Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

6 Somogyi Néplap 1988. szeptember 17., szombat AZ IFJÍSÁG ÉLETE KOLLÉGIUMI ESTÉK Az első napok ... Unesco-ösztönd íjjal Kaposváron Sok diák első otthona Kollégiumi évek. Sok-sok diák szívesebben emlékszik vissza erre, mint az iskolá­ban eltöltött időre. A csa­ládiasabb hangulat, a min­dennapok öröme és gondja egész élétükre emlékezetük­be íródott. Az igali kollé­gium ma negyvenöt általá­nos iskolás otthona. Néhány éve még hetvenen laktak itt. Miért ez a létszámcsök­kenés? — ezzel kezdtük a beszélgetést Bözsöny József iskolaigazgatóval és Kumi Józsefné kollégiumi vezető­vel. — Több oka van — fe­lelte az igazgató —, az ál­talános iskolai kollégiumok megszűnőfélben vannak. Nincs már meg a marcali, a szenttbalázsi, a kutasi ál­talános iskolai diákotthon, s a többiekben is csökken a gyermekek létszáma. A diá­kok inkább vállalják a bu­szozást, ez nálunk két év óta ingyenes, így az anyagi dolog is közrejátszik. Ma 470 forint az átlagos díj, ez szál­lásért és ötszöri étkezésért nem pénz havonta, s ha eh­hez még hozzá adjuk a rendszeres nevelői foglalko­zást, a programokat, min­denképpen jutányos az ösz- szeg. — A kollégium mára el­vesztette azt a szerepét — tette hozzá Kami Józsefné, hogy a kis települések te­hetséges tanulóinak adjon szállást és ellátást, tehát le­Keformhálózat létrehozá­sáról döntött a KISZ Köz- * ponti Bizottságának június eleji ülése. Mit takar ez a kifejezés és milyen szerepet szánnak az új formának a KISZ megújításában? Erről kérdeztük Nagy Mihályt, a KISZ'KB osztályvezetőjét, a leendő reformhálózatot irá­nyító munkabizottság veze­tőjét. — A KISZ KB a pártér­tekezlet után döntött úgy, hogy saját eszközeivel is hozzájárul a politikai intéz­ményrendszer fejlesztéséhez. Ennek legfontosabb mozza­nata a fiatalok bevonása a közéletbe, a döntések elő­készítésébe. A következő időkben számos, nagy hord­erejű kérdésre kell választ adni a társadalomnak, a tör­vényhozásnak: az alkot­mánymódosítás, az egyesü­lési és a gyülekezési tör­vény, a költségvetési és bér­reform, a személyi jövede­lemadó változásainak tar­talma és iránya hosszú idő­re megszabja a fiatalok ké­sőbbi lehetőségeit, esélyeit. — A KISZ eddig is el­mondhatta véleményét. a készülő törvényekről... — De eddig többnyire az apparátus, véleménye jutott tovább; most a fiatalok — és nemcsak a KISZ-tagok — álláspontjára is kíváncsiak vagyunk. hetőséget a tanuláshoz. A gyerekek harminc százaléka jöbb ha nálunk lakik, mint­ha bejáró lenne, mert az otthoni környezetük rende­zetlen. Kevés a jó és a ki­tűnő tanulónk. A hatvanas években rangnak számított igali kollégistának lenni ; hosszú névsorral bizonyít­hatnám mire vitték a kol­légistáink. Végigjárjuk a hálókat és a tanulószobákat; tiszták és szolidak. Kevés azonban az ötlet, az egyéniség és a kez­deményezés jele. Tóth Haj­nalka, a diáktanács elnöke már hét éve kollégista. így vall az itt töltött időről: — A nővéremtől már sok jót hallottam a diákotthon­ról, s én is csak jót tudok mondani. Nyolcadikos va­gyok, cukrásznak készülök; s biztos, ha már nem leszek — A KISZ-en kívülieknek vannak más fórumaik is né­zeteik. megvitatására. — A Hazafias Népfront­ban zajló vitákba is első­sorban szakemberéket és pdliitiikailag tapasztalt ál­lampolgárokat vonnak be. Éppen azt akarjuk elérni, hogy a fiatalok kialakíthas­sák álláspontjukat, ehhez nyújtana segítséget munka­bizottságunk. Adatokat, vi­taanyagokat, állásfoglaláso­kat juttatunk el a közössé­gekhez, konzultációkat szer­vezünk számukra: legyenek érveik véleményük megfo­galmazásához. — Várható, hogy a tör­vényelőkészítés és a társa­dalmi viták közösségeket fognak teremteni? — Nem is erre, hanem a már meglevő baráti társa­ságokra, egyesületekre, kö­rökre számítunk, elsősorban a kisebb, vidéki városok ér­telmiségi fiafaijainak a be­vonásával. Sok közösségala­kító kezdeményezésről tu­dunk körükben, amelyek nem mindegyike tudott va­lóban megszerveződni. Ab­ban bízunk, hogy csatlakoz­nak hozzánk, elfogadják a támogatásunkat. — Eddig miért nem jöt­ték létre ilyen klubok akár a KISZ segítségével, akár anélkül? itt, megemlegetem az itt töl­tött időt. — A diáktanács min sze­retne változtatni ? — Kértük a kollégium ve­zetését, hogy újra legyen meg a heti kétszeri kimenő. Természetesen azok kapják, akik nemcsak csellengeni akarnak, hanem valamilyen dolguk van a faluban. Ez­zel a lehetőséggel a felsősök már felelősen tudnának él­ni. Barátnője, Laczkó Erzsé­bet még nem döntötte el, hol tanul tovább, ö is nyol­cadikos, szintén bonnyai, és hét éve kollégista. — A csütörtököt szeretjük nagyon, akkor öntevékeny programok vannak, fürdés a strandon, a fedett meden­cében, meg kirándulál;, séta. Persze az igazi a péntek: akkor utazunk haza. Horváth Rózsa Szentgá- losikér-Lapapusztáról jött, hat éve kollégista. Nyolca­dikos, és Kaposvárra akar jönni fonónőnek: — Sok gyerek itt jobb kö­rülmények között él, mint otthon. Kumi tanár néni pe­dig nagyon jó hozzánk. Min­den évben országjáró kirán­dulásra megyünk, diákott­honi találkozókra, és ma- gunik is szervezünk progra­mokat. Kumi Józsefné szerint a jövő dönti el meddig lesz szükség a diákotthonra, ö már húsz éve eljegyezte magát a nevelői pályával. Naponta nyolc—tíz órát tölt együtt a gyerekekkel, s ne­velőtársaival igyekszik pó­tolni a szülőket, felelősen tanítva a hiányzó ismeretek­re a diákokat. — Évek óta azt halljuk, nincs hol találkozni, nincse­nek meg a közösségi élet feltételei. Azt hiszem, éppen azért, mert ezek a fórumok olyan alternatívát jelentet­tek volna, amit a helyi ha­talom nem nézett .mindenütt jó szemmel. — Miért változna ez most meg? — Ahöl szükségesnek lát­ják a reformokat, ott segí­teni fogják ezeket a közös­ségeket. — És ahol nem? — Ott nem, vagy csak ne­hezen jönnek létre ilyen közösségek. — Olyan népszerű ma a KISZ, hogy számíthat a fia­talok csatlakozására ? — A kérdés is, azt sugall­ja, hogy nem. Igaz, hogy sokan, talán éppen azok, akik szakmájukban a leg­jobbak, elfordultak az ifjú­sági mozgalomtól, de egye­lőre nem tudnak más kere­tek között sem összefogni, egy-két fővárosi klubot, ki­véve. — Miért nem az alapszer­vezetek adják az új tarta­lom kereteit? — Sok helyütt annyira szétzilálódtak, hogy már nem építhetünk rájuk. A cselekvésről mégsem mond­hatunk le. A „Jövőnk a tét” akció is mutatta, hogy moz­galmi eszközökkel megnyer­KlSZ-titkárok párbeszéde Á fiatalok és a környezet Testületi tagok és KISZ- atapszer vezeti titkárok ré­szére szerveztek felkészítő tábort Balatonfenyvesen. Barcsról, Nagyatádról és Marcaliból 200 fiatal vett részt a háromnapos progra­mon. Szombaton délelőtt dr. Grübl László, a marcali vá­rosi pártbizottság első titká­ra válaszolt a fiatalok kér­déseire. A legtöbben a párt veze­tő testületének a fiatalokat segítő munkájáról, az alap- szervezeti párttitkárok sze­repéről érdeklődtek. Sok kérdés hangzott el a lakó­területi KISZ-aLapszerveze- tek munkájáról. Nagy Csa­ba, a nagyszakácsi KISZ- alapszervezet titkára a szü­netben el m ondta : — Hiába a sok társadalmi munka, ha a felnőttektől jó szót, dicséretet nem kapunk. Pedig a lakóterületi KISZ- alapszervezetek olyan szer­vezett magot alkotnak, amelyre lehet támaszkodni. Bogdán Imre szenyéri KISZ-titkár: — Mi Szenyérben jelen­leg 12-en vagyunk a KISZ- alapszervezetben. Nagyon szerény körülmények között kezdtünk. Az alapszervezeti élet elindításához kellett a helyi elöljáró, a tapsonyi közös községi tanács és a marcali KISZ-bizottság se­gítsége; így legalább a KISZ- összejövételeinket meg tud­tuk tartani. Ügy érzem, min­ket, fiatalokat még mindig nem vesznek komolyan a felnőttek. Fél évet is kell várni, hogy a kérésünket meghallgassák. Amikor meg­látogatnak bennünket a ta­nácstól vagy a pártalapszer- vezettől, megígérnek min­dent, de egy hét múlva már elfelejtik. Pedig a múlt év­ben a területünkön a leg­több 'társadalmi munkát mi végeztük... A szünet után tovább zá­poroztak a kérdések. A több mint háromórás beszélgetés sokat segített a fiataloknak, hogy tisztábban lássák az ország gondjait és a tenni­valókat szűkebb területü­kön. Találkoztak a táborban Mihalics Veronikával, a me­gyei KISZ-bizottság első tit­kárával is — ő a KISZ előtt álló legfontosabb feladatok­ról beszélt. részt akarnak venni jövő­jük, esélyeik alakításában, ha vállalják ezt a felelős­séget, akkor felelősséget fog­nak érezni saját képvisele­tük iránt is. Lehet, hogy nem KISZ-vezetőket válasz­tanak majd szóvivőnek. De akárkit is választanak, el­lenőrizni fogják, mit csinál, mit mond a nevükben. — S ha emiatt szembe­kerülnek a helyi KISZ-szel? — Elképzelhető. Nem hi­szem, hogy politikai konf­liktusok vállalása nélkül lét­re lehetne hozni a hálóza­tot. S ha a reform képvise­lői a KISZ-en kívül vannak — és természetesen van ilyen, mint ahogy a mozgal­mon belül is vannak kon­zervatívok —, akkor meg kell szerveznünk, hogy vált­sák le az alkalmatlan, poli­tikailag korszerűtlen KISZ- vezetőket. — Elképzelhető, hogy tel­jesen más felépítésű KISZ- szel találkoznak a fiatalok, mire a hálózat kialakul? — Végsősoron mindegy, hogy a hálózat a mai KlSZ- hez, az átalakult KISZ-hez vagy utódszervezeteihez kö­tődik-e. A lényeg az, hogy baloldali értékrendet képvi­selő ifjúsági szervezet le­gyen, amely egészséges egyensúlyt teremt a párt politkájának és a fiatalok Az idén tizennyolc közel- keleti ifjú kezdett tanulni a Fogtechnikai Vállalat ka­posvári laboratóriumában. Tavaly tizenhármán voltak. Az egy év itt-tartózkodás arra is jó volt nekik, hogy valamelyest megismerjék a magyar nyelvet. Mohamed Iszam Aluss Damaszkuszból érkezett, s legelébb moso­lyogva mesél arról az idő­ről, amikor még csak a nyel­vet tanulta Magyarországon. — Nyolc hónapig voltunk Vépen egy nemzetközi nyel­vi 'táborban, ahol magyarul próbáltak bennünket taníta­ni. — Tisztán, érthetően mondja, de látszik rajta: örül annak, hogy sikerült hibátlanul kimondania az első mondatot. — Néhány hónap múlva azt is megen­gedték, hogy utazgassunk az országban. Nem volt túl sok ösztöndíjam, de egyszer- kétszer vonatra ültem: el­mentem Pestre, meg távo­labb is. Mindig vittem ma­törekvéseinek közvetítésé­ben. — Milyen formában mű­ködnének a hálózat közös­ségei ? — Szerintem az egyesületi forma lenne a legalkalma­sabb, de vannak, akik tar­tanak attól, hogy így túl „önállóak” lesznék. A leg­jobb megoldás talán az len­ne, ha szabadon dönthetné­nek, hiszen helyben látják legjobban, hogy nekik mi felel meg inkább. — Vissza kell adni a KISZ-t a fiataloknak? — Talán így is lehetne mondani. Volt idő, például a hatvanas évek végén, ami­kor értelmetlen volt egy ilyen kérdés. Akkor érez­tette a hatását a reform szelleme, s úgy látszott, hogy pénz is lesz a tervek meg­valósítására. Azonban az el­múlt tizenöt év rekonstruk­ciós politikája, a mozgalom bürokratizálódása, a párt­irányítás közvetlen korláto­zó ereje miatt tért vesztett a KISZ. Indokolatlanul ke­vés jutott a társadalmi rep­rodukcióra: ez tükröződik is a fiatalok politikai ítéletei­ben, képzettségének színvo­nalában, az államhoz fűző­dő viszonyukban, de még egészségi állapotukban is. Viszont mégis ez a fiatal­ság a reform tartaléka! Ne­kik kell lehetőséget adni, hogy állampolgári jogon sza­badon megszerveződjenek. R. A. gammal egy szótart, néhány mondatot sikerült beszélnem magyarul. A Szíriái fiú huszonegy éves, három testvérét hagy­ta otthon. Hazájában is fog- technikus szeretett volna lenni, csak nem vették fel az iskolába, mert sok volt a jelentkező. Ezért próbál­kozott meg az Unesco-ösz- töndíjjal, s a Tesco Nemzet­közi Tudományos Együtt­működési Iroda szervezésé­ben került Kaposvárra. — Több mint két éve jöt­tem el otthonról — néhány másodpercre elhallgat —; ha minden jól megy, a jövő nyáron sikerül hazautaznom. De csak pár hétre; azután megint jövök vissza. Látja rajtam, hogy' meg­lepődöm. — Szeretnék itt dolgozni, Kaposváron — magyarázza. — Édesapám is tud róla. Nemigen örültek neki ott­hon a szüleim, de nem szól­nak bele a dolgaimba. A leendő fogtechnikusok két év után tesznek vizsgát. A szakmában régebb óta dolgozók szerint még leg­alább három esztendőnek el kell telni, míg valaki tény­leg fogtechnikusnak mond­hatja magát. A szíriai fiú elsősorban ezt a három évet töltené Magyarországon, de ha szívesen látják, utána is marad. Lelkesedve meséli, hogy mennyire megkedvelte Kaposvárt, de szerényen el­utasítja a kérdést, amikor arról faggatnám : tény leg olyan ügyes-e leendő szak­májában, mint többen is ál­lítják róla. A zöldségekről szíveseb­ben beszél, mondana is né­hány ételreceptet, ha mind­járt meg tudnám jegyezni. Mint mondja, szívesen főz, meg aztán valamivel olcsóbb is. így az albérletben. B. J. A KISZ-t vissza kell adni a fiataloknak hetjük a fiatalokat. S ha ők

Next

/
Oldalképek
Tartalom