­beli polgárokkal. Sőt még az újság és a saját tévé létre­hozása után is nagyon sok közvetlen találkozásra lesz szükség. Nincs az az iroda, hírlap vagy képernyő, amely pótolná a személyes kontak­tust. Ráadásul az még pénz­be sem kerül. L. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom