Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

1988. október 18., kedd Somogyi Néplap 3 Országos konferencia előtt Képviseljék határozottabban a fiatalok érdekeit! Takarékszövetkezeti kirendeltség nyílik Kisbárapátiban. A karádi takarékszövetkezet 23 szolgáltatást .nyújt a helybelieknek. NYÍLT LEVÉL mm Állani Biitosító vciérigaigatójáhox Országos szakszervezeti ifjúsági konferenciát ren­deznek október 22-én. A SZOT országos ifjúsági ta­nácsa felhívással fordult a tagsághoz, a szakszervezet­ben levő fiatalokhoz, előze­tesen kifejtve, hogy önálló szakszervezeti ifjúsági szer­vezetre van szükség a valódi önállóság megteremtéséhez. Az SZMT ifjúsági tanácsa ifjúsági aktívaértekezleten mondott véleményt az orszá­gos konferencia dokumentu­mairól. A rendezvény házi­gazdája Sárái Árpád, az SZMT titkára volt. Vele be­szélgettünk arról, hogy So- mogyból mit visznek az or­szágos konferenciára. — Jókor került nyilvános­ságra a felhívás; éppen ab­ban az időszakban vitatta meg a tagság az elképzelése­ket a szakszervezet megúju­lásáról, a bérreformról, az* üdültetésről, így a fiatalok érdekvédelme jól kapcsoló­dott mindehhez. Valóban úgy van, ahogy a SZOT if­júsági tanácsa megfogal­mazta; eljött az idő, hogy a szakszervezeteknek önálló ifjúsági szervezetük legyen. Kidolgozott egy úgynevezett politikai platformtervezetet is ahhoz a dokumentumhoz, amelyet majd az országos szakszervezeti értekezleten A vendégek állították a nyáron: drága lett a Bala­ton, s a tényt az idegenfor­galom irányítói is elismer­ték. Hogyan vélekednek er­ről a vendéglátók? Dr. Fodor János, a Siotour igazgatója: — A vendéglátás árai je­lentősen emelkedtek. Ezt mi magunk is éreztük, ha meg­próbáltunk egy hétvégén a családdal ebédelni, a számla olyan összeget tett ki, amit nehéz megfizetni. Nem lehet már rendszeresen vendéglő­be járni. Ezek az árak drá­gák a szocialista országokból érkezett és a hazai vendé­geknek is. A Balaton kör­nyékén tapasztaltam azt is, hogy még a nyugati turisták is kisvendéglőkbe, kocsmák­ba mentek, megkeresték az olcsóbb árú éttermeket, a csárdákat, ahol ráadásul nem is rosszul tudtak étkezni. A magas üdülőhelyi díjak me- gintcsak a szocialista ven­dégkört érintették, azokat, akik — mert kevés volt a pénzük — olcsóbb szálláshe­lyet keresték. A nyugati tu­ristáknak még nem volt drá­ga az étterem és a szállás sem. Félő azonban, hogy az idei ár már elég kritikus határon mozog, s a követke­ző években esetleg a csökke­nő forgalomban lesz egy ár­változás következménye. Az árakat illetően nagyon mértéktartónak kell lenni a jövőben. Jóllehet a forint le­értékelése, amely az idén is bekövetkezett, valamit javí­tott a nyugati turisták hely­zetén, de nem tette olcsóvá a Balatont. kívánnak benyújtani. Ezt eljuttatták az ágazati szak­szervezetekhez, az SZMT- khez, megvitatásra : azért, hogy elfogadható-e mindaz, amit megállapítanak. Az 1. országos szakszervezeti if­júsági konferencia küldöttei ugyanis a megerősítés után azt kérik majd az országos szakszervezeti értekezletre megválasztandó fiataloktól hogy ezt képviseljék majd. — Mivel értettek egyet a megyei értekezleten részt vevő fiatalok, és mit java­soltak? * — Ezt a fórumot azért hív­ta össze az SZMT ifjúsági ta­nácsa, hogy véleményezzük az országos szakszervezeti if­júsági konferencia dokumen­tumait. A részt vevő szak- szervezeti ifjúsági tagozat- vezetőknek és tagoknak volt tapasztalatuk az ifjúsági ta­gozatok munkájáról és más­ról is. Tartalmas, élénk esz­mecsere alakult ki a plat­formtervezetről, amely meg­fogalmazta: a szakszerveze­teknek belső megújulásuk és a társadalom demokratizáló­dása során alapvető szüksé­gük van az ifjúság cselekvő támogatására. Ha felvállal­ják a fiatalok gondjait és velük együtt küzdenek meg­oldásukért, biztosították ma­guknak azt az erőt, amely­Dr. Vida Kocsárd, a Pan­nónia Vendéglátó Vállalat balatoni igazgatója: — Mindenki tudja, hogy hozzánk az alsó középréteg jön nyaralni Ausztriából is, meg Nyugat-Németországból is. Az átlagos nyugati ven­dég szemében már közelí­tünk mi is olyan országok áradhoz, amelyek lényegesen magasabb szolgáltatásokat nyújtanak, de nekik azért mi nem vagyunk még drágák. Drágák vagyunk viszont a magyarnak és a szocialista országokból érkezett ven­dégnek. Mégis inkább azt mondom, hogy nem drága még a Balaton, hanem ke­vés a turizmusra, az üdülés­re fordítható pénze a ma­gyarnak. Nem is beszélve a lengyel, az NDK-beli, a szov­jet vagy a bolgár vendégről. — Én azt gondom, hogy az árakat úgy kell megálla­pítani, hogy a vendég ki tudja fizetni. — Amikor a Balaton part­ján az idegenforgalom terü­letén dolgozó vállalatok költségeit állapítják meg, akkor senki nincs erre te­kintettel. Gondoljunk csak a munkaerő, az energia, a víz és még sok minden árá­ra, a telefonköltségre, a pa­tyolat-költségre. Az elmúlt két-három évben ezek a költségek olyan mértékben emelkedtek, hogy valami­lyen módon követni kell őket az árakban is, hogy talpon maradhassunk. — A nyáron nem volt nagy zsúfoltság. A körülmé­nyek azonban mégsem vol­tak ideálisak. lyel a politikai, társadalmi döntések valódi részesévé válhatnak. Megegyezett a résztvevők véleménye mind­azzal, amit a dokumentum megállapított a lakáshoz va­ló jutás, a pályakezdés, a családalapítás és a minden­napi megélhetés nehézségei­ről. —Miben tért el a véle­ményük ? — Abban, hogy megint túl sokat akarunk vállalni, ez a dokumentum második ré­széből érződik. Csak az le­gyen benne, mondták, ami végrehajtható, ne kelljen később azt mondanunk, hogy a cél jó volt, csak nem tud­tuk elérni. Vita volt az ön­álló szakszervezeti ifjúsági szervezet megalakításáról is. Nagyon vegyes ugyanis a kép a mostani ifjúsági tagozatok tevékenységéről. Erős, ütő­képes ifjúsági szervezetre van szükség, ez pedig együtt jár az egész mozgalom meg­újulásával. Többen elmond­ták: vigyázzunk, mert az if­júsági tagozat is felülről jö­vő kezdeményezés volt, szin­te ráerőltették a fiatalokra; nehogy ezt a hibát még egy­szer elkövessük. Különösen fontos, hogy ne osszuk meg az erőnket a szakszervezeten belül. Ne legyen például alulról fölfe­lé szerveződve városi és egyéb apparátus. Egyetér­tettek a résztvevők azzal, hogy a szakszervezeti ifjú­sági szervezet csatlakozzon a Magyar Ifjúság Országos Ta­nácsához, amely várhatóan január 1-jén alakul meg; Fontosnak tartjuk, hogy ne legyen semmilyen félreértés: mi nem valami olyan szer­vezetet akarunk, amely kon­kurál a KTSZ-szel; azt sze­retnénk, hogy még határo­zottabban kiálljon az ifjúság érdekeinek védelmében és képviseletében. Ez érthető, hiszen a tagság több mint harminc százaléka 35 éven aluli. Azt várjuk a választott küldöttünktől és azoktól, akiket az ágazati tanácsko­zásokon választanak mag, hogy ezt képviseljék az or­szágos szakszervezeti ifjú­sági konferencián. — A víz minősége itt, a keleti medencében javult. A Balaton-parton azonban most még olyanok az állapo­tok, mint amilyenek öt-hat éve voltak. Sokkal többet kellene fordítani a közleke­dés fejlesztésére, a köztiszta­ságra, a kereskedelmi, a vendéglátóipari ellátás javí­tására. Keltene kempinget létesíteni, de nem közvetle­nül a parton. A part közelé­ben magasabb kategóriájú szálláshelyeket kellene ki­alakítani. Olyanokat, mint amilyeneket az Aranypart kempingben kezdtek el. A Balaton-partra az 1960-as évektől egészen 1979-ig sok­oldalú támogatási és ked­vezményrendszert építették föl, ez elismerte a szezona- litást minden gondjával együtt. Ma semmilyen sza­bályozás nem ismeri el a sze- zonalitást: a kedvezmény - rendszert 1980-ban egy toll­vonással megszüntették. A Balatonon az ország idegen- forgalmi bevételének egy- harmada keletkezik, még­hozzá nem egész évben, ha­nem mindössze három-négy hónap alatt. Nem kell bizo­nyítani, hogy a szezonali tás­nak milyen félelmetes ára van és ezt sehol sem isme­rik el nekünk. — A szezonalitást tehát a vendég fizeti meg? Dr. Vida Kocsárd : — Igen. Budapesten vagy egy másik vidéki városban, ahol műkö­dik kemping, csemegeüzlet, szálloda van, ott laknak a dolgozók is. A vállalatunk­nak nem kell szállást fizet­ni. Mi az utazási irodák ára­Bővülő kmpceolafok Tovább bővülnek a ma­gyarországi németek kap­csolatai NSZK-beli intézmé­nyekkel, településekkel és nyugatnémet állampolgárok - kal. A többi között ezzel az eredménnyel jártak azok a tárgyalások, amelyeket ok­tóber 14—17. között az NSZK-ban folytatott Ham­buch Géza, a Magyarorszá­gi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára és a kíséretében levő Baling Jó­zsef, a szövetség Baranya megyei munkaközösségének vezetője. Hambuch Géza a Suevia Paninonica meghívásának eleget téve tartózkodott több nagyvárosban. Az MTI tudósítójának el­mondta : tárgyalásain épp­úgy szó volt közérdekű ala­pítványok létrehozásáról és működtetéséről, a városok, községek és intézmények partneri kapcsolatairól, mint a diákcseréről, a tanárok, pedagógusok képzéséről, to­vábbképzéséről és közös ku­tatásoknak az előmozdítá­in béreljük dolgozóink 60— 70 százalékának a szobákat. Micsoda különbség ez a költségekben ! Az embérek szeretnének többet keresni, ha el kell hagyniuk az állan­dó lakhelyüket. Valamivel többet is keresnek, de ne­künk minden lényegesen drágább. — A Balatonon csak sze­zonár van: szezonbér nlincs? Dr. Fodor János: — Mi külön takarékossági intéz­kedéseket vezettünk be a Siotournál, hogy mérsékel­jük a kiadásokat. Tavaly 12 millió forintot költöttünk például propagandára, az idén csák ötöt. Aminek föl­ment az ára, azt is meg kell venni, ki kell fizetni; a szo­bát bérelni kell, ott nem tu­dunk spórolni. — Annyit értünk el, hogy az üzletszerzőinknek meg­szüntettük a plafont, aki na­gyobb üzletet hoz, az többet keres. Ez összhangban van a hivatal bevételével és eredményével is. A béreket pedig négy százalékkal le­hetett emelni, mi egy száza­lékot tettünk rá, tehát 5 szá­zalék volt a béremelkedé­sünk. Ilyen költségnövekedés mellett nagyon meg kell fon­tolni, hogy miként .jutha­tunk előre. Ennek ellenére szükségszerű, hogy a gazdál­kodás eredményei még eb­ben az időszakban is javul­nak, végrehajtsunk bizonyos bérfejlesztéseket, mert kü­lönben a munkaerő el fog menni tőlünk, mint ahogy már tapasztaljuk is. Nem­csak a bérek miatt, hanem azért is, mert itt nyaranta szombat-vasárnap is dolgoz­ni kell. Nem kis feszültsé­get okoz a családoknál, hogy tavasztól őszig még szabad­napjuk sincs az embereknek. Dr. K. I. Tisztelt Asszonyom! Október 15-én délelőtt, alighogy fölébredtem ál­momból, kaptam egy ulti­mátumot. Ez nagy esemény az én életemben, hiszen harmincnégy év alatt már adták nekem ezt-azt, de ilyesmit még nem. S gon­dolom, más is hasonlókép­pen van vele: ultimátumot ritkán szokás egyszerű ha­landókhoz intézni. Ezután viszont az Ön cé­ge jóvoltából száz és száz­ezren részesülünk benne. Azt már nem mondhatnám, hogy mindannyian örülünk neki. Én spéciéi egy cseppet sem lelkendeztem. Sőt, rög­vest kifejezésre is juttattam nemtetszésemet. Az ultimátumot nekem egy kedves hölgy és egy ud­varias fiatalember adta át. Az Állami Biztosító állandó, illetve ideiglenes alkalma­zottja. öntől mindketten jutalmat érdemelnének, hi­szen végül is aláírattak ve­lem egy rám nézve hátrá­nyos, a biztosítónak viszont rendkívül előnyös szerző­dést, amely ellen minden pK>rcikám s közepes mérté­kű jogérzékem élénken til­takozott. Jól eldiskuráltunk, hiszen én arra a hölgyre és arra a fiatalemberre egy cseppet sem haragudtam, ők szom­baton keményen megdolgoz­tak a fizetésükért. Az előb­bi a havi fixért, az utóbbi — szerződött diák — so­ványka ösztöndíjának kiegé­szítéséért. (Ez az egy dolog okozott nekem örömet az aláíráskor, az ifjú egyete­mistát egyből 120 forint ju­talékkal tettem gazdagabbá néhány tollvonással. Ily mérhetetlen hatalmam még soha nem volt, csak firkan- tok egyet és ...) Haragudtam viszont az ul­timátumra, amely kedves átadói szerint így szólt: vagy kötök velük egy új, a korábbinál drágább biztosí­tást az OTP-kölcsönnel szé­pen megterhelt lakásomra, vagy nem kötök, de akkor az Állami Biztosító a meg­levőt fölmondja, az Orszá­gos Takarékpénztár ptedig azonnal kéri az egész köl­csöntartozásomat (esetemben ez csaknem háromszázezer forint), mçrt hitelt azt csak biztosítottnak hajlandók ad­ni. Először azt mondtam : meglátjuk ezt a dolgot a törvény előtt, mert úgy gon­dolom, hogy nincs az a ma­gyar bíróság, amelynél én lennék a pervesztes, ha az érvényes és aláírt régi biz­tosítási szerződésemnek az Állami Biztosító által tör­tént egyoldalú és önkényes fölmondása ellen indíttat­nék eljárást. Ilyen bonyolult mondatot adtam elő. S — Kedves Asszonyom! — ez lett a vesztem. Meg is ígér­tem a hölgynek és a fiatal­embernek, hogy nem indí­tok pert. Ugyanis már a fenti kettős fedelű mondat­szerkezet elriasztott tőle. Hogy én a bíróságra. . . Ilyen tyúkperben ... Brr ... De a dologról akkor is rossz a véleményem. Az ön cégének agitátorai érvelni próbáltak. A régi biztosítási forma elavult, a díjtételek ezerévesek, az infláció ugye­bár .. A biztosítónak ez az üzletág veszteséges. Hát, ké- remszépen: ez nekem nem fáj. Ez fájjon a biztosító­nak. Amely — felőlem — akár tönkre is mehet. Van másik. Nekem az okoz gon­dot, hogy ismét a falhoz állítottak. Ultimátumot kap­tam, és nem ajánlatot. Vagy fizetsz nekünk, vagy fizetsz! Ezt az alternatívát tárták elém. Az ön cége újra csak a régi, a monopolhelyzet pkjkhendiségét idéző módon bánik velem. A kedves hölgy és a fia­talember még a régi, érvé­nyes szerződést is el akarta szerezni tőlem, mondván be kell gyűjteniük. De azt nem adtam. Elteszem emlékbe. Arra az Önök cégszerű alá­írásával hitelesítve rá van írva, hogy az egy szerződés, amely határozatlan tartamú! Ergo: csak közös megegye­zéssel bontható föl, ilyen egyezség híján az idők vé­gezetéig érvényes. És még hány és hány ilyen érvény­telen érvényességünk van... No, de nem térek el a tárgy­tól. Azt hiszem, játszani fo­gok. Ha lesz hozzá kedvem. Például néhány nap múlva elballagok az ön cégének somogyi részlegéhez, fogom a kényszerből aláírt új biz­tosítási szerződésemet és közlöm az Állami Biztosító épp szolgálatot teljesítő képviselőjével, hogy én bi­zony ezt a szerződést most egyoldalúan módosítom és a régi feltételek szerint lép­tetem újra hatályba. Kíván­csi vagyok, hogy milyen képet vág majd az a sze­gény alkalmazott, akinek mindezt előadom. Arra viszont méginkább kíváncsi vagyok, hogy mit szól ehhez, mondjuk, egy nyugdíjas. Én ugyanis kibí­rom azt a p>ár száz forin­tot. De például az édes­anyám már nemigen bírná. Gondolom, le is mondja majd a biztosítását. Ö meg­teheti, az OTP-nek nem tartozik. Pedig az öregek’ ha az eredeti szerződést védve a sarkukra állnának, életük végéig lehetne olcsó — és ahogy a feltételeket nézegetett — ennél az új­nál alig kevesebbet nyújtó biztosításuk. Ráadásul az új szerződés már határozott időtartamú : tehát számíthatunk még ár­emelésre, akár minden meg­újításkor. Luthár Péter A Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát részére válogat­ják az almákat ia Bárdibükki Állami Gazdaság dolgozói. Október végéig húsz asszony túlórázik, amíg a késő érésű red romé lés jda red alma is ládákba kerül. L.G. sáról. DRÁGA BALATONUNK Az idényforgalom éves költségei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom