Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. szeptember 17., szombat RÁDIÓIEGYZIT Régi gondok Magyar írók levele a világ írószövetségeihei A Magyar írók Szövetsé­gének elnöksége levelet küld a világ összes írószövetségé­hez és -szervezetéhez, tilta­kozva a romániai település­rendezés ellen. A romániai elképzelésekkel kapcsolatos megdöbbenés és a minden­felől felhangzó tiltakozás oka az, hogy ez a terv több száz éves építményeket, sőt műemléket, ősi temetőiket és templomokat akar a földdel egyenlővé tenni azon a cí­men, hogy a falvak s te­metők helyén a kormány szántóföldhöz jusson. Ez az elképesztő terv Ro­mánia lakosságának minden nemzetiségét érinti, magukat a román földművelőket is. Ám a nem román lakossá­got súlyosabban, sőt 'tragi­kusan, mert népi identitását, hagyományait, nyelvét, ed­digi homogén együttélésének kultúráját veszélyezteti, va­gyis nemzeti megmaradásá­nak jövőjét fenyegeti. A levél a továbbiakban i'ámutat: a falupusz'títás tu­lajdonképpeni célja, hogy a legnagyobb európai kisebb­ség, a két és fél milliós ro­mániai magyarság, valamint a harmadmilliónyi német la­kosság megsemmisüljön, be- olvasztódjék a román etni­kumba. Az írószövetség elnökségé­nek üzenete ismerteti a ro­mániai nemzetiségek hely­zetét nehezítő korábbi intéz­kedéseket. Majd utal arra, hogy az ENSZ tagállamainak csaknem a fele kisebb lélek­számú, mint az erdélyi (ro­mániai) magyarság. Ősi földjén élve, ha ezt két és fél milliónyi népet a törté­nelem megfosztotta is ál­lamalkotó jogától, állhatato­san meg akar maradni szü­lőföldjén, s magyar akar maradni. „Szentül hisszük: a világ közvéleményének tiltón fel kell emelnie szavát, bogy ez az országnyi nép megőriz­hesse anyanyelvét, hagyo­mányait, szokásait, ősi kul­túráját, tehát teljes identitá­sát. Mert a buldózeres fa­lupusztítás csak annak egyik, talán legutolsó eszköze, hogy Transzilvániában elnémuljon a magyar szó.” Ezerszer, százezerszer és milliószor kimondott és le­írt, elcsépelt és újra csodá­latos kristállyá csiszolt sza­vak . . . Minden ember szá­ján mások, más ízűek, más színűek, más gondolati tar­talommal kiejtett szavak ... Szépek, gyengédek, szen­vedélyesek, rejtélyesek és igazak. Csúnyák, durvák, közö­nyösek, lázítók és hazugok... Tartalmukat vesztő és új tartalmat nyerő szavak, ame­lyek sokszor majdnem sem­mit és sokszor mindent je­lentenek. Egyetlen szó kife­jezheti az egész emberi éle­tet, az emberiség egyetlen nagy törekvését, a boldog­ság utáni vágyat vagy a nagy tragédiák embertelenül emberi, minden szépet el­nyelő, felperzselő hangula­tát. Ugyanaz a szó, mindig ugyanaz és minden ember száján mindig más és más. Ha egyetlen szót kimondunk, az minden embernek — legalábbis árnyalataiban — mást és mást jelent. Olyan szegények és kifosz­tottak, mint a novemberi földek, és olyan színpompá­sak, mint a paradicsomma­dár ... Olyan magányosak, mint a tengerrel dacoló Babócsára érve próbakép­pen több fiatal sráctól is érdeklődtünk, hogy merre van a könyvtár. A hatéves for­ma kisgyerektől kezdve az általános iskola „végzőséig” valamennyien határozott mozdulatokkal irányítottak bennünket a bibliotéka épü­letéhez. Bizonyára nem volt ez véletlen, hiszen a könyv­tár melletti sportpálya ott- jártun'kikor is kisdiákoktól volt hangos. — Mielőtt focizni mentek, nálam töltöttek úgy másfél órát — mondja némi büsz­keséggel Czukk Sándorné könyvtáros. — Sokszor csak beszélgetni jönnek be, ám tanácsaimmal együtt néhány 'könyv is a tarsolyukba ke­rül. Bizalommal fordulnak hozzám nemcsak a magyar­órán kapott „letolás” miatt, hanem komoly-gyerekes magánügyeiket is megbeszé­lik velem. Babócsa 2100 lakosa közül minden ötödik könyvtári tag. E száraz statisztikai adat a könyvtáros lelkiismeretes munkáját tükrözi, hiszen fő­ként a kis települések lakói­nak mezőgazdasági munká­juk mellett jut kevesebb idejük a könyvek lapozga­tására. — 1981-■tői vezetem a könyvtárat — folytatja a fiatalasszony —; 9500 kötet­tel kezdtem, most tizenöt­ezerből válogathatnák az ol­vasók. 1981-ben sikertelenül felvételiztem a soproni óvó­nőképzőbe, így kerültem a könyvtárosi pályára közép­fokú könyvtárvezetői tanfo­lyammal. Azoknak az idős babócsai- aknak, akiknek koruk és betegségük miatt nehéz a könyvtárba járás Czukk Sándorné házhoz viszi a könyvöket. Gyalogos „biblio- busza” gyakran megfordul az öregek napközi otthoná­ban is. S bár az iskolában is működik könyvtár, a diá­kok rendszeresen kérik a segítségét. A kis focisták közben meg­unták a bőrt kergetni vagy talán mivel megkezdődött a tanév és könyvvel a hónuk alatt illik hazamenni, újra betérnek a könyvtáriba. Nem­igen képzelhető el, hogy Bruce Lee és az egyéb ka- ratés-kiadványök a kötelező szírt; olyan megértésre vá­gyók, mint egy elhagyott asszony; olyan lelkesítők, mint egy harci dal; olyan lehangolok, mint a lélekha­rang, olyan közönyösek, mint egy ködös őszi reg­gel... Ezerszer kihűlnek, tartalmukat vesztik, azután hirtelen áttiizesednek, új tartalmat nyernek valakinek az ajkán, emléket ébreszte­nek és emléket csicsígatnak. kétségbe ejtenek és új hitet a.dnak a szavak. Mindig ugyanaz és min­dig más, örökké változó kincsesbánya, amit nem ve­het el tőlünk senki, ha nem mondunk le róla önként vagy nem cseréljük el más emberek, más népek kin­csesbányájával, ami szent, ami nekik éppen olyan sokat mondó, mint a miénk, de sohasem válhat teljes egé­szében, mélységében, ezer­nyi árnyalatában a sajá­tunkká. A szavak nem véletlenül összeállt betűcsoportok, ha­nem ösztönösen és tudato­san alkotott remekművek, amelyek mindig, minden pillanatban megújulnak, új­jászületnek, elhagynak bennünket és visszatérnek hozzánk, ' mint anyánk em­léke ... N. László Endre olvasmányok közé tartozza­nak, ám elhangzik Jókai és Gárdonyi neve is ... — A diákok a vakáció végén jönnek gyakrabban, amikor eszükbe jut az is­kola, a magyartanár és a várható dorgálás az elma­radt nyári olvasmányok mi-, att — magyarázza moso­lyogva a fiatal könyvtáros. — Mit tart a könyvtáros legfontosabb feladatának; milyen sikerélmények van­nak ezen a pályán? Hurrá, nyaral(t)unk.,. — idézhetném Elim Klimov filmjét. Ezt azok a kapos­vári diákok, akik itthon töl­tötték a szünidőt, keserű szájízzel mondhatják. Miért? A válasz egyszerű, mert unatkoztak. Sokan feltehetik a kérdést, hogy egy fiatal­ember hogyhogy nem tud mit kezdeni magával ebben a nem kis városban ? Hát.. . területileg nagy, de kulturá­lis lehetőségekben kicsi. Ve­gyük sorra, milyen progra­mokat kínáltak az arra ille­tékesek. A város kulturális köz­pontja az ifiház (Kilián György Városi Művelődési Központ). A nyár elején még ringathattuk magunkat a várhalmi diszkóban, de utá­na júliustól meglepetten ol­vastuk a hirdetőtáblákon: Tatarozás. No, most egy kul­turált ember, aki ad magá­ra, mit tehet, ha diszkóba akar menni? Ott a Kapós, a Marika stb. Ide nem mer­nek elmenni ! Az ok egysze­rű: a mi nemzetiségi kér­désünk. Persze valamikor csak ki kell tatarozni azt a házat. Nehogy ránk szakadjon, amikor az egyik diszkó al­kalmával tombolunk a szá­mok minősége milatt. Nem tudom elképzelni, hogy más disc-jockey nincs a város­ban. Az utóbbi időben meg­figyeltem, hogy a kiírtakkal ellentétben (20—24) fél ki­lenckor kezdődik és fél ti­zenkettőkor már megköszö­nik a részvételt. — A könyvvásárlásra ka­pott évi. 30 ezer forintot az igényeknek megfelelően pró­bálom felhasználni. Ehhez szükség van arra, hogy is­merjem a könyvtáramat és ismerjem az olvasókat. Mo­solyognom kell akkor is, ha egy könyvet azért hoznak vissza elégedetlenül, mert „túl sűrű és apróbétűs”. Nem gond: három másikat ajánlok helyette. S ha azt hallom: köszönöm, ez a könyv szép vagy tanulságos volt, az már a siker. Csillagok, csillagok ... Panaszkodott az egyik ba­rátom, hogy itt van augusz­tus és a csillagvizsgáló zár­va. Miért? Talán tataroz­zák? Pedig remek program lenne egy (több) nyári este kimenni és a csillagokat néz­ni távcsővel. Szabadszemmel valahogy nem igazán élve­zetes. Persze mondhatnák (az erre illetékesek), vegye­nek távcsövet a dolgozók. Én vennék, de hol lehet kap­ni, meg pénzem sem igen lenne rá. Jó nyári elfoglaltság lehet a vízpart mellett lenni. Egye­sek Balatonon, mások itt­hon. Lehet választani : vagy a Deseda, vagy a kaposvári „szuper-kacsaúsztató”. Kezd­jük az utóbbival! Inkább otthon a fürdőkád! Az leg­alább tiszta, és nem kell sorba állnom az üdítőért, ha megszomjazom. Én eddig akivel beszéltem, meghallva a strand nevét, elhúzta a száját. Nem akarom ecsetel­ni, miért; aki volt kint, az láthatta. Ott a Deseda! Egyik hátránya a távol­ság. A leleményesebbek ke­rékpárral, a „gazdagabbak” autóbusszal közelíthetik meg. 16 forint a viteldíj. Oda- vissza. Én mindig ide járok. Olyan Balaton-pótlás, és az áriak is tűrhetőek. Egy prob­lémám van: a parton van egy tábla, amelyen olvashat­juk: „A bóján túl fürdeni tilos és életveszélyes!” Az Mi újat tudott mondani a Tanakodó újabb adása a magyar oktatásügyről? Csü­törtökön este kíváncsi vára­kozással kapcsoltam be a készüléket, hogy megismer­jem az irányítás újabb vé­leményét, álláspontját, s mi­vel az új miniszter, Czibe- re Tibor is a mikrofon elé ült, az oktatásügy új straté­giájának ismertetésére is gondoltam. A Tanakodó tavaszi egy­órás műsorával összevetve a most elhangzott stúdióbe­szélgetést, amelyét Mezei Károly és Szunyogh Sza­bolcs készített, talán mint­ha tisztább képet kaptunk volna a hazai oktatásügy helyzetéről. Az oktatást — szerte a világban — válsá­got idéző jelenségek jellem­zik. A tavaszi beszélgetés so­kait markolt, s éppen ezért kevesebbet tudott föltárni a a valóságból; most — noha szinte mindenről szó volt, amiről ma kell, hogy beszél­jenek az oktatásügy irányí­tói, mert a „közkatonákat ' erősen foglalkoztatják ezek a kérdések — jobban sike­rült a lényegesre összponto­sítani a figyelmet. Ám azt is meg kell jegyeznünk, hogy a csütörtöki Tanakodó sem tudott szakítani azzal, ami korábban is jellemezte a be­szélgetést: csupán körvona­lazta a magyar oktatásügy jövőjét. Mintha úgy elhatalmaso­dott volna a helyzetelemzés, hogy nem futja új irányok meghatározására, stratégia kidolgozására. Túlságosan hosszú időt vesz igénybe — tapasztalni — a reformel­képzelések fölvázolása, nem beszélve arról, hogy a gya­korlatban is késlekedünk. Mintha nehéz lenne elru­gaszkodni a hetvenes évek­től ; éppen ezért torlódnak a válságtünetek, s újak kelet­keznek. Kelemen Elemér megpróbált élesen rávilágí­tani ezekre, ám az elhibá­zott döntéseket ő sem ne­vezte meg. Jól látja viszont, arra illetékesek komolyan gondolták, hogy ezt betart­juk? Egy kicsit úszni tudó­nak nem távolság a túlsó part. Mire számítottak? A parttól tíz méterre fogunk úszkálni? Egyik bójától a másikig? Roppant izgalmas! Ki éri el előbb a bóját? A legutóbb nem épp fehér em­berhez méltóan közölték ve­lünk, hogy „ússzunk a bóják felé”. Kellemes érzés volt! Nyáron esti program ls- het(ne) a mozi ! Kaposváron három is van, de sajnos a játszott filmek színvonala egy cseppet sem magas. Mondjuk ki nyíltan : nem sokat ér, és drága is. Az egész nyáron háromszor vol­tam moziban, ebből egyszer majdnem eljöttem. Az ille­tékesek persze mondhatják: nézzek televíziót! Ha a ma­gyar adásra gondoltak, ak­kor ébredjenek föl sürgő­sen, mert amit az a másfél miagyar adás nyújt, az egy nagy nulla. Nekünk, fiata­loknak szánt műsor összesen egy héten 2—3 óra. Nyuga­ton külön adó van erre, és reggél 6-tól hajnali 2—3 órá­ig sugároz műsort. A másik ilyen a rádió. Popzenei műsor egy héten hány óra van? 5—6, meg a Poptarisznya, de annak a fele sport, közlékedés stb. Van ám zenei kultúránk! A Bartók csak komoly zenét sugároz. Hála istennek, ott a Danubius. Talán ha ma­gyarul ... Szerintem az iskoláknak is lehetne annyi sütnivaló- juk, hogy nyáron egy-két programot szervezhetnének. Mit csinál az a sok tanár? Lehetne szervezni például túrákat Kaposvár környéké­re vagy szervezetten körbe­járni a múzeumokat itt, helyben. Semmi nem kelle­hogy a politikai vezetés föl­ismerte az oktatás fejleszté­sének mai körülményeink között is szükséges fejleszté­sét — hogy lemaradásunkat behozzuk és a világ élvona­lába kerüljünk. Fontos kér­dés, hogy az oktatásügy (és a művelődésügy) a maradék­elv szerint részesül-e to­vábbra is a nemzeti jöve­delemből vagy változtatnak ezen. A tettek bizonyítják majd. A beszélgetés résztvevőit nem csábította annyira a pénz körüli vita, hogy ne fogalmazták volna meg : vannak olyan szükségletek, amelyekre az eddiginél töb­bet kell áldozni, mert sok tekintetben a lemaradásunk oka a szükségletek nem kel­lő kielégítése, ám szubjek­tív tényezők is hozzájárul­hatnak a hatékonyság foko­zásához. Az oktatás jobb pénzügyi megalapozása mel­lett a tudás konvertálható­ságát is biztosítani szükséges — hangzott el a stúdióbe­szélgetésen. A szakmai kép­zésben rejtett tartalék a vállalatok bekapcsolódása az oktatásba. Ám ahhoz, hogy ezt a tartalékot föltárhas­sák, a vállalatokat érdekelt­té kelti tenni az oktatás iá mogatásában. Az oktatásügy válsága vi­lágjelenség. (Jó tudni, hogy milyen válságjelenségek ütötték föl a fejüket a hu­szonegyedik századra ké­szülve, mondjuk, csak Euró­pában, bizonyára lehet ta­nulni belőle, de saját gond­jainkat csak mi oldhatjuk meg.) Abban azonban biz­tos vagyok, hogy sehol más­hol nem vetődik föl oly éle­sen a pedagógusok helyzete, mint nálunk. A pedagógusok méltóbb megbecsülésének igénye, úgy vélem, összefügg magának a tudós presztízsé­nek növelésével is. S ha a tudást kellően értékeli a társadalom, a pedagógusok is érezhetik majd, hogy hi­vatásuk fölemelő érzés. ne hozzá, csak egy pár cipő meg jó szervezés. A diák maga nem fogja venni a fáradságot, hogy fogja ma­gát és csak úgy elmenjen. Uborkaszezon a sportban Nyáron alkalom nyílik a sportolási lehetőségekre: úszhatunk, nézhetjük (kí­vülről) a szép RSG-csarno- kot, kerékpározhatunk, fut­hatunk stb. És ha épp néz­ni szeretnénk? A sportcsar­nok programját hiába kere­sem, sehol nem találom. Nincs fociidény sem! A So­mogyi Néplap pénteki sport­műsorában semmi értelmes nincs. Megállt talán nyáron a sportélet? Eddig csak negatívumokat említettem. Pedig a Kapos­vári Helyőrségi Klub nap­közije jó programokat kí­nált, természetesen általános iskolásoknak. A sportnapkö­zi sem rossz ötlet. A me­gyei művelődési központ is gondolt a fiatalokra: szá­mítógépen játszhattak. Mit csináltunk tehát ezen a nyáron? Lézengtünk az utcán. Mindenki nézetének és agresszivitásának megfe­lelően válogathatott a kü­lönböző csapatok között : csövesek, skinheadek, break- esek stb. Együtt jobb elver­ni az időt (meg az embere­ket), főleg ha balhét is le­het csinálni. Szegény szülők! Mit tehetnek? Semmit! Nem csak az ő felelősségük, hogy a gyerek programok, elfog­laltságok híján -az utcán „tö­mörül”. Ezeknek legjobb esetben rendőrség a vége. Végezetül: a nyár nem volt olyan rossz (cs'ak hamar eltelt), de lehetett volna jobb is. Remélem, ezek után még beengednek az ifiházba, a sportcsarnokba, a strandok­ra meg a moziba. Azt pedig csak remélem, ha az arra illetékeseknek is ilyen nya­ruk volt, ők sem hagyják szó nélkül ! SZAVAK Horányi Barna Hurrá, nyaral(t)unk... Mit csináltak nyáron a kaposvári diákok? Nem sok mindent, felelte e cikk írója, ;Kis Zsolt, a ka­posvári Táncsics gimnázium diákja. Hogy miért, arról szól tanulságos írása. „Az olvasókat ismerni kell”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom