Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

2 Somogyi Néplap 1988. október 3., hétfő Teljes egyetértés A romániai magyar nemzetiségi tanácsok helyeslik a főkonzulátus bezárását Népszavazásra készülnek Chilében. A választóknak dönte­niük kell, hogy kívánják-e Pinochet hatalmát. Az ellenzék tüntetéseket szervez: szerintük elég volt a diktátor véres uralmából. Javuló karabahi helyzet A Scinteia című román pártlap vasárnapi száma tu­dósításokat közöl arról, hogy szombaton Kolozsváron, Csíkszeredán és Szatmárné­metiben megszervezték a magyar nemzetiségű román dolgozók megyei tanácsai­nak ülését. Mindhárom he­lyen a fő téma a bezárt ko­lozsvári magyar főkonzulá­tus tevékenységének bírála­ta, a magyarországi-„beavat- kozási kísérletek” vissza­utasítása volt. Valamennyi ülésen határozatot fogadtak el, amelyet az RKP KB köz­ponti lapja ismertet. A Scinteiában közölt be­számolók szerint a kolozs­vári tanácskozáson a többi között azt követelték, hogy „vessenek véget mindazok­nak a cselekedeteknek, ame­lyek sértik érzéseinket, azo- két, akik itt születtünk, élünk és dolgozunk teljes egységben és megértésben azért, hogy az ősi román földön felépítsük az új szo­cialista társadalmat”. A ha­tározat bírálja a magyar diplomácia tevékenységét, visszautasítja azt, amit be­avatkozási kísérletnek mi­nősít, majd ezek után ki­fejti: „úgy véljük jobban tennék, ha azokkal a prob­lémákkal foglalkoznának, amelyekkel országuk szem­benéz; ismerjék fel azt az elégedetlenséget, amit a sa­ját állampolgárai^ által helytelenített egyes intézke­dések váltottak ki a töme­gekben, s amelyek végső so­ron kapitalista módszereket és gyakorlatokat szülnek”. A résztvevők teljesen jogos­nak minősítették a magyar főkonzulátus bezárását. A Csíkszeredán szervezett tanácskozás felszólalói visz- szautasították „a magyar pretenciót, amellyel a Ma­gyar Népköztársaság fele­lősséget vállal a magyar nemzetiségű állampolgárok élete felett”. Az itt elfoga­dott határozat ezzel össze­függésben hangsúlyozza : „nemzetiségi különbség nél­kül a valamennyi román ál­lampolgár életére és mun­kájára vonatkozó kérdések államunk és pártunk kizá­rólagos hatáskörébe tartoz­nak”. A tanácskozáson felszólaló Hargita megyei kijelölt de­legátusok elítélték azt. hogy a magyar tömegtájékoztatá­si eszközök „rosszindula­Távozott egy korosztály. Szombaton Moszkvában a szovjet törvényhozás eleget tett a 79 éves Andrej Gro­miko kérésének, s nyugdíj­ba vonulására tekintettel felmentette őt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöki megbízatása alól. Személyé­ben a szovjet legfelsőbb ve­zetésből visszavonult egy politikai nemzedék utolsó nagy egyénisége is. Akár szovjet, akár ma­gyar életrajzi lexikonban ke­resi az ember a legfontosabb adatokat Gromi kóról, az alig bekezdésnyi szöveg szám- és rövidítéshalmazá­ból szinte semmitmondó in­formációk áradnak csupán. De Gromiko mintha már régóta készült volna a' bú­csúra, személyes számadás­ban gyűjtötte gazdag pályá­jának tapasztalatait, s ta­valy nyomdába adott kétkö­tetes, mintegy kilencszáz ol­dalas emlékirataival a krónikás dolgát is meg­könnyítette. Innen derül ki, hogy az egész világon ismertté vált nevét belorussziai szülőfalu­jától kölcsönözte, hiszen 1909-ben a Gomel közelében lévő Sztarije Gromiki falu­ban született félig paraszti, félig munkás családban, Burmakov néven. Huszonöt évesen szerez diplomát Minszkben -a mezőgazdasági túan mutatják be Románia valóságát, annak ellenére, hogy Aradon a két pártfő­titkár egyetértett abban, hogy a korrekt tájékoztatás nagy mértékben hozzájárul a két szomszédos ország és két nép kapcsolatainak erő­sítéséhez, a megállapodások valóra váltásához”. Szatmárnémetiben a ta­nácskozás résztvevői hatá­rozatukban így fogalmaztak: „Mi, magyar nemzetiségi ro­mán dolgozók teljes egyen­lőségben élünk és dolgo­zunk a szocialista Romá­niában, egyforma jogokat élvezünk. Mélységesen elke­serít benünket a magyar hatóságok pretenciója, amellyel alaptalanul jogot formálnak maguknak éle­tünk és munkánk felett. Úgy ítéljük meg ezt, mint a Románia belügyeibe való beavatkozásra igtt kirívó kísérletet, mint az orszá­gaink közötti kapcsolatok alapjául szolgáló elvek és normák megszegését”. Ezen az ülésen is elítél­ték a magyar megnyilatko­zásokat, és kijelentették, hogy a magyar újságok „rosszindulatú koholmányo­kat” közölnek. A magyar nyelvű Előre vasárnapi száma részleteket közöl azokból a felszólalá­sokból, amelyek a pénteken, Kolozsváron tartott megyei és városi néptanács együt­tes ülésén hangzottak el. Ezek szerint Maria C'is- tian, a Kolozs megyei Szo­cialista Művelődési és Ne­velési Tanács elnöke azzal vádolta a kolozsvári ma­gyar főkonzulátust, hogy „fennállása idején megszeg­te az ilyen intézmény tör­vényes működési szabályait”. A továbbiakban hozzáfűzte: „ez éreztette hatását a ko­lozsvári művelődési egysé­gekben is”. Konkrétumokat nem említett a többi felszó­laló sem. Az Előre tudósítása, amely — szokatlan eltérésként — a Scinteinánál is bővebben foglalkozik a tanácskozással, leszögezi: a vita résztve/ői elutasították a magyar pre­tenciót, egyetértene* azzal, hogy bezáratták a magyar főkonzulátust, s kérték, ne fogadják el az intézmény újbóli megnyitására irá­nyuló magyar indítványt. szakegyetemen, s 1939-ig közgazdasági kutatómun­kát végez az akadémia köz- gazdasági intézetének mun­katársaként. A II. világháború kitöré­sének évében kerül a kül­ügyminisztérium állomá­nyába, ahol négy és fél év­tizeden át töltött be felelős megbízatásokat, személyes részesévé válva sors- és történelemformáló dönté­seknek. A külügyminisztérilumban az amerikai osztály vezető­je volt, amikor egy napon Sztálin hívatta magához. A szovjet vezető Molotov kül­ügyi népbiztos társaságában fogadta őt, s közölte vele, hogy külügyi szolgálatra küldik az Egyesült Álla­mokba. (Könyvében írja, hogy amerikai munkája kezdetén éppen a Harvard egyetem hallgatója volt a későbbi elnöke, John Ken­nedy, míg a túlparton, Hol­lywoodban éppen akkor emelkedett egy Ronald Rea­gan nevű filmszínész csilla­ga.) 1943—1946 között hazája nagyköveteként dolgozott, majd 1946 és 1949 között mi­niszterhelyettes lett. E rang­ban 1948-ig ő volt a Szov­jetunió állandó képviselője az ENSZ Biztonsági Taná­csában. Abban a világszer­vezetben, amelynek alapok­Sztyepanakertben és Je­revánban egyaránt némileg javult a helyzet a moszkvai Pravda és a Krasznaja Zvezda című lapok vasár­napi beszámolói szerint. A Karabah-hegyvidéki • Auto­nóm Terület közigazgatási központjában és az agdami járásban szeptember ’ 21-én bevezetett különleges álla­pot és kijárási tilalom, a rendfenntartó erők körülte­kintő és kitartó tevékenysé­gének eredményeként stabi­lizálódni látszik a helyzet — írják a két lap helyszíni tu­dósítói. Roscsin vezérőrnagy, a különleges állapot meghir­detésekor Karabahba kine­vezett körzetparancsnok ér­tékelése szerint a tíz nap­pal ezelőtti intézkedések el­érték alapvető céljukat: si­mányát 1945-ben nagykövet­ként ő írta alá hazája ne­vében. 1949-től 1957-ig — rövid szünettel, amikor 1952 —53-ban hazája londoni nagykövete — a külügymi­niszter első helyetteseként dolgozott, majd 1957-ben ki­nevezték a Szovjetunió kül­ügyminiszterévé. Noha Gromiko a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének éléről vonult nyuga­lomba, a történelemköny­vek számára ő akkor is el­sősorban a szovjet diplomá­cia nagy alakja marad, hi­szen korunk gyorsan válto­zó körülményei között ritka rekord az övé: 28 éven át töltötte be a külügyminisz­ter munkakörét. E minőség­ben részese volt jeges elhi- degülésnek és többször ne­kilendülő enyhülésnek, mindenekelőtt a világpoliti­kában meghatározó szovjet —amerikai kapcsolatok­ban. (Ha már a szovjet dip­lomáciai nagy egyéniségeiről esik szó, meg kell említeni, hogy pénteken mentette fel kb-titkári tisztségéből az SZKP Központi Bizottsága Anatolij Dobrinyint, aki vi­szont éppen Gromiko Kül- ügyminisztersége idején több mint két évtizeden át volt hazájának washingtoni nagykövete.) Reménytelen vállalkozás lenne megkísé­relni csak vázlatosan is fel­került megszilárdítani a közbiztonságot az autonóm terület központjában, nagy­jából helyreállt a közrend. Ezt támasztja alá, hogy ez alatt az idő alatt egyetlen törvénysértésre sem került sor — közölte a Karsznaja Zvezda munkatársával a ve­zérőrnagy. A rendőri és honvédségi erők közösen több száz lőfegyvert és gyújtópalackot koboztak el ebben az időszakban ör­mény és azerbajdzsán szél­sőséges elemektől — mond­ta Roscsin. A Pravda tudósítása sze­rint a rendfenntartó erők nagy erőfeszítéseket tesznek annak megakadályozására, hogy Sztyepanakertbe és Je­revánba fegyvereket vigye­nek be az odautazok. sorolni mindazokat az ese­ményeket, amelyek említés­re méltóak a gromikói pá­lyából. Magánéletéről, családjá­ról— mint annak idején ál­talában a szovjet vezetőké­ről — keveset lehetett tud­ni. Könyvében azonban többször is ír mind az elő­dökről, mind az utódokról. A memoár fotómellékletei egyfelől történelmi arckép- csarnokként szolgálnak, másfelől családi albumba illő képek is fellelhetők. Gromiko két gyermeke — egy fia és lánya — révén, éppen idős korának köszön­hetően, egész kis nemzetség fejének érezheti magát. A most búcsúzó szovjet politikus szerette hazánkat, s nemcsak udvariasságból mondta magyarok társasá­gában, hogy érdeklődik sor­sunk iránt. Államfőként nem sokat utazott — éppen elegen tette ezt miniszter­ként —.ezért volt számunk­ra különösen megtisztelő, hogy elnöki tisztében első külföldi útja 1988 elején Bu­dapestre vezetett. Gromikónak • megadatott az, ami a Szovjetunióban kevés ilyen magas rangú ve­zetőnek jutott osztályrészül: általános hazai és nemzet­közi tisztelettől övezve, egy dolgos, harcokban, eredmé­nyekben gazdag pálya végén emelt fővel távozhatott, s adhatta át helyét az új, mo­dern felfogású politikai ge­nerációnak. Szántó András (Moszkva) Andrej Gromiko — nyugdíjban Elhunyt Truong Chinh Pénteken elhunyt Truong Chinh, a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottságának volt főtitkára, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság Államtanácsának volt elnöke — jelentették be Hanoiban. A kiemelkedő vietnami vezetőt, aki 1987 óta a VKP KB főtanácsadójaként dolgozott, 81 esztendős korában agy­vérzés érte. Szovjet távirat Pekingbe A Szovjetunióban és a Kínai Népköztársaságban soron lévő feladatok hason­lósága tág lehetőségeket nyit a két szomszédos szocialista ország kölcsönösen előnyös együttműködésére, a tapasz­talatok cseréjére. Ezt hang­súlyozza egyebek között az az üdvözlő távirat, amelyet a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kor­mány küldött a KNK ál­lamfőjének, a parlament ál­landó bizottsága elnökének és a kínai kormányfőnek. A távirat méltatja a Kína történelmében fordulatot hozó 39 évvel ezelőtti for­radalmat. Az üzenet szerint a Szovjetunióban örömmel látják, hogy az utóbbi év­tizedben a gyökeres refor­moknak köszönhetően gyor­sabban halad Kína az álta­la választott úton. A Szovjetunióban elége­detten veszik tudomásul, hogy két ország együttés erőfeszítése nyomán sok te­rületen javult a kétoldalú viszony és dinamikusan fej­lődnek a kapcsolatok. A szovjet távirat végeze­tül megerősíti, hogy a ba­rátság és a jószomszédi vi­szony elmélyítése a Szov­jetunió számára elvi irány­vonal, amely az új Külpoli­tikai gondolkodás szerves része. Elhalasztották a látogatást Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy későbbi időpontra halasztják a szov­jet Legfelsőbb Tanács El­nöksége elnökének látoga­tását a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságba. Az új időpontot később egyez­tetik. A döntés oka nyil­vánvalóan az, hogy Andrej Gromiko, aki a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnö­keként érvényes KNDK ■ meghívással rendelkezett, nyugdíjazását kérte, s így ő már nem tud eleget tenni ennek a meghívásnak. Olimpia — amnesztia Amnesztiát hirdettek szom­baton a dél-koreai hatósá-* gok az olimpiai játékok si­keres befejeződése alkalmá­ból. Az amnesztia több mint ezer embert — köztük 52 politikai foglyot — érint. A politikai foglyok között van­nak Csőn Tu Hvan egykori rendszerének ismert ellen­felei, diákvezetők, és az el­lenzéki pártok tagjai, aki­ket a tavaly decemberi vá­lasztások idején börtönöztek be. Az ellenzéki pártok szom­baton követelték, hqgy en­gedjék szabadon az összes politikai foglyot, akiknek számát az ellenzék több mint hétszázra teszi. Ro Te Vu államfő az ellenzéki kö­vetelésre reagálva kijelen­tette: nem helyezik szabad­lábra azokat, akiket a kor­mány megdöntésére tett kí­sérlet miatt ítéltek bö .^ön- büntetésre. Az olimpia végének kö­zeledtével ismét éleződni látszik a belpolitikai hely­zet. Szombaton diáktünteté­sek voltak Szöul több pont­ján, folytatódik a diákok katonai szolgálatra történő kényszerbehívása. A kor­mányellenes diákmozgalom 447 tagját hívták be eddig a hadseregbe — közölte a The Korea Times című lap. A bevonulási parancs mi­att mégy diák öngyilkossá­got követett el, egy másikat pedig a bevonulást felvi­gyázó katonai kommandó egyik tagja agyonlőtte. A Discovery útja zavartalan A Beach-Boys együttes zenéjével ébresztette szom­baton reggel az űrközpont a Discovery utasait, akik újabb kísérleteket végez­nek: tovább keményedik-e I az izzítástól a titánium a súlytalanság állapotában — illetve, hogyan növekednek a kristályok, ha nincs ne­hézségi erő. A Discovery utasai egyút­tal felpróbálják a jó 30 ki- 1 lós védőöltözetet, amelyet már a felszálláskor viseltek és hétfőn, a leszálláskor kell újra viselniök. Az út első napjának je­lentéktelen műszaki problé­máin túl semmi nem utal arra, hogy bármi gond lenne az amerikai űrrepülőgép út- jával. A tervezők egyébként szombaton emlékeztek meg az amerikai űrhajózási hiva­tal, a NASA alapításának 30. évfordulójáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom