Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

2 Somogyi Néplap 1988. október 18., kedd Ülésezik a JKSZ Központi Bizottsága Űj gazdasági reform, politikai megújulás Belgrádiban hétfőn meg­kezdődött a Jqgoszláv Kom­munisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának kétna­posra tervezett ülése. A plé­num napirendje 15 témát ölei fél. Sztipe Suvar, a JKSZ KB Elnökségének el­nöke vitaindító referátumá­ban kiemelten foglalkozott a májusban meghirdetett, a pi­acgazdálkodás elvein nyug­vó új gazdasági reform alap­elveivel, a politikai intéz­ményrendszer korszerűsíté­sével, a kommunista szövet­ség megújulásának szüksé­gességével, a káderpolitikái változásokkal, az alkot­mánymódosítással, a koszo­vói válság léküzdésére te­endő lépésekkel, az ország politikai-biztonsági helyzeté­vel, a szerb tagköztársaság területén hónapok óta zajló gyűlések tapasztalataival, nemzetközi -nemzetiségi 140 éve Agyagfalvi gyűlés A székelyföldi magyar­ság 140 évvel ezelőtt — 1848. október 16—17-én — az agyagfalvi réten tartot­ta nemzeti gyűlését. Az összegyűlt mintegy 60 ez­res tömeg a társadalmi és nemzeti felszabadulást meghirdetve a Habsburg elnyomás megdöntésére hívott fel. Erre a történelmi ese­ményre emlékezve Faze­kas János,, a román kor­mány egykori miniszter­elnök-helyettese 140 szál vörös szegfűből álló koszo­rút helyezett sl az évfordu­ló napján a Hargita me­gyében lévő agyagfalvi em­lékművön. Az erdélyi ma­gyarság neves politikai sze­mélyisége, aki már nyug­díjban van, történészként összegyűjtötte és megírta az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés dokumentumait, té­nyeit. Tanulmánya román és magyar nyelven megje­lent. Ö volt az, aki az agyagfalvi emlékmű léte­sítését javasolta. — Tiszteletünket és há­lánkat rójuk le azok előtt, akik 140 évvel ezelőtt részt vettek a székely nemzeti gyűlésen az agyagfalvi ré­ten. Ez a történelmi jelen­tőségű gyűlés határozta el a székelyföldi magyarság általános fegyveres felke­lését a Habsburg elnyomás megdöntésére, a társadalmi és nemzeti egyenjogúság megvalósításáért. A felhí­vás szerzői világosan lát­ták, hogy a szabadság, test­vériség és egyenlőség jel­szavai már nem elegendők, mert a népek nemzeti éle­tet akarnak élni, nemzeti­ségi létük biztosítását vár­ják a forradalomtól és a szabadságharctól. A széke­lyek hősies harcát mind­örökre szívünkben .őrizzük, ugyanakkor küzdelmük -mindnyájunkat ösztönöz magyar nemzetiségünk megőrzésében és megvédé­sében — mondotta az MTI tudósítójának adott nyilat­kozatában Fazekas János. egyenjogúság politikájának gyakorlati érvényesítésével, valamint Tito néhai elnök személyisége és .munkássága ellen az utóbbi időben indí­tott jobboldali támadások­kal. Idézte Tito elnök több mint három étvdzeddel ez­előtti megállapítását, amely szerint a pártot és az álla­mot el kell választani egy­mástól, mégpedig oly mó­don, hogy a párt eközben erősítse kapcsolatait a mun­kásosztállyal. Hangoztatta: a JKSZ-nek napjainkban az állam és a mindenhatónak vélt utasítgatások helyett a munkásosztály, a kommu­nista mozgalom zservezése, a szocaiilista önigazgatási rendszer fejlesztése felé kell fordulnia, fel kell adnia po­litikai monopóliumának még megmaradt elemeit. A kommunisták szövetsége azért harcol, hogy biztosítsa befolyását az államhatalom olyan kulcsfontosságú pozí­cióiban, amelyektől a szo­cialista társadalom fennma­radása, stabilitása és továb­bi szabad fejlődése függ. A jugoszláviai demokrati­kus viszonyokat — folytatta Suvar — az utóbbi időben különösen veszélyezteti az, bogy dis 2k val if i'kál ják, fele­lősségre vonják és nyomás­nak vetik alá azokat, ákik bizonyos politikai kérdések­ről, egyes párttagok maga­tartásáról, a kommunista szövetség egyes szerveinek álláspontjáról vagy tevé­kenységéről nyíltan és őszin­tén kifejtik bíráló észrevé­teleiket. A beszámoló kiemelte, hogy az elhúzódó koszovói válság egész Jugoszlávia problémája, s a JKSZ-nek, a szerb és a koszovói kom­munisták szövetségének kö­zös álláspontot képviselve, együttes fellépésekkel, a nemzeti-nemzetiségi egyen­jogúság eLvei alapján kell megteremteni az autonom tartomány stabilitását és biztosítani fejlődését. VSZ-tanácskozás Prágában Tegnap Prágában megkezdődött a Varsói Szerződés tag* államai honvédelmi miniszterei tanácsának rendes ülése. A minisztereken kívül jelen van Viktor Kulikov, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Anatolij Gribkov had­seregtábornak, az egyesített fegyveres erők törzsénak főnöke. SZOVJET KÜLÜGYI TÁJÉKOZTATÓ Regionális tanácskozás az emberi jogokról Olasz bankok konzorciuma 680 millió dolláros hitelt nyújt a szovjet Vnyeseko- banknak a tervezett szov­jetunióbeli olasz beruházá­sok finanszírozására — kö­zölte hétfői sajtótájékoztató­ján Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő. Hozzátette, hogy az erről szóló megál­lapodást pénteken írták alá Ciriaco de Mita olasz kor­mányfő moszkvai tárgyalá­sai után. A szóvivő bejelenttette, hogy Juli) Voroncov, a Szovjetunió újonnan kine­vezett afganisztáni nagykö­vete október 15-én megér­kezett állomáshelyére, majd másnap átadta megbízóleve­lét Nadzsibullah afgán ál­lamfőnek. Geraszimov egy­ben megjegyezte, hogy Af­ganisztánban a kormánnyal szemben álló erők különfé­le diverzáns akciói tovább élezik a feszültséget. Az utóbbi napokban iráni és brit szakértők lépték át il­legálisan az afgán határt, ugyancsak felforgató tevé­kenység céljából. A szóvivő elmondta, hogy az utóbbi 35 évben nyújtott külföldi gazdasági segély — 7 milliárd dollár — 75 szá­zalékát a Szovjetunió nyúj­totta az ázsiai országnak. Az elmúlt évben a szovjet támogatás közel 700 millió dollárt tett ki. Emellett megemlítette, hogy az afgán ipari létesítmények 60 szá­zaléka épült szovjet segít­séggel. — November 21-én az ENSZ szervezésében regio­nális tanácskozás kezdődik Moszkvában az emberi jo­gok és a bírósági joggya­korlat összefüggéseiről, ame­lyen a szocialista országok képviselői vesznek részt — jelentette be a szóvivő. A tájékoztatón Geraszi­mov részletesen foglalkozott azokkal a nyugati sajtóban megjelent értékelésekkel, melyek szerint „Nyugat- Beríin ügyében a szovjet külpolitikát nem érintette a peresztrojka”. Ezt a megál­lapítást Geraszimov szerint egy amerikai—francia—brit feljegyzésre adott szovjet válasz kapcsán tették. (A Nyugat-Berlinről szóló négy­oldalú megállapodás három nyugati részvevője „négy megszállási övezetre osztott” Berlint, „keleti, illetve nyu­gati ' városrészt” emlegetett feljegyzésében.) Geraszimov határozottan rámutatott : a nyugati országok az NDK törvényes jogait, szuvereni­tását figyelmen kívül hagy­va, megkerülve annak veze­tését, a Szovjetunióval kí­vántak megállapodni olyan kérdésekben, amelyekben a döntés az NDK kormányát illeti meg. Geraszimov be­jelentette, hogy — az NDK kormányával folytatott meg­beszéléseket követően — a Szovjetunió beleegyezett ab­ba, hogy az 1971-es Nyugat- Berlinről szóló négyoldalú megállapodás megvalósításá­val kapcsolatos szovjet— amerikai—francia—ibrit kon­zultációikon részt vesz. Egy felvetés kapcsán ki­fejtette, hogy az SZKP KB- ban nincs másodti tkári funkció, a Politikai Bizott­ság egyenjogú tagjai döntik el, hogy ki irányítja az ügyüket a főtitkár távollété- bén. Már csak Bush ronthatja elf Három héttől az amerikai elnökválasztás előtt Három hét választ el a no­vember 8-i amerikai elnök- választástól és a helyi sajtó, a közvéleménykutatók lé­nyegében lefutottnak tekin­tik a versenyt: amennyiben nem jön közbe váratlan fej­lemény, mondják, akkor George Bush alelnök, az ed­dig Reagan-vezette republi­kánusok jelöltje lesz az új elnök. A másik tábor, Michael Dukakis demokratapárti je­lölt gárdája elismeri ugyan, hogy a felmérések ellenük szólnak, de — természetesen — nem adják fel a versenyt. Érvelésük: amennyiben si­kerül többséget szerezniük az ország 50 állama közül 18-ban, amelyek részben már Dukakis mellett vannak — megnyerhetik a választást. A sajátos amerikai rendszer­ben az elnökválasztás elvi­leg közvetett: az egyes álla­mok elektorai szavaznak a jelöltekre. Minden államnak annyi elektora van, amennyi washingtoni képviselőinek és szenátorainak száma, így a gyakorlatban a szavazás mé­gis közvetlen : a jelölt, aki az adott államban megkap­ja a lakosság szavazatainak többségét, valamennyi elek­tort szavazat birtokosa is. Ilyenformán fontosabbak a nagyobb államok, hiszen (a többség elnyerése esetén) több elektort szavazatot biz­tosítanak. Dukakis ezért a hátralévő időben * oly .nagy államokra összpontosít, mint Kalifornia, New York, Penn- syűvánia, Ohio, Michigan, Il­linois stb. A demokraták számvetése: amennyiben emberük e 18 államban (többséget szerez, végül is 272 elektort szavazatra számít­hat (a győzelemhez legkeve­sebb 270 krtl). George Bush és a republikánusok számí­tása szerint viszont ők vi­szont már túlvannak a bű­vös 270-es határon, s így nem kell többet tenniük, mint hogy tartják pozícióikat — s nem követnek el nagyobb hibát... őket segíti persze, a sajtó, a rádió, a tv is, amely, szüntelenül beszá­molva a republikánusoknak kedvező közvéleménykuta - tások eredményeiről, akar- va-akaratlan erősíti az irányzatot. Az amerikai kommentáto­rok egyúttal nem győzik os­torozni a választási kam­pányt, amelynek színvonala megítélésük szerint, alacso­nyabb, mint valaha. A jelek szerint a fő, s a választást eldöntő kérdés végül is az, hogy Bush vagy Dukakis sze­mélye-e a rokonszenvesebb a tv-nézőknek. „Bárki lesz is az elnök, oly bonyolult gazdasági problé­máikkal kerül szembe, mint még egyik elődje sem Frank­lin D. Roosevelt óta” (aki gazdasági világválság ide­jén, 1933-ban került a Fehér Házba) — írta vasárnap a The New York Times. E problémákról a kam­pányban vagy egyáltalán nem esik szó, vagy olyan fe­lületesen, hogy azt „az átlag­néző” megérthesse. Dukakis, aki egy sor konkrét szociális Uj arcok a lengyel kormányban Az új lengyel miniszterel­nök, Mieczyslaw Rakowski — mint maga is elmondta — nem mindennapi, bátor em­berekből akart kormányt alakítani. Olyanokból, aki­ket nem kell majd ösztökél­ni a reformokra. Ügy tűnik, hogy az új lengyel kormány­ban csakugyan az ilyen em­berek vannak többségben. A szakszervezetek által megbuktatott Messner-kor­mány tagjaiból Rakowski 12-t menesztett. A Helyükre "hozott 11 új tagból a leg­különlegesebb figura min­den bizonnyal Mieczyslaw Wilczek, az 56 éves válla­lattulajdonos, a maga há­rom diplomájával, százvala- hány millió zlotys és több­tízmillió dolláros vagyonával és lemp-tagkönyvével. Va­lamikor állami vállalat igaz­gatója volt, de elmenekült a magánszektorba, most ipari miniszter lett. Sokat ígérő­nek tűnik egy másik új kor­mánytag is: a mindössze 42 éves, reformer hírében álló Janusz Patorski, aki eddig a varsói pártbizottság gaz­dasági titkára volt, mostan­tól pedig ő az iparért fele­lős miniszterelnök-helyettes. A külgazdasági miniszter a 46 éves Dominik Jastrzebski lett, aki eddig egy külke­reskedelmi vállalatot irányí­tott, a korábbiakban pedig Londonban dolgozott egy lengyel cég képviselőjeként. A kormány 11 új tagjára nemcsak a fiatalság a jel­lemző. A legfiatalabb 38 éves (a .pénzügyminiszter) a legidősebb is csak 58. Fon-- tosabb talán, hogy a gazda­sági jellegű, tárcák élére határozott reformerek ke­rültek. Rakowski még par­lamenti alelnökként és a parlament társadalmi ta­nácsadó testületének elnöke­ként alakított ki egy úgy­nevezett reformlobbyt, nos ebből kerültek most ki az új gazdasági miniszterek. Figyelemre méltó, hogy távozott Zdzislaw Sadowski, az előző kormány egyik mi­niszterelnök-helyettese, aki •a gazdasági reform egyik atyja volt, de belebukott az Az ugandai légitársa­ság Boeing utasszállító gépének égő roncsa a római Leonardo da Vinci repülőtér közelében — október 17-én hajnalban —, röviddel azután, hogy a sűrű ködben leszálló repülőgép egy égő han­gárnak ütközött és ki­gyulladt. A jelentések szerint 28 ember meg­halt, 23 utast sikerült ki­menteni a lángok közül. és egyéb javaslattal állt a nyilvánosság elé, ezeket megismertetni alig tudta — ugyanakkor hűvös, „tech­nokratának” bélyegzett egyé­nisége előnytelenül hat Bush közvetlenebb, sok választó szempontjából vonzóbb fel­lépése mellett. George Busht természetesen legalább any- nyi-ra segíti a tény, hogy pártjának 8 éves kormány­zása valóban nem lebecsü­lendő eredményeket hozott az amerikai gazdaságban és hozzájárult a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez. A beyálthoz való ragasz­kodás ezért szintén jelentős tényezőnek ígérkezik az amerikai elnökválasztáson. A demokraták ugyanakkor egyre bizonyosan számíthat­nak: hogy megtartják, sőt, gyarapíthatják is többségü­ket a törvényhozás mindkét házában, így az amerikai po­litika alapállása lényegében nem változik: az egyik párt kormányon, a másik szilárd többséggel a kongresszusban — e módszer volt az egyik alapja a reagani évek vi­szonylag kiegyensúlyozott és sikeres washingtoni poli­tikájának. Heltai András (Washington) idei árreformjába, amely két nagy sztrájkhullámot váltott ki. Nem került be az új kormányba Zbigniew Szalajda, aki eddig az iparért felelős miniszterelnök-he­lyettes volt, és sokan véle­kedtek úgy, hogy nem túl lelkes híve a gazdasági re­formnak. Még ennél is fon­tosabb, hogy Rakowski programbeszédében szó sem esett a hagyományos nehéz­ipari ágazatokról, mint a bányászat, a hajógyártás, a kohászat. Rakowski első helyre a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését állította, azt a lakásépítés követi, a harmadik legfon­tosabb feladatot pedig a környezet- és egészségvéde­lem fejlesztésében jelölte meg. Varsóban ez az első kor­mány, amelyben nem került gazdasági kulcspozícióba katowicei, vagyis a kormány nem foglya a hagyományos katowicei bányászati és ko­hászati lobbynak, amely sa­ját helyi érdekeinél fogva mindig is nehezítette az ipari szerkezetváltást. Megfigyelők megjegyzik, hogy a Messner-kormánnyal a végén már minden társa­dalmi réteg elégedetlen volt, a bányászokkal bezárólag, a Raikowski-kormány minden jel szerint legalább egyet meg kíván nyerni magának: a parasztságot. Rakowski a fiatal pártre­formerek mellett négy füg­getlen, illetve ellenzéki sze­mélynek ajánlott helyet kormányában. Witold Trze- ciakowski katolikus egyházi tanácsadónak egy miniszter­elnök-helyettesi széket, Ju­lian Auleytner független tu­dósnak a munka-, bér- és szociálisügyi miniszterséget, Andrzej Micewski katolikus értelmiséginek egy tárca nélküli miniszteri posztot a különböző társadalmi kö­rökkel való kapcsolattartás­ra, Aleksander Paszynski- nak, Rakowski egykori lap­jának, a Politykának volt gazdasági szakírójának, la­kásépítéssel kapcsolatos könyvek szerzőjének állam­titkárt megbízatás az épí­tésügyi minisztériumban. A .négyből három szoros kap­csolatban áll a nagy befo­lyású lengyel katolikus. egy­házzal, amely fontos közve­títő szerepet játszott eddig is à nemzeti sorskérdések­ről tartandó úgynevezett kerékasztal-tárgyalások elő­készítésében. A 4 szék azon­ban üres maradt. A felkért személyek nem fogadták el az ajánlatot, válaszukat — úgy tudni — az ellenzék bevonásával tartandó nem­zeti kerékasztal-tárgyalások kimenetelétől teszik függő­vé. Ezek szerint kudarcot val­lott Rakowski a kormány koalíciós jellegének ígért erősítésével ? A lemp-pel szövetséges másik két poli­tikai párt ugyan kapott né­hány tárcát, a korábbinál eggyel többet a Parasztpárt, így két embere van a kor­mányban; ugyanennyi a Demokrata Pártnak; viszont kettő helyett csak egy pár­ton kívül maradt Sadowski miniszterelnök-helyettes tá­vozásával. De a kormányzás koalíciós jellegén egy ideje már nem csupán a lemp és a hozzá lojális két kis párt szövetségét értik a Visztula partján, hanem azt, hogy a hatalomgyakorlás­ban olyan erők is helyet kaphassanak, amelyek négy évtizede ki- voltak abból re- kesztve. Nos, ez a koalíció nem jött létre. Ami nem jelenti azt, hogy most már nem is lehet róla szó. Rakowski a felkínált helyeket üresen hagyta. Valószínűbb, hogy a 4 hely felajánlásának időzí­tése a jobb pozíciók bizto­sítására irányuló taktikai lépés volt a kerekasz!tal-tár- gyalások előtt. Erre maga Rakowski is utalt. így a koalíció körüli' nagy alku­dozás még folytatódik, ha ugyan nem most kezdődik csak igazán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom