Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-19 / 224. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLIV. évfolyam, 224. szám Ára: 1,80 Ft 1988. szeptember 19., hétfő A TER Életre kelt egy tér Kaposváron: a Csokonai köz. A ' hagyományteremtő szabadtéri szoborkiállítás is tanulságot szolgáltatott arra, hogy az Igényes programok iránt van érdeklődés. A hagyományokat csupán folytatja a Csokonai köz új keletű rendezvénye — gondoljunk csak a Margit téri napokra. Itt a rendezvények színes kavalkádja kínált a tanév előtti hétvégén gazdag, igényesen szórakoztató programot a családoknak, legfőképp a gyerekeknek. Miben hasonlatos az első szabadtéri szoborkiállítás és a Margit téri napok? Csaknem tíz éve lakásom északra néző ablakai a Margit térre nyílnak. Am térré csak azáltal vált, hogy alkalmanként sátrakat, rögtönzött színpadokat telepítettek a zöldbe és a betonmezőbe a Somogy Megyei Művelődési Központ lelkes munkatársai. Bábelőadásra hívták a környék lakóit, akik később a táncházban is jól érezték magukat. Aki egyszer is megfordult korábban a téren, úgy érezhette, mintha búcsúban járna. A hagyományőrzés is bekapcsolódott a programba. Miért is van fontos szerepe e helyen a hagyományőrző rendezvényeknek? Az új lakóházakban sokan élnek olyanok, akik vidéki otthonukat hagyták el a városi életmódért (munkahelyért), a gyökerek a faluba is vezetnek. A városban született gyerekek csak egy részének új a hagyományápolás, hiszen sokan kötődnek közülük is a magyar faluhoz szüleik, nagyszüleik révén. A lakótelepi házak zsúfoltsága, a lakások kis mérete ugyan sok zavart okoz azoknak, akik itt élnek. Ugyanakkor kihasználatlan terek éktelenkednek a négyszintes és toronyházak között. Néhány éve szorgalmaztuk már, hogy ezeket a háztérközöket hasznosítsák. A Margit tértől délre például néhány sportlétesítmény kaphatna helyet: çgy teniszpálya, vagy egy minigolfpálya, a kisebbeknek pedig ötletes kerti játék. Láttam a téren lakókat, amint a ház előtt virágokat, fákat ültettek, kiskertet gondoztak. Mintha alábbhagyott volna ez a szorgalom a beköltözés után. Csupán szándékukat voltak képesek kifejezni az otthonosság megteremtésében, de maguk erejéből többre nem tellett, kiégett a fű, mert nem volt öntözősla- guk, elhervadtak a virágok, mert a talajt nem cserélték ki. Most újabb lehetőség nyílt a városban arra, hogy egy tér életre keljen. Nem láttam még any- nyi embert, aki érdeklődött volna valaha is a szobrászat iránt, mint hétfő óta a Csokonai közben. Él a tér. Nemcsak a szobrok éltetik, hanem azok az emberek is, akik megállnak, hogy nézelődjenek. Azt gondolom, sok olyan tér van még Kaposváron — és nemcsak itt —, amelyet be lehetne népesíteni. A többségét együtt a lakossággal, azokkal, akik gondoskodnának az ottani értékek megőrzéséről, a fákról és padokról, a különféle létesítményekről. Horányi Barna Sxinpompáé megnyitó Sxöulban Grósz Károly felszólalása Elkezdődtek a XXIV. olimpiai játékok HEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET DEBRECENBEN Az országban elsőként megyei pártértekezletet tartottak szombaton Debrecenben, összehívásáról — a párttagság kezdeményezésére — ez év július 15-i ülésén döntött a -Hajdú-Bihar Megyei Párt- bizottság. A Magyar Gördülőcsapágy Művek tanácstermében tartott tanácskozáson részt vett és felszólalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Ott volt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT és a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. Hajdú-Bihar megye több mint 17 és fél ezer kommunistája képviseletében 355 küldött tanácskozott az országos pártértekezlet állás- foglalásából adódó legfontosabb helyi tennivalókról, a megyében kialakult politikai helyzetről, s megújította a vezető testületeket is. Postás Sándor első titkár a megyei pártbizottság írásos előterjesztéséhez és állásfoglalás-tervezetéhez fűzött szóbeli kiegészítésében utalt arra, hogy a májusi országos pártértekezlettel elkezdődött politikai reformfolyamat következetes végrehajtása, a helyi pártélet megújítása érdekében került sor a megyei pártfórumra. összehívását indokolta az is, hogy -Hajdú- Bihar megye helyzetének megítélése a közvéleményben jóval kedvezőtlenebb, mint ahogyan az elmúlt évek eredményei alapján reális volna. A valóságos értékeket — mondotta — háttérbe szorítják, elferdítik azok a közvéleményt hónapok óta foglalkoztató problémák, amelyek néhány vezetőnek a párt normáit és a jogot is sértő magatartásával kapcsolatosak. Az első titkár javasolta: a pártértekezlet kötelezze az újjáválasztott párt- bjzottságot, hogy a megye közvéleményét negatívan be(Folytatás a 2. oldalon) HA VÁLTOZIK A KOMPMENETREND Erős őszi forgalom Szántód és Tihany rév közt Hét éve készült a Koreai Köztársaság a XXIV. Nyári Olimpia megnyitójára. S az is túlzás nélkül állítható, hogy az egész sportvilág osztozott a dél-koreai rendezőkkel' ebben a készülődésben és várakozásban, hiszen úgy tűnt, 12 év után gyakorlatilag teljes mezönyű lesz a sportolók e legnagyobb seregszemléje. A nagy nap, szeptember 17.-e reggelén órákkal az ünnepélyes megnyitó kezdete előtt hatalmas tömeg ka- vargott az olimpiai stadion környékén, a Samsong metróállomás kijáratai és a szakadatlan sorokban érkező autóbuszok ontották az eseményre siető szöuliakat — s a külföldi turistákat, újságírókat is. Az idő pompás volt, egyetlen felhő sem takarta el a napot, szinte kánikulai meleg fogadta a stadionba érkezőket. A 73 ezres stadionban már egy gombostűt sem lehetett leejteni, amikor fél órával a hivatalos kezdés előtt a hatalmas eredmény- jelző tábla mátrix-képernyőjén az újkori olimpiák történetét felelevenítő film kezdett peregni, rövid jeleneteket felvillantva valamennyi eddigi játékokról. Pontos időzítéssel az alkotás utolsó képsorai akkor értek véget, amikor — hajszálra 10.30 órakor — felcsendült a zene, s a táblán az olimpiai film a Han-folyón a megnyitóval egy időben zajló vízi parádé közvetítésének adta át a helyét. Kék és fehér léggömbök százai emelkedtek a magasba, s a dísztribünnel szem- ‘•beni dobogón a táncosok a Hajnali séta című alkotás előadásába kezdtek. 10.40 órakor zászlós fiatalok futottak a gyepszőnyeg közepére, miközben 1248 dobos vonult a futópályára. Félelmetes dübörgés töltötte meg a betonkatlant, amikor a több mint ezer ütő a dobokra vágódott. A hangerő még csak fokozódott, amikor hat óriásdobot vontattak a pálya közepére, végül 10 óra 45 perckor egy legalább három méter hosszú és ugyanolyan magas ütőhangszer is a stadionba gördült. A dobparádé 10 óra 49 perckor fejeződött be, ekkor tűzijáték jelére az olimpiai kandeláberből óriás léggömbök emelkedtek a magasba. Egyidejűleg fehér tüllruhás táncosnők szaladtak a fűre, s „Az ég, a föld és az ember” című tánckompozíciót adták elő. Közben sportmezes fiatalok állták körül őket a futópályán, s a helycserét követően a Teremtés fénye című táncmű következett. Tapsvihar csattant a nézőtéren, amikor a fiatalok élőképe a 88-as számot, azaz az olimpia évét rajzolta ki a gyepre, majd pedig az angol nyelvű Welcome, azaz „Isten hozott” feliratot. S 11 óra 5 perckor megkezdődött a sportolók bevonulása. A megnyitó reggelén a The Seoul Olympian című lap közölte, hogy a bejelentkezett 161 ország közül csupán Madagaszkár nem küldte el versenyzőit, így a végső pontos adatok szerint 160 nemzet 9627 sportolója vesz részt a játékokon. (Folytatás a 4. oldalon.) Ma változik meg a balatoni kompok menetrendje. Tegnap még negyven percenként kellett indulniuk a hajóknak, ma már óránként indítják a kompjáratokat. Szántód révből reggel héttől este nyolcig, Tihany révből reggel fél héttől este fél nyolcig lehet átjutni az egyik partról a másikra. Ám, mint tegnap a szán- tódréviektől megtudtuk : a menetrend nem szentírás, szükség szerint sűrítik az indítást. Vasárnap délelőtt néhányszor elő is állt ez a helyzet, s nem negyven, hanem húsz percenként ment akkor a Baross és a Kossuth motoros. Többségbe kerültek a külföldiek. NSZK-beli és osztrák buszok sokasága akart átkelni a réven, valamint nyugat- és keletnémet személyautók sorakoztak elsősorban a kompokon. Elvétve magyar busz és autó is akadt azért. A Mahart balatoni leány- vállalata december 18-ig hirdette meg a kompközlekedést. Addig még többször változik majd a menetrend, ritkítják az indítást. De az elv valószínűleg az marad: ha nagy a szükség, akkor a meghirdetettektől el lehet térni. A derűlátók még az elmúlt nyálkás, esős, hűvös napokban is bíztak benne, hogy lesz még szép, enyhe, napos október is, rozsdásodó falevelekkel színezett vénasszonyok nyara... A borúlátók viszont (látván a borút) már a fűtésről kezdtek gondolkodni. Itt az ósz, mindjárt tél lesz, rá kell nemsokára tenni az első lapát szenet, be kell kattintani a gázkonvektor gyújtólángját, oda kell tenni a lavórt a radiátor alá, mert megint biztosan csöpögni fog ... Balogh Sándor, a Sávház és környékének fűtője nagyon megrökönyödött, mert kezdetben azt hitte: arra akarom biztatni, hogy fütsön be. Amikor megnyugtattam, hogy ném várok ilyesmit tőle, akkor már nyugodtabban válaszolt: — En bármikor be tudnám indítani a fűtést, minden készen áll. Két-három óra alatt megmelegíteném a radiátorokat. A karbantartáson túl vagyunk. Minden rendben. Hasonló helyzetről számolt be Ernst Róbert a Krénusz kazánházból: — Három hete befejeztük itt nálam a nyári munkát, ha szükség lenne rá, akkor azonnal indíthatnám az üzemet. A próbafűtés október első napjaiban várható. A közelben, a másik Honvéd utcai szolgálati helyen Gál Gyula a fűtő. ö is úgy saccolta: október elején valamikor próbafűtést tart majd. — Október elseje szombatra esik, lehet, hogy akkor? — Hát, a főnökök még nem mondták, de meg merem jósolni, hogy igen. Mert általában minden évben október első hétvégéjén csináljuk a próbafűtést. Különben, ha főnöki utasítás érkezne, akkor akár ebben a pillanatban begyújthatnám a kazánt. De most süt a nap szerencsére. Szerencsére tegnap délelőtt valóban sütött és langyos is volt a szabadban. Es talán így lesz ez még néhány hétig. Talán nem... Ha a hidegre gondol, akkor Horváth György, a Kinizsi-lakótelepi kazánház fűtője is nyugodt. Tegnap azt mondta: — Hat kazánom van. Be tudnék fűteni. Annyi berendezés üzemképes, amennyi az induláshoz kell. Hogy azután másutt milyen a helyzet, azt nem tudom. Nekem nem fáj a fejem, nem félek az ősztől. Másutt... A legnagyobb egység a Kanizsai utcában levő tömbfűtőmű. Ott tegnap délelőtt két fűtő szolgált. Lö- czi Béla és Farkas János. Előbbi — némiképp tartózkodón — így beszélt: — Mi csak fűtők vagyunk. Semmit sem mondhatunk a mások dolgáról, az egész hálózatról. — Nem is az érdekel, hanem az, hogy maguk be tudnának-e fűteni? — A kazánok jók. Azokon, no meg rajtunk nem múlik. Szerintem be lehetne fűteni bármelyik pillanatban. Farkas János erre rábólintott: — Valószínűleg tudnánk fűteni. De nem kell. Meleg van. így hát — meglehetősen nagy zajjal — egyelőre csak a meleg vizet adó rendszer működik, s pumpálja a fürdőszobákba, a konyhákba a fürdéshez, mosogatáshoz, főzéshez valót. Lőczi Béla még hozzátette: — Minden rendesen, szépen, csöndben megy. Ma eddig csak egyetlen kicsi áramkimaradást jegyeztem föl. De ezeket megszoktuk, csupán néhány pillanatig tartott a mostani is. Kikísért még a nagy épület kapuján, odaballagott az időjárásjelző házikóhoz, kinyitotta az ajtaját és a mérőeszközök objektív tényeit is rögzítve meggyőződött arról, amit bárki érezhetett hőmérő nélkül is: ha nincs felhő, akkor kellemesen simogat még a szeptemberi nap. Luthár Péter
