Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám
1988. szeptember 3., szombat Somogyi Néplap 3 Nyilatkozat a munkanélküliségről Közérzet, hit, bizalom Pusztakovácsi építőkockák A szocializmus alapelvei- vel oly sokáig összeegyeztethetetlennek tartott munka- nélküliség megjelent a magyar gazdaságban is. Sőt, azt is hallani, hogy az évtized végéig 200 ezer ember marad állás nélkül. Valójában milyen munkanélküliséggel kell számolnunk, mit tesz a foglalkoztatási gondok enyhítésére a munkaügyi kormányzat — erről tájékoztatta Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője Bajkó Erikát, az MTI munkatársát. MTI: Hivatalosan kit tekintenek ma munkanélkülinek, s hányán vannak? Mit tesznek mielőbbi elhelyezkedésük segítése érdekében a munkaügyi szervek? Rózsa József: Ma a munkanélkülieknek hivatalosan két kategóriáját különböztetjük meg. Az egyik csoportot azok alkotják, akiknek felszámolás vagy átszervezés miatt a munkáltatójuk felmondott, s mivel lakóhelvüx környezetében rövid ;dőn belül nem biztosított az új- raelhelyezkedésük, hat hónapig jogosultak felmondási idejük meghosszabbítására, s további hat hónapig az elhelyezkedési támogatásra. A másik csoportba mindazok beletartoznak, akiknek bármilyen más egyéb okból nincs munkájuk, de szeret nének elhelyezkedni, ezért a munkaerő-közvetítő szerveknél nyilvántartásba vétetik magukat. Ide tartoznak azok ■is, akik saját akaratukból váltak meg a régi munkahelyüktől. À hivatalosan is munkanélkülinek minősülök száma 10—15 ezer között mozog, közülük mintegy 1000— 1500-an jogosultak állami segítségre, azaz felmondási idejük meghosszabbítására, elhelyezkedési támogatásra. A munkaerő-közvetítő szervek a jelentkezőket folyamatosan tájékoztatják a betölthető állásokról, a legnehezebben elhelyezkedő rétegek számára pedig a közhasznú munka lehetősége is adott. Ezenkívül az irodák szakképesítést adó tanfolyamok szervezésével is foglalkoznak, és még a pályaválasztáshoz is segítséget nyújtanak. MTI: A gazdaság szerkezetének átalakítása, a struktúraváltás — amely nélkül nem lehet kibontakozás — menynyiben befolyásolja a munkanélküliség alakulását, va lóban elkerülhetetlen veiejá rója a 200 ezer munkanélküli? R. J.: A kétszázezres nagyságrendről magam is hallottam, annak megalapozottságáról azonban nem vagyok meggyőződve. Igaz, a struktúra átalakítása még csak most kezdődött meg. Ha felgyorsul, a munkanélküliek száma a jelenleginél minden bizonnyal több lesz, de a 200 ezres szám véleményem szerint így is messze eltúlzott. Arra mindenképpen föl kell készülnünk, hogy a struktúraváltás kapcsán felszabaduló munkaerő számára megfelelő munkalehetőségeket biztosítsunk. Ennek egyik feltétele, hogy legyen munkahely. Ennek forrásául részben a költségvetési támogatások visszafogásával megtakarított pénzek szolgálhatnak. Ugyanakkor a munkaügyi kormányzat olyan képzési rendszer kialakításán dolgozik, amelynek célja a munkanélküliséget megelőző szakmatanulás. Az ilyen típusú tanfolyamok szervezését a foglalkoztatási alapból finanszírozhatnánk, s igény szerint indíthatnánk. Áz ésszerűség érdekében az ÁBMH a megyei tanácsokkal, a munkáltatókkal együttműködve felméri, hogy az egyes térségekben milyen lesz a munkahelyi struktúra, mely szakmák s milyen mértékben lesznek keresettek. MTI: Az. elhelyezkedési támogatást már ma is sokan munkanélküli segélyként emlegetik. Lesz-e nálunk is munkanélküli segély, ha igen, kik kaphatják majd? R. J.: A munkanélküli segély rendszerének kimunkálása előrehaladott állapotban van. A munkanélküli segélyezést szabályozó minisztertanácsi rendelet tervezetének előkészítése körül sok a vita. Maga a rendelet 10— 12 oldal lenne, a hozzá kapcsolódó, állami és társadalmi szervektől, vállalatoktól érkezett észrevételek, javaslatok már most is mintegy 150 oldalnyi írásos anyagot tesznek ki. Ezeknek a feldolgozása folyik. A sok észrevétel, vita miatt a munkaügyi kormányzat úgy véli, hogy az eddiginél szélesebb körű, igazi társadalmi vitára van szükség a nézetek egyeztetéséhez, ami azonban hosszabb időt vesz igénybe. A társadalmi vita jövőre lesz. A munkanélküli segély rendszerének kialakítását az teszi szükségessé, hogy a munkanélküliek jelenlegi állami támogatásának rendszere egyrészt túlságosan kötött, szűk körű, más szempontból viszont rendkívül nagyvonalú. A meghosszabbított felmondási időre járó segély — amelyet akár már ma is munkanélküli segélynek nevezhetnénk — jelenleg megegyezik az átlagkeresettel, s erre sehol a világon nincs példa. A változtatás mértékéről folyik a vita; vannak olyan vélemények, hogy ne csökkenjen, mások — főként az állami szervek és a vállalatok — szerint a munkanélküli segély nem lehet több az átlagkereset 60—70 százalékánál. A tényleges arányt valahol e kettő között kell kialakítani, egyfajta közmegegyezéssel, hiszen ezeket a segélyeket a lakossági adóbevételekből fizetjük majd. A legtöbbet vitatott kérdés, hogy a munkanélküli segély szempontjából ki számítson munkanélkülinek; csak az, akinek a munkahelyét felszámolták, vagy az is, aki maga mondott fel, netán valamilyen más, személyéhez fűződő okból elbocsátották. Azoknak a köre, akiket ma munkanélküliként az állam segéllyel is támogat, szűk.. Ezt szélesíteni kell. Kérdés, hogy ez a szélesítés a teljes- körűséget jelentse-e — minden munka nélkül levőt beleszámítva —, vágy a fokozatosságot. A munkanélküli segélyben részesülők számára képzettségi szintjüknek megfelelő munkaalkalmat kell majd biztosítanunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kimondottan csak az eredeti szakmájukban, hanem ha arra mód és lehetőség kínálkozik, ahhoz közel'álló, alapképzettségüknél fogva könnyen elsajátítható rokonszakmában is. MTI: A munkanélküli segély csak átmeneti megoldás lehet, az emberek munkával szeretnék megkeresni a megélhetésükhöz szükséges pénz!,. R. J.: A jövőben is folytatódnak a munkahelyteremtő beruházások. A foglalkoztatási alapból már az idén is mintegy ötezer új munkahely létesítését támogattuk, ezt jövőre meg lehetne duplázni. A munkanélkiüiség elkerülésének másik lmetősége az iskolarendszer olyan átalakítása, hogy a fiatalok valóban keresett, konvertálható szaktudásra tegyenek szert. A művelődési tárca a közeljövőben terjeszti elképzeléseit a kormány elé a középfokú szakképzés javításáról, s ebben már ilyen törekvések is fellelhetők. Gondolkozunk a munkaerő-keresletben és -kínálatban már most is tapasztalható területi feszültségek feloldásának lehetőségein is. Távlati terveink között szerepel, hogy a leginkább indokolt esetekben, a foglalkoztatási alap terhére részben vagy egészében átvállalnánk azoknak az embereknek a lakáscseréből adódó veszteségeit, akik környékükön végképp nem tudnak elhelyezkedni, viszont másutt nagy szükség lenne rájuk. A falon nemzetiszínű szalaggal körbefont, gyönyörű aratókoszorú. A kalászok dúsan kapaszkodnak egymásba, jelezve: csak ilyen tömör együttlétben adhatnak igazi boldogságot az embernek. Mint ahogy az ember is csak akkor alkothat igazán nagyot, sikereset, ha törekvéseiben nem marad magára. Mintha hangosan gondolkodna, csendes szóval, de határozott meggyőződéssel mondja Berend Ferenc : — Igen, az arányok. Úgy vélem, rendkívül fontos, hogy a gazdaságépítéssel ■együtt, vele párhuzamosan, az emberi építést is folytassuk. Hogy jó közérzete legyen az itt élőknek; legyen hitük, bizalmuk, érezzék az ide tartozás örömét... Igen ... így sokkal elviselhetőbbek a.z idetartozás gondjai, nehézségei is ... Ez utóbbiból a nyolcvanas évek közepére túl sok lett Pusztakovácsiban. Népte- lenedtek a faluk — Somogy- fajsz, Libickozma, Nikla, Pusztakovácsi —, töredezett, forgácsolódott a holnapba vetett hit. — Nem is olyan egyszerű ám az arányt megtalálni! — emeli föl a hangját az elnök. — Mert a közérzet javítása olykor ütközik a gazdasági érdekkel. — Ügy vélem — vetem ■közbe —, hogy a közérzet a foglalkoztatáson, a biztos megélhetésen túl főként apróságoktól függ. Egy tiszA Magyar Gazdasági Kamara erősíteni kívánja regionális bizottságainak munkáját, s ezáltal növelni szerepét a vidék gazdasági életében. Mi a teendő a Dél- Dunántúlon? Erről kérdeztem Gulyás Józsefet, a területi kamarai bizottság elnökét. — A kamara tekintélye az utóbbi években megnőtt, az országos döntések meghozatalakor mind többet nyom a latban a véleménye. Az öt regionális bizottság szerepe is változott, de a haladás még nem akkora a területi munkában, mint országosan. A vállalatok érdeklődése " növekszik. 1982-ben a régióban 100 tagja volt a kamarának, ma már másfélszer annyi van. Mind több gazdasági in- formációb segítséget tudunk adni a vállalatoknak, s a nemzetközi kapcsolatok, a határ menti kereskedelem javításában különösen értékes támogatást adunk a tagoknak. E téren nagyobb a fejlődés. Ám a regionális, a megyei gazdasági döntések meghozatala előtt a helyi irányító szervek, szervezetek még nemigen számítanak ránk. A hiba azt hiszem kétoldalú. A kamara területi bizottságát nem vették eléggé komolyan, de mi sem törekedtünk kellő erélilyel rá, hogy meghallgattassék szavunk és ezáltal tagvállalataink véleménye. tességgel meghallgatott panasztól, egy köznapi kérés gyors teljesítésétől, néhány érlelődő szótól, egy együtt- szomorkodástól, együttne- vetéstől.-.. — Ez nem vitás. De vegyük a legfrissebb példát. Ennek a két nyári hónapnak a pusztító aszálya legkevesebb tíz—tizenegy millió forint értéket semmisített meg a határban. Mit tesz az ember ilyenkor? Még hátravan néhány hónap, keresi a veszteség mérséklésének, enyhítésének módját. Nyilvánvalóan megmarkol minden forintot, amit csak lehet. Ami még nem megy a napi munka rovására! Elhalasztódhatna ilyenkor egy szolgálati lakás szükséges tatarozása? Gazdasági .érdekből talán igen. De meggyőződésem: a közérzetet oly mértékben rontaná, hogy nagyobb kár lenne, mint a tatarozás költsége. Ilyen ütközésre gondolok, az ilyen arányok fokozott figyelemmel kísérésére... Igazat kell adnom Berend Ferencnek, aki tulajdonképpen az egész témát onnan indította, hogy nehéz helyzetben előrejutni csak olyan közösséggel lehet, ahol erős az egymás iránti bizalom és nem a. szavakban él, hanem a mindennapok valósága az összetartozás. A két évvel ezelőtti mélypontról való fölemelkedés göröngyös útján ennek az évnek az volt a fő célja: legyen rend az állattenyész— Hogyan lehet előrelépni? — Erősíteni kell a megyei társelnökök funkcióját, és függetlenített megyei munkatársaknak is dolgozniuk kell a közeljövőtől. Személyi változások lesznek, hiszen magam is leköszönök, mert nyugdíjba megyek a Hunor vezérigazgatói székéből, a kamarának viszont gyakorló vezetőre van szüksége az elnöki poszton. De személyektől függetlenül a cél elérésének módja , az, hogy mind több kamarai szolgáltatást kell nyújtani a tagvállalatoknak, mind hatékonyabban kell összegyűjteni véleményüket és mind erőteljesebben képviselni kell ezt a véleményt a megfelelő fórumokon. Ha úgy tetszik: ki kell követelni magunknak a szükséges szerepet. A helyi gazdasági döntések meghozatalakor éppúgy hangoztatni kell a regionális bizottság álláspontját, esetleg ellenvéleményét, mint ahogyan az országos szinten jó ideje megtörténik. — Van rá remény, hogy a megyei testületek, a pártbizottságok, tanácsok kellő súlyú félként elfogadják a területi kamarai bizottságokat? — Természetesen van. Hiszen a területi erősödés kamarai célja egybevág az országos áramlatokkal. Mi magunk mindent elkövetünk, hogy a vidéki lemaradás tésben. Ami a szarvasmarha-ágazatot illeti, minden jel arra vall: teljesülnek a szándékok. Két hónap múlva befejeződik a huszonhárommillió forintos rekonstrukció, a megújuló és a létszámbővítést ds lehetővé tevő telepen máris javulnak az eredmények. A juhászat rendbetétele is megkezdődött, a szűkös anyagiak miatt azonban ennek a végére csak jövőre tehetnek pontot. — Biztos alapokat akartunk az idén teremteni — magyarázza az elnök. — A termeléssel összefüggő tenni valókon túl azért változtattunk a szervezeti, az érdekeltségi rendszeren. Megszerveztük az önelszámolási egységeket. Tény, hogy nem működik még hibátlanul, tanuljuk a gyakorlatot, de van eredménye, ösztönöz, és biztosan jó lesz. Mindezzel együtt ez a .szörnyű szárazság áthúzta szándékainkat. Amit nagyon szerettünk volna — s most már meggyőződéssel mondom, hogy nagyon sokan nagy odaadással dolgoztak érte a mi falva- inikban —, a biztos alapok nem lesznek meg az év végére. — Sem a tekintetében nem látom, sem a hangjában nem érzem a kudarc keserűségét. — Még nem tudom, hogy hogyan és miként, de biztos vagyok benne: valamit ki fogunk találni, hogy mérsékeljük ezt a kivédhetetlen csapást. Ehhez közvetve az csökkenjen. Az egyik regionális bizottság kísérletképpen át fog alakulni önálló területi kamarává. Ha azután úgy látszik, hogy ez a szervezeti forma a célszerűbb, akkor bizonyára nem csupán kísérlet .marad az átalakulás. — Netán a dél-dunántúli bizottság pályázik erre a szerepre? — Hadd ne válaszoljak a kérdésre. Én már nyugdíjas leszek. Ha nem a pihenésre készülődnék, akkor elsőként jelentkeznék „kísérleti nyúlnak”. — Mi hasznuk származhat a tagvállalatoknak abból, hogy a regionális bizottság erősödik? — Önmagát gerjesztő folyamat a kamara gyarapodása. Ha több a vállalatunk, akkor nagyobb a súlyunk. Ha nagyobb a súlyunk ... A gazdálkodó szervezetek pártján álló, őket képviselő, segítő, nekik szolgáltatásokat nyújtó „alakulat” a miénk. Az új vállalkozásokat, a járatlan úton elindulókat, a változtatni kívánókat támogatni akarjuk. Most a legfontosabb célok egyike mindenütt a külkapcsolatok erősítése, a betörés a világpiacra, a külföldi tőke behozatala. E téren a kamarai tapasztalat nélkülözhetetlen. Persze nemcsak tanácsokat tudunk adni. Külföldi bemutatkozásokat is szervezünk, ostorozzuk azt a hibát, hogy a mais hozzá tartozik, hogy szeretnénk még többet nyújtani az itt élőknek. Két évvel ezelőtt a nagyüzem támogatásával és segítségével indult el a háztáji sertéstermelés. Az akkori ezerháromszáz helyett az idén már kétezernyolc- száz—háromezer hízó kerül ki a szövetkezet háztáji gazdaságaiból. Terjed az olajtöktermelés, szerveződik a gyógynövénytermelés, a közeljövőben málnatermelő szakcsoport alakul. — Azt szeretnénk, hogy aki szövetkezethez tartozik, itt dolgozik, annak jól menjen a sora, érezze jól magát ... Tizenegy ösztöndíjasa van a szövetkezetnek, s az elvándoroltak — köztük sok fiatal — egyre gyakrabban kopogtatnak az iroda ajtaján. Visszajönnének... Az aratókoszorú kalászai sűrűn kapaszkodnak egymásba. Pusztakovácsiban egy kicsit emberi jelképpé is vált az idén ez a koszorú ... Vörös Márta gyár bemutatók sokszor majdcsaknem a folklór szintjén maradnak a nemzetközi vásárokon. De nemcsak bírálunk, hanem módszert is adunk hozzá, hogy ennél a szintnél magasabbra kerülhessünk. Közhely, hogy a kamara munkája nagyon sokrétű. Az egyszerű tolmácsszolgálattól a jövő tervezésének befolyásolásáig terjed. Meg kell találnunk helyünket, szerepünket a régiókban is, épp azon a szinten, ahová a kamara való. Nem akarunk nagyobbak lenni önmagunknál, de alább sem keli adnunk, mintamennyire fontosak vagyunk. — Néhány példát fölsorolna rá, hogy hol követelhet nagyobb szerepet a kamara itt délen? — A régióban a szanálásra, illetve a felszámolásra ítélt cégekről általában tudomást sem szerzünk hivatalosan. Persze a szóbeszédek ide is elérnek, de az kevés. Az országos súlyú csődök esetében mindig leteszi a garast a Magyar Gazdasági Kamara. Véleményét igénylik is. A kisebb, helyi tönkrejutásokról nem kérdezik meg a területi kamarai bizottságot. Pedig volna egykét tippünk ... Közismert az is, hogy itt, a Dunántúl déli megyéiben sok a „gyarmat”, a budapesti központú gyáregység. Ezek sokszor hamarabb kapják meg az időszerű gazdasági infoi'mációkat tőlünk, mint a saját központjuktól. Tehát a gyáregységek támogatása terén is erősíthetjük munkánkat. Ez utóbbi esetben egyébként általában könnyen megtaláljuk az összhangot a megyei irányító testületekkel. l. P. Dél-dunántúli teendők Erősödni kíván a kamara regionális bizottsága
