Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
10 Somogyi Néplap 1988. szeptember 3., szombat OTTHON ES CSALÁD Népiesen — ízlésesen Népművészeti örökségünk kimeríthetetlen gazdagságával mindennap találkozunk, forduljunk meg kiállításon, menjünk hangversenyre, üljünk színházban, moziban, vagy szemlélődjiink-keres- géljünk saját lakásunkban. A tárgyi díszítőművészet produktumainak kiválasztásához és otthonunkban való elhelyezéséhez, ha nem Is szakértelemre, de egy kis hozzáértésre szükség van. Ha valóban művészi alkotást — például egy lyuk- hímzéses karádi párnát, egy habán köcsögöt vagy egy faragott gyertyatartót — szeretnénk vásárolni, a kiválasztást a pávás embléma segíti, amely a Népi Ipar- művészeti Tanács „kézjegyeként” a termék értékét szavatolja. Ez afféle segítség az ajándékozni vágyóik, illetve a lakásukat szépítők számára. Egy-egy darab megvétele természetesen szépérzékünktől — no meg pénztárcánk vastagságától — függ. Lehet, hogy az emblémával ellátott tárgy nem nyeri el tetszésünket, mert nem illik környezetünkbe, színe, formája nem harmonizál kedvelt lakásdíszeimkkel. De ha a vásárlás mellett döntünk, akkor — hazatérve — következhet az „új szerzemény” elhelyezése. Ez alapos körültekintést, sokszor több órás töprengést, próbálgatást igényel. Vajon jó helyen lesz-e a matyó párna? Hogyan mutat étkészletünk alatt a fehér toledós abrosz? Milyen színű gyertya kerüljön a füles gyertyatartóba? Hova tegyük a kerek únihímzéses térítőt? Egyáltalán: betölti majd funkcióját a népművészeti boltból, áruházból hazahozott tárgy ? önmagunkban ilyen és hasonló kérdésekre kell választ adnunk, amíg meg nem találjuk e darabok legjobb helyét. Néhány apróbb és terjedelmesebb népi alkotás — főleg, ha azokat saját kezünkkel készítettük — eleven színfoltja, kedves kiegészítője lehét lakásunk berendezésének. Egyszerűségük, szépségük, tartalmi és formai gazdagságuk mindig őszinte örömet jelent a családtagoknak. Nadrágalakítások A hűvösebb, esős őszi napok közeledtével a kislányokra is szívesebben ad hosszúnadrágot anyuka. Illetve adna, csak éppen az is szűk vagy rövid lett. Néhány alakítási ötletünk talán segítségét nyújt az ilyen gondok megoldásához. a) Ez a nadrág szűk és rövid is lett. Maradék káró- kockás kelméből így- lett belőle divatos kertésznadrág : az aljából még levágtak egy darabot, hogy lábközépig érjen, az- oldalvérrásnál felfejtették és betoldtak egy 2—3 ujjnyi széles csíkot. Az aljára ugyanilyen széles, kockás felhajtó kerütl, a felsőrészéhez pedig széles vállpánt, mely patentgombbal csukódik. b) A kinőtt mellesnadrágot derékban elvágták. Elütő anyagból övszerű toldás és a nadrág alsó szegélyére tízcentis hosszabbítás került, amelynek a fele vissza, fel van hajtva. A maradék anyagból még négy zsebet is varrtak: a nadrág térdére, a mellesrészre és a hozzá illő blúz ujjára. c) A boltokban széles, sokszínű gumi kapható. Ebből készült a nadrág szabályozható vállpántja. A nadrág megkopott fenekét pedig különféle színű és mintájú anyagból szabott, rátétes megoldású szívek takarják és védik. Sok lakásban azonban az értékes tárgyak mellé gyakran giccsbe hajló, ízléstelen darabok kerülnek, vagy éppen a művészi alkotások egyvelege hat zavarólag. így fedezhetjük fel a színes kalocsai térítőre tett köröndi tálat, a mezőkövesdi falvédő elé helyezett vásárhelyi párnát, a buzsáki rátétes futón lévő székely intarziás tálcát... Ezek a külön-külön szemet gyönyörködtető használati és dísztárgyak megbontják a lakásbelső összhangját, megváltoztatják az otthon hangulatát, elterelik a figyelmet a művésziről, a nemesről, a szépről. S ami legsajnálatosabb: ízlést rombolnak. Ezért kell különösen a népművészeti termékeket nagy gonddal megválasztani és megfelelően elhelyezni. Arra törekedjünk, hogy egy- egy tájegység motívumanyaga lehetőleg egy helyiséget díszítsen! Vigyázzunk: vásároljunk vagy készítsünk néhány darabbal kevesebbet, de azok színükkel, anyagukkal és alakjukkal mindig népi kultúránk tisztaságát hirdessék, kerüljenek falra, asztalra, polcra vagy padlóra! Gyerekeinknek, unokáinknak. csak így menthetjük át azt a kincset, amelyet egykor szüléink, nagyszüle- ink, ükapáink és szépanyáink hagytak ránk. Lőrincz Sándor APAI NEVELEST! Kevés Miülő Jár el a fogadóórákra Gyermekeink eredményes nevelésének föltétele, hogy mindkét szülő vegyen részt e munkában. Egyrészt azzal, hogy fölkészítik gyermekeiket a saját nemükhöz tartozó magatartás, feladatok vállalására. így az anya leányát a női szerepekre, •azaz hogyan kell viselkedni, hogyan kell végezni a lányoknál, majd felnőtt nőknél a különféle tevékenységeket, az apa fölkészíti fiát a férfiszerepekre — a munkával, a társválasztással, együttéléssel kapcsolatos tennivalókra. Természetesen az anyai és apai nevelés mellett együtt is hatnak gyermekeikre azzal, ahogyan viszonyulnak egymáshoz, ahogyan együtt élnek öröm- ben-bánatban. Vagyis a két nem közötti kapcsolatra való nevelés legtermészetesebb módja valósulhat meg a családban. Öröm látni évről évre az évnyitókon megjelenő anyukákat, apukákat, akik együtt indítják útnak a kis elsőst, akik érdeklődéssel kísérik nagy gyermeküket az új év kezdetére. Ugyanakkor eléggé általános a nevelői panasz: kevés szülő jár el a fogadóórára, szülői értekezletre, s hogy ritka vendég egv-egy édesapa. A fölmérések, a mindennapi tapasztalat azt bizonyítja, hogy az apák egyre kevesebb szerepet vállalnak a nevelésben. Vajon milyen okok játszanak itt szerepet? Az utóbbi években általános panasz, hogy a családban nem jut elég idő a gyermeknevelésre. A dolgozó anyák a munka után végzik a háztartási feladatokat, a második műszakot, így ők is kevesebbet törődnek otthon gyermekeikkel. Különösen így van ez a férjeknél, apukáknál, akik sokszor vállalnak többletmunkát, gmk-ban. másod- vagy harmadik állásban, a nehezedő gazdasági helyzetben így tudják, akarják biztosítani a családnak a szükséges jövedelmet. A késő este, a hét végeken végzett munka mellett sem idejük, sem erejük nincsen már a gyermeknevelésre. Az is általánosnak tetszik, hogy a férfiak, apák vállalnak, kapnak 'több társadalmi megbízást, hiszen őket nem várja az otthoni háztartási munka — többnyire ez a társadalmi vélemény, gyakorlat. Nemegyszer előfordul, hogy az apukáknak eléggé időigényes a hobbija, a szabadidő-tevékenysége, akár a horgászásra, barkácsolásra utalunk, vagy arra, hogy sokan meccsekre járnak, netán kártyáznak, és az. a tapasztalat, hogy többnyire ők találhatók a különféle szórakozóhelyeken (italbolt, kocsma, presszó). Sajnos, nagy hatású az a régi nézet, amely változatlanul hódít: a gyerekkel való törődés, a gyermeknevelés az asszony dolga, női feladat. Ezért előfordul, hogy az apa csak ritkán avatkozik bele a nevelésbe, általában olyankor, amikor felelősségre kell vonni vagy büntetni a gyermeket. Akár a fenti, akár más ok miatt nem vesz részt az apa a gyermekek nevelésében, mindenképpen káros a hatása. Csak utálnunk lehet az egyik problémára: iskoláinkban egyre inkább csak nők ok tátják-nevelik gyermekeinket, alig akad férfi pedagógus, emiatt is szükség lenne arra, hogy legalább a családban lásson a gyerek férfimodelü, az apától tanulhassa a férfiszerepet, viselkedést, cselekvés- és gondolkodásmódot. Most ne is beszéljünk a csonka családban, az anyával nevelkedő fiúkról és lányokról, akiknek az életéből lényegét tekintve hiányzik az. apa, a férfi, ennek káros hatásairól sokat írtak már. Ezért már az a gyerek is előnyben van, aki.nék otthon él az apja. Már az ő puszta jelenléte, a ritka találkozás is adhat bizonyos hatásokat a gyermekek számára. De ez nem elég, hiszen az apai példa, a modell nem eléggé eredményes, ha a gyerek csupán ellesi, hogyan viselkedik, gondolkodik az édesapa, a férfi az adott 'helyzetben. Szükség van arra, hogy többféle módon adjon mintát az apa. Elsősorban a jelenleginél sokkal több beszélgetésre kell gondolnunk, amelyet nemcsak a szaktudósok, hanem maguk a gyermekek is annyira hiányolnak a családi és az iskolai nevelésből. A rövid vagy hosszú „dumcsik” szólhatnak akár erkölcsi, politikai, gazdasági vagy világnézeti* kérdésekről, akár a gyermek életében jelentkező bármilyen problémáról, amely nekik fontos, jelentős, még ha olykor mi nem is látjuk annak. A lényeg, hogy ezeknek a beszélgeté- seknék a révén alakuljon ki az a bizalom a gyermekben, a fiatalban, amely arra motiválja, hogy igazán nagy kérdésekben, jelentős dolgokban is kikérje az édesapa véleményét, tanácsát, hiszen az adott kérdésben mégis csak más az élménye, a tapasztalata, mint a nőnek, az édesanyának. Mivel másként élte át az anya és az apa ugyanazt, mint pl. az első szerelmet, «az iskola- kezdés vagy a munkahelyi beilleszkedés könnyű meg nehéz pillanatait. Emellett nagyon jelentős szerepük lehet a közös tevékenységeknek a családban, amikor a kisfiú vagy -lány az édesapjával végez valamilyen közös munkát. Mennyi lehetőséget kínál ez egymás jobb megismerésére és a fiatal személyiség fejlesztésére. Az együttes élmény, az átélt öröm és kudarc sokkal közelebb hozhatja egymáshoz a szülőt, az apát és a gyermeket, mint bármi más, pl. akármilyen értékes tárgyi ajándék vagy hasonló. Nem szabad hallgatnunk egy alapvető föltételről: a szavak és tettek egységéről a szülőnél, az apánál. Már a kisebb gyermek is látja az apa mindennapi viselkedését, cselekvését, megfigyeli azt a bánásmódot, amelyet az anyával, a feleségével szemben tanúsít. S jaj a szavak hitelének, ha nem igazolják azt a mindennapi tettek. E téren sem lehet „bort inni, és vizet prédikálni”. Summázva: sokkal nagyobb mértékben lenne szükség az édesapák részvételére a családi nevelésben, együtt az édesanyával, hogy - értékes személyiségekké váljanak. Dr. Szeléndi Gábor Á krizantém gondozása A krizantémnek rendkívül sok változata van, melyek között találhatók nyáron, ősszel vagy a kora téli időszakban nyíló virágok. Őshazája Japán és Kína. Ha jól szigetelt a fóliasátrunk, és megbízható a fűtőberendezésünk, úgy novemberben Erzsébet- " és Katalin-.napo- kon is virágoztathatjuk. A krizantém a jó szerkezetű, kötöttebb talajokat kedveli. Évente négyzetméterenként 10—14 kg istállótrágyával alapozhatjuk meg harmonikus fejlődését. Kiegészítésként a műtrágyákból (nitrogén, foszfor, káli) külön-külön 15 dkg-ot adagoljunk a talajba négyzet- méterenként. Az intenzív fejlődésnek indult növényeket hetenként, kéthetenként 0,1 százalékos Plantannal vagy 0,1 százalékos Wuxal permet- trágyákkal kezelhetjük. Az igen nagyvirágú szárakat — hogy el ne törjenek — kötözzük karócskákhoz. Általában több bimbó jelenik meg egymás után, csoportosan, ez — a virág megfelelő nagyságának kinevelése miatt — kedvezőtlen. Ezért a legfejlettebb, többnyire középső bimbót hagyjuk meg, a többit még zsenge korban törjük ki. Ugyancsak törjük ki a bimbócsoport alatti hónaljhajtásokat egy kivételével. Ez a hónalj- hajtás lesz a biztosíték arra, hogy a „főbimbó” elpusztulása esetén új bimbót, illetve virágot nevelhessünk. A fólia alatt nevelt növényeket szükség szerint öntözzük meg 0,05 százalékos Plantanos vagy 0,05 százalékos Wuxalos öntözővízzel. A napsütés következtében megindul a páraképződés, ami napnyugta után lecsapódik a fólia belső felületére, és onnan lecsepeg az érzékeny virágok szirmaira. A nedves növények a párás környezetben könnyen áldozatául eshetnek a krizantém veszedelmes gombabetegségének, a szürkepenésznek. A kórokozó a leveleket, a hajtásokat sem kíméli, azokon is barnás elhalásokat okoz. Az elhalt részeken szürke penészgyep válik láthatóvá. Hűvös, fényszegény, nedves, szellőzetlen levegőjű fóliasátrakban komoly károk keletkezhetnek. Ezért a betegség fellépése esetén a növényállományt tartsuk szárazon, a talajt öntözzük és rendszeresen szellőztessünk. RECEPTEK Rakott zöldbab Hozzávalók: 60—70 dkg zöldbab, 1 deci tejföl, só, 10 dkg tarja vagy sonka, 10 dkg reszelt sajt, 1 db tojás, 5 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 2 dl tej. A zöldbabot megtisztítjuk, felvagdossuk apró darabokra, és puhára főzzük. Közben besamelt (vajmártást) készítünk: a vajat, a lisztet, a tejet és a tojást kikeverjük. Jénai tálat kizsírozunk, és egy sör bab után egv sor sajtot, egy sor füstölt tarját vagy sonkát rakunk egymásra, közben a mártással öntözzük. Tetejére reszelt sajtot hintünk. Sütőben sütjük. Paprika és ^paradicsom sütve Hozzávalók: 50 dkg paradicsom, 50 dkg paprika, 15 dkg darált hús, 10 dkg rizs, só, bors, kis vöröshagyma, 1—2 tojás, 1 pohár tejföl. A paprikát és a paradicsomot megmossuk, belsejét kiszedjük, és megtöltjük a következő töltelékkel : a dinsztelt hagymát, az előfőzött rizst, a darált húst ösz- szekeverjük, hozzáadunk 1— 2 tojást, ‘fűszerezzük sóval, borssal, ízlés szerint kevés majoránnát is adhatunk bele. Jénai tálba rakjuk egymás mellé a paprikát, a paradicsomokat, a tejfölbe kevert paradicsomok belsejével leöntjük és sütőben megsütjük. ízletes, finom egytálétel. Tojásos burgonya Hozzávalók: 50 dkg burgonya tisztítva, 4—5 tojás, olaj, só, piros paprika, bors, 1 evőkanál zsír a tojáshoz. A megtisztított burgonyát karikára szeleteljük, olajban kisütjük, mint a roseibnit, majd egy evői^ál zsírt serpenyőben megolvasztunk, belerakjuk a kisütött burgonyát, és ráöntjük a felvert tojást. Amikor a rántotta megfelelő szilárdságú, borssal, paprikával megszórjuk. Uborkasalátával, kovászos uborkával tálaljuík. Hal-lecsó Hozzávalók: 2 evőkanálnyi zsír, 5—6 fej vöröshagyma, 8—10 zöldpaprika, 3—4 paradicsom, 1 erős csöves paprika, 1—1,5 kg nem túl szálkás hal, só. A fenti mennyiség körülbelül 5—6 literes bográcsban készítendő. Az ’ edényben a karikára vágott hagymát zsíron megfonnyasztjuk, beledobjuk az összevágott zöldpaprikát, meglankaszt- juk, majd hozzáadjuk a paradicsomot, a csöves erős paprikát. Mikor megpuhult, belerakjuk a sózott haldarabokat. Összeforraljuk, szükség szerint még sózzuk.
