Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
1988. szeptember 17., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A kutatóorvos Apró szobában beszélgetek a Pécsi Orvostudományi Egyetem korban legfiatalabb professzorával. Azt mondja: — Ügy alakult a szakmai pályám és a magánéletem,, hogy elértem mindent, amit magam elé tűztem. A professzort dr. Fischer Emilnek hívják. Mikében .született, a kaposvári Táncsics gimnáziumban kitűnően érettségizett. Akadémiai doktori fokozattal nevezték ki a Gyógyszertani Intézetbe egyetemi tanárnak. Közben kétszer dolgozott az Egyesült Államokban: először a' kandidátusi dolgozatának megírását követően hívta meg egyéves ösztöndíjjal egy magyar származású professzor, Csáky Z. Tihamér. Öt .évvel később ismét elküldte a meghívót, s Fischer Emil hónapokat töltött az intézetében. Aztán kapott egy Humbold-ösztöndíjat a Ruhr egyetemre is. A téma lényegében mindig ugyanaz volt: mi történik a szervezetben — főleg a májban — a gyógyszerekkel. Az Egyesült Államokban a Pécsen kezdett kiitatáshoz kapcsolódott egy másik: a bélből hogyan szívódnak fel a cukrok. Erre a kutatásra egy antibiotikumként felfedezett gyógyszer hatása irányította rá a figyelmet. Az érdeklődés — a szakemberek között — világszerte nagy volt a téma inánt. A körforgás megismerése —- amely az szervezetben végbemegy — fontos adat lehet az eredményesebb gyógyítómunka megszervezéséhez. Később az Egyesült Államokban, az NSZK- beli Ruhr egyetemen kidolgozott vizsgálati módszert — amelyet közösen publikáltak — itthon' is használtak, és az egyéb pécsi kutatások eredményeit is felhasználva megírta és megvédte akadémiai doktori értekezését, bizonyítva veié, hogy hazai körülmények között is lehet jelentős tudományos eredményt elérni. Az intézet folyosóján olyan a csend, hogy az ember akaratlanul is halkabbra fogja lépteit. Itt a szobában az íróasztalon kívül könyvszekrény, két fotel, dohányzóasztal ás egy heverő fér el. Valahogy mégis nagv.cn otthonos. Fischer Emil azt mondja: — Mindig klinikus akartam lenni, mégpedig belgyógyász. Itt az egyetemen az a jó szokás alakult ki, hogy a hallgatókat várják az elméleti intézetekben, klinikákon, hogy ismerkedjenek a tudományos munkával. Én tudományos diákkörösnek a Gyógyszertani Intézetbe kerültem, s amikor megkaptam az orvosi diplomát hívtak, jöjjek • ide állásba. Elfogadtam: tudományos előképzésnek gondoltam, és semmiképpen sem végleges megoldásnak. Aztán megszoktam. gógus leszek. Itt, az egyetemen körülbelül 200 hallgatóval indul egy évfolyam. Az előadásokat összevontan tartjuk, a csoportfoglalkozásokon tíz részre osztjuk a hallgatóságot. A csoportokat a fiatalabb oktatók irányítják, az előadásokat az intézet igazgatója, Varga Ferenc professzor tartja vagy az idősebb oktatók, köztük én is. Teljes egészében én tartom az előadásokat a fog- orvostan-hallgatóknalk, s négy éve — amióta angol nyelvű hallgatókat is fölvesz az egyetem —- részit veszek az idegen nyelvű képzésben. Próbálom magam elé idézni a harminc évvel ezelőtti Fischer Emilt. Jelenléte „súg” : ma is csöndes, higgadtan következetes és sűrű, felkelte haját nem. kezdte még ki a fehérítő idő. Humora is a régi. — Szigorú vizsgáztató vagy? — Véletlenül kérdezed vagy hallottál valamit? — Azt gondolom, az oktatóra jellemző, hogy miként kéri számon tárgyát. — Az én véleményem az, hogy rövid távon lehet csak hallgatói kegyeket szerezni az engedékenységgél — és ez a felfogás nem szolgálja a diákok érdekeit sem — nekem pedig ellentétes az életfelfogásommal ... Szóval tartanak tőlem a vizsgázók. Korábban még előfordult, hogy szóltak egy- egy vizsga előtt protekcióért. Ma már nem teszik, mert rájöttek, nem veszem figyelembe. A hallgatók az alapozó tárgyak után és a klinikai tárgyak előtt tanulják a gyógyszertant. Akkor, amikor már van mihez kapcsolni az ismereteket, de igazán még nem tudják, hogy mire használhatják majd. Bizonyítható azonban, hogy a gyógyszereléssel sok hibát követnék el a laikusok, de még az orvosok is: a belgyógyászatokon szinte mindig kezelnek olyan beteget, aki rossz gyógyszert kapott vagy nem megfelelő dózisban adagolták azt. Pedig a gyógyszer nem gyerekjáték, nem lehet pardon, hiszen életről, halálról van szó. — Tehát csak a teljesítményt, a tudást ismered el? megszerettem a tudományos munkát, és a/, oktatást is. Az én tudományos pályám azzal a témával kezdődött, amivel még diákként ismerkedtem meg: a szívre ható gyógyszerek hatásmechanizmusának vizsgálatával. Aztán a témavezetőnket kinevezték Szegedre professzornak, és vitte magával a munkatársait is, A kutatócsoportból egyedül maradtam Pécsen. így aztán egy másik, csoportba kerültem, és másik tématerületre is: a gyógyszerek szervezetbe, jutásával és hatásának mechanizmusával kezdtünk el foglalkozni. A májról azt' mondják, hogy szervezet méregtelenítője. Esetenként az ellenkezője is igaz lehet: a máj a gyógyszereket ugyanis kémiailag átalakítja. A másik, amit a máj „tud”, kiválasztja a gyógyszereket az epébe. Hogy mindez miként történik, az korántsem a teoretikus kutatások tárgya, hanem nagyon is . szorosan kapcsolódik a mindennapi gyógyítómunkához. — Kutatóként nem teher a tanítás? — Azt hiszem, a tanításhoz eredendően volt hajlamom: az ismeretek átadása nekem öröm. Nem tudom, mennyire emlékszel még a közös gimnáziumi éveinkből arra, hogy a középiskolás osztálytársaimat korrepetáltam. Sőt, komolyan foglalkoztam azzal a gondolattal is. hogy egyszer poda— Éiv a mikei iskolában ismerkedtem meg azzal a követelményrendszerrel, amelyet azóta is példaértékűnek tartok: fegyelmezett, jó színvonalú volt abban az iskolában az oktatás, s nem vettek mást figyelembe, az osztályzatnál, csak à tudást, Amit ott átéltem, később azt tapaszaltam a kollégiumban és a gimnáziumban is. Azóta sem tűröm el a hanyagul odavetett dolgokat. Azt, hogy midyenék ma az iskolák, a felvételi vizsgákon mérem le: ott mindig találkozom kaposvári diákokkal is. Az idén nem voltam sem tagja, sem elnöke felvételi bizottságnak, mert nálunk felvételizett a kisebbik fiam. A nagyobbak már ide jár, most negyedéves. Azt gondolom, helyes elve az egyetem vezetésének, hogy akinek rokona, családtagja felvételizik, az ne vegyen részt a bizottságok munkájában. — Falun nőttél fel. Nem hiányzik a falu? — Mondtam, hogy mindig orvos akartam lenni. De nem ragaszkodtam soha a városhoz, Pécshez sem. Akikor sem gondoltam, hogy itt maradók, amikor utolsóéves egyetem istaként az egyetemtől kaptam ösztöndíjat. Akkor dőlt el végleg a sorsom, amikor kezdő kutatóként Varga professzor irányítása alá kerültem, Itt az intézetben igen jól éreztem és érzem magam. Emberként is nagyon jó, őszinte, segítő a kapcsolatom vele... Szóval legalább amnyi esélyem volt arra, hogy falusi körzeti orvos leszek, mint arra, hogy egyetemi oktató. Azt gondolom, azt a munkát ugyanolyan lelkiismeretességgel végeztem volna, mint a mostanit. Faluról jött a feleségem is; ma az egyetem higiénikus főorvosa. Évfolyamtársak voltunk, és egy nappal orvossá avatásunk előtt kötöttünk házasságot. Ha megyünk a szüleihez — ők Zalában élnek — Mikén vezet keresztül az út. Nekem a közeli rokonságból már senki nem él ott: édesapám meghalt, édesanyám Érdre került, de — főleg, ha klinikai kezelésre van szükségük — megkeresnek segítségért a régi mikeiek. A szülőfalummal ez jellenti a kapcsolatot, hiszen ha jönnek, híreket is hoznák. Itt, a Mecsek oldalában öt éve vettem egy szőlőt. . Azt mondják, jó a fehér borom. Egész heti egyetemi munka után jólesik kimenni hétvégére. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen megalakították a tanári testületet. Elnöke mindig a legidősebb professzor, titkára pedig — így szólt az alapszabály — a legfiatalabb. Moist tehát Fischer Emil. Az idős tanárok javasolták: változtassák meg az alapszabályt, maradjon Fischet professzor titkár akkor is, ha már nem ő lesz a legfiatalabb. Szóba hozom a történetet, és kérdezem: — Sok társadalmi munkát vállalsz? — Nem sokat, de arra sok energiát fordítok. Alapszervezeti pártititkárnak választottak, s mert elvállaltam, tiszesség.gel akarom csinálni: megfontoltan, higgadtan, az elveket szigorúan megtartva, segíteni. Amikor én pánttiitkár lettem, még csak docens voltam: az egyetemi rangsorban a profesz- szor előtti. A m,i alapszervezetünkhöz tartoznak az egyetem elméleti intézetei, többek között a Marxizmus—Leninizmus Intézet is ... Az alapszervezet tagjai nemcsak a szakmájukat illetően profik. Az első perctől kezdve minden ügyet azzal kezdtem: beszéljük meg. A demokratizmus gyönyörű elv, de sok időt és energiát kíván. Szűk kabinettel könnyebb volna dólgozni, de nekem az a meggyőződéseim, hogy hosszú távon az hozza meg az eredményt, ha mindent megfviïtatunk, és meggyőzzük egymást. Nem bánom, hogy vállaltam ezt a társadalmi megbízatást: sok emberrel kerültem kaposdlátba, Olyanokkal is, akikkel különben aligha találkoztam volna. Gazdagabb lettem. Ma már úgy tapasztalom, hogy elfogadták a módszeremet és mindenki segít, hogy sikerüljön, amit elterveztünk. Biztos, hogy nem fogom én ezt örökké csinálni, most azonban jólesik a megbízatás, mert lehetőséged ad arra, hogy az ember un ás körülmények között is kipróbálja azt, hogy miire k^s' . Dr. Kercza Imre
