Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
Somogyi Néplap 1988. szeptember 17., szombat mm g .a' a 1 .w. ^ . &>i&æ*(£e£ - jS$f§| l|S|ji § jáftföSSS jjjj£fijgJ3 < 'i/ l| j§8§ ^ P IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS s - f ’>tv ■''■ ^W.W' sipi«?"í /rifôfi, ' 9-0®y<ÆiïHBi " is H aMM|!i!jP^BW IfifPill ;síj'wys '.. / •*>%••> / %/ $ §si?s-DEÁK MÓR Az ég leírása Isten inge az ég. Nap-gombja leszakad, az est kihúzkod miinVen cérnaszál-sugarat. A [hold tűpárnáján gombostű-csillagok. De kár, hogy nem érem fel. De jó, hogy itt vagyok. A hajnal a gallér. Szoros talán kicsit, az ing két ujja karolja a földet, szorít, s ha fáj is, ez most nagyon jó. Megtart, s ez jó nagyon. Isten inge az ég. S hogy nincs Isten, tudom. VALLATÓ GÉZA Diagnózis Bombatölcsér rozsdatetoválás szívem felhúzott súlyzárán és egy furcsa folt tüdőm vergődő szárnyán Kórház Kések Kötszerek — Gézfehér falak és Júdás és tv* és rozsda Ott a .ceremónia kellős közepén megfeledkezett valamiről — vallott vallott de titkon már fogalmazta plakátra írta az IGAZAT Aszófői Nincsen annak megmondhatója, csókolózott-e Buzogány Kata a Giligóban, de talán nem is igen illik ilyesmiről kíváncsiskodni. Az is kérdés lenne, vajon vigyázott-e az apát úr tinóira a Nagymező-oldalon egy bizonyos Sánta Peti. Nem bánnám,ha tudnám: halászott-e Galambos Gergely a Sásrét melletti Bázsai-öbölben, avagy talán Dóczi Barnabás értett a mohos hátú vén pontyok fogdosásához, amely pontyokat igen szerették a tihanyi monostor imádságos böjtölői. Mostanság egyszerűen csak Sédnek nevezik itt, Aszófőn a Sötét-rét felől érkező fürge erecskét, noha egykoron jól tudhatta akár Kenyeres Balázs, akár Mónár Gergely, hogy g rákot, pisztrángot nevelő gyöngy patak nem más, mint az Evetkes. Erről azonban ne vitázzunk, mert hárman háromfélét mondanák. Az igazán nagy tudományú Záhonyi Ferenc a Vékény-patakra esküszik, a térképen Aszófői-Séd olvasható, talán mert a félsziget Füred felőli hónaljánál, az aszófői saroknál talál bele a fürge vizecske a Balatonba. Hirdessük ezúttal inkább a bizonyost: ama Giligóban, a soknevű Séd mellett rejtez- kedik a feketefenyők balzsamillatú koronái alatt az ország legszebb kempingjeinek egyike. De bolond lennék reklámot csinálni ennek a mesebeli rejtekhelynek. Még ide csődölnének fél Európából a telhetetlen autós nomádok, és úgy leinnák magukat a Vörösmái meg az öreghegy pinoekápolnáiban, hogy sokkal inkább összetévesztenék az Ágas-magas csúcsát a Meggy-heggyel, mint a kemping melletti seEGY ARC A TV IRODALMI OSZTÁLYÁRÓL " MINIATŰRÖK Jankovich Juli Forgatáson a stábbal (Zsóka Zoltán operatőr, Jankovich Juli szerkesztő, a háttérben Zsigmondi Boris rendező) Jankovich Juli két évtizedes tévés múlttal rendelkezik. Az egyetem magyar— művészettörténet szakának elvégzése után került a képzőművészeti rovathoz. Ott Zsigmondi Boris mellett szerzett gyakorlatot. „Zsigmondi Boris a kamera mestere vdlit, láttatni tudott, a teljesség igényével. Nála a rész látványa mindig az egészt szolgálta, a részletekben a teljes nem tört darabokra” — mondja mesteréről. Jankovich Juli első önálló feladata Ady képzőművészeti bemutatása volt. S sorra következtek: Séták a budai Várban, Arcok a magyar középkorból, a Rapcsányi László vezette képzőművészeti vetélkedő, A magyar művészet története sorozat, amelynek jeles művészettörténészek — Passuth Krisztina, László Gyula — voltak a forgatókönyvírói. A szerkesztőnek az általuk összeválogatott anyagot kellett a filológus alaposságával, a látvány és a láttatás eszközével képernyőre fogalmazni. Mindig azzal az igénynyel, hogy az ismeretek és a gondolatok mellett a bennük rejlő érzelmek is közvetítőd jenek. Az alatt a négy év alatt, amit Jankovich Juli a pécsi tévéstúdióban töltött, megismerkedett a riport- dokumentum készítésével is. Munkái közül a Pécsi kisplasztikái biennálé és a Halálra ítélve című dokumentumfilm emlékezetes. 1982 óta az irodalmi osztályon dolgozik. A Vers mindenkinek szerkesztőjeként — Babiczky László és Cselényi László rendezővel — igyekezett a műsort látványában és hatásában is gazdagítani. Szólt a vers két hangon, meg jelenték benne népművészeti alkotások is. Kapjon a szó a kép által mind teljesebb jelentést. Portrék: Szabó Lő- rinoről, Lesznai Annáról, Kassákról, Babitsról, Füst Milánról. Mintegy száz műsor elkészítése van már mögötte. A Tersánszky-potré mellett egy Majakovszkij-iműso- ron is dolgozott. Ez utóbbinál Jevtusenkót kérték föl, hogy Majakovszkij lakókörnyezetében mondjon bevezetőt. Egy-egy irodalmi műsor előkészítésékor a szerkesztő alaposan megismerkedik az életművel és az íróról szóló tanulmányokkal. A környezet és a tárgyak egyaránt fontosak, a személyiséget jellemzik. Miután a forgatókönyv elkészült, megbeszélik a forgatás részleteit. A színészekről a gyártásvezető gondoskodik. À Tersánszky-műsor- ban az írót Sinkó László jeleníti meg, Kakukk Marci Székhelyi József, de szerepet kapott Papp Zoltán, Ge- réb Attila, Pápai Erika, Lavatta Károly, Hernádi Judit, Bitskey Tibor, Körmendi János, Dörögdy Miklós és Kozák András is. Az olvasópróbákon a lélektani helyzeteket is megbeszélik a hitelesség érdekében. Egy-egy jelenet külön helyszíneken készül, van úgy, hogy több részletben. A rendezőasszisztens minden felvett jelenetről a soript- könyvben feljegyzést készít. Ez megkönnyíti a végső egyeztetést. A kiválasztáskor minden felvételt végignéznek, méghozzá többször is, hogy a legmegfelelőbb kerüljön az adáskópiára. Az utómunkálatok során kerül a film alá a végső szöveg, a zene, a feliratozás. A Tersánsziky-portré szeptemberben került a képernyőre. Jankovich Juli most a Jevtusenkóval való találkozásra és az októberra tervezett Dsida Jenő-portré felvételeire készül. Józsa Ágnes emléktábla rény patak koronként változó neveit;. Miként mondom, efféléké» tes ügyekbe ne is avatkozzunk, hanem kötődjünk a tudottakhoz. Buzogány Katától a Sánta Petin át egész Mónár Gergelyig — összesen vagy harmincán — egytől egyig létezett személyek az 1645. évi úrbéri összeírásokban. Valamennyien adózni tartoztak birtokos uraságuknak, a tihanyi apátságnak.- Mégpedig legalább 1211-től, mert ez esztendőben említődiik először a falu neve a híres monostor okleveleiben. Jobbára szép dolgokról regél itt a história, de azért akad elég a csúnyábbjából is. A vadregényes kemping sátrairól eszembe jut, hogy a sátorozási ügyekben jeles szakértő, Kinizsi Pál, akit borzongva mondanak „vad erejű hatalmasnak” a reneszánsz idején kelt tihanyi pergamenek, egészen ismerősként lovagolgatott ezen a tájékon mint Vázsonykő ura. Jobb nem tudni, hol égette el elevenen a monostor egyik szerzetesét. Mégpedig 1490-ben, Mátyás király halála esztendejében, lombhullásos ősz idején. Bármennyire sajnálkozik az eset miatt a krónika, egy percig sem tagadja, hogy a tévelygő testvér rút tettekre vetemedett. Az apátság birtokainak védelme ürügyén cégéres gonosztevőkből válogatott magának csapatot, s ő is kengyelből osztotta a jajt, igazi haramiaként ra- bolgatva a szomszédos urakat. Bizonyos, hogy zavarok támadtak a nagy király halála után. Bizonyos, hogy XIII. századi román stílusú templom az aszófői határban A ló szeme Ahogy elmegyek hajnalban az óbudai teherpályaudvar mellett, az egyik fél- reáll'ított vagonból kihajlik egy öreg ló. Rámnéz. Lusta a fejét emelni, a szemét veti csak föl, és ahogy a pillantásunk találkozik, zavarba jövök. Látom az öreg állat szemgolyójának görbületén a tájat, a rozsdás vagonokat, a kő- és ládakupacokat, a meggörbült akácot, a szén- törmeléket, a deszika- és szögesdrótkerítés töredékét. Látom távolabb — a ló szemén valószínűtlen körpályára terelve — az autóforgalmait, ahogy a jármüvek elkanyarodnak az állat szemhéja alól, aztán a görbült felület közepére érve meg- kövérednek, majd újra eltorzulnak, összetöppednek, s a barna szemhéj alá besik- lanak — és persze látom a magam arcát, torz bohócként, mint valami vastag szájú, krumpliorrú ripők nézek magamra a ló tekintetéből. És eszembe jutnak a régi Bestiáriumok, melyekben- annyi gyanakvással írnak az elporladt mesterek minden jámbor jószágáról — ordas barmok, vérmes szörnyek, éji besték — s a korról, ahol a kegyes fráter még a galambokat is szépre, jóra kívánta inteni. Most inkább én tanulok ettől a hallgatag öreg lótól, ettől a meggörbült gebétől, a háta ívét próbálom szavakra váltani, a pillantását, egész elesett lényét, ahogy orrából felszáll a pára, fehéren fonódik a levegőbe, ahogy barátságosan, de némi gyanakvással horkant egyet — nincs emberi szava, lehet, hogy ez a szerencsém, mert talán olyanokat mondana, hogy még jobban el kéne szégyellnem magamat. így csak találgathatom, mi játszódik le benne, mi van a szemére írva — a görbe tüKinizjsiben bősz harag lobogott a papok ellen, amit maguk a korabeli szerzetesek állítanak róla. Személyesen fogta el valahol itt, az Aszófő körüli erdőkben a még kevés gyakorlatú rablóvezért, s rögtön a hevenyészve élesztett rőzselángokba hajította. Egy-két szusszantás híján éppen fél évezrede ennek, márpedig a feledésre sokkal rövidebb idő is elég, különösen ott, ahol kezdetektől nagyobb ünnep a szüret abib- liás parancsolatoknál. Kétleném, hogy istentelen ez a beszéd. Mert ha az lenne, ugyan miért állították volna meg fogatukat az aszófői vendégfogadó előtt a reformkor valóban szentekkel felérővnagy jellemei. Megint csak a bizonyosról: lévén a falu szívében országos utak kereszteződése, ama kereszteződésben pedig a fogadónak nevezett jobbik szívkamra, igen sokszor szivarra, pipára gyújtott itt a helyi borral teli kehely mellett Deák Ferenc, ' Festetlek György, Kisfaludy Sándor, Csányi László, s mind valamennyien, akiket a hatalmas kiterjedésű Zala vármegyéből az országjobbító igyekezet ösztökélt a füredi sava- nyúvízhez. Emléktábla vagy egyéb kegyeleti jel nem szól it-t- jártúkról. Csak írott hagyatékukból tudjuk, hogy érkezéskor és távozáskor, magányosan vagy csoportosan, de át kellett utazniuk Aszófőn, mivel Keszthely és Badacsony'felől más alkalmas út nem létezett. A fogadót könnyű szívvel, oktalan elmével lebontották. Sokan azt sem tudják, hol volt, s volt-e egyáltalán. Addig is, amíg kedvét kapnak a hely szülöttei az örökség áttekintésére, legyen a faluról ideiglenes emléktábla ez a röpke kis írás. Gerencsér Miklós körre, ahol arcom a tájban oly bestiálissá torzult —, személytelen panasz, zokszó, szemrehányás — túl a látvány véletlen villantásain, az akác mögött, az autók alatt, a pillanat hangulatának kormos üledékében — csak találgathatom, mit ír a vén állat húsába az idő. Madarak násza Legrejtelmesebb a galamboké. Órákig tart a felfújt, pöffeszíkedő kakas tánca — farktollait kiteríti, burukkolva üldözi választottját park gyepén, vaskorláton, kőpárkányon át —, a szemérmes ara menekül, olykor felröppen egy kicsit, de sosem úgy, hogy egészen eltávolodjék udvarlójától. Kelleti magát. Folyik az üldözéses s-zéptevés naphosszat, és a legritkább eset, hogy a beteljesülést az ember megpillantsa. Légies és könnyed a verebek násza. Ezek a praktikus, szemtelen madarak a szerelemben átlényegülnek. Nehézkes röptűk táncszerűvé változik, föl-le csaponganak, aztán a tojó megül egy villanyhuzalon vagy a háztető élén, az átszellemült kakas pedig percenként fö- lészáll, ráereszkedik választottjára, és csap néhányat a szárnyával, majd újra felemelkedik, s így tart a beteljesülés sorozata hosszan, mint egy levegőre írt táncjáték. Legálomszerűbb a sarlófecskék szerelme. Ez a madár, melyet lábatlannak hívnak a nép nyelvén, s itt- ott az a hiedelem terjedt el róla, hogy sosem száll le. nos, a sarlófecske a nászát a levegőben éli. Keringve, napsugárrá átlényegülve fonódnak eggyé a sivalkodó, gyors röptű madarak. A tőkésréce násza ennek épp az ellenkezője. Egy-egy nehézkes tojóra három-négy gácsér támad, sebesre szaggatva a menekülő választottat. Hol az egyik, hol a másik gavallér gyűri maga alá esetlenül a tojót, a többi közben sápogva méltatlankodik, tépdesi az ara tollát, s igyekszik letaszítani társát mámoros trónusáról. Sárba hemperednek, lucskossá izzadnak — száll a tollpihe, kicsordul a vér. Elefántok a hóban Téli délelőttökön egy-egy órára megsétáltatják az állatkert élefántkölykeit. Magas a hó. Bizalmatlanul, szinte töprengve lépnek. Ormányukkal megérintik a havat, fújnak egyet, a levegőben keringő pihék után kapnák. Megállnak, oldalt fordulnak, futnak néhány métert. Lábuk nyomán nagy, letiport körök maradnak a havon. A léptük mégis oly könnyed, mint a balett-táncosoké. Hal A legnagyobb dunai hal, amit valaha láttam, a rakpart fölött úszott, ahol máskor autók járnak. A márciusi zöldár ellepte a partot, iszapot rakott le, sárosán örvénylett, hosszan tartotta magát. A hídról vettem észre a nagy halat, lehetett egy méter hosszú, lomhán keresgélt a zavaros vízben, olykor féloldalt fordult — egyet billent a farokúszója —, a hordalékot vizsgálgaitta, türelmesen turkált. Ha ma látom a rakpartnak ezt a részét — a Margit-'híd tövében — valószínűtlennek hat az egész, ahogy valószínűtlen felnéznem a levegőbe a régi, lebontott ház helyén: diákéveim telték ott, már nem tudom pontosan felidézni a kis szoba kockáját: a szálló galambok magasságában, a felhőkre vetítve.
