Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-26 / 230. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 230. szám Ára: 1,80 Ft 1988. szeptember 26., hétfő ..................... - ■ - -....- ----- - - - -T.........ü................... -....- - - - ..... ­H azaérkezett a somogyi pártmunkásküldöttség Kalinyinból Bgv hetet töltött szov­jet testvérmegyénlkben a négytagú somogyi párt­munkásküldöttség Kle- novics Imrének, a me­gyei pártbizottság első titkárának vezetésével az SZKP Kalinyin területi bizottságának meghívásá­A szombaton 'hazaérke­zett delegáció tanulmá­nyozta a szovjetunióbeli társadalmi, gazdasági vál­tozásokat, üzemeket, gaz­daságokat, intézménye­ket látogatott meg, s tár­gyalt a két megye közötti további együttműködés­ről. Magyar és csehszlovák vezetők találkoztak Munkalátogatás a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszernél Az aniatőr- mozgalomért Az amatőrmozgalom ön­fenntartó képességén van ja­vítanivaló, ám arra számí­tani, hogy eltartsa magát, aligha lehet. IVIa már az amatőrmozga­lom sem hasonlít a néhány évtizeddel ezelőttihez — erő­sen tagolódott és sokszínűb­bé vált. Néhány együttes je­lentős teljesítményre válhat képessé. Somogy amatőrmozgalmá- nak gazdagok a hagyomá­nyai. Az együttesek műso­rára ma is van igény, s mert így van, a közösségek áldozatot is képesek hozni az amatőrmozgalomért. Szük­ség van erre, hiszen a mű­ködési feltételek legalább annyira változatosak, mint amilyen tarka képet a moz­galom mutat. Néhány eset­ben beszélhetünk szélsősé­gekről is. A minap a Vikár kórussal töltöttem el egy napot: fá­rasztó út után a hírnevük­höz méltóan szerepeltek a rádióban. Pihenőnapjukat ál­dozták föl ezért. Nemcsak a próbák idején nélkülözi őket a család, hanem akkor is, amikor a kötelesség szerep­lésre szólítja őket. Nem lehet eléggé becsülni az ilyen embereket. Sok múlik a fenntartókon is. Azon, hogy milyen felté­teleket biztosítanak az ama­tőr együttesek működéséhez, miként becsülik meg azokat, akik a mecénásnak azzal kedveskednek, hogy sikere­ket érnek el. Nem hiszem, hogy a fenn­tartó csupán a kiadásokkal számolhat: a sikerekben is osztozik. Am mintha a mind­inkább számoló mecénás ke­vesebbet foglalkozna az eredmények számbavételé­vel. Azt tapasztalom, hogy egyre kevésbé ösztönző szá­mára a siker. Minden vállalat, intézmény jobban meggondolja, mire költ. Ez önmagában nem baj, gazdagabb években sem járható1 út a pocsékolás, a felelőtlen költekezés. Most pedig méginkább nem az. Am baj - van akkor, amikor olyanról is lemondunk, ami­ről nem lenne szabad. Ilyen az amatőrmozgalom támoga­tása, virágzásának segítése. Nagy gondot jelent a cso­portok utaztatása a szerep­lések helyszínére. Magas költséggel jár a megtett út, s ha netán egy ebédet vagy vacsorát is fizetni kell, szív­ja a mecénás a fogát. De mit tehet? Vagy belemegy a szerepléssel járó kiadások­ba, vagy nem. Többnyire be­lemegy, legalábbis egyelőre. De mintha nagyobb ára lenne ennek a kelleténél: elsikkad az őszinte megbe­csülés. Márpedig erre is szüksége van az amatőrmoz­galomnak. Felemás helyzetet szül, ha egyoldalú csupán a lelkesedés. Annak a napnak a tanul­ságát összegeztem, amelyi­ken újból meggyőződtem ar ról, hogy jelentős emberi és művészeti értékek hordozó­ja ez a mozgalom. Arra a következtetésre jutottam, hogy a támogatóknak és a támogatottaknak újból és új­ból érdemes összegezni, hogy mit adtak és mit kaptak. Tartalékaink is biztosan "vannak a mozgalom értékei­nek további gyarapítására. Horányi Barna Németh Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Maróthy László környezetvé­delmi és vízgazdálkodási, va­lamint Somogyi László épí­tési és városfejlesztési mi­niszter szombaton munkaiá- togatást tett a bős-nagyma­rosi vízlépcsőrendszer kü­lönböző munkaterületein. Kíséretükben voltak a mun­kálatokat irányító szervek és vállalatok vezetői. Felkeresték Visegrádot, Esztergomot, beleértve a ré­gészeti feltárásokat is. Du­Marjai József miniszterel­nök-helyettes meghívására szeptember 23. és 25. között Budapesten tartózkodott Theodorosz Pangalosz görög külügyi társminiszter, az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának soros elnöke, aki megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, valamint Kovács László külügyminisz­ter-helyettessel és Melega Tibor kereskedelmi minisz­terhelyettessel. A tárgyalásokon a magyar —EGK kapcsolatok idősze­rű kérdésein túl megvitatták a hazánk és a Közösség kö­zött szeptember 26-án alá­írásra kerülő kereskedelmi, valamint kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodással kapcsolatos teendőket. A megbeszéléseken átte­nakilitit és a csehszlovák te­rületen folyó munkálatokat. A bősi vízlépcső és az üzem- vízcsatorna megtekintésé­vel csehszlovák részről Ivan Knotek, a Szlovák Kommu­nista Párt Elnökségének tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára,- Vladimir Margetin szlovák erdőgazdálkodási, vízgazdálkodási és fafeldol­gozó ipari miniszter, Vladi­mir Lokvenc, a dunai víz­lépcsőrendszer csehszlovák kormánymeghatalmazottja, valamint Barity Miklós prá­gai magyar nagykövet és Tóth József pozsonyi főkon­zul vett részt. kintették a magyar—görög gazdasági kapcsolatok hely­zetét, különös figyelmet for­dítva a Grósz Károly mi­niszterelnök múlt évi no­vemberi görögországi tárgya­lásaiból adódó gazdasági fel­adatokra. Egyetértettek ab­ban, hogy a kétoldalú forga­lom hagyományos elemei mellett szükség van a gaz­dasági kapcsolatok korsze­rű, új formáinak — koope­rációknak, vegyes vállalatok­nak — minél szélesebb körű elterjesztésére a két ország vállalatai között. Ezt nagy­ban elősegítheti az október­ben Athénban sorra kerülő magyar áruházi hét, vala­mint a decemberben Athén­ban és Theszalonikiben megrendezendő Magyar Gazdasági Napok rendez­vénysorozata. A Budapesti Nemzetközi Vásár egyik hazai érdekessége a Tiszántúli Autójavító Vállalat által kiállított háromszemé­lyes kisautó, amelyet sok ezren tekintettek meg a hét végén AZ EGK TANÁCSA SOROS ELNÖKÉNEK TÁRGYALÁSAI Három aranyérem Borkai, Darnyi, Egerszegi sikere Borkai Zsolt Torna Az olimpiai játékok nyol­cadik versenynapjának dél­előttjén megszületett a ha­todik magyar olimpiai baj­noki győzelem, amelyről egy olyan tornász gondos­kodott, akinek az idén ed­dig cseppnyi szerencséje sem volt. A tavaly Rotter­damban lólengésben már világbajnokságot nyert Borkai Zsolt canossajárása egy súlyos válloperációval kezdődött, amely miatt csaknem háromhónapos hát­rányba került vetélytársai- val szemben, s folytatódott itt Szöulban, amikor a csa­patversenyek során bokasé­rülése miatt majdnem a küzdelem feladására kény­szerült. Először a két szovjetet szólították, Ljukint, majd Bilozercsevet. Az összetett versenyben ezüstérmet nyert, tavaly pedig összetett Európa-bajnok Ljukin két­szer is erősen érintette a lovat, ráadásul újat sem ho­zott magával a fináléba. Ezek után a magas pontszá­ma, a 9,95 enyhe morajt váltott ki a szakértő közön­ség soraiban. Bilozercsev gyakorlatába azonban ne­héz lett volna belekötni, még ha az egyetlen újítást sem tartalmazott a tavalyi kűrjéhez képest, amellyel éppen Borkaival holtver­senyben aranyérmet érde­melt ki Rotterdamban. A 10-est be is gyűjtötte az összetett olimpiai bronzér- .mes. Harmadikként az NDK-beli Krollt szólították, aki már régóta nemcsak a korlát és az ugrás specialis­tája. Ez a gyakorlat sokat változott az elmúlt egy év során, de még most sem volt tökéletes, amit a pont­szám, a 9,90 is kifejezett. Az NDK tornásza után Bor­dán Dezső szaladt fel a do­bogóra, hogy kellő távolság­ba állítsa a ló káipáit, s el­lenőrizze, minden rendben van-e a szer körül. Borkai magabiztos léptekkel követ­te, nagyszerű, mondhatni optimális tempóban látott a körzésekhez. A közönség felszisszent, amikor a ván­dorokba kezdett, s aztán a taps is fölcsattant a Tho- mas-köröknél. A befejezés éppoly tökéletes volt, mint a kezdés, és Borkai lába még el sem érte a talajsző­nyeget, amikor minden je­lenlévő magyar csatakiál­tásba tört ki, s azt harsog­ta: Szép volt Zsolt, megvan, olimpiai bajnok vagy! A pontozók sem késlekedtek a győzelemhez szükséges 10- es megszavazásával. Ettől Darnyi Tamás kezdve már semmitől sem kellett tartani Borkainak, hiszen az utána következők legfeljebb csak behozhatták, meg nem előzhették. Az „egyenlítés” csak a bolgár Geraskovnak sikerült, aki Bilozercsevhez és Borkaihoz hasonlóan valóban rászol­gált a 10-esre. így alakult ki a szovjet, a magyar és a bolgár tornász között a hár­mas holtverseny, amely­nek következménye az volt, hogy sem ezüstöt, sem bronzot nem adtak ki... Guczoghy György a gyű­rűn próbálhatott szerencséi. A Bp. Honvéd kiválósága 9,875 ponttal érkezett a dön­tőbe, ehhez 9,825-öt tudott hozzátenni, amivel nem tu­dott előbbre lépni, sőt, po­zícióján rontott is, végül a nyolcadik helyen kötött ki. A magyar tornászlányokat már csak Storczer Beáta képviselte — a talajon. Mindhárom duplaszaltója jól sikerült, a legjobban a dupla bicska, de a Cukaha- rából is csak egy kicsit lé­pett el. A pontozók most 9,80-ra értékelték, egy ti­zeddel kevesebbre, mint a csapatversenyen. Pedig most is megérdemelte volna a magasabb pontszámot. A lé­nyeg azonban az, hogy így is ötödik lett, s 9,9-cel sem jutott volna magasabbra. Úszás A szöuli úszóversenyek zá- zónapján a két magyar re­ménység közül először Dar­nyi Tamás lépett rajtkőre a 200 méteres férfi vegyes úszásban, s ugyanolyan biz­tonsággal nyerte ezt a .szá­mot, mint néhány nappal korábban a 400 vegyest. Hogy a párhuzam folytatód­jék, a világcsúcs most is si­került. Ezzel már a harma­dik magyar úszóaranyérmet szerezte az olimpián, s való­színű lett, hogy a sportág éremtáblázatán Magyaror­szág az NDK és az Egyesült Államok mögött a rendkívül előkelő harmadik helyen vé­gez. Mivel Darnyi délelőtt a legjobb időt úszta, a négyes pálya jutott neki, két olda­lán pedig a legnagyobbnak tartott vetélytársak, a szov­jet Vagyim Jaroscsuk és az NDK-beli Patrick Kühl úsz­tak. A forgatókönyv ugyan­olyan volt, mint délelőtt, öt-, ven méterig a pillangfzó specialista Jaroscsuk másfél testhossznyi előnyt szerzett Darnyi előtt, de aki ismeri a magyar szuperklasszis ké­pességeit, az egy pillanatig sem aggódott. A második öt- venen, a háton Darnyi egy testhossznyira ' csökkentette hátrányát, s a mellúszás vé­Egerszegi Krisztina gén, százötven méternél már csaknem együtt haladt Ja- roscsukkal. Az utolsó ötven- re a szovjet úszó kifulladt, Darnyi úgy húzott el mel­lette, ahogy akart, s ahogy közeledett a falhoz, egyre biztosabbnak látszott, hogy megjavítja saját világcsú­csát, s úgy is történt: szen­zációs 2:00:17 perces idővel csapott célba. Ez 39 század­dal jobb, mint az általa ta­valy, a strasbourgi EB-n fel­állított régi világrekord. Ja- rocsukot Kühl is lehajrázta, a szovjet úszónak a bronz­érem maradt. Férfi 200 m vegyes, olim­piai bajnok: Darnyi Tamás (Magyarország), 2:00.17 p. — új világ- és olimpiai csúcs, 2. Patrick Kühl (NDK), 2:01.61, 3. Vagyim Jaroscsuk (Szovjetuniói’ 2:02.40. Az úszóversenyek utolsó előtti számában ismét volt magyar éremesély, s nem is akármilyen. Egerszegi Krisz­tina a második legjobb idő­vel került be a 200 méteres hátúszás fináléjába, a két NDK-s klasszis, Cathrin Zimmermann és Cornelia Sirch mellett úszott. Mit úszott, szinte repült! Jófor­mán alig érintette a vizet, olyan tökéletes volt a tech­nikája, — no persze ez an­nak is tulajdonítható, hogy mindössze 46 kiló, jóformán nincs is súlya . . . Százötven méterig a második helyen haladt Sirch mögött, mert a fordulóknál többnyire hát­rányba került, s azt a követ- kező hosszon kellett rendre ledolgoznia. Az utolsó ötve- nen aztán — ahogy azt pél­daképe, Darnyi Tamás és Szabó József is tette —olyan hajrába kezdett, hogy szinte lassított felvételnek tűnt a többiek úszása. Amikor győztesként a célba csapott, már jóval több mint egy testhossz volt az előnye az óriás termetű •' NDK-beli ül­dözői előtt. Kiss László ta­nítványa ezzel a negyedik magyar úszóaranyérmet szerezte Szöulban, s a többi sportágat is figyelembe véve a nyolcadikat! Egerszegi Krisztina 2:09.29 perces ered­ménye nemcsak új olimpiai és országos, hanem Európa- csúcs is. A régit • Cornelia Sirch (NDK) tartotta 2:09.91 perccel 1982 óta. A magyar úszók olimpián utoljára 1952-ben, Helsinkiben sze­reztek négy első helyet. Az úszóversenyek összesí­tett éremtáblázatán az NDK lett az első 11 arannyal, 8 ezüsttel és 9 bronzzal, az Egyesült Államok (8, 6, 4), Magyarország (4, 2, 0) és a Szovjetunió; (2, 2, .5) előtt. Nagy-Britanriia, Ausztrália, Bulgária, Suriname, az NSZK és Japán egy-egy aranyérmet szerzett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom