Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLIV. évfolyam, 224. szám Ára: 1,80 Ft 1988. szeptember 19., hétfő A TER Életre kelt egy tér Ka­posváron: a Csokonai köz. A ' hagyományteremtő sza­badtéri szoborkiállítás is tanulságot szolgáltatott ar­ra, hogy az Igényes prog­ramok iránt van érdeklő­dés. A hagyományokat csupán folytatja a Csoko­nai köz új keletű rendez­vénye — gondoljunk csak a Margit téri napokra. Itt a rendezvények színes kavalkádja kínált a tanév előtti hétvégén gazdag, igényesen szórakoztató programot a családoknak, legfőképp a gyerekeknek. Miben hasonlatos az el­ső szabadtéri szoborkiállí­tás és a Margit téri na­pok? Csaknem tíz éve laká­som északra néző ablakai a Margit térre nyílnak. Am térré csak azáltal vált, hogy alkalmanként sátra­kat, rögtönzött színpado­kat telepítettek a zöldbe és a betonmezőbe a So­mogy Megyei Művelődési Központ lelkes munkatár­sai. Bábelőadásra hívták a környék lakóit, akik ké­sőbb a táncházban is jól érezték magukat. Aki egy­szer is megfordult koráb­ban a téren, úgy érezhet­te, mintha búcsúban jár­na. A hagyományőrzés is be­kapcsolódott a program­ba. Miért is van fontos szerepe e helyen a hagyo­mányőrző rendezvények­nek? Az új lakóházakban sokan élnek olyanok, akik vidéki otthonukat hagyták el a városi életmódért (munkahelyért), a gyöke­rek a faluba is vezetnek. A városban született gye­rekek csak egy részének új a hagyományápolás, hi­szen sokan kötődnek kö­zülük is a magyar falu­hoz szüleik, nagyszüleik révén. A lakótelepi házak zsú­foltsága, a lakások kis mé­rete ugyan sok zavart okoz azoknak, akik itt élnek. Ugyanakkor kihasználat­lan terek éktelenkednek a négyszintes és toronyhá­zak között. ­Néhány éve szorgalmaz­tuk már, hogy ezeket a háztérközöket hasznosít­sák. A Margit tértől délre például néhány sportléte­sítmény kaphatna helyet: çgy teniszpálya, vagy egy minigolfpálya, a kisebbek­nek pedig ötletes kerti játék. Láttam a téren la­kókat, amint a ház előtt virágokat, fákat ültettek, kiskertet gondoztak. Mintha alábbhagyott vol­na ez a szorgalom a be­költözés után. Csupán szándékukat voltak képe­sek kifejezni az otthonos­ság megteremtésében, de maguk erejéből többre nem tellett, kiégett a fű, mert nem volt öntözősla- guk, elhervadtak a virá­gok, mert a talajt nem cserélték ki. Most újabb lehetőség nyílt a városban arra, hogy egy tér életre kel­jen. Nem láttam még any- nyi embert, aki érdeklő­dött volna valaha is a szobrászat iránt, mint hét­fő óta a Csokonai közben. Él a tér. Nemcsak a szob­rok éltetik, hanem azok az emberek is, akik megáll­nak, hogy nézelődjenek. Azt gondolom, sok olyan tér van még Kaposváron — és nemcsak itt —, ame­lyet be lehetne népesíteni. A többségét együtt a la­kossággal, azokkal, akik gondoskodnának az ottani értékek megőrzéséről, a fákról és padokról, a kü­lönféle létesítményekről. Horányi Barna Sxinpompáé megnyitó Sxöulban Grósz Károly felszólalása Elkezdődtek a XXIV. olimpiai játékok HEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET DEBRECENBEN Az országban elsőként me­gyei pártértekezletet tartot­tak szombaton Debrecenben, összehívásáról — a párttag­ság kezdeményezésére — ez év július 15-i ülésén döntött a -Hajdú-Bihar Megyei Párt- bizottság. A Magyar Gördü­lőcsapágy Művek tanácster­mében tartott tanácskozáson részt vett és felszólalt Grósz Károly, az MSZMP főtitká­ra, a Minisztertanács elnöke. Ott volt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a TOT és a nádudvari Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet elnöke. Hajdú-Bihar megye több mint 17 és fél ezer kommu­nistája képviseletében 355 küldött tanácskozott az or­szágos pártértekezlet állás- foglalásából adódó legfonto­sabb helyi tennivalókról, a megyében kialakult politikai helyzetről, s megújította a vezető testületeket is. Postás Sándor első titkár a megyei pártbizottság írá­sos előterjesztéséhez és állás­foglalás-tervezetéhez fűzött szóbeli kiegészítésében utalt arra, hogy a májusi országos pártértekezlettel elkezdődött politikai reformfolyamat kö­vetkezetes végrehajtása, a helyi pártélet megújítása ér­dekében került sor a megyei pártfórumra. összehívását indokolta az is, hogy -Hajdú- Bihar megye helyzetének megítélése a közvélemény­ben jóval kedvezőtlenebb, mint ahogyan az elmúlt évek eredményei alapján reális volna. A valóságos értékeket — mondotta — háttérbe szo­rítják, elferdítik azok a köz­véleményt hónapok óta fog­lalkoztató problémák, ame­lyek néhány vezetőnek a párt normáit és a jogot is sértő magatartásával kapcso­latosak. Az első titkár java­solta: a pártértekezlet köte­lezze az újjáválasztott párt- bjzottságot, hogy a megye közvéleményét negatívan be­(Folytatás a 2. oldalon) HA VÁLTOZIK A KOMPMENETREND Erős őszi forgalom Szántód és Tihany rév közt Hét éve készült a Koreai Köztársaság a XXIV. Nyári Olimpia megnyitójára. S az is túlzás nélkül állítható, hogy az egész sportvilág osz­tozott a dél-koreai rende­zőkkel' ebben a készülődés­ben és várakozásban, hiszen úgy tűnt, 12 év után gya­korlatilag teljes mezönyű lesz a sportolók e legna­gyobb seregszemléje. A nagy nap, szeptember 17.-e reggelén órákkal az ünnepélyes megnyitó kezde­te előtt hatalmas tömeg ka- vargott az olimpiai stadion környékén, a Samsong met­róállomás kijáratai és a sza­kadatlan sorokban érkező autóbuszok ontották az ese­ményre siető szöuliakat — s a külföldi turistákat, újság­írókat is. Az idő pompás volt, egyet­len felhő sem takarta el a napot, szinte kánikulai me­leg fogadta a stadionba ér­kezőket. A 73 ezres stadion­ban már egy gombostűt sem lehetett leejteni, amikor fél órával a hivatalos kezdés előtt a hatalmas eredmény- jelző tábla mátrix-képernyő­jén az újkori olimpiák törté­netét felelevenítő film kez­dett peregni, rövid jelenete­ket felvillantva valamennyi eddigi játékokról. Pontos idő­zítéssel az alkotás utolsó képsorai akkor értek véget, amikor — hajszálra 10.30 órakor — felcsendült a zene, s a táblán az olimpiai film a Han-folyón a megnyitóval egy időben zajló vízi pará­dé közvetítésének adta át a helyét. Kék és fehér léggömbök százai emelkedtek a magas­ba, s a dísztribünnel szem- ‘•beni dobogón a táncosok a Hajnali séta című alkotás előadásába kezdtek. 10.40 órakor zászlós fiatalok fu­tottak a gyepszőnyeg köze­pére, miközben 1248 dobos vonult a futópályára. Félelmetes dübörgés töltöt­te meg a betonkatlant, ami­kor a több mint ezer ütő a dobokra vágódott. A hangerő még csak fokozódott, amikor hat óriásdobot vontattak a pálya közepére, végül 10 óra 45 perckor egy legalább há­rom méter hosszú és ugyan­olyan magas ütőhangszer is a stadionba gördült. A dob­parádé 10 óra 49 perckor fe­jeződött be, ekkor tűzijáték jelére az olimpiai kandelá­berből óriás léggömbök emelkedtek a magasba. Egy­idejűleg fehér tüllruhás tán­cosnők szaladtak a fűre, s „Az ég, a föld és az ember” című tánckompozíciót adták elő. Közben sportmezes fia­talok állták körül őket a fu­tópályán, s a helycserét kö­vetően a Teremtés fénye cí­mű táncmű következett. Tapsvihar csattant a nézőté­ren, amikor a fiatalok élő­képe a 88-as számot, azaz az olimpia évét rajzolta ki a gyepre, majd pedig az an­gol nyelvű Welcome, azaz „Isten hozott” feliratot. S 11 óra 5 perckor meg­kezdődött a sportolók bevo­nulása. A megnyitó reggelén a The Seoul Olympian című lap közölte, hogy a bejelent­kezett 161 ország közül csu­pán Madagaszkár nem küld­te el versenyzőit, így a vég­ső pontos adatok szerint 160 nemzet 9627 sportolója vesz részt a játékokon. (Folytatás a 4. oldalon.) Ma változik meg a bala­toni kompok menetrendje. Tegnap még negyven per­cenként kellett indulniuk a hajóknak, ma már órán­ként indítják a kompjára­tokat. Szántód révből reggel héttől este nyolcig, Tihany révből reggel fél héttől este fél nyolcig lehet átjutni az egyik partról a másikra. Ám, mint tegnap a szán- tódréviektől megtudtuk : a menetrend nem szentírás, szükség szerint sűrítik az indítást. Vasárnap délelőtt néhányszor elő is állt ez a helyzet, s nem negyven, ha­nem húsz percenként ment akkor a Baross és a Kos­suth motoros. Többségbe kerültek a kül­földiek. NSZK-beli és oszt­rák buszok sokasága akart átkelni a réven, valamint nyugat- és keletnémet sze­mélyautók sorakoztak első­sorban a kompokon. Elvét­ve magyar busz és autó is akadt azért. A Mahart balatoni leány- vállalata december 18-ig hirdette meg a kompközle­kedést. Addig még többször változik majd a menetrend, ritkítják az indítást. De az elv valószínűleg az marad: ha nagy a szükség, akkor a meghirdetettektől el lehet térni. A derűlátók még az el­múlt nyálkás, esős, hűvös napokban is bíztak benne, hogy lesz még szép, enyhe, napos október is, rozsdásodó falevelekkel színezett vén­asszonyok nyara... A ború­látók viszont (látván a bo­rút) már a fűtésről kezdtek gondolkodni. Itt az ósz, mindjárt tél lesz, rá kell nemsokára tenni az első la­pát szenet, be kell kattinta­ni a gázkonvektor gyújtó­lángját, oda kell tenni a la­vórt a radiátor alá, mert megint biztosan csöpögni fog ... Balogh Sándor, a Sávház és környékének fűtője na­gyon megrökönyödött, mert kezdetben azt hitte: arra akarom biztatni, hogy fütsön be. Amikor megnyugtattam, hogy ném várok ilyesmit tő­le, akkor már nyugodtabban válaszolt: — En bármikor be tudnám indítani a fűtést, minden ké­szen áll. Két-három óra alatt megmelegíteném a radiátorokat. A karbantartá­son túl vagyunk. Minden rendben. Hasonló helyzetről számolt be Ernst Róbert a Krénusz kazánházból: — Három hete befejeztük itt nálam a nyári munkát, ha szükség lenne rá, akkor azonnal indíthatnám az üze­met. A próbafűtés október első napjaiban várható. A közelben, a másik Hon­véd utcai szolgálati helyen Gál Gyula a fűtő. ö is úgy saccolta: október elején va­lamikor próbafűtést tart majd. — Október elseje szombat­ra esik, lehet, hogy akkor? — Hát, a főnökök még nem mondták, de meg me­rem jósolni, hogy igen. Mert általában minden évben ok­tóber első hétvégéjén csinál­juk a próbafűtést. Külön­ben, ha főnöki utasítás ér­kezne, akkor akár ebben a pillanatban begyújthatnám a kazánt. De most süt a nap szerencsére. Szerencsére tegnap délelőtt valóban sütött és langyos is volt a szabadban. Es talán így lesz ez még néhány hé­tig. Talán nem... Ha a hi­degre gondol, akkor Hor­váth György, a Kinizsi-lakó­telepi kazánház fűtője is nyugodt. Tegnap azt mond­ta: — Hat kazánom van. Be tudnék fűteni. Annyi beren­dezés üzemképes, amennyi az induláshoz kell. Hogy az­után másutt milyen a hely­zet, azt nem tudom. Nekem nem fáj a fejem, nem félek az ősztől. Másutt... A legnagyobb egység a Kanizsai utcában levő tömbfűtőmű. Ott tegnap délelőtt két fűtő szolgált. Lö- czi Béla és Farkas János. Előbbi — némiképp tartóz­kodón — így beszélt: — Mi csak fűtők vagyunk. Semmit sem mondhatunk a mások dolgáról, az egész há­lózatról. — Nem is az érdekel, ha­nem az, hogy maguk be tud­nának-e fűteni? — A kazánok jók. Azo­kon, no meg rajtunk nem múlik. Szerintem be lehetne fűteni bármelyik pillanat­ban. Farkas János erre rábólin­tott: — Valószínűleg tudnánk fűteni. De nem kell. Meleg van. így hát — meglehetősen nagy zajjal — egyelőre csak a meleg vizet adó rendszer működik, s pumpálja a für­dőszobákba, a konyhákba a fürdéshez, mosogatáshoz, fő­zéshez valót. Lőczi Béla még hozzátette: — Minden rendesen, szé­pen, csöndben megy. Ma ed­dig csak egyetlen kicsi áramkimaradást jegyeztem föl. De ezeket megszoktuk, csupán néhány pillanatig tar­tott a mostani is. Kikísért még a nagy épü­let kapuján, odaballagott az időjárásjelző házikóhoz, ki­nyitotta az ajtaját és a mé­rőeszközök objektív tényeit is rögzítve meggyőződött ar­ról, amit bárki érezhetett hő­mérő nélkül is: ha nincs fel­hő, akkor kellemesen simo­gat még a szeptemberi nap. Luthár Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom