Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIV. évfolyam, 236. szám Ára: 1,80 Ft 1988. október 3., hétfő A számokat vizsgálva __ S zámos értékelés, számok­kal alátámasztott jelentés készült már a tavalyi tan­évről. Közöttük megjelent egy olyan is, amelyből nem­csak szűkebb környezetükről kaphatnak hiteles képet a pedagógusok, hanem a so­mogyi tapasztalatokat össze­vethetik a környező megyék eredményeivel. Egy ilyen fel­mérésből nehéz kiválasztani azokat az adatokat, amelyek egyöntetűen jelzik egy me­gye helyét, szomszédaival összevetve, s hogy most mégis ezt teszem, annak több oka van. Evek óta hangoztatott igény, hogy az általános is­kola alapozó funkciójának sokkal jobban érvényesülnie kell, hiszen az általános is­kola meghatározó a tanulók életében. Meghatározó, mert az alapkészségek kialakítása ott történik, s az ottani hát­rány a későbbiekben alig vagy csak nagyon nehezen korrigálható. Ebben az élet­korban kell a tanulóknak olyan ismeretekre szert ten­niük — alapszinten —, ame­lyekre biztosan lehet majd építeni. A gimnáziumban vagy más iskolában, s ne kelljen értékes órákat az általános iskolás anyag új­bóli megtanulásával elvesz­tegetni. Elhangzik az is, hogy a tankötelezettség vég­rehajtásakor már hibákat követnek el az iskolák, s ez is károsan befolyásolja az eredményeket. A tankötelezettséget befo­lyásoló tényezők között a pe­dagógusok számát és a sza­kos órák számát igencsak előkelő helyen szokták em­líteni. Nos, ezeket vizsgálva Somogy — Baranya, Vas, Zala, Veszprém és Tolna ha­sonló adatait is figyelembe véve — a negyedik, illetve az utolsó helyet foglalja el. Ehhez járul még, hogy me­gyénkben csaknem a legma­gasabb a napközis tanulók aránya, és csak egy megyé­ben több a képesítés nélküli pedagógusoké. Sajnos, nem jobb a helyzet, ha azt vizs­gáljuk: az első osztályos gye­rekek közül hány járt már elsőbe. Hat megye közül So­mogy e szempontból a ha­todik ... Talán azért is fur­csa ez, mert az egy tanítóra, tanárra jutó gyerekek szá­mát tekintve Somogy a má­sodik helyen található. Nem rózsásabb a kép, ha a múlt év tanulmányi ered­ményeit vesszük szemügyre. Az osztályozatlanul marad­tak, a felmentettek, a fogya­tékosokat ellátó osztályba áthelyezettek száma me­gyénkben a legnagyobb. Nem ad örömre okot az sem, hogy közülük a legtöbben Somogyból nem tettek osz­tályozóvizsgát, s így követke­zésképpen a legtöbb osztály- ismétlő is somogyi. Igaz, ezek a számok nem fejezik ki pontosan az álta­lános iskolában folyó szak­mai munkát, s valószínűleg nem is ilyen céllal készültek. Az azonban gyanítható, hogy arányaiban jól mutatják a hiányosságokat, s meghatá­rozzák a tennivalókat is, amelyekből — ha hiszünk a számoknak — a somogyi pe­dagógusoknak, oktatásügyi szakembereknek jócskán jut az idei tanévre, hogy a Jövő évi összehasonlításkor ne So­mogy nevével végződjenek a listák. Balogh P. Ferenc Mihail Gorbacsavot választották a Legfelsőbb Tanács elnökévé Hazánkba érkezett Viktor Kulikov Viktor Kulikov, a Szdvjetunió marsallja, a Varsói Szer­ződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek fő- parancsnoka — kíséretében Anatolij Gribkov hadsereg­tábornokkal, az Egyesített Fegyveres Erők törzsének fő­nökével — vasárnap hazánkba érkezett. Mindketten részt vesznek a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegy­veres Erői Katonai Tanácsának hétfőn Budapesten kez­dődő 38. ülésén. Viktor Kulikovot és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter fo­gadta. Szombaton elutazott hazánkból Philipp Jenninger Soron kívüli ülést tartott szombaton a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Ennek napirendjén az államéletet érintő személyi kérdések szerepeltek. A 79 éves Andrej Gromi- ko, aki egy nappal koráb­ban az SZKP Központi Bi­zottságának ülésén nyugdíj­ba vonulási, szándékára te­kintettel kérte fölmentését a politkai bizottsági tagság alól, szombaton a küldöt­tektől kérte: mentsék föl a Legfelsőbb Tanács Elnöksé- nek elnöki tisztéből. Ezt a funkciót Gromiko 1985 óta töltötte be. A küldöttek ele­get tettek az idős politikus kérésének. Helyébe Mihail Gorbacsovot, az SZK KB 57 éves főtitkárát választották meg; ő a jövőben a két tisztséget egyidejűleg fogja betölteni. Megválasztása után rövid beszédet mondott Mihail Gorbacsov, megköszönve a képviselők bizalmát. Beszé­dében hitet tett az átalakí­tás programjának megvaló­sítása mellett. Mint hangoz­tatta: ma a gyakorlati tet­teken van a sor, ezt várja az ország közvéleménye minden szinten a vezetéstől. Gorbacsov a továbbiakban kijelentette: személyes fel­adatának is tekinti, hogy a tanácsok valódi néphatalmi szervekké váljanak s érvé­nyesüljön a jogók és köte­lességek ésszerű megosztása a párt-, a tanácsi és.a gaz­dasági szervek, a társadal­mi szervezetek között. Beszédében külön méltat­ta elődjének, Andrej Gro- mikónak az érdemeit. Gro­miko — mint Gorbacsov rá­mutatott — . sok évtizedes pályafutása alatt minden tisztségében eleget tett a rábízott feladatoknak. A küldöttek nagy tapssal je­lezték, hogy egyetértenek Gromiko tevékenységének meleg hangú méltatásával. Változás történt a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége első elnökhelyettesi feladatköré­ben is. Pjotr Gyemicsev, aki eddig az első elnökhelyettes volt, szintén kérte nyugdí­jaztatását és fölmentését. A szovjet törvényhozás eleget tett kérésének, s helyére Anatolij Lukjanovot, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagját választot­ta meg. Ezután — mint az a Szov­jet Televízió által az ülés­ről készített összefoglaló tu­dósításból kiderült — Nyi- kolaj Rizskov kormányfő lépett a szónoki emelvény­re, s a kormány átalakítá­sára tett több javaslatot. Elmondta, hogy Alekszej Antonov miniszterelnök-he­lyettes, (a Szovjetunió állan­dó KGST-képviselője élet­korára tekintettel kérte, hogy mentsék föl megbíza­tása alól. Rizskov röviden méltatta Antonovnak a kor­mányban végzett munkáját, s javasolta a küldötteknek, hogy tegyenek eleget a ké­résnek. Egyidejűleg javasolta, hogy Nyikolaj Talizint bízzák meg a kormányban eddig Antonov által ellátott fel­adatok elvégzésével. Mind­ezekre tekintettel kérte a törvényhozást, hogy ment­sék föl Talizint a miniszter- elnök első helyetteseként végzett munkája és a kor­mány szociális fejlesztési bizottságában betöltött elnö­ki megbízatása alól. Rizskov a továbbiakban indítványozta, hogy Alek- szandra Birjukovát, aki ed­dig az SZKP KB titkára volt s pénteken a KB PB póttagjává választották, ne­vezzék ki miniszterelnök­helyettessé és bízzák meg a kormány szociális fejleszté­si bizottságának vezetésével. Ezután a kormányfő ja­vasolta, hogy mentse föl a Legfelsőbb Tanács Viktor Csebrikovot az Állambiz­tonsági Bizottság (KGB) el­nöki megbízatásából. Cseb­rikovot, aki a Politikai Bi­zottság tagja, pénteken kb- titkárrá választották és megbízták a jogpolitikai bi­zottság vezetésével. Helyére Vlagyimir Krjucskovot ja­vasolta. A szovjet törvényhozás a Nyikolaj Rizskov által elő­terjesztett személyi javasla­tokat egyhangúlag elfogad­ta. Magyarországi tarózkodá- sának utolsó napján Philipp Jenninger, az NSZK Szövet­ségi Gyűlésének elnöke ko­ra reggel a Dimitrov téri vásárcsarnokot kereste fel, ezt követően pedig Buda­örsre látogatott. Elsőként a helytörténeti * gyűjteményt tekintette meg. Itt a Líra nemzetiségi hagyományőrző dalkör budaörsi sváb dalok­kal köszöntötte a politikust és kíséretét. Budaörsön je­lenleg mintegy 200—250 né­met nemzetiségű család él. Ezek egyikéhez, Joósz József Tatai Ilonát, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Taurus gyár vezérigaz­gatóját szombaton Moszk­vában fogadta • Nyikolaj Szljunykov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára. A szívélyes családjához el is látogatott Philipp Jenninger. Visszatérve Budapestre rövid városnézés követke­zett. Négynapos látogatásának befejeztével szombaton Phi­lipp Jenninger — aki Sta- dinger Istvánnak, az Or­szággyűlés elnökének meg­hívására tartózkodott ha­zánkban — és kísérete el­utazott Budapestről. Az NSZK parlamentjének elnö­két a Ferihegyi repülőtéren Stadinger István búcsúztat­ta. légkörű találkozón tájékoz­tatták egymást az MSZMP KB és az SZKP KB leg­utóbbi üléséről, véleményt cseréltek a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok fej­lődésének néhány ' kérdésé­ről. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezték ki jókíván­ságaikat Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökévé történt megválasztása alkalmából. Az új szovjet állam­főnek küldött üzenetben további sikereket kívántak az átalakítás, a demokratizálás következetes folytatásához. Tatai Ilona tárgyalásai a gazdasági kapcsolatokról FÉRFI-KAJAKNÉGYESÜNKÉ A 11. ARANYÉREM Végei ért a XXIV. Nyári Olimpia Tizenhat nap után kialudt az olimpiai láng a szöuli stadionban. Vasárnap, helyi idő szerint 20 óra 21 perckor hivatalosan befejeződtek a XXIV. Nyári Olimpiai Játé­kok. A szöuli olimpia záró- ünnepsége este 8 óra után néhány perccel kezdődött a 70 ezer férőhelyes stadion­ban, ugyanott, ahol a meg­nyitót is tartották. A játé­kok résztvevői ezúttal nem országonként haladtak, ha­nem ünneplő, vegyes cso­portokat alkotva vonultak a stadion gyepére. A főként a koreai kultu­rális hagyományokra épített ünnepségen, Park Se Juk, a szervezőbizottság elnöké­nek szavai után Juan Anto­nio Samaranch, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság el­nöke mondott záróbeszédet. Egyebek között kiemelte, hogy „az olimpiai mozga­lom történetének legjobb és legsikeresebb olimpiáját” sikerült megrendezni Szöul­ban. A NOB elnöke annak a véléményének adott hangot, hogy a XXIV. nyári olimpiai játékokon „a sportok általá­nos eszméi öltöttek testet”. Samaranch megköszönte az olimpia házigazdáinak a munkáját és hivatalosan is befejezettnek nyilvánította a játékokat. A NOB elnöke felszólította a világ fiatalsá­gának képviselőit, hogy Varázslatos ünnepséggel ért véget a XXIV. Nyári Olimpia még 4 év múlva gyűljenek össze a spanyolországi Bar­celonában, a XXV. Nyári Olimpiai Játékokon. A szöuli záróünnepségen bevonták az olimpiai zászlót és átadták Pasqual Margall­nak, Barcelona polgármes­terének, hiszen ott lesz a következő nyári olimpia. A szöuli záróünnepség tű­zijátékkal ért véget, s a 160 ország küldöttségének tag­jai és a záróünnepség több tízezer résztvevője igazi népünnepéllyé változtatta az eseményt. Versenyzők és bírók, győztesek és veszte­sek, nézők és vendégek bú­csúztak a lelátókon és a stadion gyepén. Szombaton és vasárnap azonban még folytak a ver­senyek s a magyar olimpiai csapat tagjai úgy gondol­hatták, hogy aranyéremmel illik elbúcsúzni Szöultól. Következzék a férfi-kajak- négyes krónikája: Szörnyű szó az esély. Bé­nít, lelkesít, pályafutásokat törhet ketté vagy íveltethet a csillagos égig. Attól füg­gően, hogy esélyeknek meg­felelően hogyan szerepel az illető. Az elmúlt két évben a VB-n a férfi-kajaknégyes- ben magyar hajó haladt át elsőként a célon. Igaz, ak­kor Fidel és Kovács ült Hó- dosi és Ábrahám helyén. Amikor vízre szállt a Gyu- lay, Csípés, Hódosi, Ábra­hám négyes, a szélen kívül még egyéb teherrel is meg volt rakva: egy esetleges kudarc esetén ezüsttel kell befejezni a szombati napot, és ez nem kis csalódást je­lentene. Aztán ott ül közöt­tük az a Csípés Ferenc, aki aranyesélyes számában ku­darcot vallott. Ki tudta-e he­verni a megrázkódtatást? Egy esetleges arany azt jelentené, hogy az aranyér­meket számolva minden idők második legeredmé nyesebb olimpiáját fejez be a magyar sportolók Ügyancsak az aranyakat nézve pedig ez lenne a má­sodik' olyan olimpia, ame­lyen két első helyet is sike­rült szerezni. A feltételes módból kije­lentő mondat lett, 3:00.20- szaT nagy fölénnyel olimpiai bajnok a csapat. Levegőben a. kis magyar szurkolótá­bor ... szinte nem is akar­nak földet érni; legszíveseb­ben odarepülnének a vízen levő, boldog, fáradt fiúk­hoz ... Eredményhirdetéskor ti­zenegyedszer hangzott föl a Himnusz. A szöuli meleg, koraőszi napon, a Han folyó partján vagy ötvenen éne­kelték: „Isten áldd meg a magyart!..

Next

/
Oldalképek
Tartalom