Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-14 / 246. szám
1988. október 14., péntek Somogyi Néplap 3 Ke íresebb Jugoszláv turista Járt Magyarországon Korszerűsítik a kishatárforgalmat « JUGOSZLÁV-MAGYAR VÁMBIZOTTSÁGI ÜLÉS VOLT GÁLOSFÁN Jegyzőkönyv aláírásával ért véget tegnap a magyar— jugoszláv vámbizottsági ülés. amely a két kormány közöli a vámkérdésekben történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról kötötl egyezmény alapján működik. A Gálosfán megtartót! X. ülés zárójegyzőkönyvét Kaposváron a megyei tanácsszékházban írta alá dr Balogh György vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának első helyettese, és Momir Ivano- vics, a jugoszláv Szövetségi Vámigazgatóság első vezérigazgató-helyettese. Az aláírást követően di Balogh György, a magyar küldöttség vezetője elmond ta: — A kedd óta tartó tanácskozáson mérlegre tettük az elmúlt egy év munkáját és szót váltottunk a két ország vámszerveinek közös feladatairól. Az idén januárban a jugoszlávok bevezették az úgynevezett harmonizált rendszert. Erre a rendszerre a tervek szerint Magyarországon 1990. január 1-jén térünk át, éppen ezért rendkívüli módon érdekel bennünket a jugoszláv fél tapasztalata. Ez egy komplex statisztikai rendszer, amely számon tartja az ország importját és exportját s mert a világon szinte mindenütt elterjedt, lehetőséget ad az összehasonlításra is. — Milyen volt a magyar— jugoszláv határforgalom? — Az elmúlt egy év alatt mintegy 40 százalékkal nőtt a magyar kiutazók száma, a jugoszlávoktól viszont 25 százalékkal kevesebben jöttek, mint korábban. Ezen a forgalomcsökkenésen el kell gondolkodni, mérlegelni kell azt, hogy mi lehet az pka. Túl drágák vagyunk a jugoszláv turistáknak? Magyarország nem turisztikai célpont a jugoszlávok számara? A mostani tárgyaláson kölcsönösen üdvözöltük azt a tényt, hogy Magyarország eltörölte a jugoszláv turisták számára a kötelező beváltást, a magyar turisták pedig a 3000 forintos valutakeret kiváltása nélkül utazhatnak Jugoszláviába. A jugoszláv felet ugyanakkor aggasztja, hogy a dinárt október 4-e óta Magyarországon nem jegyzik, hivatalosan nem lehet azt beváltani és nem lehet dinárból fedezni a költségeket. A mostani tanácskozáson szóba került a kishatárforga- lom korszerűsítésének szükségessége is. Az előírásaink régiek már. Szükség van arra, mindkét fél véleménye szerint, hogy a mai igényekhez igazítsuk. Ez az igazítás több jogot jelent a kis- határforgalomban utazóknak: többet vihetnek ki illetve hozhatnak be. — Miként tartják be a- turisták a két ország vámszabályait? — Azt állapítottuk meg. hogy a hozzánk látogató jugoszlávok és a Jugoszláviába utazó magyarok jogtisztelők: jelentős jogsértés nem volt. Ugyanakkor tájékoztattuk a jugoszláv vámigazgatóság vezetőit azokról a magyar tervekről, amelyek 1939 január 1-jével lépnek hatályba. Ezek részletes kimunkálása még folyik, de az intézkedések alapelve az, hogy csökkentsék a vámtételeket, növeljék a kedvezmények körét. A külkereskedelmi vámtarifa szélesebb körű alkalmazása szerepel a terveink között és az is, hogy a vámértékelést a külföldi vételárak alapján végezzéx majd el. Ezek a jogszabályok szélesítik majd a vállalatok és az állampolgárok lehetőségeit az exportban illetve az importban. — A kötelező valutabeváltás megszüntetését követően nehezebb vagy könnyebb a magyar vámhatóság feladata? Pénzügyi gondok a tsz-ekbon Az idén várhatóan a tavalyinál több tesz a pénzügyi hiánnyal gazdálkodó termelőszövetkezetek száma. Egy részük az aszály következtében került anyagilag nehéz helyzetbe, mások viszont évek óta hurcolják magukkal adósságaikat, és nagy részük az idén létrehozott szanáló szervezet közreműködésével igyekszik majd talpraállni. Tíz év alatt összesen 12 milliárd forint pénzügyi hiány mutatkozott a mező- gazdasági nagyüzemekben, éspedig mintegy 400 gazdaságnál. Ennek 60 százalékát a termelők az év végén általában saját erőből fedezték, ám ez nem mindenütt sikerült, és így a gondok egyik évről áthúzódtak a másikra, és visszatérő megpróbáltatást okoztak a kollektíváknak. Az egy-egy üzemre eső hiány nagysága eltérően alakult. Megfigyelhető viszont, hogy az utóbbi időben a hiányok nőttek, nem egy termelőszövetkezetben 10 millió forintot tettek ki. Főként a mezőgazdaságilag hátrányos helyzetben levő területeken halmozódnak fel ilyen mértékben az adósságok, jeléül annak, hogy az ország jelentős területein a jelenlegi körülmények között az agrártermelés önmagában nem biztosítja a lakosság megélhetését. A szanáló szervezet nemcsak egyszerűen a termelők anyagi nehézségeinek áthi- dalására^ tesz javaslatot, hanem elbírálja a gazdaságoknak azt a szakmai anyagát is, amelyben a kibontakozás útjait tárják fel. Az idén negyven termelőszövetkezetben lehet számítani állami beavatkozásra; ennek keretében részben állami támogatást kapnak az üzemek, részben pedig hitelekkel és visszatérítendő anyagi segítséggel teremtik meg a rentábilis gazdálkodás alapjait. A negyvenből hét olyan termelőszövetkezet van, ahol a szanálások várhatóan gondot okoznak, miután különösen nagy hiányokról van szó. Esetükben különleges eljárást alkalmaznak. Az idén várhatóan két termelőszövetkezetnél kezdeményezik a felszámolási eljárást, amely azt jelenti, hogy a közös gazdaság esetleg más formában, például szakszövetkezetként tevékenykedik majd a jövőben. Világszínvonalú technológiával, csúcsminőségű terméket állítanak elő az Aerosol Gazdasági Társaság szennai üzemében. Évi 20 millió palackot készítenek, ennek fele belföldön kerül forgalomba — Caola-kozmetikumok kerülnek beléjük —, fele pedig a gépsor lízingjének ellentételeként, a Technoimpex forgalmazásában nyugati piacokon talál gazdára Változó parlament Más volt a korábbiakhoz alig hasonlítható az Ország- gyűlés mostani ülésszaka. A változások lényegét nem nehéz megfogalmazni: erősödő demokratizmus, növekvő felelősség és hit a döntés jogában, jogosságában. Lényegi, gazdaságunk és társadalmunk létét meghatározó vagy befolyásoló ügyekben kellett döntenie a Tisztelt Háznak. E tartalom pedig kikényszerítette a hozzá tartozó formát is: érvek és indulótok csatáját, a racionalitás és az érzelmek ütközését. E kettő adja a parlamenti ülésszak „másságát”. Személyes felelősség Nem a leltár kedvéért, sokkal inkább a valóság tükreként, nem árt áttekinteni az ülésszak napirendjét. Dönteni kellett személyi ügyekben. Ahogy nő az Országgyűlés valós szerepe a társadalom és gazdaság életében, úgy kap egyre nagyobb rangot — s mint éppen a mostani ülésszak igazolja: nem csak titulust, de feladatot is — az Országgyűlés minden tisztségviselője. Az alelnökök megválasztása az elkövetkező ülések munkáját, annak minőségét is meghatározza. Minisztert választott a parlament, s olyan bizottságokat bővített, amelyek a kormányzati munka minőségét, a gazdasági-társadalmi reform végrehajtását ellenőrzik. E tények egyértelműen jelzik: nő az Országgyűlés rangja, szerepe, befolyása az ország életében. Természetesen a felelősség is nő. Hiszen a megszavazott és elfogadott társasági törvényért ma már minden képviselő saját személyében is felelős a választói előtt, ugyanígy az elfogadott vagy elutasított módosításokért is, amelyekről az általános forgalmi adóról és a személyi jövedelem- adóról és a személyi jöve- lemadóról szóló törvény módosításakor döntöttek. A képviselyők megnövekedett felelőssége a mostani ülésszak napirendjének két pontjánál különös hangsúlyt kapott. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezet — igaz ellenszavazatok mellett — a képviselők elé kerültek. A korábbi gyakorlatunk szerint ez azt jelentette volna: az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadja. Nos a törvényjavaslat ilyen formában való elfogadását ellenző képviselők a vitában oly meggyőző érveket hoztak fel, amelyek nyomán az illetékes miniszter visszavonta a javaslatát. E döntés tanulságai kétirá- nyúak: egyrészt jelzik, hogy a képviselők a megnövekedett felelősségüknek megfelelően a korábbiaknál lényegesen felkészültebben érkeznek a vitára; másrészt pedig éppen a felkészültség és érvelő számonkérés a kormányzati, törvényelőkészítő munka minőségének javítását is követeli. A vízlépcső tanulságai Az októberi ülésszak napirendjén különösen nagy szerepet kapott a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésével kapcsolatos vita. A hatalmas összeget igénylő és már folyó beruházás, az építkezés ellenzőinek köszönhetően a közfigyelem középpontjába került. Sokak, köztük képviselőik szerint túl későn. A robbanásszerűen mindennapjainkba került vita politikai szintre emelkedett. Az Országgyűlésnek abban kellett döntenie: elfogadja-e a kormány tájékoztatóját az építkezésről, annak folytatásáról, vagy pedig a képviselői javaslatok alapján felfüg- geszteti a korábban nemzetközi szerződésekkel elfogadott és megerősített építkezés folytatását. Szélsőségesen fogalmazva: a kormány jószándéka, a szakemberek szaktudásának hitele volt a tét. Érvek és ellenérvek, indulatok csaptak össze a vitában, amelynek végeredménye közismert: az Országgyűlés 317 igen, 19 nem szavazattal és 31 tartózkodással elfogadta a kormány tájékoztatóját a vitát követő szóbeli kiegészítéssel, s ezzel a vízlépcsőrendszer továbbépítése mellett döntött. A vita és a döntés mély tanulságokat hordoz. Például azt, hogy ha személyeiben nem is, de lényegében ugyanez az Országgyűlés tízegynéhány évvel ezelőtt az építést, s a nemzetközi szerződések megkötését jóváhagyólag tudomásul vette. Kérdéses, hogy mostani ismerteivel is így döntött volna-e? Igaz, a kormány- tájékoztatót előterjesztő illetékes miniszter is elismerte: a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos „titkolódzás” hosszú ideig lehetetlenné tette a társadalom, s a képviselőinek megfelelő tájékozódását. A vita igazolta: a demokratikusan működő Országgyűlés létfeltétele a megfelelő szintű és minőségű tájékoztatás, de ugyanakkor a képviselőknek is az eddigieknél jobban kell élniük ellenőrzési és beszámoltatási jogukkal. A kormány és a képviselők viszonya Élő és működő demokratizmus. Vannak, akik ennek csak formai jegyeit látták, az ellenszavazatok és tartózkodások számának hirtelen megjelenését,' alkalmanként azok emelkedését. Pedig ezek már végeredményei a demokratikus vitának. A tartalom előbb, magában a vitában kezdődik. Akkor, amikor a választók véleményét, a szakemberek tanácsát és felvilágosítását kikérve, azok alapján hangzik el egy-egy hozzászólás. A demokráciához hozzá tartozik ez a megalapozottság is. S ez az ülésszak bebizonyította, hogy a képviselők minden eddiginél komolyabban vették feladatukat és kötelességüket, ez testesült meg döntéseikben. Mert a döntések olykor érdekek rangsorolását is jelentették. Megváltozott, mások szerint változóban van a parlament. Ez süt az izzó vitákból, a szellemes, olykor indulatos hozzászólásokból, a képviselők egymás közti szópárbajaiból, s nem utolsó sorban a kormány és a képviselők viszonyából. A legutóbbi ülésszakok igazolják e viszony változását: a kormány és a kormány tagjai beszámolóiból eltűnt a korábban olykor előforduló leckéztető, vagy kioktató hang. Ez érződik a kérdésekre és interpel'ációkra adott válaszokban is. Persze a változásokhoz más is tartozik: igazi „arcuk” van a hozzászólásoknak, s ezáltal izgalmasabb, markánsabb maga a parlamenti élet. Az ügyrend is változik A változások szerves részei egy folyamatnak. Az ország gazdasági, társadalmi, politikai élete követeli ezt az aktivitást és felelősségtudatot. A felelősség vállalása pedig magával hozta, hogy az Országgyűlés feszíti a saját kereteit. Az Ország- gyűlés ügyrendjének korszerűsítése csak látszólag formai. Éppen a mostani ülésszak vitáit követő szavazások nehézkessége igazolta, hogy szükség van a korszerű szavazatszámláló gépre, amely egyszerűsíti és pontosítja a szavazásokat. Az ügyrendhez tartozik az is, de még inkább a demokrácia megtestesítéséhez, hogy az Országgyűlés bármikor és bármilyen témában bizottságot küldhet ki az állandó bizottságoktól függetlenül egy-egy téma vizsgálatára. S • Megváltozott, önmagát is alakítva változik a parlament. A társadalom diktálta tartalommal gyakorolja és néha még talán tanulja a demokratizmust. Ez joga és kötelessége is egyben. S. Boda András — Könnyebb. Nem kell vizsgálni a kötelező beváltást, és azt $em, hogy a kiutazó magyar állampolgárnak van-e pénze. Vizsgálni csak a szűk értelemben vett vámügyeket kell.
